,,A bájitalok mesterei" folytatásának tekinthető - sőt az is. :)) (S. Kreber)

Jégmadár: Egy kalandos konferencia

- Az elmúlt órákon megismerkedtek az embertranszformáció elméleti alapjaival - szólt McGalagony professzor a hatodéves griffendélesekhez. - Itt az idő, hogy elkezdjék gyakorolni a tanultakat. Ezek a bűbájok szerves részét képezik a RAVASZ vizsga anyagának, nem is beszélve arról, hogy többen maguk közül olyan pályára szándékoznak menni, ahol alapvető követelmény, hogy álcázni tudják magukat. A tanárnő itt jelentőségteljesen Harryre és Ronra nézett. - Vegyék tehát igen komolyan a feladatot. Alkossanak párokat és próbálják meg megváltoztatni párjuk külsejét a tanult varázsigék segítségével - lehetőleg úgy, hogy társuk egy ismert személyre hasonlítson. Ne feledjék, a visszaváltoztató varázsige Transfiguro reverso! Ha a varázslatokat különösen határozottan és szenvedélyesen mondják ki, akkor a visszaváltoztató ige nem működik. Aggódni azonban nem kell, a hatás néhány óra múlva minden esetben elmúlik.
Hamarosan összerendeződtek a szokásos párok. Harry Ronnal, Parvati Lavenderrel, Dean pedig Seamussal kezdett gyakorolni. Mint mindig, most is Hermione volt Neville párja. A lány aggodalmas arcot vágott és félelme nem volt alaptalan. Neville-nek sikerült Hermione haját zöldre varázsolni, fülei pedig rémisztő sebességgel kezdtek növekedni.
- Odanézz Harry, Hermione már tisztára úgy néz ki, mint Dobby. Nem baj, úgyis úgy odavan a házimanókért - vihogott Ron, miközben felemelte a padon fekvő tükröt, hogy megszemlélje saját külsejét.
- Hé, Harry, mi ez? Miért pont szőke lett a hajam? - méltatlankodott - és mi ez borzalmas lila talár?
- Várj egy kicsit, még nem vagyok kész. - vigyorgott kárörvendően Harry. Suhintott egyet pálcájával és így kiáltott: - Crinis crispus! - mire Ron haja csinos loknikba rendeződött.
- Ááááá, ez borzalmas! Hogy csinálhattál pont Lockhartot belőlem? - jajdult fel Ron.. - Na várj csak, ezt megbosszulom! - kiáltotta és ő is felemelte pálcáját. Gyors egymásután három varázsigét kiáltott:
- Iris nigra! Nasus curvus! Crinis consenescet!
Harry haja hirtelen megnőtt a válláig, szeme színe besötétedett, orra pedig meggörbült. Két másodperc múlva a tanteremben ott ült Piton professzor, 16 évesen, sebhellyel a homlokán. Mindenki abbahagyta a gyakorlást és döbbenten meredtek Harryre.
- Gratulálok, Mr. Weasley! 20 pont a Griffendélnek! - szólt kissé meglepetten, de elégedetten McGalagony professzor. - Nem csodálkoznék, ha ebben az esetben nem működne az ellenbűbáj, olyan határozottan mondta ki a varázsigéket. Apropó, Piton professzor. Az igazgató úr tegnap kapta meg az értesítést, hogy hamarosan megrendezésre kerül a konferencia, amire maguk is hivatalosak. Kéri magukat, hogy ma este 8-kor keressék fel a szobájában. Ne vágjon ilyen savanyú képet Potter, külföldre utazhat, a varázsige hatása pedig estére eltűnik. Most pedig menjenek, mert kicsöngettek.
- És dupla bájitaltan a következő óránk - jegyezte meg sötéten Harry.
Ron és az időközben visszabarnult hajú és normális fülméretű Hermione alig tudták visszafojtani nevetést, de Harry fenyegető arckifejezését látva valahogy visszafogták magukat.

