|
Hatodik fejszecsapás
Játékegér (Mrs Lucius), Tana, Susan Kreber 2006.12.10. 17:51
Végre összefognak a kedves tagok, és megpróbálnak kiötölni egy haditervet a gyilkos leleplezésére. Sőt még sikerül is. Megpróbálni. Lochart kontra Sev, és még egy új lányt is üdvözölhetünk köreinkben (én vagyok a konferanszié, enyém ez a kör:) Érlelődik a felsőévesek Szükség Szobai medence-bulija...
Név/Becenév: Pelopeia Nightshade (esetenként, néhány embernek Pel)
Kor: 15
Osztály: 5
Ház: Slytherin
Pálca: 18 és fél hüvelyk, unikornisszőr, tikfa
Kedvenc/Utált tantárgy: gyógynövénytan, bájitaltan (bár rémesen béna és ügyetlen bájitaltanból) / jóslástan
Kedvenc/Utált tanár: nincs nagyon, hiszen tudja, hogy a tanárokkal nem árt jó viszonyt ápolni, bár McGalagonyért nincs különösebben oda.
Külső: hosszú, világosbarna, hullámos haj, néhány szőkébb tinccsel; mandulametszésű, halványbarna, szinte drapp szemek, nagy harag vagy boldogság hatására majdnem teljesen zölddé válnak. Szája apró és dús. Bőre finoman halványbarna, de nem kreol. Nem egy égimeszelő, de üti a 165-170 centit. Alakja karcsú és finoman, nőiesen izmos, mellei nem túl nagyok, egyszóval természetesen nagyon szép...
Benső: az olyan, amilyen:) Nagykanállal eszi az életet, mindenütt keresi, hogy hogyan használhatja ki maximálisan a helyzetet. Alapból vidám természetű, de szereti, ha ő van a nyeregben (minden értelemben), ha felnéznek rá, szükség esetén nagyon fenyegető tud lenni. Jellemző rá, hogy a beosztásnál, mielőtt a Süveg egyáltalán megszólalt volna, egy 11 éves kislány minden komolyságával halálosan megfenyegette, mintegy megemlítve családja minisztériumi és egyéb kapcsolatait, arra az esetre, ha az ostoba fejfedőben egyáltalán felmerülne őt a slytherinen kívül máshová helyezni.
Család: tipikus, már-már sablonos aranyvérű család. Apuci minisztériumi fővalakicsoda, anyuci pedig példás feleség és kitűnő dekoráció, legalábbis a külvilág számára. Otthon azonban kemény hatalmi harcok folynak; szinte példa nélkül álló par example az, hogy apa soha nem csalhatja meg anyát. Egyszer megtette. Pel nemigen szeret visszaemlékezni az akkori közhangulatra. Ja, és van egy drumstangos bátyja, két évvel idősebb nála.
Szerelem: elkötelezetten hisz a létezésében, bár eddig nemigen találkozott vele. Viszont neki is vannak testi szükségletei, sőt, egyik hobbija a suli (kár rejtett) jó pasijaira vadászgatni. Nem feltétlenül a leghelyesebbekre, elég, ha valami megfogja benne. Van egy állandó partnere, Rod Lestrange, nemigen beszélgetésre, kapcsolatuk eléggé fizikai, ha szüksége van rá, üzen neki.
Ellenség: az egyetlen, az utolérhetetlen, a párját ritkító...*dobpergés* Narcissa Black. Egészen pontosan a másfél-két éves korukban történt incidens óta, és Cissy megpróbál tőle minél több pasit lenyúlni. Néha össze is jön neki...
Barát: a fene tudja. Sokakkal ápol jó viszonyt, de mély és lelkizős barátja nem sok van. Talán Bianca Simon áll a legközelebb hozzá.
Kviddics: Igen, fogó.
Hobbi: olvasás, saját varázslatok fejlesztgetése és gyanútlan áldozatokon való kipróbálása; otthon saját gyógy- és egyéb növénykertje van, ott szeret pepecselni.
Felvett tárgyak: LLG, rúnaismeret, jóslástan.
Különleges képesség: legalább annyi dolgot tud mondani a mosolyaival, mint más a szemével. És élvezi a kisebb kínzásokat, bár a Crutiót még nem próbálta...
