Draco vallomása

Harry gondterhelten hajolt a bájitaltan házi dolgozata fölé. Piton félméteres esszét kért a tigrisszem felhasználásáról és tulajdonságáról. Harry pergamenjén csak a neve, és a cím állt. Sem kedve, sem tudása nem volt hozzá. Legszívesebben csak ült volna a fotelben, ölében Draco Malfoy-jal. Ó, igen. Közismert tény volt már vagy egy éve, hogy odavan a szőke szépfiúért. Bár Draco úgy tűnt, nem viszonozza az iránta táplált érzéseket, Harry nem adta fel. A remény hal meg utoljára, ő meg eddig még mindig megúszta. Ugyan miért patkolna el a remény előtt? Hirtelen valaki becsörtetett a könyvtárba, és megállt Harry mögött. A fiú hátranézett, és eltátotta a száját. Ott állt előtte teljes valójában minden gyönyör istene, a csodálatos Draco. Ahogy az ezüstszőke tincsek arra a gömbölyű vállra hullottak, úgy tetszett, mint mikor a hold fénye teríti be a domboldalt.

- Potter, el kell mondanom neked valamit. Gyere velem a Csillagvizsgáló toronyba - suttogta érzékien. Harry eldobta a pennáját, felpattant, majd megfogta Draco kezét, és követte őt. Hosszú lépcsősoron mentek végig szótlanul, aztán kiértek a csillagos ég alá.

- Itt vagyunk - állt meg Draco.

- Igen, Malfoy? - kérdezte Harry reménykedve, és közelebb lépett hozzá.

- Óh, Merlin, hogy is mondhatnám el... - kezdte kicsit zavartan a szőke srác, és magához húzta Harryt. Csak álltak a hatalmas, kerek hold előtt, betakarta őket a csillagokkal teli kék bársonytakaró. Draco egyik kezét a griffendéles fiú csípőjére csúsztatta, másikkal pedig felemelte az állát, hogy belenézhessen a reménytől csillogó smaragdzöld szemekbe.

- Potter... én... - suttogta, Harry pedig érezte, hogy mindjárt le kell hunynia a szemét, hogy csodás csókban forrjanak össze a vallomás végén.

- ... utállak - fejezte be az ifjú Malfoy, mire Harry szeme kipattant. Mielőtt azonban bármit is tehetett volna, hatalmas taszítást érzett a mellkasán, majd a következő pillanatban elvesztette az egyensúlyát, és kizuhant a toronyból. Száját kétségbeesett kiáltás hagyta el, kezét még mindig reménykedve nyújtotta a nevető Draco felé.

- Mindig is balek voltál, Potter - csóválta meg a fejét Draco, és pacsit adott a toronyba érkező Pitonnak.

VÉGE