Estére mosolynak már nyoma sem maradt az arcukon. Piton cseppet sem díjazta Harry új külsejét és egész órán nem hagyta abba a fiú szekírozását. Bájitalát értékelhetetlennek találta és 50 mínuszponttal jutalmazta. Újabb 20 pontot vesztett a Griffendél, amikor Piton észrevette, milyen utálkozó arcot vágott Ron a pontlevonás hallatán. Harryék megkönnyebbülten sóhajtottak fel, amikor véget ért az óra. A pinceajtónál Piton azonban még megállította őket.
- Figyelmeztetlek titeket, hogy egyetlen stikli a konferencián és azt is megbánjátok, hogy a világra jöttetek - sziszegte Harry és Ron arcába, majd bevágta maga mögött az ajtót és elviharzott a folyosón.

Vacsora után a fiúk szótlanul indultak el az igazgatói iroda felé. Harry szerencsére már visszanyerte eredeti külsejét. Amikor beléptek a szobába, látták, hogy Piton már ott ül az egyik karosszékben. Amikor Fawkes barátságos trillázással köszöntötte Harryéket, a bájitaltanár elfintorodott.
- Jó estét igazgató úr, jó estét Piton professzor - köszöntek a fiúk.
- Szervusztok - mondta mosolyogva Dumbledore professzor. - Foglaljatok helyet - és a karosszékekre mutatott. Parancsoltok egy kis csótánycsokrot vagy bűvös bizserét? - Az igazgató eléjük tolt egy édességekkel teli tálat. -Tegnap érkezett a konferencia-meghívó Argon professzortól, a Közép-Európai Alkímiai Központ vezetőjétől. A professzor két pergament nyújtott oda Harryéknek. A meghívókon aranyszínű üstök képe volt, melyekből piros színű füst gomolygott. A füstfelhő időnként értelmes szöveggé állt össze. Harryén Harry Potter, Ronén pedig Ronald Weasley jelent meg, valamint a következő felirat: XLVII. Európai Bájitalszimpózium, 1997. május 8-13., Közép-Európai Alkímiai Központ, Budapest, Griffmadár utca 1.
- És hogyan jutunk el oda? - érdeklődött Harry.
- Május 8-án reggel lesétáltok Piton professzorral Roxmortsba. Ott felszálltok a Grimbusz International járatára, ami egyenesen Budapestre visz titeket. Piton professzor tudja, hogyan lehet a budapesti varázsvilágba eljutni, ott pedig már könnyedén megtaláljátok a Griffmadár utcát. Tehát akkor pénteken, reggeli után találkozó a kapuban. - Harry és Ron felálltak.
- Perselus, magával még van egy kis beszélnivalóm. - mondta Dumbledore professzor.

Piton sötét pillantást vetett a távozó fiúk után. Dumbledore mosolyogva csóválta fejét a férfi arckifejezése láttán, majd elkomorult arccal fordult kollégájához..
- Perselus, tudomásomra jutott, hogy Cianocsenko professzor is ott lesz a konferencián. Kérem, tartsa a szemét Harryn. Nem kizárt, hogy Cianocsenko barátunk valami akcióval próbálkozik.
Piton bólintott. Iván Cianocsenko, Lucius Malfoy másod-unokatestvére az ukrán halálfalók vezére volt. Persze csakúgy mint Malfoynak, neki is sikerült kimagyaráznia magát Voldemort bukása után, így történhetett, hogy az Ukrajnai Bájitalszövetség elnöke és a Durmstrang bájitaltantanára volt. Roppant veszélyes alak…és ez a Potter kölyök sem bír sosem nyugton maradni. Nem elég, hogy el kell viselnie a jelenlétét, még testőrködhet is mellette. …

