Cím: Narcissa szerelme

Író: Trilox (és Piton, aki tudja, hogy mit tesz...)
E-mail: trilox@freemail.hu

Jogok: A Harry Potter univerzum szereplõi, és minden hozzá kapcsolódó egyéb név J. K. Rowling tulajdona. Minden más az enyém :)

Rating: 14 év

Státusz: kész 2005. 10.

Megjegyzés:

Szeretettel Pitonnak... :)

Köszönet a Kontroll Csoportnak az "Ismeretlen katoná"-ért. És bocs!

Tartalom: Piton, Narcissa

Narcissa szerelme

Narcissa mozdulatlanul állt a földig érõ tükör elõtt, mint egy márványszobor. Olyan sok idõ telt el azóta, hogy megállt itt a régvolt dédmama szobájában, hogy már nem is emlékezett rá, hogy miért jött. Több hatalmas tükör is volt a pazarul berendezett Malfoy rezidencián, de ez a szépen díszített, igazán finommívü, mindközül a legszebb. És Narcissa már nem is emlékezett rá, hogy itt áll a tükör. Látta magát a tükörben, és ahogy ultramarinkék szemei tágranyíltak, ahogy lassan, mint a pára sejlett fel a csillogó üvegen a felirat.

"Tükörben árnyék, az árnyékod tükrözõ folt.
Középen ott állsz és érzed, hogy fordítva volt.
Belépsz a tükörbe, megint egy ördögi kör.
Nincs helyed, valaki mégis a helyedre tör"

Elolvasta a feliratot és megborzongott. Kinyújtotta a kezét, hogy elsimítsa a párás betûket, de a keze az üveg hûvös érintése helyett áthatolt a tükör felületén. Az asszony meglepetten kapta vissza a kezét. Tudta, hallotta már, hogy léteznek átjárók idõk és terek között. De azt is tudta, hogy ezek ellenõrizetlenek, és többnyire rossz szándékkal közlekedõk hozták létre.
Állt tovább és a fejében õrült gondolatok kavarogtak. Használhatná ezt az átjárót. Ha Õ nem tudta, hogy itt van, biztosan Lucius sem tudja. Körülötte mindent érintetlen por fedett. Nem járt erre a manó sem már évek óta. A manó... Dobby-nak tudnia kellett errõl az átjáróról. Õ szolgálta a családot hosszú-hosszú ideig. Narcissa nem tudott elszakadni a tükörtõl. Tudni kéne, hogyan mûködik. Vajon hova viszi? Narcissa újra elolvasta a feliratot, azután felötlött benne "csak ne vegyél semmit túl komolyan" Igen. Lehet, hogy sehova sem jut. De mit veszíthet? Ebben a csodálatos és szívtelen házban, õ is csak egy csodálatos és szívtelen csecsebecse. Lucius Malfoy gyûjteményének legértékesebb darabja. Narcissa észre sem vette, hogy mikor született meg benne az elhatározás, csak egyszerûen belépett a tükörbe. És a tükör tudta a dolgát. A rokona volt Edevis tükrének. Oda repítette a belépõt, ahová az szíve legmélyén vágyott. Egy pillanat múlva Narcissa döbbenten nézett körül Piton nyomorúságos szobájában. A szobában szinte teljesen sötét volt, az apró ablakon keresztül a telehold fénye világította meg a helységet. Narcissában felrémlett az este, amikor utoljára itt járt. De most, most hogyan került ide? Miért pont ide? Sohasem jutott volna eszébe, hogy találkozzon Pitonnal. Akkor is csak azért tette, hogy Dracot megmentse. A fiáért bármire képes lett volna. Ijedten vette észre, hogy Piton a kanapén alszik. A férfi ruhástól feküdt, sötét haja belehullott az arcába és félig nyitott kezében egy összetekert pergament tartott. Az asztalon kémcsövek és lombikok összevisszasága. Pitonra nem jellemzõ káosz és rendetlenség. Narcissa hátralépett és beleütközött a mögötte álló tükörbe. Az áthatolhatatlan üveg hidegen simult az asszony keze alá. Narcissa szíve kalapálni kezdett. Ha Perselus felébred, nem tudja megmagyarázni, hogy hogyan került ide. Valahogy el kellene tünnie. Rémülten nézett újra körül, keresve a menekülés útját. Nincs nála a varázspálcája. Hogy lehetett ilyen ostoba? Hogy léphetett be az átjáróba a pálca nélkül. És megint csak... hogy került Pitonhoz?. Tudta, biztos volt benne, hogy az ajtón nem jut ki. Piton levédett mindent. Nála jobban senki nem értett a védelemhez. Piton menekül. Narcissa szeme döbbenten állt meg a férfi arcán. Hiszen Pitont keresik. Mindenki keresi. És hogyan lehet, hogy pont itt senki sem vadászik rá? Perselus arca még álmában is keserûséget tükrözött és Narcissa szíve megfájdult. Õ volt az oka. Feláldozta a férfit a fiáért cserébe. Nem érdekelte, hogy Piton miért fogadta el az esküt. Az volt a fontos, hogy elfogadta. És most tartozik neki. Akár tudomásul veszi, akár nem. A szerzõdés szabályos. Életet–életért. És Piton nem jelent meg, hogy számonkérje rajta a sajátját. Mert Pitonnak nem számít. Az asszony belesápadt a gondolatba. El kell innen mennie. Ki kell jutnia valahogy a csapdából amibe került. Ideges gondolatok cikáztak a fejében miközben állt a tükör elõtt és hirtelen, valahonnan mélyrõl felbukkant egy gondolat, amibe belepirult. Már tudta, hogy hogyan került ide és azt is hogy belehal, ha ez valaha is kiderül. Soha, senki nem tudhatja meg Narcissa Black szívének legtitkosabb vágyát. Legkevésbé Piton. Még Õ maga is beleremegett a felismerésbe.
Megfordult és belebámult a tükörbe. Az üvegen lassan felsejlett a szöveg és Narcissa halkan mormolta maga elé...

"Bûntettrôl szó sincs, ne keresd megint a bajt
Jutalmad az lesz, ha valaki megbüntet majd"

Kilépett a tükörbõl és rémülten hõkölt hátra. A szoba ismerõs volt, de a bútorok összevissza álltak, széthasadozott kárpittal és a falakról szakadozott tapéta mállott. Sok helyen hatalmas lyukak tátongtak a téglák között és metszõ szél fújt át rajtuk. Pedig ez a dédi szobája. Jött rá Narcissa. Mi történt, amíg távol volt? Meddig volt távol? Merlin segíts! Hol van most és mikor? A pálcája... rémlett fel elõtte. Itt hagyta a tükör mellett. Ha innen indult, itt kell lennie.
A pálca azonban nem volt az asztalkán, mert az asztalka sem volt a tükör mellett. Az asszony térden állva keresgélte a pálcát a foszladozó szõnyeg és a korhadó padló romjai között. Ha leesett, itt kell lennie. De a pálca nem volt sehol. Narcissa szemében könny kezdett gyûlni. Tehetetlen dühvel nézett a tükörbe, ahol lassan újabb felirat körvonalazódott.

"Hiába vagy, hiába vagy
Kinn az álom, de benn az agy"

Narcissa értetlenül nézte a feliratot és érezte, ahogy a hidegség a végtagjaiból lassan a mellkasa felé kúszik. Valami végzetes hibát követett el. Innen nem szabadul többet. Pedig ki kell szabadulnia. A fiát akarja. A saját életét akarja vissza, és Pitont akarja. Bármi áron. Szüksége van a férfira. Mert annyira de annyira más, mint Lucius. Mert okos, és kemény. És mert magányos. Nem tartozik sehova, ugyanúgy ahogyan Õ sem. Se itt, se ott. És szereti õt. Kell, hogy szeresse, hiszen mi másért ment volna bele az eskübe. Narcissa belépett a tükörbe és a túloldalon szembe találta magát Perselussal.
Piton arcán csak egy röpke pillanatig látszott a meglepõdés, azután úgy tett, mintha mindennapos dolog lenne, hogy karcsú szõke nõk lépkednek elõ a tükörbõl. Narcissa azonban hátrahõkölt. Legjobban attól ijedt meg, hogy látszanak az arcán a gondolatai és, hogy Piton meglátja. "Úgy viselkedem mint egy buta csitri" – futott át az agyán. Védelem! A legfontosabb. Felhúzta a kristályfalat az elméjében és elétolta azokat a gondolatokat, amit bárki ismerhetett. Draco-t. Piton kitûnõ a legilimenciában. De ha mélyebbre ás, mint a Draco-val kapcsolatos gondolatok, akkor csak a kristályfal tükrözõdésével találja szembe magát. És csak saját magát láthatja benne. És... Narcissában újra elhûlt a vér. Hiszen pont azt nem akarja, hogy Piton meglássa saját magát az õ elméjében. Sohasem gondolta, hogy a kitûnõen kidolgozott rendszer egy pillanat alatt összedõlhet.
Piton még mindig az asszony elõtt állt. Arca borostás, szeme karikás, a ruhája gyûrött és poros.
– Narcissa! Te mindig tudod, hogyan kelts feltûnést. – jegyezte meg epésen, és elfordult a nõtõl. – Hol akadtál a tükörre?
– Perselus, felébredtél? A dédi szobájában. Mi ez az egész?
Piton haragosan fordult hátra
– Már két napja nem aludtam. Mi az, hogy "felébredtél"? Mikor voltál itt? ITT VOLTÁL?
Narcissa rémülten kezdett hátrálni. Piton félelmetesen magasodott fölé és az asszony nem érzett benne egy csöpp szeretetet sem. Nemhogy szerelem nem, de még elnézés sem volt a hangjában.
"Tévedtem." Futott át Narcissa gondolatain. "Nem szeret. Engem sem, és senkit." és hirtelen vacogni kezdett.
– Kérsz egy teát? – morgott rá Piton és odalépett az asztalhoz. Az egyik lombikban forrni kezdett a víz és Piton valami erõs illatú fûszert szórt bele. Két perc sem telt el és az asszony kezébe nyomta a bögrét, tele illatos teával. "Lucius ezt nem így csinálná." futott át Narcissán. Lucius elegánsan elõvarázsolna egy egész készletet és legalább háromféle teából lehetne választani. Narcissa szemébõl hatalmas könnycseppek potyogtak az italba.
– Nálatok így ízesítik a teát? – nézett rá Piton felhúzott szemöldökkel a saját csészéje fölött.– Mikor voltál itt és miért? És azt, hogy hogyan lehetsz olyan ostoba, hogy használsz bármit, amit nem ismersz, arról még elbeszélgethetnénk.
Narcissa annyira belemerült az önsajnálatba, hogy nem mert ránézni a férfira, csak maga elé motyogta.
– Aludtál. Nem akartalak felébreszteni. Nem tudtam, hogy a tükör ide vezet és... Perselus visszamentem és nem volt ott semmi! Mi történik itt?
– Az átjáró oda visz, ahova szeretnél menni. Ha mindent feladnál a vágyaidért, akkor a pusztulásba. Szerencséd, hogy megúsztad. És ez azt mutatja, hogy van valami a lelked mélyén, ami ellenkezik a vágyaiddal. Mért akartál ide jönni?
– Nem akartam!
– Narcissa Black! Nekem nincs idõm az ostoba játékaidra! – Piton hangjából valódi harag csendült – Mond meg, hogy mit akartál és menj a dolgodra!
Narcissa immár másodszor mérte fel a menekülés lehetõségét de most más módon. Elájulhatna. Támadhatna. Hazudhatna valamit. De egy biztos, nem mondhat igazat. A következõ pillanatban az asszony szemei lecsukódtak és összeesett. A teáscsésze csörömpölve darabokra tört. Piton néhány pillanatig elgondolkodva nézte, azután egy pálcamozdulattal megreparálta a törött csészét és visszalépett az asztalhoz. A következõ pillanatban a maradék folyadékot a lombikból Narcissára öntötte. Az asszony rémülten ült fel.
– Mit csinálsz? Megõrültél? Milyen elmebeteg önt le teával egy ájult nõt?
– Ez volt kéznél – húzta el a száját Piton.
Narcissa felállt és a ruháját törölgette, miközben dühös pillantásokat vetett a férfira.
– Nos? – nézett rá Piton várakozóan. És nekitámaszkodott a kanapénak. Narcissa észrevette a mozdulatot és a férfi szemén átfutó ködöt, ami a teljes kimerültségrõl árulkodott. Az asszony szíve elszorult de már nem hagyhatta abba a játékot. Lucius mellett megszokta, hogy a hazugságokkal sokkal egyszerûbbé teheti az életét. Hazudott Luciusnak és hazudott magának.
Hamiskás mosollyal nézett a férfira és megnyalta a szája szélét.
– Gondoltam, kiegyenlítem a számlámat. Tartozom neked Perselus.
Piton döbbenten nézett a nõre. A magabiztos, fennhéjázó Narcissát ismerte, az ijedt, eltévedt Narcissát is. És talán volt egy emléke a valódi Narcissáról. Egy álom, ami sohasem tért vissza. De ezt az ostoba és közönséges nõt nem ismerte. És nem is akarta megismerni. Dühödten megragadta az asszony karját és a tükör felé taszította.
– Menj haza!
Narcissa hallotta a férfi hangjában a megvetést. És már tudta, hogy soha semmikor nem történhet meg újra, hogy megkeresse Pitont. Tévedés volt azt hinni, hogy a férfi szerelme vitte rá az esküre. Nem tudja mi volt az ok. Talán jól szolgálta a céljait. Talán, mert mindegy volt. Piton mindig teljesíti a küldtetését, akármilyen akadály van elötte.
És Narcissa a tükör elé lépett.
Hangtalanul sírva olvasta a tükörben megjelenõ feliratot.

"Add meg magad, úgy talán csak bûnhôdni fogsz
Arccal a sárba! Ne kérdezz, ne tiltakozz!"

Állt még egy kicsit, és szíve legmélyérõl kívánta, hogy valahol máshol legyen, majd belépett a tükörbe.

Piton megállta az asztalnál és újra meggyújtotta a tüzet az egyik üst alatt. Teletöltötte és remegõ kézzel beleszórta a szárított herofüvet.
Annyira fáradt volt, hogy képtelen volt koncentrálni. Leült a kopott fotelba és becsukta a szemét. Hagyta, hogy a gondolatok messzire vigyék. Narcissát látta maga elõtt, ahogy belép a tükörbe.
Nincs túl sok közös vonás bennük. Nincs közös jövõjük. Ha úgy tetszik – ennek az egésznek nincs semmi értelme. (:))
Gondolatban utána fordult az asszonynak és a következõ pillanatban rémült döbbenettel nyitotta ki a szemét.
Narcissa nincs sehol. És mindegy, hogy miért jött. Narcissa Black nem elérhetõ, soha többet.

Vége