Nem.. Nem az enyém Harry Potter, sem Sirius, sem pedig.. Snape.. *szipp, hüpp*. Rowlingé mind.
El kell mondjam, nem tudom pontosan, hogyan írják Black néhai ükapjának nevét... Phineas? .. és Salazár becézve Salaze. A novellát Kassinak ajánlom, és üdvözli a radiátora. :P

Legyetek üdvözölve az aranyvérűek buliján.. és készüljetek fel a legrosszabbra. :)

ARANYVÉR-BÁL

Hatalmas pelyhekben hullott a hó a Black család téli rezidenciájának kertjére, Milleroyban. Egy fanyar arcot vágó 16 éves fiú bámulta a sötétedő tájat a hall hatalmas üvegablakán keresztül. Jobb kezével félrehúzva tartotta a méregdrága, és stílusosan méregzöld függönyt, baljával egy pezsgőspoharat emelt szájához.

Mindjárt 5 óra. A vendégeknek hamarosan jönniük kell.- gondolta rosszkedvűen. Elengedte a drapériát, és a nehéz anyag sajátos, súlyos redőkben hullott vissza a helyére. Megfordult, és öccsét, Regulust látta meg, aki anyjával beszélgetett a kandalló mellett. A fiatalabbik Black fiú volt a tökéletes, ő, Sirius legfeljebb tévedés lehetett a család szerint. Húguk , Viorica az apja mellett ült egy zsámolyon, és játszotta a hízelgő kiscicát.

Valaki meghúzta odalenn a harangot, és anyja mosolyogva szaladt az érkezettek fogadására,férjével, Antonius Blackkel a nyomában. Hallotta a csicsergő hangokat az előszobából. Kik lehetnek azok?- töprengett morózusan Sirius.

Damienék,Kuporék, Omenék, Malfoyék, Aquatus, a mágiaügyi miniszter és talán Patilék tartoztak abba a rétegbe akiknek csicsergős üdvözlés járt, ők voltak egy szinten a Blackekkel. Az Érinthetetlenek kasztja.-gondolta keserűen.
Aztán a Potterék, Snape-ék, a másik Black-család, Lestrange-ék, Quickshot-ék jöttek a Középréteg tagjaiként. A Kapaszkodók közé tartoztak Longbottomék, a Broen család tagjai és a Weasleyk-de ez utóbbiakat sárvérűbarátnak bélyegezték, és kiközösítették minden jobb társaságból.

Letette pezsgőspoharát a párkányra, és várakozóan nézett a belépőkre. Már órákkal ezelőtt tudtára adta a szüleinek, hogy semmi kedve nincs ehhez az egészhez, és viseljék a következményeit annak, ha most őt itt akarják látni bájologni. De még ez is jobb időtöltésnek ígérkezett, mint odafenn ülni az Aranyvér története című könyv felett görnyedve.

-Áhh, az ifjú Mr. Black! –mosolygott rá Salaze Malfoy, miközben szürke szemei éppolyan hidegek maradtak, mint a szíve. –Antonius, jól néz ki a trónörökösöd. Magas, jó kiállású ifjú, és úgy hírlik az esze és a szíve is a helyén van.- bájolgott az idősebb Blackkel. Sirius elnyomott egy ásítást, mert halálosan unta már ezeket a varázsvilágbeli eszmefuttatásokat. Ha két aranyvérű család találkozott, az első és legfontosabb dolog az volt, hogy megdícsérjék egymás elsőszülött fiát, mint trónörököst. Mintha holmi versenylovak lennénk!-háborgott belül, némán a fiú. –Most következik az ellenfél tenyészállományának egekig magasztalása.- Rápillantott az apja mellett álló 19 éves Luciusra. Az ezüstszőke hajú fiú jóképűbb, magasabb és kifinomultabb volt, mint az öreg Malfoy.
-Nyomába se érhet a te fiadnak, Salaze! –olvadozott az idősebb Black.- Ha a fiam esze a helyén lett volna, ő is a Mardekárba kerül, akárcsak a kiváló Lucius.
-Bocsássatok meg, hányingerem van!-közölte Sirius és az éppen belépő Snape-ék felé pillantott. Mint egy csapat varjú a sok csillogó ruhás madár között, úgy lépkedtek előre, hogy tiszteletüket tegyék a ház ura előtt.
Siriusnak elég volt egy pillantást vetnie Severus arcára, hogy lássa, valami baj van. A magas, csapott vállú fiú máskor is sápadt arca ezúttal furcsán puffadt volt.. mintha egy kemény pofon után bedagadt volna az arca, és azt próbálták volna varázslatokkal, több-kevesebb sikerrel eltüntetni.