Ron és Harry szótlanul baktattak bájitaltanáruk nyomában a roxmortsi úton. Piton már az előcsarnokban közölte, hogy egy szavukat sem akarja hallani, amíg meg nem érkeznek. Roxmortsban Piton megállt a Gringotts helyi fiókja előtt.
- Én most bemegyek ide magyar pénzt váltani. Addig ti kinn maradtok, de el ne merészeljetek innen mozdulni! - mondta, majd belépett a bankba.
- Ez egyszerűen borzalmas - nyögött Harry. - Ron, hogy fogjuk ezt kibírni 5 napon keresztül? Barátja azonban nem figyelt rá, hanem érdeklődve nézegetett egy újságos bódét, ami a bank melletti utcácskában volt. A kirakatban levő némelyik újságon lengén öltözött boszorkányok kacsintgattak a járókelőkre és időnként fellibbentették magukról a maradék ruhadarabjaikat is. Ron nyálcsorgatva nézte az újságokat.
- Harry, adj kölcsön 20 sarlót, muszáj egy ilyet megvennem!
- Nem túl jó ötlet szerintem. Piton bármelyik percben visszajöhet és akkor nekünk annyi. Különben is, mit szólna ehhez Hermione?
- Ugyan már, Piton még csak most ment be. Fél perc alatt megveszem. Hermione pedig sosem fogja megtudni.
- Jól van, de siess. - Harry barátja kezébe nyomott néhány ezüst pénzdarabot. Végülis tényleg jól néznek ki azok a boszorkányok…
Ron odaszaladt a bódéhoz.
- Mivel szolgálhatok? - kérdezte az eladó varázsló.
- Ööööö… egy Bűbájos boszorkákat legyen szíves - hadarta Ron fülig vörösen.
A férfi ráérősen kotorászott az újságok közt. Harry idegesen pislogott a bank bejárata és Ron felé. Végül előkerült az újság, Ron fizetett és visszament Harryhez.
- Tedd el gyorsan, mielőtt Piton megjön!
- Mit kell eltenni? Azonnal add ide, Weasley! - Piton abban a pillanatban lépett ki az ajtón, kitépte Ron kezéből az újságot és talárja zsebébe tette.
-Indulás! - üvöltötte, és előrelökte Ront.

- Megérkeztünk Budapestre - jelentette a Grimbusz International sofőrje egy újabb ugrás után.
Harryék lekászálódtak a buszról. Egy forgalmas térre kerültek, egy villamosmegállóba. A villamosról lezúduló embertömeg csaknem elsodorta őket, fura nyelven beszélő muglik százai igyekeztek a buszok és a megállóval szemközti pályaudvar, valamint egy nagy bevásárlóközpont felé.
- Gyerünk, be a metróba - mondta Piton és megindult az aluljáró felé. A mozgólépcső előtt megállt a jegykezelő automatánál és beledugta a pergament. - Tegyétek be ide a meghívó sarkát.
Harryék követték példáját. Miután kihúzták a papirost, látták, hogy a rajta levő üstből gomolygó füst színe pirosról zöldre változott. Felszálltak a mozgólépcsőre a muglikkal együtt. Ahogy ereszkedtek lefelé, fokozatosan elhomályosult előttük minden, majd hirtelen kitisztult és látták, hogy a mozgólépcső alja egy térbe torkollik, ami nagyon hasonlított a londoni Abszol útra. Rövid séta után eljutottak a Griffmadár utcába és megtalálták az Alkímiai Központ sárga épületét. Az előcsarnokban rengeteg varázsló várakozott a regisztrációs pultnál, Piton is beállt a sorba. Közben Harryék szemügyre vették a hatalmas táblát, ami konferencia programját hirdette.
- Gyógyító elixírek mellékhatásai, Mágikus összetevők szakszerű feldolgozásának legújabb módszerei….hát, ezt végig fogjuk aludni azt hiszem. Szerdán Muglitrükkök verseny. Alapvető muglivegyszereket biztosítunk. Fantasztikus nyeremények.: Hú, Harry, ebbe mi is benevezhetnénk. A múltkori akciónk a whiskey-vel meg a salátasavval… - Ron arcán nosztalgikus kifejezés jelent meg.
- Te nem vagy normális, örülhetünk, hogy egyáltalán túléltük - Harry egy pillanatra elhallgatott - Várj csak. Talán mégis indulhatnánk valamivel. Ha megnyerjük a díjat, Piton fel fog robbanni mérgében, azért megérné. Dursleyéknél láttam a TV-ben egy jó kis mutatványt. Egy 8-9 év körüli kissrác vízbe mártotta a kezét, utána meg benzinbe, aztán meggyújtotta. A víz elszigetelte a kezét a benzintől és megvédte a tűztől. Tök jól nézett ki, ahogy lángolt a keze és kutya baja sem lett tőle. Ez nekünk is menni fog! Majd én megmártom a kezem, te pedig meggyújtod.
- Király lesz - mondta lelkesen Ron és elképzelte, hogyan fog leesni Piton és a többi nagytudású varázsló álla, amikor meglátják a mutatványt.
Piton időközben végzett a bejelentkezéssel és intett nekik, hogy kövessék. Ekkor egy magas, rövid szőke hajú varázsló lépett oda hozzájuk.
- Nicsak, Perselus. Örülök, hogy látlak. A kis famulusaid? - a férfi lekezelő hangon beszélt és gúnyos pillantást vetett a fiúkra.
Piton biccentett.
- Szervusz, Iván. Most érkeztünk, úgyhogy ha megbocsátasz, elfoglaljuk a szállásunkat.
- Menjetek csak. Bőven lesz még alkalmunk társalogni - felelte a szőke férfi. Harry és Ron összenéztek. A férfi határozottan antipatikus volt nekik és nagyon hasonlított valakire, de nem tudták volna megmondani, hogy kicsodára. Aztán Piton nyomába eredtek, aki kezükbe nyomta szobájuk kulcsát. Megkönnyebbülve nyugtázták, hogy a professzornak külön szobája van.