Egyéb fontos: néha megmagyarázhatatlan érzelgősség-hullámok törnek rá. Ilyenkor vagy leül, és a saját maga által kifejlesztett, tűszúrásnál általában nem fájdalmasabb kínzóátokkal szórakoztatja magát, míg el nem múlik, vagy ártatlan kis elsősöket (griffesek előnyben) szekálgat.
Titkos aberráció: egyszer akarja a Tekergőket. Lehetőleg különösebb Imperio nélkül.(bár Peterben néha nem egész biztos). Őrülten kíváncsi, hogy miért imádják őket úgy a griffes, hollóhátas és hugrabugos libuskák...
Visszafelé mindketten azon gondolkodtak, hogy vajon ki a következő potenciális áldozat. Elvégre legjobb tudomásuk szerint a Rózsa nem kezd kétszer ugyanazzal az emberrel. De vajon ki az, aki elég jó, hogy jelölt legyen, de még nincs rajta tetoválás?
Anne szorgosan gondolkozott (bárki bármit hisz róla, igenis képes rá!), miközben átvágott a parkon. Ahogy elhaladt a kviddicspálya mellett, hangokra lett figyelmes. Még mielőtt komolyabban megrémült volna, feltűnt a láthatáron két alak. Első látásra egy fiúnak és egy lánynak tűntek, és azok is voltak. An felismerte a lányt: a Slytherin ötödéves fogója, Pelopeia Nightshade volt az. Hangosan nevetett valamin, amit a karját fogó fiú mondott neki. Aztán visszaváltott halkra, mondott valamit, mire a srác elengedte őt, és elindult a kastély iránt. Pelopeia továbbra is kacarászva bement a öltözőbe. Anne szőke hajzuhataga mögött brilliáns gondolat villant; határozott léptekkel az öltöző felé vette az irányt. Mikor odaért, a lány már épp végzett az átöltözéssel. Felvont szemöldökkel fordult a nyíló ajtóhoz.
- Helló Hunder, mit akarsz?
- Megzavartalak valamiben, Nightsade?
- Nem, dehogy. Épp végeztem - húzta kéjes félmosolyra a száját a barna. - Gondoltam repülök valamicskét, már kezd hiányozni a dolog - és ezzel elővett az edzőtalárja zsebéből egy pici, szárnyas aranylabdát.
- Az meg honnan van? - kerekedett el Anne szeme.
- Gondolod, hogy csak az a majom lopkodhat magának cikeszt? A különbség csupán annyi, hogy én nem próbálom EZZEL felhívni magamra a figyelmet. Így is mindenki figyel rám, ha akarom - tette hozzá gondolatban.
- Ja, igaz - hagyta rá a másik. - Igazából azért jöttem, hogy merkérdezzem, mennyire érdekelnek téged a rózsák. - Most Pelopeián volt az elképedés sora.
- Viccelsz? Megbolondulok a kíváncsiságtól! Szinte már minden szóba jöhető lányt meggyanúsítottam magamban. De aztán mindet el is vetettem. Pedig muszáj megtudnom, ki az! - Szemébe furcsa, átszellemült szikra gyúlt, és úgy szorította a cikeszt, hogy az rémülten verdesett apró szárnyaival.
- Remek. Ezek szerint hajlandó lennél némi együttműködésre, hogy kideríthessük az illető személyét?
- Micsoda? Persze! Ööö, miről lenne szó? - ébredt fel a természetes slytherinség Pelopeiában.
- Mondd csak, ki volt az, aki az előbb itt volt veled?
- Rod. De miért?
- Lestrange? Ez érdekes. - tűnődött el Anne- Mindegy. Ugye rajta még nincs ott a jel?
- Hát, ha az elmúlt tíz percben nem kapta meg, akkor biztos vagyok benne, hogy nincs. - A lány arcán újra megjelent a kellemes elmlékeket idéző mosoly.
- Remek. Pusztán annyi lenne a dolgod, hogy este a hetedéves hálóban lakó összes fiúra rászórsz egy bűbájt, aztán vigyázol, hogy nem nagyon böködjék egymást a pálcáikkal. Gondolom, nem fogsz gyanakvást kelteni náluk.
