Egyező érdeklődés

Írta: holla-die-waldfee
Betája: nayru_kleinefee
Fordította: Bosie

„Nem tudom megtenni… de úgy akarom őt, és egyedül nem csinálom meg... de ennek ellenére... nem tudom megcsinálni… NEM! Oké, visszamegyek! Valahogy csak elintézem!… és ha nem? Akkor mi lesz? A szerelmem viszonzatlan marad örökre?... de én...”

- Mondd, Lucius, meddig akarsz még töprengve járkálni fel és le az ajtóm előtt? Be akarsz jönni egyáltalán?! - morogta Severus Snape, aki már jó ideje állt roxforti lakosztályának ajtajában, és a legjobb barátját figyelte, ahogy teljesen a gondolataiba merülve mászkál előtte.

- Ehm… igen… persze… én… ööö… igen… - Lucius elvörösödött, és gyorsan beslisszolt Snape mellett annak nappalijába úgy, hogy Severus ne lássa az arcát, aztán leült a kanapéra.

Severus követte, aztán megkérdezte: - Szóval, Lucius, mi történt? - Ahogy figyelmesebben végigmérte barátját, megállapította, hogy Luciusnak szüksége van egy kis italra.

Severus éppen a poharakat készítette elő, mikor Lucius a cipője orrát bámulva beszélni kezdett: - Tehát, tudod... én... tehát... ő... tehát, úgy volt... nem... szóval, de... tehát...

Hangos csörömpölés hallatszott, mire Lucius ijedten pillantott fel. Az egyik pohár, ami az előbb még Severus kezében volt, elegánsan a földre esett.

- TE SZERELMES VAGY! - kiáltotta végtelenül boldogan barátjának. Úgy vélte, Lucius nagyon egyedül van, mióta elvált a feleségétől. - LUCIUS, EZ CSODÁLATOS!!! Én mindig mondtam, hogy ismét szükséged van valakire! De mondd, ki az a srác?

- Ehm… tehát… - Lucius arca még vörösebb lett, és ismét a cipőjére kezdett összpontosítani, mint egy szerelmes tinédzser. - Honnan tudtad, hogy fiú? - kérdezte a szőke egy kicsit zavartan.

- Ah, öhm… jól tippeltem?

- Aha…- válaszolt Lucius kissé gyanakodva.

- Tehát, ki az? - kérdezte gyorsan Severus, mielőtt még Lucius elterelte volna a témát.

- Na igen... a helyzet az, hogy... tehát ő... ehm... - próbált kitérni a válasz elől Lucius, tekintete pedig újra a cipője felé kalandozott.

- … Ő még nem tudja, igaz? - kérdezte Severus, Lucius dadogásából következtetve. - Mi lenne, ha tartanánk egy dupla-randit? Nekem is van valakim, akit meg akarok kérdezni!

- Komolyan? Ez szuper lenne! Tudod, milyen vagyok én az ilyen dolgokban… Ki az?

- Az új SVK tanárunk! Remek! - mosolygott Severus sokatmondóan, és megnyalta a száját.

- Az... ki az? - A háború után sok átalakításra került sor az iskolában, ezért Lucius már régen elvesztette a fonalat. Igen erőteljesen koncentrált a megoldásra, de tényleg nem tudta.

- Harry Potter! Hihetetlen, hogy megváltozott, mióta az iskolában tanít! És nem csak szellemileg! - kacsintott Severus. - Tényleg szépen megnőtt! És...

- HARRY POTTER AZ ENYÉM!!! - ordította Lucius, és felpattant a kanapéról. - SZERETEM ŐT, ÉS AZT AKAROM, HOGY AZ ENYÉM LEGYEN!!!

- MI?! HARRY AZ ENYÉM! MIT KÉNE SZERETNIE BENNED? FOLYTON ELUTAZOL, BEJÁROD A TÉRKÉPET! ÉN MINDIG ITT VAGYOK, HA SZÜKSÉGE VAN RÁM!!!

- TE CSAK JAMEST LÁTOD BENNE!

- ÉS MIÉRT AKARNÁM ŐT EZÉRT?! SEMMIVEL NEM TÖBB, MINT AZ APJA!!! - ordított vissza Snape.

Egymás előtt álltak, és mindketten dühösen meredtek a másikra.

- MÉGIS MIÉRT KELLENÉL NEKI, LUCIUS?! SOSEM VAGY ITT, HA SZÜKSÉGE LENNE RÁD!!! ÉPP KANADÁBAN LENNÉL, VAGY PÁRIZSBAN, VAGY HONGKONGBA, VAGY FENE TUDJA, HOL, DE NEM ITT, VELE!!!

- HA ÉN LENNÉK HARRY, NEM LENNE SZÜKSÉGEM TÖBB VÁLTOZÁSRA! EZÉRT ITT MARADNÉK MELLETTE, VAGY HAZAVINNÉM MAGAMHOZ, AZ ÁGYAMHOZ BILINCSELNÉM, ÉS SOHA NEM HAGYNÁM ELMENNI!