Nem minthogyha Sirius nem kent volna le szívesen néhányat a mardekárosnak, akit tiszta szívből utált.

Venenum Snape, az agresszív, széles termetű férfi mellett eltörpült alacsony, szürke veréb felesége, Selda. Mindig az árnyékában haladt, egy lépéssel mögötte, mintha nem is létezne.

Sirius undorodva figyelte az üdvözlő köröket , a rangnak megfelelő fejtartást, a szépen csillogó, semmitmondó kérdéseket, a tökéletes válaszokat. Határozottan megkönnyebbült, amikor Potterék is csatlakoztak hozzájuk, és összeröhögtek, amikor Nárcisszát és Luciust bemutattták egymásnak a felnőttek. Mintha nem ismerték volna ők ketten egymást épp eléggé behatóan...

Bő fél óra telhetett el, mikor Sirius és James elillant a teremből. Odalenn, a konyhában a sürgő-forgó házimanók között rekviráltak egy nagy adag sült húst, egy jókora hidegtálat, és elindultak felfelé az emeletre Sirius szobája felé.
A második lépcsőfordulóban találkoztak össze Snape-pel. A hosszú hajú madekáros fiú a lépcsőn ült, egyik kezében egy könyvvel, másikban Antonius Black egyik féltett, kristályüvegben forrongó lángnyelv-whiskeyjével.
-Jó választás, Pipogyusz!- állt meg vele szemben Sirius.- Nem is tudom, mihez gratuláljak jobban. Hogy betörtél anyámék hálószobájába, hogy ellopd anyám könyvét az éjjeliszekrényéről, vagy,ahhoz hogy pont azt az üveget bontottad fel, amit apám az én esküvőmre tartogatott.
-Miért nem nyaljátok körbe odalenn akit érdemes, Black? –sziszegte vissza Snape, és behajtotta az Élethosszig Ható Átkok a Mesés Keletről című könyvet. Meglátszott a fiún a méregerős ital.
-A te esküvődre, Tapmancs barátom?- csodálkozott James, miközben kivette Snape kezéből az üveget. –Nos, remélem, at alkohol tényleg fertőtlenít.- Azzal meghúzta az italt, fuldoklott egy keveset, majd átnyújtotta Siriusnak.- Kivel akarnak téged összeadni?!
- Bellatrixszel.- válaszolta a fiú, majd ugatva felnevetett. James leroskadt a lépcsőre és a térdét csapkodta nevettében, még Snape fanyalogva elvigyorodott.
-Te, és Bella?! – nyihogta James.- Hát ezt nem lehet kibírni.
-Első unokatestvérek vagytok, Black.- morogta Snape.- Ez nem zavar senkit?
-Anyámékat nem. –dőlt neki a korlátnak Sirius, majd ivott egy kicsit és folytatta.- Talán úgy gondolják, így is, úgy is retardált utódaim lennének.
-Bölcs meglátás.- húzta el száját Severus. –És most, ha nem bánjátok, olvasnék tovább..
-De bánjuk.- utánozta Sirius a mardekáros fiú intonációját, és kivette a kezéből a könyvet.- Tudod, Snape, vendégségben vagy. Ilyenkor nem illik olvasni!
-Tudja is ő, mit illik és mit nem! –kapcsolódott bele James az ugratásba. – Aki bűzlik, mint a görény..
-Mivel mosol hajat, Snape, olajjal?
-Micsoda dolog ez, ifiurak! – förmedt rájuk a mellettük lógó kép. Egy idős varázslót, Phineas Nigellust ábrázolta, aki most mérgesen könyökölt a keret szélére.- A vendég, ifjú Mr Black : vendég, és mint olyat, nem sértegetjük.
-Hacsak ő nem sért minket! –vágott vissza Sirius.
-Végig itt voltam, mellettetek, és az ifjú Mr. Snape nem mondott semmi sértőt rátok! –recsegte a szakállas öreg.
-Lélegzetet vett.- affektálta Sirius. –Ez sért!
James szélesen nevetett, de Black még nem fejezte be.
-Amúgy pedig: kapd be, gonosz vén trotty!
-Ebből elég!- csapott a keretre Nigellus.- Ezért felelni fogsz, te kutya!
-Vaúúú!-szólt közbe James, és lihegett párat. Sirius felé csapott az üveggel, a kilöttyenő folyadék Severus ruhájára ömlött.
-Nyald le Snape, valószínűleg sosem érte még ilyen nemes nedű a ruhádat, és nem is fogja még hosszú ideig!
Severus felnézett rá, mérlegelte, mit mondjon egy pár másodpercig, majd fanyalogva elmosolyodott.
-Egy részeg embertől nem veszem az ilyet sértésnek! Látni, hogy már az üveget sem tudod tartani rendesen, pedig alig pár kortyot ittál.. szánalmas vagy, Black!
Tapmancs felhördült és olyan hirtelen hajolt közel a fiúhoz, hogy néhány hajtincse Severus arcába csapódott.
-Ne merj így beszélni velem, Sevvie, vagy bemegyek a hallba , és bejelentem az egész társaság előtt, hogy miket loptál el... hülyére fog verni otthon az apád, te kis bubógenny!

