Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

42. Az élet értelme		2006.11.18. 12:58
A Szent Mungó parkja csendes volt, mint minden reggelen, amikor Harry Potter a kedvenc padján üldögélt, kezében a Reggeli Prófétával és egy bögre forró teával. Rendszeres szokásává vált, hogy ide ül ki reggelente, és élvezi az élet apró örömeit, ami nála sokszor csak annyit jelentett, hogy csend és nyugalom van. Miután Voldemort meghalt, a Próféta Harryt sztárolta, mindeközben a Minisztérium meghurcolta őt is, Pitont is, Hermionét is, sőt még McGalagonyt és Lupint is, majd a Rendet. Hol lejáratták, hol felkapták, de sohasem volt nyugalma. Egy hónapja még járni sem tudott, és elvárták volna tőle, hogy interjúkat adjon, védőbeszédeket írjon és hasonló dolgokat tegyen, ami egy magát könnyen ... Tovább…

41. Kehely, tőr, horcrux és vér		2006.11.18. 12:56
Harry úgy érezte, mintha sehová sem tartozna. Nem volt teste, vagy ha volt is, valaki más uralta és irányította. Meg akart szólalni, de nem saját maga beszélt ajkain keresztül, mint ahogy karjait sem ő emelte fel, mégis felemelkedtek. - Szálljon ki belőlem! – Erre az egy gondolatra koncentrált erősen, de fájdalma erősödött, pedig azt hitte, már nem lehet fokozni azt az égető kínt. - Piton, vigyázz a testemre – mondta Harry száján át a Sötét Nagyúr, és saját földi porhüvelyére mutatott, amely időközben a földre roskadt. Harry hirtelen rájött, hogy rossz taktikával kísérletezett eddig. Minden erejével azért küzdött, hogy visszaszerezze teste felett az uralmat, ahelyett, hogy ... Tovább…

40. Egy testben		2006.11.18. 12:55
Egy halk pukkanás után Hermione és Harry megérkezett a Privet Drive máskor pedánsan tiszta utcájára, ami most tele volt sikoltozó, kiabáló emberekkel, akik mind a négyes számú, lángokban álló ház és az afelett lebegő Sötét Jegy felé mutogattak kétségbeesetten. Harry gyomra görcsbe rándult, amikor meglátta a koponyából előtekergőző kígyót. Szemét többször is végigfuttatta az egybegyűlt embereken, hátha meglátja Petunia nénit. Legalább harmadjára nézett rajtuk végig, amikor megtalálta a sikoltozó nőt. Nagynénje éppen egy halálfaló karjaiban fickándozott, de az úgy tűnt, nem akarja bántani, csak lefogja, hogy ne rohanjon be az égő házba. Harry egy pillanat alatt ott termett, és rászegezte pá... Tovább…

39. Kicsi kígyó, nagy falat		2006.11.18. 12:54
Harry - maga előtt tartva pálcáját - a csata sűrűje felé haladt. A ház sarkánál befordulva szinte leterített egy halálfalót, akinek a karjai közé szaladt. Villámgyorsan talpra ugrott, és már emelte is fel pálcáját egy támadó átokra, amikor a csuklya alól Piton nézett rá. Kérdőn villant a szeme, mire Harry aprót biccentett, hogy jelezze, Nagini nincs többé. Izmai megfeszültek, ahogy arra gondolt, Pitonnak most az a küldetése, hogy őt elfogja, de aztán a pillanat elmúlt, és többet nem figyelve egymásra, a két ellenkező irányba indultak. Harry igyekezett megfigyelni, hogyan van öltözve a férfi, nehogy véletlenül őt találja el harc közben, vagy ha átkot is küld rá a látszat kedvéért, az ne legy... Tovább…

38. Metamorfózis		2006.11.18. 12:53
A friss tavaszi szellőben Harry Potter fázósan húzta össze magán könnyű kabátját. A boltból tartott egy kis ház felé, amely London egyik eldugott kertvárosi részében állt. Egy hónap telt el azóta, hogy beköltöztek Hermionéval, de viszonylag kevés időt töltöttek a négy fal között. Lupin – az egyetlen személy, aki pontosan ismerte a lakcímüket – minden héten legalább egyszer beállított, és elcsalta őket egy rendi gyűlésre, kutatóakcióra, vagy valami hasonló összejövetelre. Most, hogy a Rend is kereste – óriási titkolózás közepette – Hugrabug kelyhét, illetve nyomoztak esetleges más horcrux nyomai után, Harryék néha mással is tudtak foglalkozni. Kialakult valamiféle n... Tovább…

