34. Seholsincs tőr

Arra ébredt, hogy ki akar szakadni a homloka és a tarkója, nem beszélve arról, hogy az oldala és mindkét keze is lüktetett. Mikor kinyitotta a szemeit, rögtön megbánta, mert fájdalom hasított abba is.

- Maradj nyugton, Harry - hallotta Piton nyugtató hangját.

- Mi történt? - kérdezte halkan.

- Zuhantál pár métert, és az egyik sárkány hasán landoltál, amit előtte hatástalanítottunk, és szerencsétlen kínjában fetrengett. Miután ledobott magáról, az egyik kezed alákerült, de legalább sikerült megúsznod élve, egy kisebb agyrázkódástól, és néhány csonttöréstől eltekintve.

- Ketten elintézték az összes sárkányt? - csodálkozott.

- A vámpírok besegítettek. Néhányan sajnos odavesztek, de sikerült minden sárkányt lenyugtatni, és átvitték őket a kódexhez, hogy ezután azt őrizzék. Így most már nyolc sárkány védi a barlangot.

- Értem - dünnyögte. - Hermione?

Piton félrenézett, amit Harry nem láthatott ugyan, de érzékelte a feszültséget.

- Lábadozik - felelte halkan.

- Meg fog gyógyulni? - kezdett aggódni Harry.

- Nem lesz maradandó sérülése - válaszolta, amit a fiú nem nagyon tudott mire vélni -, de eléggé nagy fájdalmai vannak.

Harry már készült talpra ugrani, hogy meglátogassa a lányt, de Piton egy lépéssel ott termett mellette, és visszanyomta az ágyra.

- Most alszik, és neked is pihenned kellene.

- Rendben - egyezett bele nagy nehezen a fiú, de nem értette Piton aggódását. - Mi történt Hermionéval?

Piton fintorgott, de végül válaszolt, bár a szavak úgy hangzottak, mintha erővel húzná ki magából.

- Egy pillanatra nem figyeltem, és az egyik sárkány túl közel jött hozzánk. Granger a lángok elől csak úgy tudott menekülni, hogy közelebb ment a lábaihoz. Amikor megjöttek a vámpírok, elkábították, de az még egy helyben toporgott, így Granger a lábai alatt kötött ki, és jó néhány csontja eltört.

- Mennyi ideig tart a gyógyulása? - kérdezte Harry aggódón.

- A vámpírok szerint néhány nap alatt rendbe fog jönni.

- Értem. Mikor látogathatom meg?

- Ha felépültél.

- És mikor épülök fel? - kérdezte a fiú szájbarágós stílusban.

- Néhány nap múlva - felelte Piton, mire Harry lemondóan sóhajtott.

- Hol a pálcám? - terelte másra a szót.

Piton felállt, és tett néhány lépést, majd miután felvett valamit egy asztalról, visszasétált. Harry ugyan nem látta, de meg mert volna rá esküdni, hogy a férfi sántít.

- Tessék - adta a kezébe a kimunkált fadarabot, amit Harrynek még nem is volt ideje megfigyelni. Csupán arra emlékezett, hogy az egész valami fekete színű dologgal volt bevonva, amit nem tudott volna meghatározni. Leginkább a bársony puhaságára emlékeztette. Összességében meg kellett állapítania, hogy soha nem látott még ilyen, vagy ehhez hasonló pálcát. Eldöntötte, hogy amint ki tudja rendesen nyitni a szemét, alaposan meg fogja nézni.

- Mi történt a szememmel? - kérdezte hirtelen, amikor gondolatban eljutott idáig.

- A fény miatt majdnem megvakultál - jött a felelet.

- Teljesen elfelejtettem, hogy nekem még az is árthat - morogta. - Gondolom, a kelyhet elvitték a halálfalók.

- Azóta már a Sötét Nagyúr kezében lehet - mondta Piton bosszúsan.

- Sajnálom, hogy nem sikerült megszereznem - motyogta Harry maga elé bűnbánóan.

- Ugyan, Potter, nem rád haragszom, csak egyre nagyobb pácban vagyunk - felelte a férfi nyugodtabb hangon.

- És még azt sem tudjuk, hogy hol lehet a tőr. Ráadásul magának el kell számolnia vele Voldemort előtt. Ezt hogy fogjuk megoldani? Illetve, hogy fogjuk egyáltalán megtalálni? Tudunk valami közelebbit róla, mint hogy Magyarországon van?