- Nem aggódj, feltűnés nélkül megoldom majd. de mégis, milyen bűbájt?
- Egy kicsit megbuherált riasztóbűbájt. A varázsige Bluesef reporo.
- Bluesef reporo. Világos. Ha ez minden, akkor én kimennék repdesni egy kicsit.
- Ne felejtsd el, hogy ez nem egy nyilvános akció. Tetoválóművészt akarunk fogni.
Pelopeia még várt pár percet, hátha akar valamit még tőle An, de a slytherina csak emlékrohamával küszködött. Feltörtek a képek a Kviddics Civileknek napról (An a hekker, bár asszem nem így írják), a zuhanyfülke, benne Potterrel... Aztán eszébe jutott a büntetés, amit édes egyetlen Lizüktől kaptak. Miután Anne tudatába visszamászott, hogy hol is van, és mit akar, Pel (remélem hívhatom így) már a pályán kergette a golyókat (mer nem labda ááám). An végül vállat vont, majd felsietett a kastélyba kedveséhez. Lucius a kandalló előtt feküdt, de titokban alámászott egy kanapé is.
- Luuuc -mászott oda hozzá An négykézláb, és nem nézte ám senki hülyének, csak Sev.
- Mondd, kincsem - ült fel Lucius, és felsegítette a földről csúszómászó (elvégre ez a kígyófészek) szerelmét.
- Ki az, akin még nincs jel? - tért át komolyra An, és a szokatlan hangnemre Lavinia is felébredt Sev ölében.
- Rodhoz még nem volt gusztusa tudjukkinek (aki nem Voldi, hanem a baltás)... De azt hiszem, Pettigrew is csupasz még. Gondolom Black is, bár őt nem gyakran látom talártalanul.
-Siriuson van rózsa - legyintett An, mire Lucius szemöldöke túrázni ment. Lavinia és Sev gúnyos mosolyt váltottak (csere-bere... milyen jól áll Lavnak Sev szája), de An sietősen terelte a témát.
- Tehát Pettigrew... ez nem meglepő, Rod inkább - merengett a slytherina, Lav meg csak bólogatott (általános reflex).
- A Gilderoy fiú állapota se túl rózsás - szólalt fel Sevi is. - Tudjátok, az a kis hugrabugos szőke... Eggyel alattunk jár - magyarázta, mire a két lány szeme megcsillant, és rájuk tört a felismerés. Majdnem lelökte őket a heverőről. Ellenben Luciussal, akire senki nem támadt, csak a féltékenység; elvből gyűlölte a kisebb hugrabugosokat, ha meg még szép haja is volt az illetőnek...
- Te ezt honnan tudod, édes? - szállt be Lav is kedves mosollyal. Nagyon remélte, hogy nem felejtették el meghívni valahova...
- Nagy szája van a srácnak - mosolygott, és nem űzte el Lav gyanúját.
- Ezt most úgy érted, hogy befogadóképes, vagy hogy nyomorult griffendéles természet?
- Azt hiszem, mind kettő - túrt bele a hajába Sevi (Luctól tanulta, ezt gyakorolják minden este a tükör előtt). Lavinia bevágta a durcit (kis édesen), és Luciuson is kifogott az irigység. Nem adta magát Snape-nek, de mégis inkább ő, mint az a Lochart... Csak An maradt érzelemmentes; ő ott volt.
Szóval, miután Lochart felkerült Luc titkos "kopasszuk meg, vagy legalábbis csináljunk WC-kefét a fejéből" listájára, felötlött benne, hogy mintha nem értene valamit.
- Drágám, tulajdonképpen miért érdekel ez téged ennyire? Nem elég neked az enyém?
- Ó, dehogyisnem! Különben is, senkié nem olyan szép nagy, mint a tiéd! Lav, megmutatod nekem azt a harisnyatartót, amiről a múltkor meséltél?
Lav alig láthatóan -nem is látta senki- felvonta a szemöldökét, majd bólintott, felkelt, és elindult a hálótermekhez vezető lépcsőn. Anne pát intett kedvesének és nem-az-ő-kedvesének, majd követte. A két kedvesek pedig állaikat kajtatták a klubhelység padlóján.