Döbbent csend csapott le rájuk, ahogy Sirius kimondta az utolsó szavakat. James elképedve nézett barátjára. Tudta jól, hogy Tapmancs hirtelen haragú és meggondolatlan, de ezekkel a szavakkal most tényleg messzire ment. Snape arcából kiszaladt a vér, és ez még jobban kiemelte a zúzódásokat a szeme alatt. A vörös foltok alakja egyre élesebben adta ki egy ujjnyi vastag bot nyomának alakját. Potter önkéntelenül is követte szemével a horzsolás irányát, a nyom a mardekáros fiú haja alatt is folytatódott.
-Maradj így! –suttogta Snapenek, és óvatosan megpróbálta félrehúzni a haját, de az dühösen sziszegve elrántotta.
-Hagyj békén , Potter!
-Mi az?- kérdezte Sirius és közelebb hajolt a lépcsőn ülő két fiúhoz.
-Semmi!- morogta Snape,és megpróbált felkelni, de Sirius visszalökte a földre, mint a pelyhet (erősebb volt a mardekárosnál, ráadásul jobb helyzetben volt, és Severus meglehetősen fáradt volt már ahhoz, hogy küzdjön). Ekkor Jamesnek sikerült félrehúznia Snape hajtincseit a füle elől és... vett egy mély levegőt, ahogy meglátta a sebet.
-Ba* m*... –morogta döbbenten Sirius. Snape fülén éppencsak beszáradt a vér. A fülkagylója lila és duzzadt volt, ahogy a botütések megrepesztették az ereket.