- Felippe megengedte, hogy tanulmányozzuk a Kódexet, mert nekik addig volt fontos a védelme, amíg a kehely náluk volt. Mivel az már nincs, a Kódex már nem titok, jobb, ha a Sötét Nagyúron kívül más is tisztában van azzal a bizonyos varázslattal.

- Minden rosszban van valami jó - morogta Harry kelletlenül. - És megnézte már, hogy mit ír a Kódex?

- Még nem, mert a vámpírok most gyászolnak - felelte a férfi.

- Értem. Szóval mit tervez, odaadja a tőrt Voldemortnak? Másképp le fog bukni...

- Tisztában vagyok vele, Potter, ezért is kellene mielőbb megszereznünk a tőrt, hogy ne legyen ideje hívni - válaszolta.

- Mennyi időnk van még? - kérdezte Harry rosszat sejtve.

- Két hét.

- Hát, ezt elbuktuk - válaszolta tömören összegezve a véleményét. - Gondolom, ha nem szerzi meg időre a tőrt, akkor jobb, ha nem is megy vissza hozzá.

- Jól gondolod - felelte Piton sötéten.

- Akkor vagy megszerezzük időben, ami lehetetlen, hisz még napokig lábadozunk, és maga elviszi neki, a saját életét mentve, vagy nem szerezzük meg, nem viszi el, így üldözni fogják. Nem túl szép kilátások, mindkét esetben nagy bajban leszünk - sóhajtotta.

- Csak én, Potter.

- Már megint kezdi - dünnyögte Harry. - Ha eddig nem mondtam volna, vagy nem vált volna önmagától nyilvánvalóvá, elmondom, hogy ha bajban van, magával tartok, még akkor is, ha üldözik - Hirtelen elhallgatott, mikor rájött, hogy ez felért egy vallomással. Végül hozzátette, enyhítendő az elhangzottakat. - Nekem már úgyis mindegy.

Csend ereszkedett rájuk, és Harry már kezdte magát kényelmetlenül érezni, amikor meghallotta Felippe lépéseit valahonnan távolról.

- Hogy vagy, Harry? - kérdezte, amikor odaért a szobájukba.

- Jól - vágta rá a fiú gondolkodás nélkül.

Egy darabig senki sem szólalt meg, majd végül Felippe törte meg a csendet.

- Azért jöttem, Perselus, hogyha szeretnéd, most megnézheted a Kódexet, elkísérlek.

- Rendben - bólintott a férfi, majd Harry hallotta, hogy feláll.

- Harry, nemsokára bejön valaki, aki ellátja minden sebedet. Ne lepődj meg, ha a szemedre ken egy kenőcsöt, ez elengedhetetlenül fontos.

- Köszönöm.

A két férfi elhagyta a barlangszobát, de Harry még hallotta, miről beszélgetnek.

- Hogy van a lábad? - kérdezte Felippe.

- Tűrhetően - válaszolta Piton kedvetlenül.

- Megérdemled, hogy fájjon, ugye tudod? - kérdezte Felippe, hangjában rosszallással.

- Tudom - jött a makacs felelet.

- Hagynod kellett volna a lányt - hallotta Harry még valahonnan messziről. - Csak gondot okoztál Tlemansnak.

- Hányszor olvasod még ezt a fejemre? Sajnálom Tlemanst, de csak Hermionén akartam segíteni. Ő volt a meggondolatlan, hogy túl közel ment!

Harry nem hallott többet, de ennyi pont elég volt neki. Ezek szerint úgy akarta helyrehozni Piton a hibáját, hogy megmentette Hermionét, de vakmerősége miatt történt valami Tlemansszal.

Fél óra múlva nyugodtan, rezignáltan tűrte, hogy egy általa ismeretlen vámpír lekezelje a sebeit, és ellássa gyulladt szemét. Túlságosan hozzászokott az elmúlt két hétben a betegágyhoz, és a kiszolgáltatottsághoz. A kezelés után a fal felé fordult, és gondolataiba merült. Nem értette, miért nem tudták Hermionét a mellette levő ágyon elhelyezni, hogy együtt tölthessék a lábadozás napjait. Úgy érezte, titkolnak előle valamit, amiről azt gondolják, hogy jobb, ha nem tud. Talán nem is igaz, amit Piton az állapotáról mondott?

