(SLASH; Remus/Sirius; Hurt/Comfort, First Time, Lime; R)

Fel tudja- e rázni letargiájából Remust egy jó barát közeledése?

 

 

 

Írta: Avednay

Disclaimer: A Harry Potter- univerzumot Ms. J. K. Rowling alkotta meg. Én csupán kölcsönveszem a szereplőit, és ezzel semmiféle hátsó szándékom nincsen.

Rating: R

Típus: Hurt/Comfort, First Time

Univerzum: Rossz vér

Warning: Az alábbi írás slash, vagyis homoszexuális témájú. Két kiskorú (16 éves) srác folytat benn… khm… szexuális jellegű tevékenységet. Ha ez zavar, felháborít vagy egyenesen undorít, kérlek inkább ne olvasd el! Senkit sem akarok megbotránkoztatni, érzelmeiben megsérteni.

*******

Tiltott gyümölcs

-Ébren vagy még?- jött a halk suttogás Sirius ágya felől.

Remus morgott egyet válasz helyett.

-Holdsáp!

-Mi az?

-Tudod, hogy én… izé… szóval nekem beszélhetsz róla.

-Nem akarok beszélni róla!

-Hátha jót tenne, ha elmesélnéd…

-Sirius, hagyj békén, te sem akarnád elmesélni senkinek!

A hollófekete hajú fiú felsóhajtott.

-Jó, ha nem, hát nem. De azért beszélgethetünk?

-Miről akarsz beszélgetni?

-Hát… -Sirius elnémult.

Jaj, Remus, igazán nem könnyíted meg a dolgomat!

-Egyéb téma?

-Remus, tudom, hogy dühös vagy, de ne rajtam vezesd le!

-A fenét tudod, mi vagyok! Fogalmad sincs, mit érzek!

-Jó… persze, nem tudhatom, de segíteni akarok, hogy kiheverd.

-Ezt nem lehet kiheverni!

Sirius nagyot fújt.

-Most igazán dög vagy, de ha tetszik, ha nem: melletted vagyok. És fel foglak rázni ebből az önsajnálatból!

-Próbálkozz csak- Remus barátságtalanul a fal felé fordult.

Helyes, akkor tegyünk egy próbát!

Sirius elszántan kimászott az ágyából, és bebújt a barátja mellé. Nem kellett tartania attól, hogy valaki félreérti a dolgot, mert csak ketten voltak a szobában. A többiek mind hazautaztak a karácsonyi szünidőre.

-Mi a fenét csinálsz?- háborgott Remus.

-Tessék, rugdoss csak ki, ha akarsz!

-Bolond vagy!

-Persze hogy az, mondtam én, hogy nem?

-Nézd Sirius- enyhült meg a szőkésbarna hajú fiú. –Tudom, hogy jót akarsz, de nem tudsz segíteni.

-Dehogyisnem! Itt vagyok veled! És éppen próbállak felrázni. Az nem jelent semmit?

-De- sóhajtotta Remus. –Legalább te itt vagy!

-Hát ez nem hangzott valami lelkesen!

-Ne haragudj, nem úgy értettem, csak…

-Csak azt szeretted volna, ha az édesanyád melletted van, amikor… megteszik- fejezte be Sirius.

Most már egymás mellett ültek a sötétben, hátukat a falnak vetve.

-Nem hittem volna, hogy az apám halála után ilyen hamar férjhez megy újra- vallotta be szomorúan Remus. –De nem is a házasságot bánom, örülök neki, hogy megint boldog. Csak azóta már nem törődik velem úgy, mint régen. Nem vagyok már gyerek, nem várom el, hogy kényeztessen vagy ilyesmi, de… most igazán mellettem kellett volna lennie, nem pedig utazgatnia a trópusokon a férjével…

Az a nyavalyás boszorkány! Nála már csak az én anyám a rosszabb.

-Itt kellett volna lennie! Beszélnie kellett volna a minisztérium embereivel…

-Azzal nem ért volna semmit. A minisztériumi paranccsal szemben még Dumbledore is tehetetlen. Ő megpróbált a védelmemre kelni, de hiába. Ez a törvény.

-Miféle törvény az ilyen?- kiáltotta Sirius dühösen. –Ilyet nem lenne szabad csinálni senkivel sem!

-Pedig megteszik minden egyes vérfarkassal.

Sirius tétován megérintette Remus karját.

-Nagyon fájt?

-Nem. Nem a fájdalom volt a lényeg. Hanem a megaláztatás.

Sirius együttérzően átölelte a barátja vállát. Belülről majd szétvetette a harag.

Meg tudnám ölni azokat a szemeteket, akik bántottak téged…

-Fogalmad sincs, milyen érzés- folytatta Remus síri hangon. –Lealacsonyítanak, mint egy állatot, és azt mondják a „te érdekedben”…

-Remus, te ennél sokkal több vagy! Ne engedd, hogy kikészítsenek! Nem éri meg!

-Elég nehéz volna megfeledkezni róla- dörzsölte meg az alkarját a fiú.

-Meg… megnézhetem?

Remus megvonta a vállát.

-Ha akarod… úgysem tudom sokáig rejtegetni…

-Lumos!