-Az apád volt, igaz?-kérdezte Sirius, miközben Phineas Nigellus elképedten szemlélte őket a képről, és arról motyogott, hogy a Black rezidencián sosem verték így a gyerekeket. (Ne szólj senkinek! –kérte ük-ükapját Sirius, aki bólintott, és leült a kép hátterében.)
-Semmi közöd hozzá, Black! –morogta Snape dühösen. Nem tudta pontosan kire és miért dühös, az apját utálja jobban, vagy Blacket, vagy kis rohadék mindenbe-beleütöm-az-orromat-Jamie-Pottyt, de lehet, hogy önmagát gyűlölte leginkább, amiért mások felfedezhették, hogy megsérült. Hogy gyenge. Hogy sebezhető.
Sirius meghúzta az üveget, és odanyújtotta Snapenek, (Megbuggyantam, vagy mi –gondolta magában, de ha már egyszer kinyújtotta a kezét, nem húzhatta vissza) a fiú pedig egy gyanakvó pillantás kíséretében elvette a whiskeyt, és ivott egy kortyot.
-Ezt nem kéne annyiban hagyni, Tapmancs. –szólalt meg Potter előszőr, mióta meglátta a sebet Snape-en.
-Nincs szükségem a sajnálatotokra!-vágott közbe a mardekáros.
A kihívó arcú, kék szemű Sirius arca feszült vigyorra húzódott.
-Teljesen igazad van, Ágas barátom. Snape-et megraktuk egy párszor..
-Ő is titeket.- felelte Severus zúgó fejjel.
-..de nem hagyhatjuk, hogy más is megverje. Nem bizony.- értett egyet magával, majd Snape vállára tette egyik karját, és bizalmas hangon megjegyezte. – Utállak, tudod, Snape, úgyhogy magam sem értem, miért akarom ezt, de piszkosul meg kéne értetni az apáddal, hogy többet ne merje rád tenni a mocskos mancsát!
-Lehet, hogy a bájitalok gőzei elfolyósították azt a csepp eszedet is, Black? Vagy amikor legutóbb visszaváltoztál kutyából, úgy maradt az agyad? –sziszegte Snape.
-Mi van?!- kérdezte döbbenten Sirius.- Te beteg vagy, vagy mi?! Miért nem akarod, hogy megtanítsuk orkánban repülni?! Élvezed, hogy bánt, vagy mi van?!
Snape nem tudta, hogyan mondja,el, így inkább bele se kezdett, csak azt hajtogatta:
-Nem a ti dolgotok! Maradjatok ki belőle! Ki kérte, hogy itt játszátok az agyatokat?!
Végül Phineas Nigelus hangja vetett véget a vitájuknak, az öreg mérgesen förmedt rájuk.
-Fogjátok már fel, hogy ha bosszút álltok, újra Severust fogja az apja elővenni otthon! Mellesleg 16 évesen messze több eszetek lehetne, semhogy egy lépcsősor tetején ülve vitatkoztok! Bárki aki a folyosóra csak kinéz is, bizton tudja, hogy miről beszélgettek!
Snape megmerevedett, majd rémülten a korláthoz lépett és lepillantott a mélységbe.
-Nyugalom, fiacskám, szóltam volna, ha valaki erre jár. –szólalt meg a háta mögött ismét a néhai Black.- Menjetek fel Sirius szobájába, azt javaslom, és ott beszélgessetek tovább.. és most egy szót se többet, Lucius Malfoy és a kis Nárcissza mindjárt kiér a folyosóra!
Sirius vezetésével (aki a húsos tálcát is vitte magával) a három fiú felosont a lépcsőkön, és benyitottak egy kis, faburkolatos toronyszobába, ahol otthonos rendetlenségben találták magukat. James már járt itt, ezért otthonosan rádobta a takarót a ruhákkal, párnákkal és mindenfélével teledobált ágyra, majd hanyat vetette magát, és az ágy rugózását próbálgatta. Snape fapofával szemlélte a berendezést. Sirius Blacknek mindene megvolt, amiről ő, Snape csak álmodhatott. Rengeteg könyv volt az egyik szekrényen, és úgy tűnt, legtöbbjüket egyszer sem nyitották ki, egy vadiúj JólsepR5.0-ás állt az egyik sarokban, két Crinitia kornyadozott az ablak mellett , és egyszerűen az egész berendezés luxusról és kényelemről árulkodott.
-Érezd magad otth.. érezd magad jól, Snape!- udvariaskodott Sirius.- Dobd csak le magad bárhol és csinálj amit akarsz!..
A mardekáros fiú azonnal a könyvespolchoz lépett és levett egy kötetet. Potter és Black felhúzott szemöldökkel néztek össze.
-Miért nem lettetetek ti jóbarátok Remussal?!-sóhajtott fel James, és Sirius horkanva eldobta magát a földön.
-Ez q*-ra nem vicces, Potter!- köpte Snape.- Az az idióta vérfarok meg akart engem ölni!
James felkönyökölt az ágyon és már épp válaszolni akart valami durvát, amikor barátja az ablakhoz lépett.
-Ezt lessétek ki!- suttogta ámulattal.- Merlin szakállára ezeknek van pofájuk!
A másik kettő kíváncsian az ablakhoz lépett, majd Snape elsóhajtott egy Noxot, és sötétség borult a szobára.
-Igy mi észrevétlenek maradunk, de látni fogunk mindent.-magyarázta a másik kettőnek, akik oda sem figyelve bólintottak.
Sirius szobájának ablaka a Black-kúria télikertjére nyílt. Antonius Black féltő gonddal ápoltatta kincset érő orchideáit, rémálomlehelleteit és nárciszait. A kert közepén egy piranjákkal teli akvárium díszelgett, mellette egy pihenőággyal direkt a családfő számára... és ezen az ágyon most épp Lucius Malfoy vetkőztette Nárcisszát..
-Nem is olyan rossz ez a buli!- nevetett fel ugatva Sirius és odaintett három fotelt maguknak, hogy páholyból nézzék a jelenetet. Kisvártatva újra fogyni kezdett az üvegben a lángnyelv-whiskey, ahogy egymásnak adták. Talán ez okozta, hogy Severus is felhagyott mogorva viselkedésével, és ha egyáltalán lehet ilyet mondani róla, úgy viselkedett, mint egy normális, 16 éves fiú.
-Huhhh, ha tudtam volna, hogy Nárcissza ilyen jó nő...
-Mit fog szólni a drága Lilyd, ha ezt megsúgom neki?- vigyorgott Severus, majd suttogóra fogott hangon folytatta:- Vagy inkább, mit adsz érte, hogy ne mondjam el neki?
-Kapd be, zsírfejű!