Ahogy kicsit belegondolt ebbe, rá kellett döbbennie, hogy Piton nem szokott hazudni neki, inkább csak elhallgatja a szerinte szükségtelen információkat. Van valami, amitől kímélik!

Órák hosszat várt, mire Piton visszatért. Óvatosan lépkedett, csak talárja suhogását lehetett hallani.

- Nem alszok - motyogta, és a hátára fordult. Zavarta, hogy a kenőcs a szemén megakadályozza, hogy akár egy kicsit is lásson, és vakon fordult a férfi felé. Úgy érezte, ha nem néz a szemébe, nem látja, hogy titkolózik-e előtte.

- Elég baj - mordult fel Piton válaszul. - Ha nem pihensz, lassabban gyógyulsz meg, és időt vesztünk.

- Mit titkol előlem Hermionéval kapcsolatban? - szegezte neki a kérdést, figyelmen kívül hagyva a dorgálást.

- Honnan veszed, hogy titkolózom? - lepődött meg Piton.

- Kezdem kiismerni - titokzatoskodott, majd bevallotta az igazságot. - Meg mert ha nem lenne baj, Hermione itt feküdne a másik ágyon.

- Igaz - sóhajtott fel, majd leült egy székre az ágy mellett, Harry hallotta a reccsenést. - Ne aggódj, tényleg meg fog gyógyulni, de... amikor azt mondtam, a lángok elől a sárkány lábához menekült, nem említettem, hogy elkésett. Egy lángcsóva elérte a hátát, és a haja is megpörkölődött. Megőrizte a lélekjelenlétét, így azonnal eloltotta a ruháját és a haját, de egy kicsit megégett a bőre. Míg be nem gyógyul a hátán a seb, a lehető legsterilebb környezetben kell tartanunk, hogy ne fertőződjön el.

- Értem.

- Ne aggódj, tényleg néhány nap alatt rendbe jön, és a sebek sem maradnak meg, talán csak az egyik súlyosabb a karján, de az is enyhén. De most áttérhetnénk a Kódexre? Lenne mit megbeszélnünk!

- Rendben, mesélje el, mit látott. Tényleg egy barlang?

- Igen, tele ősrégi rajzokkal és írásokkal. Bizonyára tetszene, ha látnád, hasonlít a mugli barlangrajzokhoz, meg a hieroglifákhoz a legtöbb ábra. Az egész barlang tele van velük, látszik rajta, hogy évszázadokon keresztül egészítették ki folyamatosan.

- És megtalálta a varázslatot?

- Igen, Felippe szerencsére megmutatta, merre keressem, különben jó pár napig tartott volna. - Harry hallotta, hogy Piton fészkelődik, és egy pergament vehetett elő valamelyik zsebéből, mielőtt folytatta volna. - A varázslat neve a fellengzős Ater Argentum Albus Aeternus. Négy összetevő kell hozzá: egy fehér, ősi mágia, egy sötét, modern mágia, és két ezüst mágia. Ha ezek megvannak, kezdődhet a varázslat, amelyet nem is olyan nehéz végrehajtani, a nehézség inkább a hozzávalók összegyűjtésében rejlik. Egy nagyon rég élt mágusnő, Questa fedezte fel a varázslatot, de hamarabb meghalt, mint hogy saját magán kipróbálhatta volna. Utódai rájöttek, milyen veszélyes fegyver ez, hisz nem csak halhatatlan lesz, aki sikerrel létrehozza a varázst, hanem hatalma lesz a három varázsnem fölött is.

- Három? - lepődött meg Harry.

- Igen, három. Ha jobban figyeltél volna a Roxfortban a tanulásra, tudhatnád. A fehér mágia a világszerte elfogadott varázslatok gyűjteménye. A sötét, más néven fekete mágia mindazon varázslatok, amelyeket valamiért tiltanak, amelyek pusztításra, ártásra, rombolásra és kínzásra használhatók. És ott van végül a szürke, vagy ezüst mágia, amely a kettő között helyezkedik el, egyértelműen se nem jó, se nem rossz. Ennek két fő pólusa van, ezért kell kettő hozzávaló belőle. Az egyik pólus a vámpírok varázsereje, míg a másik pólus a vérfarkasok varázsereje. Talán azt tudod, hogy ez a két faj nem jön ki egymással túl jól évszázadok óta, ezért van az, hogy Questa leszármazottai az egyik ezüst hozzávalót a vérfarkasok gondjaira bízták, míg a másikat a vámpírok védelmére. Ők sohasem szövetkeznének, hogy összerakják hatalmukat, így ez meglehetősen jó ötlet volt.