Harryék izgatottan várták a szerda délutánt. A vegyszereket csak a pódiumon kapták meg, így nem tudták kipróbálni, működik-e a kísérlet. Végre rájuk került a sor. Harry már korántsem volt olyan biztos a dolgában, mint két nappal korábban, de végül belemártotta két kezét a vizesedénybe majd a benzinesbe. Ron nagy levegőt vett és remegő kézzel odatartotta a gyufát Harry kezéhez. A résztvevők várakozóan nézték a két fiatal mágus műsorszámát.
Harry kezén hatalmas lánggal lobbant fel a benzin. A nézőtérről elismerő moraj hallatszott. Aztán egy másodperc múlva Harry hatalmasat ordított és odarohant a vizesedényhez, hogy eloltsa a kezét. Sietségében feldöntötte a benzineskannát. Egy pillanat múltán az egész előadóterem lángokban állt, a varázslók döbbenten meredtek a fiúkra, majd valaki észbekapott és elkezdett locsolóbűbájt szórni a függönyökre és a bútorokra. Úgy tűnt azonban, hogy a mágikus tűzoltás hatástalan a mugli vegyszerek okozta tűzzel szemben. Mindenki fejvesztve menekült, Piton professzor tajtékozva ráncigálta kifelé a sokktól lemerevedett Harryt és Ront a teremből. Végül becammogtak a biztonsági trollok hatalmas pokrócaikkal és azokkal eloltották a tüzet. A falak és a terem berendezése teljesen fekete volt és minden orrfacsaró bűzt árasztott.
- Ti agyalágyult szerencsétlen hülyék! Mi a fenét csináltatok? - Piton talárja nyakánál fogva húzta magához Harryt és az arcába ordított. Iván Cianocsenko egy oszlophoz támaszkodva, karba tett kézzel, gúnyosan figyelte az eseményeket.
Harry megsemmisülten meredt lüktető kezére. Bőre tele volt égési sérülésekkel, kézfején a szőr teljesen meg volt pörkölődve….A szőr. A TV-ben egy kisfiút látott…egy gyereket, akinek még nem volt szőr a kezén… Hirtelen úgy érezte, megnyílik alatta a föld és rögtön elsüllyed szégyenében. Tönkretette a konferenciatermet, ez önmagában is borzalmas, és hogy Pitontól mit fog kapni… (Richard P. Feynman Nobel-díjas tudóssal (fizika, 1965) esett meg az alábbi történet. Ki akarta próbálni felnőtt korában a kísérletet, ami gyerekkorában olyan jól sikerült.. - a szerk.)
- Szobafogság a konferencia végéig! Majd otthon beszélek az igazgatóval, és meggyőzőm, hogy ne adjon nektek több esélyt - hangzott az ítélet. Piton undorodva köpött ki, majd belökte a fiúkat a szobájukba, rájuk zárta az ajtót és távozott.