37. Rendetlen megbeszélés		2006.11.18. 12:52
Harry kirohanása után mindenki másképpen nézett a fiúra, ki szomorúsággal telt szemekkel – mint a Weasley család, amely úgy tűnt, megérti a fiút - ki dühösen – mint Lupin, akinek fogalma sem volt, mi lelhette - ki közönyösen – mint Shacklebolt. Hermione gyorsan helyreállította az összetört asztalt, és az visszakerült a helyére, a fiú pedig leült a székére, és várta a reakciókat - Mi történt veled, Harry? Nagyon megváltoztál – hallotta Lupin gyanakvó hangját. - Túl sok minden – felelte halkan. – Miután letettek arról, hogy őriztetnek, mint egy csecsemőt, talán megbeszélhetnénk, hogy miben segíthetnek nekem. - Először tisztázzunk néhány dolgot – s... Tovább…

36. Rendes találkozó		2006.11.18. 12:51
Harry elkeseredetten ücsörgött a szobájuk egyik kényelmetlen fotelében. - Nézzük a jó oldalát, legalább már meg sem kellett keresnünk azt a Seholsincs szentélyt – dünnyögte, a legkevesebb átérzés nélkül, miközben az egyik éjjeliszekrényen álló lámpa halovány fényénél, a fel s alá járkáló Pitont figyelte.. - Megnyugtattál, Potter – vettette oda a férfi foghegyről, de nem hagyta abba a járkálást. A fiú tekintetével megkereste az ágyon elterült Hermionét, aki egykedvűen bámulta a plafont, és valószínűleg ő is azon gondolkozott, hogy hogyan tovább. - Megkereshetnénk azt a férfit, aki elvitte a tőrt – kezdte, de Piton félbeszakította. - Olyan előnye van, amit nem tudunk b... Tovább…

35. Farkasvér		2006.11.18. 12:50
Miután felszálltak a Magyarországra tartó vonatra, kényelembe helyezték magukat, és arról kezdtek beszélgetni, hogyan tovább. - Tehát Budapesten van valahol a tőr. Nem akarok senkit sem elkeseríteni, de nem is tudunk magyarul - kezdte Hermione, majd előhúzott egy könyvet, miközben Harry az orra alatt motyogott valami „nem is te lennél”-t, vagy ehhez hasonlót. - Ebben benne van a varázsige, amivel megtanulhatjuk a nyelvet. Viszont semmi közelebbit nem tudunk a Seholsincs templomról. A vámpíroknál semelyik könyvben sem találkoztam vele, pedig elhihetitek, hogy elolvastam néhányat. - Sejtjük - szólalt meg Harry, de mindez egy angyali mosollyal párosult, így Hermione nem szólt ... Tovább…

34. Seholsincs tőr		2006.11.18. 12:49
Arra ébredt, hogy ki akar szakadni a homloka és a tarkója, nem beszélve arról, hogy az oldala és mindkét keze is lüktetett. Mikor kinyitotta a szemeit, rögtön megbánta, mert fájdalom hasított abba is. - Maradj nyugton, Harry - hallotta Piton nyugtató hangját. - Mi történt? - kérdezte halkan. - Zuhantál pár métert, és az egyik sárkány hasán landoltál, amit előtte hatástalanítottunk, és szerencsétlen kínjában fetrengett. Miután ledobott magáról, az egyik kezed alákerült, de legalább sikerült megúsznod élve, egy kisebb agyrázkódástól, és néhány csonttöréstől eltekintve. - Ketten elintézték az összes sárkányt? - csodálkozott. - A vámpírok besegítettek. Néhányan sajnos odavesztek, de sik... Tovább…

33. Egyszer volt, hol nem volt kehely		2006.11.18. 12:48
Harry aludt néhány órát, majd összetörten ébredt. Amikor oldalra fordult, fájdalom nyilallt ujjaiba, amelyekre meggondolatlanul nem figyelt ilyen kevéssel ébredés után. Piton még mindig a könyvet olvasta, de látva a fiú mozgolódását, érdeklődve felpillantott belőle. - Hogy vagy? – kérdezte. - Soha jobban – vicsorgott rá Harry, de ezt is megbánta. Rájött, hogy azt teszi a legjobban, ha meg se mozdul, és levegőt is csak végszükség esetén vesz. – Nem olvasna fel részleteket a könyvből? Talán az elvonja a figyelmemet, és közben még tanulhatok is – sóhajtotta. - A híres Harry Potter tanulni akar? – gúnyolódott Piton, de nem volt igazi él a hangjában. Inkább viss... Tovább…

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk