Szerzői megjegyzés: Elvileg 12-es korhatár, egy szereplőnk meghal, egyet átvágnak, egy eltűnik, és egy hivatásosan túléli. Slash is van benne, hiszen Lucius is a szereplőgárdában van. De csak pre-slash, mert egyperces és nem PWP. Hát nem logikus? A történetről röviden: A Mindent Eldöntő Csata kezdetét veszi, aztán sokkal izgalmasabb lesz, mint azt bárki is gondolta volna. Harry Potter múltja ködös, és méginkább az lesz, mikor Snape megszólal. Vajon mi az igazság?

Apa csak egy van... Vagy mégsem?

A Nagy Csata már vagy fél napja tartott. Az erők szinte egyenlőek voltak, senki nem tudott felülkerekedni a másikon. Severus Snape kitartóan küzdött Grangerrel, Lucius Ront szapulta, Bella Neville-lel játszott, a kis Harry Potter pedig Voldemorttal állt szemben. Úgy tűnt, sosem lesz vége, ám akkor egyszer csak mindenki Kis Hősének agya elborult, és különböző kínzóátkokat kezdett szórni meglepett ellenfelére.

- Harry, mondanom kell neked valamit - nézett fel Voldemort eltorzult arccal. Harry közelebb hajolt a megkínzott, haldokló Nagyúrhoz, és kíváncsian nézett rá.

- Én vagyok... az apád - suttogta a férfi, mire a csatatéren minden zaj megszűnt. Varázslók százai nézték a két főellenséget, és úgy nézett ki, hogy egyben a családi drámát. Severus Snape szemöldöke az alsó hajtöveit súrolta. Hanyagul hátat fordított Hermionénak, és a két, egymásra meghitten pislogó alak felé lépett.

- Nagyúr, a világért sem veszekednék veled, de úgy tudtam, hogy én vagyok az apja... - Severus karba tett kézzel várt a magyarázatra.

- Senkit nem akarok elkeseríteni, de a Kis Túlélő tőlem van - lépett elő Lucius Malfoy, és nagyon, nagyon gonoszan nézett két „vetélytársára”.

- Hogy MICSODA? - fakadt ki az érintett, és végigmérte a három apajelöltet.

- Pontosan kilenc hónappal Potter születése előtt történt - kezdte Lucius lassan. - Aztán szakítottunk, hisz mindketten házas emberek voltunk, nem engedhettük, hogy fattyúnak szülessen. Vagyis nem vállalhattam fel... - sóhajtott nagyot. - Főleg azért, mert közben Narcissa is bejelentette, hogy gyereket vár. Meg még vagy húszan, de azokról magam gondoskodtam, hogy...

- Elég legyen, Lucius! - szakította közbe Sev. - Azt állítod, hogy dugtál Lily Evansszel? - kérdezte a tárgyra térve, monoton hangon. A kis Potter nyekkent egyet, a hallgatóság pedig feszülten figyelt.

- Ki beszél itt Lily Evansről? - háborodott fel a szőke, mint egy meg nem értett zseni.

- Tudod, Luc, azért az anyja egy biztos pont - világosította fel Severus kedvesen, mintha csak egy ötéveshez beszélne.

- De hisz... Hiszen James azt mondta, ezért szakít velem - vágott vissza az idősebbik Malfoy egy kissé talán már gyanakodva. Harry álla Voldemort mellé esett a fűbe.

- Valaki vigye innen Luciust, és magyarázza el neki - sóhajtott idegesen Snape, és legszívesebben most felordított volna. Egy versenyző kiesett - Lucius értetlen fejjel követte a magyarázó Hermionét.

- Nos, Severus, ketten maradtunk - nyögte elhalóan a Nagyúr, a háttérben meg még páran jelentkeztek, de A Fiú, Aki Túlélte egy pillantással elhallgattatta őket. Eddig elég sokkot kapott már, a jelentkező, ugráló Dumbledore-szellem pedig meglehetősen rossz kilátásnak ígérkezett.

- Mikor 17 éve elmentem a Potter házba, nem terveztem gyilkosságot. Csupán a fiamat mentem látogatni. Minden hónapban elmentem, Lily, az én édes kis Lilym mosolyogva hozta elém a csöppséget - vigyorgott bájosan, nosztalgiától telve a Nagyúr. - De aznap este James Potter nyitott ajtót... - komorult el. - Kiderült, hogy úgy tudja, tőle van a gyerek. Mérges lettem, nagyon mérges. Megöltem, és Lilyhez mentem magyarázatért. „Csak a kis Harryt ne...” sikította, és védte a gyereket. Én csak meg akartam beszélni, és elvinni magamhoz, de Lily nem hagyta. Nem volt más választásom... - szipogta, mire a közönség egy hangos és meghatott „Óh”-val válaszolt.

- De... - kezdte egy kissé óvatosan Snape. - Akkor miért akartad megölni Harryt?

- Ugyan, dehogy akartam! Akkor csak egy családmódosító átkot akartam rászórni, erre mi történik? Hát nem eltűnök? Aztán első évben meg akartam ölelni, de szétporladt a bőröm. A szeszélyes kis Lily műve volt... Másodikban meg akartam mutatni neki a fiatal önmagamat, hogy lássa, mennyire hasonlít rám. Erre elpusztít a naplómmal. Negyedikben végre megtörtem Lily átkát, de James szelleme megint ellenem volt. Ötödikben Dumbledore állt közénk, meg Sirius, aki szintén pályázott az apaságra – James tudta nélkül, persze. Rémes életem volt - nyögött fel Voldemort, és hosszú ujjaival végigsimított a fiú arcán. - De most már tudod az igazságot... fiam!

- Rendben van, Nagyúr, a tiéd lehet, nekem nem kell - vont vállat Snape, és fintorogva kihátrált a körből. Harry könnyeivel küszködve fogta Voldemort kezét, és egy világ dőlt össze benne. Az egész múltja nem volt más, csak tömény hazugság...

- Viszlát, fiam - búcsúzott a férfi, és mosolyogva megcsókolta Harryt. A Kis Túlélő artikulátlanul felordított, testét átjárta az apai szeretet, ja meg Voldemort meghalt.

- Te! - állt fel vérszemet kapta, és pálcáját Piton felé irányította. - Ha a fiad lennék...

- Potter, hisz láttad a merengőmben, nem? Mit gondoltál, miért vagyok úgy kiakadva? - kérdezte halál nyugodtan Snape. Harry elbizonytalanodott egy percre, de aztán ismét szikla szilárd lett.

- Lemondtál rólam! Avada Kedavra! - üvöltötte, Severust pedig eltalálta a zöld fénycsóva. Ám ahelyett, hogy ő esett volna össze, Harry rogyott a földre. Pár másodperc múlva pedig teljesen eltűnt. Severus a homlokához kapott. Egy nagy, villám alakú sebhely volt ott, pont olyan, mint a Fiú, Aki Túlélte -vagyis ezt már nem- arcán. Most már hivatalosan is ő lett a Kis Túlélő2. Mindenki döbbenten bámult.

Úgy tűnt, a történelem megismétli önmagát. Az ég kitisztult, a csatának vége lett. A tömény csendet és nyugalmat pedig csak Lucius Malfoy ordítása törte meg.

- James Potter, te hazug állat!

Szerzői megjegyzés 2. : A jogok természetesen J. K. Rowling birtokában vannak, ha esetleg elolvasná, javaslom Lillia_hun ötletét: írjon nekünk egy 7 kötetes regényt a villámos Sevről! Vagy hagyja, hogy megírjuk.

VÉGE