- Meghalok az unalomtól - panaszkodott Ron másnap délután. Legalább az újságot ne kobozta volna el… akkor lenne mivel elfoglalni magunkat.
- Ja - felelte mélabúsan Harry. Nem nagyon tudták lázba hozni a meztelen boszorkák. Még mindig a tegnapi eseményeken rágódott. Hülyét csinált magából mindenki előtt és felhólyagosodott keze még mindig sajgott, hiába tartotta hideg víz alá egy órán keresztül. Piton pedig ördögi mosollyal az arcán közölte vele, hogy ugyan van nála fájdalomcsillapító főzet, de ne is reménykedjen benne, hogy ad neki belőle.
- Piton most lenn van egy előadáson. Beosonhatnánk a szobájába és megkereshetnénk az újságot… - álmodozott hangosan Ron.
- Maradj már, így is lehet, hogy kirúgnak minket, de ha Piton elkap, akkor már tényleg 1000%. - mondta Harry. Aztán hirtelen eszébe jutott valami. Nem csak az újság van Piton szobájában, hanem ott van a fájdalomcsillapító főzet is. Azért talán megéri kockáztatni… És különben is, a szénájuk már így is annyira rosszul áll, hogy túl sokat nem ronthatnak a helyzetükön.
- Na jó, rendben-szólt végül. - Valahogyan ki kéne jutnunk a szobából. Sirius késével talán menni fog.- Odalépett az ajtóhoz és megpiszkálta a zárat a késsel. Halk kattanás hallatszott és az ajtó kitárult. (Itt elhanyagoltam azt az aprócska tényt, hogy a Siriustól kapott kés pengéje elolvadt a Misztériumügyi Főosztályon… - a szerk.)
- Nézz körül, nem jön-e valaki a folyosón - suttogta Ron.
- Tiszta a levegő - jelentette Harry. - Valószínűleg mindenki odalenn van.
Óvatosan lépkedtek Piton szobája felé. Sirius kése azt az ajtót is gond nélkül nyitotta. Beléptek és látták, hogy hőn áhított újság a Piton ágya melletti éjjeliszekrényen hever.
- A fene vinné el ezt a vén kéjenc denevért - morgott Ron és felkapta az újságot. Harry körülnézett a szobában. Az egyik polcon üvegcsék sorakoztak, levette az Elixirium doloris feliratút és bedörzsölte vele a kézfejét. A fájdalom máris enyhülni kezdett.
- Gyere, siessünk - szólt Ronnak. - Nem akarom, hogy itt találjon minket.
Ekkor azonban léptek zaja és fojtott hangok hallatszódtak a folyosó végéről. Az egyik hang azonban még így is felismerhető volt.
- Most mit csináljunk? - kérdezte kétségbeesetten Ron.
- Nyomás be ide! - mondta Harry és beugrott egy nagyméretű ruhásszekrénybe. Ron gondolkodás nélkül követte. Pont annyi hely volt a szekrényben, hogy kissé kényelmetlenül, de elfértek benne. Harry még egy gyors pálcamozdulattal bezárta a bejárati ajtót, majd a szekrényajtót is becsukták. Ron a kulcslyukra tapasztotta szemét.

