Írta: Avednay

Disclaimer: A Harry Potter- univerzumot Ms. J. K. Rowling alkotta meg. Én csupán kölcsönveszem a szereplőit, és ezzel semmiféle hátsó szándékom nincsen.

Rating: G

Típus: Humor, Parody

Warning: Az alábbi írás utalásokat tartalmaz két férfi intim szerelmi viszonyára. Ha ez zavar, felháborít, vagy egyenesen undorít, saját érdekedben NE OLVASD EL!!!

Ajánlás: Moonynak köszönettel a legszebb születésnapi ajándékért. =(^_^)=

*****

Szabadság miatt zárva

 

Elszántan botorkáltam a tengerparti homokban, a dupla napozóágyban heverő, barnára sült alakok felé. Nem volt egyszerű feladat, pláne magas sarkú szandálban. Egy lófarkas, kocogó lány került el néhányszor, s lelkesen tekingetett úticélom felé. Azok ketten elmélyülten sutyorogtak, felnevettek, aztán a hosszú fekete hajú férfi a barátja fölé hajolt és puhán szájon csókolta. A kocogó lány fülig pirult, és villámgyorsan elhúzott a másik irányba. Nagy nehezen odaértem melléjük.

-Szép jó napot!- köszöntem rájuk.

-Egek, Holdsáp!- tolta a feje tetejére Sirius a napszemüvegét. –Mondd, hogy csak délibáb!

-Attól tartok, tetőtől-talpig valódi -csóválta a fejét mosolyogva a barátja. –Avednay Philips személyesen.

-Mi a fészkes fenét keresel itt?- kérdezte Sirius jólnevelten.

-Eh… fiúk, ki kell, hogy segítsetek. Írnom kell egy új kihívásra…

-Nagyon sajnálom, Avednay-, kezdte Remus-, de most szabadságon vagyunk, úgyhogy…

-Húzz el- fejezte be vigyorogva Sirius.

Ó, hogy mit eszik Remus ezen a seggfejen!

-Sirius úgy érti, hogy most nem dolgozunk, senki nem írhat velünk semmit- nézett megrovóan párjára a vérfarkas.

-Segítenetek kell! Hát nem voltam mindig jó munkaadótok?

-Nem mondhatnám-, biggyesztette le a száját Sirius. –Vannak, akik sokkal jobban bánnak velünk a ficeikben.

-De… de nálam mindig szerethetitek egymást!

-Egen, persze, és közben folyton szenvedünk, mint a kutyák…

-Már elnézést!- csattantam fel. –Azt úgy hívják: drámai szituáció.

-Drámai szituáció, még mit nem!- háborgott Sirius. –Ott az a Vádirat című iromány. Alighogy összejövünk végre, meg kell halnom. Hát micsoda dolog ez?!

-Siriusnak igaza van. Ha már az a boszorkány Rowling megölte, tőletek rajongóktól elvárnánk egy kicsit jobbat!

Elborzadva láttam, milyen szép barnára sült Remus. Mi lesz így a sápadtsággal???

-Pontosan- helyeselt élénken Sirius. –Sztrájkba is léptem a Főnix Rendje után. Az nem volt benn a szerződésemben, hogy meg is fog ölni…

-Nahát, arról igazán nem tehetek, hogy Rowling mit csinál…

Sajnos Sirius tökéletesen immunis volt bocsánatkérő bájmosolyomra.

-Arról nem, de micsoda szentimentális tökfejnek állítasz már be a Vártam rád-ban meg A szerelem szavai-ban!

-Azokban igazán édes vagy, Tapmancs –mosolygott Remus. –És a Mondd ki is egész jó volt.

-Élvezted mi?- vigyorgott rá Sirius.

Remus megajándékozott minket ritkán hallott, romlott kis nevetésével.

-De ezzel nincs elintézve, kisasszony!- figyelmeztetett kedvenc vérfarkasom.

-Téged nem is öltelek meg soha!

-Nem, de folyton össze kell törnöm szegény Perselus szívét- zendített rá ő is a panaszáradatra. - És aztán még bele is tébolyodom! Na és a Rossz vér? Agyonlövöd szegény Amost, Kupor elé hurcolsz, hogy megalázzon… Amos még mindig nem bocsátotta ám meg!