- Akkor Magyarországon vérfarkasok között kell keresnünk a tőrt? Jaj, de jó! - morogta Harry. - Ha ügyesek leszünk, ott meg félvérfarkas leszek, akkor lesz ám szép az életem!

- Olyan nincs is - nevetett fel egy pillanatra Piton, de aztán elkomorodott. - Valaki vagy vérfarkas, vagy nem. Bill Weasley is megúszta, ha emlékszel. Mint ahogy te is, csak kissé másként.

- Értem, inkább folytassa! Mi a fehér, és mi a fekete mágia-hozzávaló? Mert gondolom, akkor a két szürke volt a tőr és a kehely.

- Ezt nem tudhatjuk biztosan. A leírás alapján a sötét hozzávaló lehet például a Sötét Nagyúr egyik horcruxa is, annál sötétebbet manapság keresve sem találhatnánk. A fehér mágián sokat gondolkodtam, de ismerve valamennyire a Nagyúr észjárását, talán valami hozzád kapcsolódó dolog lehet.

- Miért nem mindjárt én magam? - húzta el Harry a száját.

- Nem is rossz ötlet - értett egyet a fiú döbbenetére Piton. - Ha jól emlékszem, Lucius valami olyasmit mondott az átkom hatása alatt, hogy a tőrrel a véredet akarja venni a Sötét Nagyúr. Anyád áldozata árán élsz, lehet akár a véredben is valami különleges.

- Van is - sóhajtott Harry. - Azért kellett Petunia néniéknél élnem a tizenhetedik születésnapomig, mert addig megvédett a rokoni kapcsolat, a közös vér, ami összekötötte anyámat és testvérét. Igen, a vérem pont megfelelhet Voldemortnak, még stílusos is, a feltámadásához is azt használta negyedévben.

- Igen?

- Igen, miután beledobott pár csontot az üstbe, meg Féregfark karját, az én véremből is kevert hozzá.

- Erről lemaradtam - húzta el a férfi a száját.

- Tényleg, miért nem ment, amikor először hívta Voldemort az embereit? Amikor engem elfogott? Mert nem volt ott, ugye?

- Nem, nem voltam. Albus a visszatérted után kért meg, hogy újra kémkedjem - felelte a férfi semleges hangon.

- Értem.

Harry nagyon kimerült a beszélgetés során, és bár ő folytatta volna, Piton nem tűnt ellentmondást, és berekesztette a megbeszélést.

.o]}{[o.

Három nap alatt Harry tökéletesen jól lett, és végre Piton is megkapta a hozzávalókat ahhoz a bájitalhoz, amit főznie kellett, hogy a fiú gondtalanul tudjon kint a napfényben tartózkodni anélkül, hogy megvakulna.

Egy nap alatt csinos kis mennyiséget főzött belőle, majd Harry ládájához lépett, hogy elcsomagolja bele a kiporciózott adagokat, amely három hónapra volt elegendő.

- Micsoda kupleráj van ebben a ládában - húzta el finnyásan az orrát, meglátva a kuszaságot, ami az egyik mellékrekeszben fogadta.

Harry mosolyogva figyelte ágyából, ahogy a férfi két ujjal felemel egy papírzacskót, majd odébb tol egy bontott csomag Bagoly Berti féle Mindenízű Drazsét. Nem zavarta, hogy a dolgai közt nyúlkáltak, hisz régóta ágyhoz volt kötve, és Piton látta el.

- Ez itt micsoda? - emelt fel döbbent arccal Piton egy üvegfiolát.

- Dumbledore egy emléke - jött zavarba a fiú.

- Mi van rajta? - sápadt el a férfi.

- Nem tudom, nem néztük meg - kapta a nem várt választ.

- Tessék? - hördült fel a volt tanár. - Normálisak vagytok? Itt van egy emlék, ami segítség lehet, és ti hónapokon át nem nézitek meg?

- Jól van na, ne ordibáljon! Az előző emlék is elég sokkoló volt, elvonta a figyelmünket ettől. Kétlem, hogy olyan fontos dolog lenne rajta - mentegetőzött, nem sok sikerrel.