Mikor a slytherinák beértek a szobájukba, Lavinia körülnézett, majd leült az ágyára.
- Mesélj!
- Ismered Pelt, nem? - kezdte An.
- Nem. Vagy igen? - tűnődött Lav. Hát igen, akivel nem volt mélyreható kapcsolata, azt nehéz volt megjegyeznie. Még jó, hogy a tanárokat enélkül is felismerte.
- Tudod, fogó a csapatban - magyarázta Anne, aztán Lavinia felvilágosult arcát látva elkezdte mesélni a történetet. - Ő mondta, hogy Rod még rózsamentes, tudod, járnak... Tehát megkértem, hogy szórja a végzősökre a Lizzel kitalált átkot... - És így tovább, míg végül Lavinia nem bírta tovább, és a sok ásítás után barátnőjéhez vágta a smaragdzöld párnát. An története ugyanis kissé elkalandozott a roxforti párkapcsolatok és szexológia elemzése felé, felhasználva a legtöbbet emlegetett pletykákat. És mivel mindezekben nem volt kimerítő szexelemzés, Laviniát untatta a téma.
An kissé zokon vette a párnát, de befogta csinos kis száját, megköszörülte a torkát, majd folytatta.
- Tehát, mit szólnál, ha csapnánk egy bulit; mindenki ott lenne, aki számít! És akkor kizárásos alapon megnézhetnénk, kin nincs rózsa!
- An, Remus fülén még kiszúrható a tetkó (pedig nincs is kiszúrva), de azt hiszem, Snape rózsáját már nem vennéd észre a bulin... - vigasztalta meg a slytherinát Lav zseniális tervéért, majd előállt saját elméjének bevonásával. - Mit szólsz egy medencés bulihoz? - csillant fel a szeme, nemcsak ötlete, hanem a sok felső -és alsó- test láttán, ami lelki szemei előtt megjelent. Jól működött a belső Seve.
- És hogy veszed rá Dumbit? - húzta el a száját Anne. A kérdés megválaszolása azonban nem terhelte le az agyát, hisz nyílt az ajtó, és belépett rajta Pel. Mosolyogva dobta kviddicstalárját az ágyára, majd leült a páros mellé.
- Zavarok? - kérdezte, majd válasz nem várva folytatta. - Ha jól hallottam, bulit akartok a rózsa miatt - foglalta össze hallgatózását, mire An és Lav szemöldöke együttes erővel indult útnak.
- Igen... Hajlandó vagy lefeküdni Dumbledore-ral?
- Lav... Szerintem máshogy is el lehet intézni - nyugtatta le barátnőjét An, sejtve Pel egyértelmű válaszát.
Pelopeia érdeklődve nyugtázta a szemöldök különös mozgolódását mostanában, de nem zavartatta magát túl sokáig. (Elvégre a Slytherinben vagyunk, vagy mi a szösz. Itt semmi sem meglepő.)
- Mit szólnátok a házak közti összefogás és béketeremtés ötletéhez? - a Szemöldökök (azt hiszem, ilyen aktiv élet után nyugodt lélekkel kezelhetjük őket személyként, így kijár nekik a nagybetű) ismét érdekes pályákat futottak be. Egy mugli matematikust talán felizgatott volna, hogy milyen függvények képei adnak ilyen mintát, de a hatodéves slytherinák hálótermében nem hemzsegtek a mugli matematikusok. Tehát Pel zavartalanul folytatta.
- Tudjátok, hogy ez Dumbledore egyik mániája. Meg a citrompor -vajon ezt honnan tudja?-, és Slughorn is gyakran papol nekünk erről, mikor a griffesekkel van dupla bájitaltanunk. Talán ha azt mondanánk, hogy azt szeretnénk, hogy a különböző házak tanulói oldott hangulatban, jobban megismerhessék egymást, engedélyezné. Vagy van esetleg más ötlet?
- Igen, feküdj le Dumbledore-ral. - Lavinia nem tágított álláspontja mellől (hű ez egy nagyonszexuális sor lett.. vagy csak nekem?), így An visszaadta a párnáját.