-Eh… tudom, beszéltem vele nemrég. Ki fogom engesztelni: megírom a házassága történetét Allegrával.

-Azt jól teszed- Remus kényelmesen nyújtózott a napágyon. Kénytelen voltam beismerni, hogy pokoli jól néz ki bronzbarnára sülve.

-Fiúk...

-Szabin vagyunk, kislány- horkant fel Sirius. –Hányszor mondjuk még? És ami azt illeti… nem mi vagyunk az egyetlenek.

Ujjával a szomszédos napozóágy felé bökött.

 

Az illusztráció Succubus alkotása. ^^

Elhűlve láttam, hogy a napernyő alatt Piton pihen két begyes szőke ciklon társaságában. Az egyik készségesen masszírozta Perselus vállát, míg a másik a professzor körmét manikűrözte. Mikor Piton észrevett, felemelte a kezét, és hanyag eleganciával bemutatott. Úgy tűnt, még mindig nem bocsátott meg nekem A legsúlyosabb keresztben átélt szenvedésekért…

Remus elfojtotta a mosolyát, de Sirius nyihogva felnevetett. (Nevetése sokkal inkább hasonlított lónyerítésre, mint kutyaugatásra.)

-A jó öreg Pipogyusz. Ragadnak rá a nők, hála Alan Rickmannek. A sok bolond lány azt hiszi, Piton tényleg úgy néz ki, mint Rickman, pedig nem is hasonlít rá.

-Irigykedsz, Sirius?

-Még hogy én! Hah! Százszor jóképűbb vagyok, mint Gary Oldman. Holdsáp pedig nem olyan magas, mint az a Thewlis fazon. Hála az égnek. Még a fejemre nőne.

Szeretettel megpaskolta a barátja combját. Remus és én cinkos kis pillantást váltottunk. Mindketten tudtuk, hogy valójában ki viseli náluk a nadrágot. Sirius harsány volt, nagyszájú és pökhendi, míg Remus visszafogott, halk szavú és szelíd. Ennek ellenére –vagy tán épp emiatt-, mindig Remus mondta ki a végső szót. Most is az ő jóindulatát próbáltam megnyerni.

-Nem kérek túl sokat. Na… igazán! Csak egyetlen ficről van szó.

-Ave, Ave, nem szeretnénk félbeszakítani a nyaralásunkat! –dünnyögte a vérfarkas elgondolkodva. -De talán megegyezhetünk valahogy, nemigaz, Tapmancs?

-Persze... hogy micsoda?!

-Esetleg néhány nappal korábban hazamehetünk, de cserébe kérünk egy-két dolgot.

-Ó, igen!- helyeselt Sirius. –Követeléseink vannak.

-Ehh... mit szeretnétek?

-Több vidám ficet. Kevesebb halált és lelkizést.

-Több szexet!- vágta közbe lelkesen Sirius.

-Több párbeszédet- folytatta Remus.

-Még egy szerelmi háromszög Pipogyusszal, és sztrájkba lépek! Vagy megyek egyenesen a szakszervezethez, és panaszt teszek rád.

-Jól van, Sirius- csitította a párja. –Tudjuk, hogy sztrájkolásban jó vagy. Ave, biztos vagyok benne, hogy sikerül továbbra is együttműködnünk.

Boldogan lehajoltam, és hálás puszit nyomtam az arcára.

-Köszönöm Remus. Mindent megteszek majd.

-Héééé… el a kezekkel, kislány! –intett Sirius színlelt felháborodással. –Ő az enyém!

-De ti mindketten az enyémek vagytok-, vigyorogtam, és akárhogy fanyalgott Sirius, őt is megpusziltam. Elköszöntünk egymástól, majd elindultam visszafelé- Piton nyugágyát gondosan elkerülve. Még hallottam, ahogy Remus utánam kiabál:

-ÉS A SZEMEM NEM BOROSTYÁNSZÍNŰ, HANEM SÖTÉTBARNA!!!

 

 

Vége

2004. augusztus 31.