Miután sikerült lerendeznie magában, hogy az Azkabanban is egyedül lenne, és Lavinia nélkül is, a mérleg eldőlt (Sevie dívol). Mivel a parkban még Snape-től is feltűnés lett volna Imperio-t küldeni arra a sárvérűre, a mi ravasz kis Sevie-nk cselhez folyamodott. Letörölte az arcára kiülő gondolatait, amik épp a tegnap estét vázolták (Sev mint festővászon, vagyis ecset, ha vázol...), aztán elindult kiszemeltje felé (tisztára, mint egy romantikus drámában...majdnem).

- Evans! - szólította meg szépen, és udvariasan a griffendélest.

- Mi van, Snape? Mit akarsz? - vonta fel a megszólított szép, vörös szemöldökét.

- Segítségre lenne szükségem...

- Ez a te szádból nem tűnik reálisnak. Főleg nem hozzám intézve... - fintorgott egyet, majd hátraarcot vágott, és kivonult a seregből.

- Nem nekem kell segítség... - folytatta Snape parancsnok hatásosan, ugyanis Lily megpördült saját tengelye körül, majd tisztelgett egyet. (Na, jó, befejezem a katonai tábort...)

- Hát kinek? - érdeklődött most már Potter lovagja. Ja, nem, Potter lovag lovaginája.

- Laviniának.

- Mi baja?

- Nem tudom. Gyenge, nem bír felállni sem. Gondoltam, te tudnál segíteni, hisz értesz a gyógynövényekhez... - Ez megint egy kicsit furcsán hangzott Snape szájából (az ő szájában már áll jól... de még hogy áll!), de a kívánt hatást elérte. Lily belement, hogy háromkor találkozzanak a Szükség Szobája előtt.


- Sikerült - ült le kedvese ágyára Severus a slytherinák hálókörzetében. Csak ha valaki nem tudná, hol alszik Lav.

- Végre rávetted Annet? Sokáig tartott... - rótta meg szeretőjét Lavinia, majd kiengesztelésül megcsókolta. Nem állt jól Snape-nek a durcás arc. (Arzt, Snape doktorbácsi)

- Nem An az. Evans. - Sev sikeresen meglepte barátnőjét, aki azonnal kifaggatta őt a részletekről, és pontban háromkor mind a hárman (háromkor hárman a harmadik emeleten) a szoba előtt voltak.

Lavinia Sev nyakát átfogva, tranzittal közlekedett, élethűen modellezve, hogy ő bizony nem képes a járásra, túl gyenge.

Snape közben sűrűn vágta a pofákat, és kezdte úgy érezni, hogy ő, Lavval ellentétben, jogosult erre a jelzőre. Lassan kezdett összerogyni a súly alatt. Jobb karja a lány lábait, a bal a fejét támasztotta alá, így igen parádés helyzet alakult volna ki, ha Potterék véletlenül meg találják támadni.

Igaz is… Nincsenek a színen Potterék, ugye? Nem lenne kellemes, ha lelepleznék a minden tekintetben akciónak nevezhető műveletet…

Beléptek hát a szükség szobájába. Lily gondterhelten körülnézett, majd iskolatáskáját az ágy szélére tette, az íróasztal mellé (látszik, hogy Snape-ék és ő másféle helyiséget kívántak…).

Lavinia engedelmesen lefeküdt – pedig nem is kérte tőle senki. Hiába – ő előre engedelmeskedett. Biztos nem Evans tudatalatti hangjai parancsolták neki a vízszintes testhelyzetet…

- Nos – kezdte a másik lány kissé idegesen, s leült a helyiség egyetlen székére. Severusra pillantott, s mikor a fiú laza mozdulattal az ágyra hajította a talárját, Lily lekapta róla a tekintetét; átkarolta saját térdét, és tördelni kezdte ujjait. (Talán mert már látta ezt ötödik végén, és neki uncsi lett volna repetázni.)

Sev, aki nem értette a dolgot, hisz volt rajta nadrág, sőt még más is, vállat vont, és beletúrt a hajába. A vöröske erre elégedetten beikszelte a naptárjában a ,,Snape zsíros hajának rejtélye” menüpontot, és gondolatban beírta alá: ,,túl sokat simizi”.

A slytherinek, akik nem voltak tudatában Evans ádáz-aranyos szlengjének, remekül játszották a kínos feszengést, és egyre fokozódó élvezettel figyelték a lányt. El akarták nyújtani boldog ártatlanságának perceit…

- Nos - kezdte újra -, hoztam néhány alapvető növényt, aminek a rágcsálása használ eszméletvesztés, rossz lehelet és fáradékonyság esetén.

Lav tétován Sevre pillantott, és most először nem színlelte a zavarodottságot. ,,Büdös a szám?”, kérdezte gondolatban barátjától, aki, mivel nem nyitotta meg a kis Wotton elméjét fűrésszel és kalapáccsal, sem szikével és segéddel, nem értékelhette ezt az információt. Ilyesmit nem volt szokás legilimenciával kiszipuzni.

- Rossz lehelet? – visszhangozta Sev kételkedve. – Miért is?