Sirius fényt gyújtott, és feltűrte Remus pizsamájának az ujját. Szíven ütötte a látvány. Ott volt előtte a minisztériumi számjegy Remus alkarjába tetoválva: 3500. Minden vérfarkas kapott előbb-utóbb egy regisztrációs számot a minisztériumtól, így került be a nyilvántartásba. Ezt a tetoválást nem lehetett eltávolítani, és akkor is megmaradt, mikor átváltoztak. Sirius sosem értette igazán, miért van erre szükség. A számontartás és a felmérések még nem indokolták azt a megaláztatást, amit a vérfarkasoknak át kellett élniük, amikor megbélyegezték őket.

Jaj, Remus, hogy tehették ezt veled- veled, aki olyan jó és szép vagy…

-És még azt mondják, a varázslók nem vesznek példát a muglikról- mondta keserűen Remus.- A muglik tették ezt sok-sok társukkal a második nagy háborújuk idején. Pedig azok teliholdkor is csak olyan emberek voltak, mint a többi…

Remus, Remus, csodálatos vagy…

Sirius a szájához emelte a barátja kezét, és lágyan megcsókolta a tetoválást. Remus tágra nyílt szemmel nézett rá.

-Sirius?!

-Én… uh… ne haragudj- a fiú elvörösödött, de azért nem engedte el Remus kezét.

-Nem baj… semmi baj…

Remus összeillesztette a tenyerüket, és ujjaik összefonódtak. Fejét a fekete hajú fiú erős vállára hajtotta. Sirius a másik kezével puhán beletúrt szőkésbarna hajába, aztán tétován lehajolt és félénk csókot lehelt a homlokára. Remus lehunyta a szemét, és még szorosabban simult a barátjához. Sirius szíve majd’ kiugrott a helyéről, ahogy szája lejjebb siklott, és rátalált Remuséra. Remus szétnyitotta az ajkát, és óvatosan viszonozta a csókot.

-Sirius!- nyögte mikor szétváltak az ajkaik. –Mi a fenét csinálunk?

-Azt hiszem csókolózunk- felelte tárgyilagosan a fiú. Szürkéskék szeme vidáman csillogott.

-Ezt nem lenne szabad, ugye tudod?

-Tudom- hümmögte Sirius. – Fura, hiszen olyan… természetes. Téged zavar, hogy tabu?

-Nem- élénkült fel Remus.- Egyáltalán nem!

Ez az én farkasom!

-Engem sem!

Egymásra vigyorogtak, és ezúttal Remus szája tapadt rá Siriuséra. A csók először gyöngéd volt, ajkak ismerkedtek ajkakkal, aztán egyre követelőzőbb lett: nyelvek jártak egymással vad, ősi táncot. Kíváncsi kezek tapogatóztak egyre céltudatosabban, ruhadarabok hullottak félre. Meztelen bőr simult meztelen bőrhöz, halovány mellkas a napbarnítotthoz. Éhes ajkak kalandoztak a feltáruló testrészeken, felhevülten ízlelgetve a másikat.

Sirius gyöngéden hanyatt fektette a barátját és fölékúszott. Saját magával takarta be Remust, hogy a testük minden porcikája érintkezzen. Elakadt a lélegzetük, amikor merev férfiasságuk először ért hozzá a másikéhoz. Egy kis ideig csak feküdtek test a testen, kiélvezve az intim pillanatot, aztán Sirius mozgatni kezdte a csípőjét, finoman hozzádörzsölve lüktető hímtagját Remuséhoz.

-Uh, Sirius ez…

Isteni… tudom, látom az arcodon.

Remus nem bírta sokáig tétlenül. Kettejük közé nyúlt, ujjait Sirius férfiassága köré fonta, és saját tempója szerint folytatta a buja kényeztetést. A sóhajokból és halk nyöszörgésből hamarosan hangos nyögések lettek. Csípőjük egyre erőteljesebben ringatózott, ágyékukban mintha tűz gyúlt volna. Egyszerre érték el a gyönyör csúcsát, a másik nevét kiáltva. Sirius zihálva omlott a barátjára. Remus szelíden simogatta a hátát, amíg helyre nem állt a légzésük, és bolondul kalapáló szívük is megnyugodott.

-Remus?

-Mm?

-Ez fantasztikus volt!

-Igen- mosolygott a fiú.

-Akkor… ugye nem bánod?

-Bánni? Viccelsz? Ez a legjobb dolog, ami idáig történt velem az életben!

-Akkor jó.

Sirius legördült a barátjáról, és hanyatt fekve kinyújtózott, mint egy jóllakott, lusta macska. Remus átkarolta a mellkasát, fejét a vállára hajtotta, és egyik lábát kényelmesen átvetette Sirius combján. Némán feküdtek egy darabig.

-Jó így- dünnyögte a fekete hajú. - Jó lenne így maradni.

-Igen, olyan… biztonságos.

-Akkor nem bánod, ha máskor is…

Remus felemelte a fejét. Szemében aranyszínű szikrák csillogtak.

-Már éppen javasolni akartam.

Sirius a két tenyerébe fogta a fiú arcát és puhán szájon csókolta.

-Látod, mégiscsak sikerült téged felráznom.

 

 

Vége

2004. január 6.

 

Megjegyzés Nr. 1.: A vérfarkasok megbélyegzése nem a saját ötletem volt, egy-két angol nyelvű fanficben már találkoztam az elgondolással.

Megjegyzés Nr. 2.: A „3500” számjegyet kedvenc musicalemből, a Hairből kölcsönöztem.