-A jó modor,úgy mondják, vele születik az aranyvérrel, Potter. De ha te kivétel vagy is, legalább megpróbálhatták volna megtanítani neked. –felelte higgadtan Snape. A griffendéles fiú olyan hirtelen egyenesedett ki a székében, hogy csaknem elveszítette az egyensúlyát, és a kezében tartott üveg nagyot koppant az ablakpárkányon.
-Vigyázz, mit beszélsz, Pipogyusz!-sziszegte Snape arcába, de Sirius elkapta az üveget, és közelebb hajolt az ablakhoz.
-Most megvagy, Lucius Malfoy!- kacagott sötéten, és összedörzsölte tenyereit.- Ez egy kib* jó nap, Lucius Malfoy a 15 éves Nárcisszával van miközben apám féltett orchideáiból vetettek maguknak fekhelyet... ezt nem viszi el szárazon a rohadt állat!
-Mit akarsz tenni?- kérdezte a Black fiúra sandítva Severus. Amaz megveregette a mardekáros vállát (már jócskán részeg volt), és az arcába suttogta.
-Azt nem kötöm arra a rohadt nagy orrodra!
-Büdös a szád, Black!- sziszegte Snape harcrakészen. A három fiú felpattant, és már épp egymásnak esett volna, amikor..
.. hangos nyikorgással feltárult egy eddig láthatatlan oldalajtó a déli falon, és kilépett a rejtekfolyosóról Viorica.
-Hát te mi a büdös francot keresel itt? –mordult rá Sirius.- Kopogás nélkül többet be ne merj jönni a szobámba, te kis hülye! Különben is, ha azért jöttél, hogy aztán beárulhass apánknak..
-Ó, szívjál doximérget! –fújt a 13 éves kislány.-Odalenn már kezdtek keresni titeket, és Phinellus bácsi már kezd összezavarodni, hogy mit hazudjon , merre jártok... szia Severus!- köszönt oda csendesen a vele egy házba tartozó fiúnak.
-Szia Viorica!- biccentett Snape. Vivi nyelt egy nagyot, és folytatta.
-Ha jól érzem, cseppet beittatok.
-Közöd?
-Apa mérges lesz.
-Jaj, apuci pici lánya, -kezdte Sirius, de Viorica ekkor észrevette az ablakból a mozgást, és közelebb lépett.
-Mi a.. óóó!-szájához kapta a kezét, de ami látszott az arcából, de még a füle is, vörös volt, mint a főtt rák. Gyorsan elfordult az ablaktól, és nem nézett senkire. – Sirius, kik azok?
A bátyja kényelmetlenűl érezte magát, ugyanakkor úgy érezte, mindjárt felrobban a visszafolytott nevetéstől.
-Lucius és Nárcissza.-felelte helyette Potter. A kislány még mindig nem nézett fel a földről, csak a levegőt kapkodta..
-Lu..Ná..?!- nyögte, majd hirtelen összeszedte magát.- Remek. Két legyet ütünk egy csapásra. A biztonság kedvéért bújjatok el egy pár percre.
-Mit csinálsz?- állt elébe a bátyja, amint a rózsaszín ruhás cicamicaszerűen felöltöztetett lány az ajtó felé fordult. A kicsi felnézett majd három fejjel magasabb testvérére, aki a vállánál fogva tartotta vissza hugát.
-Amit akarok, te sniflipotyadék!.. És most eressz, vagy sikítani fogok! – mosolyodott el édesen, azzal lerázta magáról testvére kezét, és az ajtóhoz lépett. A fiúk automatikusan visszahúzódtak a homályba, és némán hallgatták, ahogy súlyos léptek közelednek a lépcsőn.
-Itt nem találtam senkit, de mozgást láttam a télikertből, Salazár bácsi, biztosan ők azok… –Vivi hangja annyira hamisan cicás volt, hogy Sirius fogai összecsikordultak. A kislány olyan volt, mint egy eltúlzott, csicsás barokk festmény, és a kis hamiskás angyal mellett most két magas férfialak jelent meg a nyitott ajtóban. –Apus, fogadni mernék, hogy annyi az orchideáidnak,... –nyafogta, látszott, ahogy a csöppség belekarol az egyik alakba,és a két férfit a lépcső felé tereli.- Csendben osonjunk oda, kapjuk el őket, jó? Aztán büntesd meg őket, jó alaposan! –és gonoszul kuncogott.
A nyitva hagyott ajtón át látszott a három távolodó alak. Potter a virtuális verejtéket törölgette a homlokáról, Sirius pedig az ablakhoz lépett, és vigyorogva várta, hogy mi fog történni. A hall irányából tucatnyi láb által keltett zaj hallatszott, ahogy a parti résztvevői az engedetlen Black-fiú megalázásának reményében a télikert felé indultak.
Sirius már nem bírta visszatartani a kacagást, és Severus is vigyorogva ismételgette.
-Ezt nem hiszem el, ezt nem..-csóválta a fejét.
-Az ifiurak talán nem vették észre, hogy az ajtó nyitva áll, és így könnyedén visszatérhetnek a partira, anélkül, hogy feltünést keltenének? –szólalt meg egy hang a hátuk mögött. A három fiú rémülten perdült meg, de csak Phineas képe szólt hozzájuk a szemközti fakról.- Javasolnám a Kijózanító bájitalt, amely a Sötét könyvtárszobában a bárpult mélyén található, és ha már ott vannak, vigyák magukkal az Ezerarcú Mérgek című könyvet.
-Mi a francnak?- meredt rá Sirius döbbenten.
-Azért, denevéragyú komám, mert ez az apja kedvence, és ha ezt lapozgatva találja magukat JÓZANUL a könyvtárszobában, amit egyébként még nem kutattak át maguk után, akkor Talán megúszhatják az estélyről való távolmaradásukat szemrehányások, pofonok, egyebek nélkül!
-Ez remek ötlet, Mr.Nigellus, köszönjük.- felelte Snape, és az ajtó felé indult. A másik kettő összenézett, majd követte a hórihorgas mardekáros fiút. Potter kifejtette abbéli nézetét, hogy szerinte igazán megérte volna egy pár pofon az apjától, amennyiben megnézheti amint vérig alázzák Luciust, de ekkor Sirius a homlokára csapott.
-Ó, én kvibli! A könyvtárszoba ablaka is a télikertre nyílik!!! –azzal félrelökte Snape-et, és rohanni kezdett le a lépcsőn, a másik kettő a nyomában. Mikor beértek, a mardekáros fiú gyorsan elővette a Sirius által mutatott szekrényből a kijózanító bájitalt, és az ablaknál állva körbeadták az üveget, miközben a télikertet bámulták.