- Most azonnal megnézzük - jelentette ki Piton, és elsietett. Pár perc múlva egy merengővel tért vissza. - Elég erős vagy ahhoz, hogy velem tarts? - kérdezte.

Harry bólintott, és az asztalhoz sétált, majd minden teketória nélkül elmerültek az emlékben.

Egy napfényes tisztásra érkeztek, zöld növények és egy kényelmesnek tűnő pad mellé. Ahogy körbenéztek, elképesztő látvány tárult a szemük elé: mélyen alattuk egy széles folyó hömpölygött lustán, amely fölött több hídon mugli autók haladtak egymás után, füstfelhőt eregetve. A parton magas épületek sorakoztak, míg a folyó barna vizén hosszú testű hajók ringatóztak.

- Nem tudok mást mondani neked, sajnálom. Találd meg a Seholsincs templomot, és talán megleled a választ. És most mennem kell, nem szeretném, ha Zotmund tudomást szerezne a találkozónkról. Ismered Greybacket? Ha jól tudom, angol vérfarkas, a Sötét Nagyúr hű szövetségese. Nos, Zotmund sokban hasonlít rá.

Az emléknek itt vége szakadt, így Harryék visszatértek a barlangba, ahol némán emésztgették a hallottakat.

- Korábban megnézve még ennyit sem érthettünk volna belőle, mint most – mondta végül Harry.

- De fontos információ, hogy Albus kereste a tőrt, azaz tudott arról, hogy a Nagyúr is utána kutat. Miért nem mondta el nekem? - gondolkodott hangosan Piton.

- Talán nem is tudta, pontosan miért kell Voldemortnak, csak kereste. De mi van, ha megtalálta? Ha halála előtt megtalálta, és elrejtette biztos helyre, mi pedig feleslegesen megyünk Magyarországra?

- Akkor más emléket hagyott volna hátra. Ez minden, amit sikerült megtudnia - jelentette ki határozottan Piton. - Seholsincs templomban egy seholsincs tőr, ez érdekesen hangzik. De legalább tudjuk, hogy Albus Budapesten járt, így nekünk is ott kell kezdenünk a kutatást.

Harry örült, hogy a férfi ennyiből felismerte a helyszínt, de figyelmét elvonta a barlangba belépő Felippe és két társa: Corina és egy számukra ismeretlen férfi, aki egy csomagot tartott a kezében.

- Perselus közölte reggel, hogy nemsokára elmentek tovább üldözni Voldemort nyomát - kezdte Felippe, és hangjában volt valami ünnepélyes. - Társaimmal tanácskoztunk, és úgy látjuk, meg tudunk egyezni egy számunkra fontos dologban.

Harry várakozóan a vámpírokra nézett, mire Felippe folytatta mondandóját.

- Megmutattuk féltve őrzött Kódexünket, és egyéb segítséget is szívesen adunk. Cserébe azt kérjük, hogy miután legyőzted, Voldemort holtteste had legyen a miénk. Ezt pedig neked varrta Corina - mutatott az ismeretlen vámpír által tartott csomagra. - Nagy hasznát veheted a végső harcban, ez egy graphorn bőréből készült köpeny. Talán tudod, hogy a graphorn bőre a sárkányénál is ellenállóbb, és a legtöbb bűbáj lepattan róla. Egy egyszerű bűbájjal van ellátva, ami elvezet minket hozzád, ha bajban vagy. Jól vigyázz rá, mert nincs másik, amivel szolgálhatunk.

.o]}{[o.

Az este búcsúzkodással és tervezgetéssel telt. Harry nagy örömére már Hermione is előkerült az egyik barlangból, látszólag gyógyultan, és kipihenten. Saját bevallása szerint fájdalmai ugyan még nem múltak el teljesen, de már mindenképpen útnak akart indulni.

- Hiányzik már, hogy a triónk újra útra kelljen - magyarázta barátjának, miközben vett még egy adag húst az asztalnál.

- Trió? - vonta fel erre játékosan a szemöldökét Piton. - Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer a Potter trió tiszteletbeli tagja leszek - közölte, amivel végre egy kis mosolyt csalt a fiatalok arcára. Hiába, Piton sem mindig olyan elviselhetetlen - Erdélyben türelemből jól vizsgázott.

Harry elszörnyedve vette észre magán, hogy ki tudja hogy mikor, de egészen megkedvelte a férfit. Ha ez fordítva is igaz lenne, talán kifordulna sarkaiból a világ...

Következik: Farkasvér