Fél perc múlva belépett az ajtón Piton és vele a szőke hajú varázsló, akivel első nap találkoztak. Harry és Ron lélegzetvisszafojtva ültek a szekrényben.
- Csakhogy végre kettesben maradtunk, Perselus - szólalt meg Cianocsenko. - Brilliáns húzás volt részedről, hogy a fiút eltávolítottad a vén bolond mugliimádó közeléből. A Nagyúr boldog lesz, ha tálcán visszük elé Harry Pottert…
- Elfelejted Iván, hogy én kém vagyok. Nem vihetem oda Pottert, Dumbledore egyből rájönne, hogy én voltam és nem lesz többé roxforti informátora a Nagyúrnak.
Cianocsenko szeme vészjóslóan megvillant.
- Érdekes dolgokat hallottam mostanában. Lucius szerint a Nagyúr arra gyanakszik, hogy kettős játékot űzöl…de ugye nem így van, Perselus? Most bebizonyíthatnád, hogy ez a gyanú alaptalan. Ne keress kifogásokat, hozd a kölyköt ma este 10-kor a hátsó kijárathoz. És különben is, miután a Nagyúr elintézi Pottert, nem lesz már többé szüksége roxforti kémre, ezt te is jól tudod. - Azzal a férfi fogta magát és távozott.

Piton idegesen járkált fel-alá a szobában. Cianocsenko már egy órája elment, de ő még mindig nem tudta, mit tegyen. Közben Harryék a szekrényben már ezredszer átkozták el magukban a pillanatot, amikor elhatározták, hogy megszerzik az újságot meg az orvosságot. Tagjaik teljesen elgémberedtek, ráadásul Ron úgy érezte, hogy mindjárt tüsszentenie kell. Harry nem bírta tovább és két centivel odébbmozdította zsibbadt bal lábát. A szekrény alja megreccsent.
- Ez meg mi volt? - kapta fel fejét gyanakodva Piton. Kivont pálcával a szekrényhez lépett és fülét az ajtóra tapasztotta.
Ebben a pillanatban Ron nem bírta tovább és hatalmasat tüsszentett. Közben a kezével véletlenül kilökte a szekrényajtót és egyenesen a bájitaltanár térdének esett. Ron lába belegabalyodott Harry talárjába, ezért őt is magával rántotta. Piton elesett, beverte a fejét az egyik egy szék lábába és eszméletlenül elterült a padlón. A fiúk nagy nehezen feltápászkodtak. Harry döbbenten nyögött fel.
- Merlin, most mit csináljunk vele?
- Próbáljuk meg legalább magához téríteni. Aztán utána úgyis cafatokra átkoz minket-motyogta Ron.
Harry Pitonra szegezte pálcáját.
- Stimula! - próbálkozott meg a varázsigével.
Piton nem nyitotta ki a szemét, de nyöszörgött valamit, ami körülbelül úgy hangzott, hogy "megöllek titeket, ti nyomorult férgek", majd újra elhallgatott.
- Úgy látom, túlélte - könnyebbült meg Harry. - Tegyük az ágyra, reggelre remélhetőleg magához tér. Aztán ismét aggodalmas képet vágott. - És mit csináljunk azzal az Ivánnal? Ott fogja várni Pitont a hátsó ajtónál. Ha nem jövünk, akkor jelenti Voldemortnak, hogy Piton áruló. Vagy esetleg elindul megkeresni minket…Oda kell mennünk és el kell intéznünk.
- Mégis hogyan? Ez egy halálfaló! Lehet, hogy nem is egyedül jön, hanem például Lucius Malfoy-jal. Tuti, hogy rokonok, annyira hasonlít rá.
- Van egy ötletem. Csak szereznünk kell pár dolgot hozzá. - felelte eltökélten Harry. Meg szükség van az átváltoztatástan-tudományodra is.