-Mi folyik itt?- bömbölte Antonius Black, amikor meglátta legértékesebb párducorchideái közepén a két fiatalt egymáson feküdni..

Egy emelettel feljebb Sirius röviden, világosan, de nyomdafestéket nem tűrően megnevezte a folyamatot. James röhögve dőlt mellette az ablaknak.

Viorica tettett döbbenettel csapta szájára a kezét, és hátrafordult, mint aki el akar futni a helyszínről. Salazar Malfoy és felesége értek másodikként a helyszínre, az idősebb Malfoy fogai összecsikordultak , ahogy a fiára sziszegett, hogy azonnal keljen fel. Lucius és Nárcissza szinte ellökték egymást maguktól, ahogy megpróbáltak minnél gyorsabban felkelni, és ruháikat elrendezni úgy, hogy minnél jobban takarja intim testrészeiket. Nárcissza vérvörös volt, Lucius falfehér, és mindketten a lehető legmélyebb zavarban voltak. Antonius elfordult tőlük, és elindult volna kifelé, de ekkorra odaért Theomelda és Flavius Black, Nárcissza szülei. Theomelda elájult.

-Remek alakítás.- dícsérte meg egy emelettel feljebb Sirius.- De nyakamat merném rá tenni, hogy boldogabb, mint valaha...
-Lucius lépre ment.. Lucius lépre ment... Lululu –dalolta James.

-Lányom!- hörrent fel Flavius Black, mint akit most ért a végső csapás az életében.
Salazar ekkor előrelépett, és egy szó nélkül teljes erőből Lucius gyomrába ütött a halálfejes botjával.

-Ouhhhh!- hördült fel egyszerre a három fiú a könyvtárban.