- AH, ÉS AZ HISZED, HOGY MIUTÁN 11 ÉVEN ÁT EGY SZEKRÉNYBEN ÉLT, AZT AKARNÁ, HOGY AZ ÁGYADHOZ LEGYEN KÖTÖZVE TEHETETLENÜL?!

- SOSEM HAGYNÁM EGYEDÜL!

- MI LENNE, HA EGYSZERŰEN MEGKÉRDEZNÉNK HARRYT, HOGY MELYIKÜNKET VÁLASZTJA?!

Erre a két varázsló kirohant az ajtón, Lucius két lépéssel Snape előtt járt.

---

„Váá ez az átkozott szemétláda... néha legszívesebben megfojtanám!”

Harry Potter, a Roxfort sötét varázslatok kivédése tanára az asztalánál ült egy igazán lefárasztó tanítási nap után, fejét a kezeibe temette, és azon tűnődött, hogy vajon összegyűrődik-e a papír a könyöke alatt, vagy nem, mikor kopogtattak az ajtón.

„Ezután a nap után egyáltalán nem akarom tudni, ki az, és mit akar...”

Ennek ellenére mégis az ajtóhoz sétált, és kinyitotta. Ahogy az ajtó kitárult, Harryt szóáradat öntötte el.

- HARRY! Istenem, de jó, hogy itt vagy! Mondanom kell neked valami! - kiáltotta Lucius Malfoy az ajtóban állva. Mögötte Severus Snape, aki csak visszafogottan mosolygott. - SZERETLEK! Hallod? Szeretlek! Eddig nem mertem elmondani! De most muszáj volt... Szeretlek! Életem hátralevő részét veled akarom eltölteni, ha te is akarod! Összeköltözhetünk, tarthatunk háziállatot, és...

Lucius minden bizonnyal még az esküvői ruhájukat is megcsináltatta már, és már csak a férfi beleegyezésére várt. De Harry egyszerűen a szájára tette az ujját, és Severusra nézett:

- Sev, te mit akarsz?

- Én csak útban voltam az én kis könyvtárosomhoz, de ezt nem hagyhattam ki! - mosolygott Severus sokatmondóan.

- Üdvözöld Dracót a nevemben! Ja, és Sev? Kösz mindent!

- Nincs mit, Harry! Feltételezem, a szerdai sakkpartink holnapra marad...

- Attól tartok – nevetett Harry, majd szeretetteljesen Luciusra pillantott.

- Na, akkor jó szórakozást! Szólok az igazgatónak, hogy ma este nem leszel elérhető!

- Rendben, kösz!

Azzal Severus eltűnt a könyvtár irányában, Harry pedig megragadta Lucius nyakkendőjét, és berántotta a férfit a szobába.

- Nos, Lucius... ha megismétled, amit az előbb mondtál, rád hagyom a döntést, mit csináljunk ma! - mondta Harry, majd felült az íróasztalára, Luciust pedig közelebb húzta magához. - Az alváson kívül mindenre nyitott vagyok!

- Nyitott...? Hmmm...

---

Kis idővel később a kandalló előtti kanapén bújtak szorosan egymáshoz, s mikor Lucius ismét össze tudott rakni egy épkézláb mondatot, Harryhez fordult: - Tudtad egyáltalán, hogy Severus is téged akar? - Ez már régóta idegesítette Luciust: Vajon Harry Severust választotta volna, ha ő nem kínálkozik fel?

- Nem, Luc, nem akar semmi tőlem! Csak segíteni akart neked, hogy beszélhess velem. Már régóta jár Dracóval, az új könyvtárosunkkal, miért is akarna engem, ha olyan boldogok együtt?

- Áh, értem... EGY PILLANAT! DRACO?! - Luciusnak csak most esett le. - Ő ÉS DRACO?!... Draco... meleg? ÉS DRACO KÖNYVTÁROS? HOGYHOGY NEM BÁJITALTANTANÁR?

- Mert Sev a bájitalmester, és Draco inkább valami nyugisabb állást akart... Mióta együtt vannak, nem szívesen járok könyvárba...

- Miért nem, édes? - Lucius újra lenyugodott, és Harry nyakát kezdte ostromolni.

- Hmmmm... mindig olyan furán érzem magam... oh igen, pontosan! … mint egy kukkoló... oh Lucius...

- MI?! ILYENEKET MŰVELNEK NYÍLVÁLOSAN A KÖNYVTÁR KÖZEPÉN?!

- NEM! De még soha nem hallottam annyi kétértelműséget a könyveket illetően, mint mikor Severus keres ott valamit! Ez már lassan nekem is erkölcstelen!... Na, most hol csináljuk? Az ágyat még nem próbáltuk, és biztos vagyok benne, hogy nem akarsz ma este rendezett ágyneműk közt aludni. Ugye?

- Hmm… nem, nem hiszem… de sebaj, fiatal még az idő…

---

VÉGE

---

A szerző kérése röviden: Légyszi kritikát! *Bambi-Blick* :)