Este háromnegyed 10-kor Harryék egy kannát cipelve osontak a hátsó bejárathoz. Előzőleg behatoltak a konferenciaterem melletti raktárba, ahol a versenyhez szükséges vegyszereket tárolták. A kanna tartalmát a központ mögötti utcában kör alakban szétlocsolták, majd Harry visszament az épületbe, Ron pedig elrejtőzött egy kuka mögé. Pár perc múlva két csuklyás alak érkezett az utca végéhez. (Fogalmam sincs, mennyi idő múlva párolog el a benzin…ettől most eltekintek :)) - a szerk.)
- Mindjárt itt kell lenniük - mondta az egyik. - Miért van itt ilyen büdös?
Ebben a pillanatban kinyílt a hátsó ajtó és egy magas, vékony, hosszú fekete hajú, fekete taláros férfi lépett ki az utcára és elindult a másik kettő felé. Az arcát nem lehetett jól látni a sötétben.
- Egyedül jöttél, Perselus? - kérdezte gúnyosan Lucius Malfoy hangján az egyik álarcos és ő is megindult. A másik követte. (Malfoy időközben kiszabadult az Azkabanból, miután a dementorok elhagyták a börtönt. - a szerk.)
A fekete hajú férfi egyszer csak hirtelen megállt. Az egyik kuka mögül valaki kihajított egy égő gyufát. A két halálfalót egy szempillantás alatt lángtenger vette körül és a tűz megvilágította a velük szemben álló alak arcát. Malfoy és Cianocsenko teljesen összezavarodtak. Piton volt az, de mégsem…mi ez az egész?? Ráadásul a talárjuk széle is meggyulladt. Össze-vissza csapkodtak, hogy eloltsák a lángokat. Közben a kuka mögül előugrott Ron és az ál-Pitonnal egyszerre elkiáltották magukat:
- Stupor!
A két sötét varázsló összeesett. Harryék gyorsan eloltották a tüzet az odakészített pokrócokkal, majd köteleket varázsoltak az ájult férfiak testére. Ezt a hasznos bűbájt a nyári szünetben tanulták meg Rémszem Mordontól.
- Szólni kéne valakinek - mondta Harry.- A legjobb az lenne, ha valahogy értesíteni tudnánk Dumbledore professzort. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és kivánszorgott rajta az igazi Piton professzor. Hitetlenkedve nézte a két megkötözött varázslót és Harry fizimiskáját.
- Mi történt itt, Potter? Mit kerestek itt?
- Őööö, hát az úgy volt, tanár úr…- és Harry lehajtott fejjel belekezdett a történetbe.

- Olyan büszke vagyok rátok! - sikkantott fel Hermione és Ron nyakába borult, amikor a fiúk beléptek a Griffendél klubhelyiségébe. Harrynek is adott utána két puszit.
- A Reggeli Próféta lehozta a sztorit, hogy egyedül elintéztetek két halálfalót! Ráadásul Cianocsenko vidéki kúriája volt az ukrán halálfalók főhadiszállása is, úgyhogy a rajtaütéskor még jó néhány sötét varázslót letartóztattak!
- Hát igen, jók voltunk, mint mindig! - vigyorgott Ron és önelégülten kihúzta magát. Ekkor azonban valami kicsúszott a talárja zsebéből és a padlóra hullott.
- RONALD WEASLEY! EZ EGYSZERŰEN SZÁNALMAS! - Hermione a Bűbájos Boszorkák újságot lobogtatta. - Meggondolom, hogy akarok-e még veled járni ezek után…
Harry nagy nehezen visszafogta a nevetést és felindult a csigalépcsőn a hálószoba felé.

Perselus Piton a gyengélkedőn feküdt. Az agyrázkódás hatása még nem múlt el teljesen, gyakran voltak rémálmai, amelyekben Potter és Weasley bezárják egy szekrénybe a Sötét Nagyúrral, majd rájuk gyújtják a szobát. A Reggeli Próféta cikke után, ami dicshimnuszokat zengett a két fiatal hősről, az álmok csak rosszabbodtak.
- De nem baj… suttogta izzó tekintettel - most még megúszták. De egyszer eljön az én időm, amikor kamatostul megfizetek mindent ennek a két bagolypotyadéknak… majd feje lehanyatlott a párnára és a bájitalok mestere újabb rémálomba merült.

VÉGE