A hosszú, jégszőke hajú fiú kétrét görnyedve öklendezett a fehér kaviccsal bevont talajon. Kicsit arrébb Antonius beszélt Salazárhoz halkan, jobbját Malfoy bal vállára téve. Viorica lassan visszabotorkált a házba.
-Legyenek szívesek a Dolgozószobámba fáradni, amint készen vannak!- -vetette oda Antonius a két rajtakapott fiatalnak, majd még mindig Salazár vállát ölelve kisétáltak a télikertből.

-A szomszéd szoba apám dolgozószobája! –örvendezett Sirius.- Áldassék Phineas neve, hogy épp ide küldött minket.
-Ezt el is várom, kedves leszármazottam! –vigyorgott le rájuk a kép. Severus ezenközben levette a polcról az Aranyvérűek származástana című kötetet, kinyitotta a Malfoy családnál, majd jobb kezét a lapok között hagyva visszapörgetett a Blackékhez, és mutatóujjával keresgélt valamit a zöld tintával nyomott oldalon.

Lucius magába roskadtan ült a padon, jobb kezével magas, nemes homlokát dörzsölte, bal kezével a gyomrát fogta, Nárcissza pedig hozzá bújva hüppögött. Végül Lucius sápadtan felkelt és a kiskutyaként mögötte loholó lánnyal a nyomában a házba sietett.

-Válthatnék a fiammal pár szót négyszemközt, Antonius, barátom?- hallattszott egy kegyetlen tenor hang a szomszéd szobából. Ekkor megcsikordult a könyvtárszoba ajtaja, de a három fiú nagy megkönnyebbülésére csak Viorica siklott be rajta.
-Természetesen, Salaze! – Antonius furcsán-nehézkesen mondta ezt, minthogyha tartott volna valamitől, de megcsikordult a széke, ahogy hátratolta, és léptei fegyelmezetten koppantak a nehéz tölgyfapadlón.
Alighogy az ajtó becsukódott mögötte, a kegyetlen tenor újra felharsant.
-Te idióta! Idióta kölyök! Mit tettél, te agyalágyult, van fogalmad róla?! –és újra a fémbot suhanása hallattszott, és egy elnyomott jajdulás. -–Tönkretetted a családot! –újabb csapás.- Elárultad a véred vonalát, te eszement csődör!.. –újabb ütés-Tudod, mi a következménye annak, hogy megláttak titeket? Elvetted annak a lánynak a becsületét! Most el kell venned feleségűl!
-Apám! –hallattszott Lucius elkínzott hangja .
-Ne apázz itt nekem!

A könyvtárszobában Snape sápadtan meredt a könyvre, mit sem látva a sorokból. Potter ökölbe szorított kezekkel fixírozta a szőnyeg bonyolult mintáit. Viorica hirtelen a bátyjára nézett.
-Megverik!- suttogta hitetlenkedve. –Én nem ezt akartam, én csak.. csak..
-csss.- tette a szájára a tenyerét a bátyja.- Egyikünk se gondolta, hogy ez lesz a dologból. Csak egy hülye tréfa volt, egy szívatás..
A huga gyorsan hozzábújt és szorosan átölelte, mintha így nem hallaná ami a szomszédból átszűrődött..

-Nem neki szántalak! Nem azért neveltelek, hogy egy Középrétegbeli nőt vegyél feleségűl! Hálátlan fattyú! –sziszegte a férfi.- Gyűlöllek! Silencio! .... Crutio!

-Ez.. ez nem normális.-dadogta James. Bár egyetlen hang sem hallattszott a másik szobából, hiszen a Silencio átok miatt Lucius néma volt, kétségük sem volt róla, hogy a fiú most földöntúli kínokat áll ki.
Snape dermedten ült , számára ez nem volt olyan ismeretlen dolog, mint a többieknek. Két tenyerével az asztal peremét feszítve várta, hogy lecsillapdjon a félelem, ami rátört. –Most nem engem kínoznak! Nem az én apám az!- koncentrált.
Viorica elsírta magát, és befogta a füleit.
-Csináljunk már valamit!- hüppögte a bátyja feszült arcát nézve. Az magához húzta a huga fejét, és a bal kezét elhúzva a fülébe suttogta.
-Apa mindjárt közbelép. Ő is tudja, mi folyik odabenn: Phineas bácsi az előbb tűnt el a keretből.