- Engem nem szeret Dumbledore - nyafogta Anne. - Folyton balhézunk, és a jóöreg Gali is utál, s mint tudjuk, tanárbácsi kontra Minerva... Pel, vállalod a puhítást?
- Inkább keményíts... - Lav párnabegyűjtő akcióba kezdett.
- Miért pont én?
- Mert még nem volt iskolátmegrázó balhéd - vont vállat Wotton helyett An.
- Oké - adta be a derekát a slytherina-, de mégis hogy? Vagy mikor?
- Hé, fenomenális ötletem van! - pattant fel Lavinia, eldobva a két párnát. - Dumbledore-nak nem is kell tudnia róla! A szükség szobája most a slytherinek medencéspartyját fogja biztosítani - mosolygott gonoszul, hisz tudta, mi mindent lehet ott csinálni. Bár Lav nem volt helyhez kötött.
- Jééé, Wotton, te tudsz valamit... És azt hinné az ember, hogy ez csak a szexhez kötődik, nem tér ki hatalmas elmédre -mosolygott bájosan Pel. Lavinia gyorsan leszaladt szeretőjéhez, hátha nála sikerélménye lesz. Végül sikerült felráncigálnia Severust és Luciust is a lányok hálótermébe, hogy újra összeálljon a gruppliga. Miután megosztották a hímneműekkel eddigi tudásukat (érdekes módon nem tartott sokáig), Lavinia végre középpontba került, s jutalmul megsimogathatta Luc haját.
- Már csak egy dolog van; ki kéne hirdetni, de titokban - összegezte Sev.
- Meg aztán meg kéne nézni, hogy egyáltalán a Szükség Szobája képes-e megfelelő terepet biztosítani. Szerintem erre a célra még senki nem használta. Tehát a ti dolgotok a hirdetés, én meg Annel megvizsgálom a harmadik emeletet -mosolygott kajánul Lucius, és kedvesével otthagyták a csapatot.
Miután a szőke osztag elhagyta a szobát, a többiek újból munkába állították agysejtjeiket.
- Azt hiszem, a negyedévesektől lefelé kihagyhatjuk a népet. Nem hinném, hogy köztük van potenciális célpont - érvelt Sev. Úgy tűnik, elfelejtette, milyen volt két évvel korábban.
- Harmadévesektől lefelé.
- ???
- Harmadévesek. Egyrészt ismerem a negyedéveseket, másrészt van egy negyedéves hollóhátas, akin ott a rózsa.
- Negyedéves hollóhátas? Ki az? - élénkült fel Lavinia érdeklődése. Már épp kezdett volna valami másra gondolni ennyi ágy között, de információéhsége elterelte Sev felé járó gondolatait.
- Greg Abboth. Tudod, az a szőke, enyhén buzoid beütésel.
- Jaja, már tudom!
- Mondjátok, élvezitek, hogy minden jelentéktelen kis senkiről tudtok valami pletykát?
- Honnan tudod, hogy a mai jelentéktelen kis senkiből holnapra nem lesz híres vagy fontos személy? Soha nem árt, ha jól informált vagy. - Pel átváltott az oktató hangnemre.
- Jól informált. Hm. Ez érdekes. De azért térjünk vissza a tárgyra. Szóval a negyedévesektől felfelé. Negyedévesek Pel, ötödévesek szintén te...
- Az nem biztos, hogy jó lesz. Tudod, nem felhőtlen a kapcsolatom néhányukkal, és hogy is mondjam...lehet, hogy a művelet sikertelen lenne.
- Jó, akkor az ötödéveseket vállalom én. A hatodévesekkel sem lesz gond-kapcsolódott be a beszélgetésbe ismét Lav.
- A hetedévesekhez viszont Anne segítsége kéne.
- Ne aggódj Snape, azt majd én elintézem! - Pelben kezdett körvonalazódni egy nagyszerű buli képe, és ez furcsa mosolygásra késztette. Severus és Lavinia tűnődve szemlélték őt egy pár pillanatig, majd felálltak, és elindultak elintézni a dolgaikat. Az ajtóból Severus még visszaszólt, a biztonság kedvéért:
- Ne felejtsd el, hogy mi a te dolgod! - majd kéz a kézben kivonultak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
