Pár lépés a Gyönyör

Már csak húsz centi volt köztünk, s én csak bámultam bele a szürke szemekbe, míg ő végigmért. Tudtam, nem bírja tovább, s gyanúm csakhamar beigazolódott. A távolság köztünk nullára csökkent, és én kéjesen ordítottam a levegőbe.

- Ne, ne csináld! - nyögtem, bár Ron is mindig mondta, hogy az első nagyon fáj. Így volt. Megszűnt közöttünk a testkontaktus, nem érintkeztünk már, újra húsz centi választott el minket. Gonosz mosolyra húzta keskeny száját, amit arisztokrata apjától örökölt, s neki is tökéletessé, felsőbbrendűbbé tette vonásait.

Újra lecsapott rám, vad volt, szenvedélyes, vérbeli slytherin. Fájdalomreceptoraim ismét jeleztek, de valóban kellemesebb volt már, mint az előző. Egyre többször és többször ismételte meg, és egyre jobban kezdett tetszeni a dolog. Már a tizediknél járhatott, amikor furcsa bizsergést éreztem, és zsibbadni kezdett a lábam. Ilyet még sohasem éltem, új volt ez nekem. A szüleim nem készítettek fel rendesen az életre, ez mind az ő hibájuk, hogy soha nem részesülhettem ilyen kéjben, mint most. Kicsit furcsa, hogy a legnagyobb ellenségemmel élem át; de én már többször kértem Ront is, és Harryt is, sőt, még Nevillet is megkörnyékeztem, de mind csak ugyan azt mondták: „Hermione, én nem csinálom veled ezt, te a barátom vagy! Nem akarom, hogy emiatt romoljon meg a kapcsolatunk...” - azzal vállon veregettek, és távoztak. Dracot kérni sem kellett; tudom, érzem, ő az igazi számomra.

Megint lesújtott, és éreztem, itt a vég. Még kiáltottam egyet, majd elhátráltam tőle, és lerogytam az egyik padra. Jött utánam, folytatni akarta. Fontos vagyok neki! Szeret engem!

- Gyere vissza Granger, még nem végeztünk! - közeledett.

- Ne, Draco, elég volt, ne csináld, nem akarom... Majd máskor, kérlek, Draco! - esedeztem. Teljesen le voltam gyengülve.

- Hát jó... De csak mert úgy nagyobb élvezet, hogy sikítozol – húzta kéjes mosolyra száját. Tele volt vággyal, kívánt engem.

- Köszönöm, Draco – leheltem. - Ne köszönd, te kis sárvérű - fintorgott egyet, majd becsapta maga mögött az ajtót. Egyedül maradtam az svk teremben. Szememet a plafonra meresztettem, majd suttogni kezdtem:

Merlin, Draco szeret engem! Senki, senki más nem lépkedett még ennyire érzékien a lábamra... Köszönöm, Merlin, köszönöm!