-Salaze! –harsant az apjuk hangja a szomszédból. Gyors léptekkel haladt előre a szobában.- Finite! FINITE!
-Oh, elnézést, Antonius, elragadtattam magam!- az idősebb Malfoy idegesen felkacagott.
Nyöszörgő hang hallattszott a szobából, ahogy Lucius visszakapta a hangját.
-Felkelni!- sziszegte Salaze. Székek csikordultak, és néhány pillanattal később léptek hallattszottak a folyosón. Legalább négy ember lépett Antonius dolgozó szobájába, hogy részt vegyen a Becsületbeli Tárgyaláson.
-Mindannyian tudjuk, mi történt.- kezdte Antonius. –Minthogy az én rezidenciámon történt , én vezetem le a tárgyalást. Az Aranyvér normáinak értelmében, aki a hús csábítását nem tudta leküzdeni, az fizesse meg az árát. Flavius Black, melyik joggoddal kívánsz élni? Feleségül adod a lányod Lucius Malfoyhoz, vagy megnevezed a becsület megváltásának árát?
-Feleségül adom hozzá.- válaszolta egy fölényes hang, amely csöppet sem hasonlított a mintegy fél órával azelőtti döbbent-sértett felhörrenésre. Flavius győzött: a gyönyörű Nárcissza remekűl végezte feladatát, melyet egész felnevelése alatt a lányba súlykoltak: csábítsa el , s így szerezze meg a gazdag és tekintélyes Lucius Malfoyt, a Malfoy birtokok várományosát. A Black család felemelkedése így biztosítva volt, Nárcissza mondhatni, mellbedobással győzött a józan számításokkal szemben.
-Kifogások a Malfoyok részéről? –kérdezte Antonius.
-Követelem, hogy a Méregmester vizsgálja meg a fiamat, hogy nem esett-e áldoztául valamilyen szernek, melyet a csábításhoz felhasználtak!- frecsegte Salazár.
-Felesleges! –felelte hidegen Flavius.- Nem használtunk semmilyen segédeszközt. Ne pocsékold a drága vizsgálatra a hmmm... vagyonunkat, Salaze, nászuram!

-Kifelé, gyerekek! –reccsent rájuk Phineas. –Nem lesz szerencsés, ha rájönnek, hogy maguk mindent tudnak, és a tárgyalás mindjárt véget ér. Siessenek le a bálterembe, és hazudják azt, hogy kviddicsről beszélgettek az északi toronyban, a könyvet pedig Vivi, te hoztad magaddal a könyvtárból , és útközben találkoztatok. Indulás, amíg szépen mondom!
A négy gyerek gyorsan az ajtóhoz sietett, közben Snape elrakta a Kijózanító bájitalt, és az Aranyvérűek származását, valamint levette a magasan levő Ezerarcú mérgeket Vioricának.
Halkan osontak le a bálterembe, ahol feldúltan beszélgető felnőttek mellett lépdeltek, Sirius vezetésével, egy mindenkitől távol árválkodó asztal felé. Ott Viorica letette a könyvet, és tétován kinyitotta, úgy tett, mintha a szöveget olvasgatná.
-Vajon mindegyikünknek eldöntötték már a jövőjét? Jó lenne tudnom, kire úszhatok, mielőtt engem is laposra vernek otthon. Bár Lilyért megéri.- töprengett Potter. Snape fanyar grimaszt vágott rá.
-Az Aranyvérűeknek általában már születésük előtt ki van jelölve az összes lehetséges jövendő házastársa.- magyarázta Jamesnek.- A legfelső kategóriában ez nagyon szűk kört jelent, gyanítom, hogy Siriusnak és Vioricának csak egy-két tökéletes parti létezik.
A két griffendéles elszörnyedve nézett össze és Viorica kíváncsian pislogott körbe a teremben, minthogyha csak a jövendőbelijét kereste volna, ami alaposan megnevettette a három fiút és a lány látványosan, játékból duzzogni kezdett.
Hirtelen Siriusék anyja tipegett oda egy tálca süteménnyel, édesen mosolyogva:
-Vivi, drágám, hoztam egy kis harapnivalót a fiúknak, te addig lennél olyan kedves és szórakoztatnád az ifjú Mr.Damient? –pislantott egy a terem túlsó felében ücsörgő pattanásos, pálcavékony, lófogú fiatalemberre.
Sirius és James felnyerítve nevettek. Viorica visszamosolygott az anyjára, és elindult Mr Damien felé, majd gyorsan visszapördült, és hangtalanul tátogta bátyjának: MENTSETEK MEG!!! , aztán engedelmesen folytatta útját a kiszemelt jövendőbeli irányába.