- Mert… mert az egyik kollabálás elleni fű arra is jó – vágta ki Evans, és jelenleg ő is abban az érzelmi gödörben ücsörgött, mint Snapy, nevezetten bizonytalan volt. – Nem amiatt hoztam, csak az ájulásra…

- A-ha – konstatálta Severus elrettentő merevséggel (psszt! Nem!). Lav gondolatban oldalba bökte, hogy ne ijesztgesse a kis griffest, úgy még élvezetesebb lesz később a műsor.

- Tehát… mi is pontosan a bajod? – fordult Lavinia felé a leányka kissé fontoskodva. – Miért épp engem hivattál?

- Megvédted Sevet ötödikben. Kedvellek – jelentette ki egyszerűen Lavinia. Lily vett egy nagy levegőt.

- Mióta vagy rosszul?

- A reggeli óta – szemezett Lav a fallal. Severus meglátta és féltékenyen eléállt. – Szédülök, minden tagom ég, és fáj a fejem. Általános gyengeség-és kimerültségérzet. Apátia.

- Fájdalomcsillapító kéne – morfondírozott Evans. – És valami, ami egy kicsit elkábít és alszol egyet tőle. Akkor talán sikerül kipihenned magad.

- Hoztál valami ilyesmit? – adta az ártatlant Sev, és magában jól szórakozott. Még hogy ő nem tudja, mi kell erre! Óvatosan az ágy és ezzel a lányok mögé araszolt.

- Persze – hajolt a táskájához Lil. – Ezt szagolni kell. De elég erős, kissé ki fog ütni, Wotton.

- Sebaj – somolygott Lav, és készségesen elvette a poros virágzatú kis növénycsomót a griffes lánytól; Snape pedig villámgyorsan átkarolta hátulról Evanst, s lefogta, míg barátnője a kábítószert (hm, szó szerint) az áldozat orra alá szorította.

Mivel nem akarták, hogy Lily örök álomba szenderüljön (nem óhajtották csókkal ébreszteni, legalábbis nem a herceg, max a hercegnő csókolta volna), csak pár pillanatig nyomták hozzá a növényt. Ez a kábultság elég volt ahhoz, hogy Lavinia megfossza a lányt ruháitól. Snape nem óhajtott részt venni a műveletben, ő inkább a későbbiekre edzett. Bár barátnője kitiltotta az akció idejére, mondván, hogy neki most egy XX-re kell koncentrálnia, és mi van, ha Severusra izgul fel, és a bűbáj maradni fog? Nem óhajtott kockáztatni, Sev meg kimaradni. Megegyeztek, hogy valami olyasmit fognak csinálni, mint a Potter-Liz-Lily páros. Mivel erről Lily nem tudott, kicsit nehézkes volt az elképzelés, de Snape rászánt pár estét a fürdőben.

Sárvérű Evans (állandójelző) kezdett ébredezni, és lassan tudomásul vette, hogy muglianyaszült meztelen. És nincs egyedül. És a másik kettő is meztelen. Slytherinek. Közelednek. - Ebben a pillanatban Lily Evans elájult. Lavinia tanácstalanul nézett szeretőjére, ez nem volt benne a RoxfortGold forgatókönyvében... Sev megvonta a vállát, jelezve, hogy tanácstalan az ügyben. Talán mégiscsak sok volt az az altató, és Csipkelilike lesz itt? Vagy talán mérgezett alma volt? Esetleg Lav leheletében van valami? Lehetséges... mindenesetre Wotton a csókkeltést választotta, és hatásos volt. Legalábbis pár ájulás után, de hát egy slytherin nem adja fel... ha az élvezése a tét.

- Basszus, Sev, keltsd már fel! - rivallt rá kedvesére Lavinia, mikor újra elernyedt karjai közt a test.

- Ahogy óhajtod - sóhajtott a slytherin, és imperiót bocsájtott Lilyre, aki ettől helyrepofozta magát. Jah, nem, Sev pofozta helyre őt. Az apjától tanulta. Mire nem jó egy apa! Mert apa csak egy van... Maximum nem tudni, ki.

Nos, térjünk csak vissza Sárvérű Evanshoz, aki most már intenzíven nyalogatta Lavinia kebleit, Severus pedig hőn szeretett csuklómozdulataival irányította a fürge nyelvet. Lav meg csak nyögött. Végül Sev unta meg hamarabb, lejjebb kormányozta versenyautóját, és cééééél! Az autó lefutotta a leggyorsabb körét, és elfuvarozta Laviniát egy kis Snape-apu látogatásra, aztán elszaladtak bevásárolni, és épségben visszaértek.

Wotton teljesen felüdült, és beígért szeretőjének egy 'köszi-estet', amiben Lucius is részt vesz. Snape a megvesztegethető fajta, elvégre félvér a szentem... De mivel szegény Lily szája olyan üresen kongott, Severus megsajnálta, és nagy munkát fektetett belé. Lavinia szájat nyalogatva figyelte a jelenetet, és bizonyára Dumbledore sem kapcsolt el a reklám alatt (meg a kis Forma1-es bejátszásnál).

Miután mindenki végzett, Snape újból megfogta a növényt, hogy elkábíthassa áldozatukat (itt Dumbinak fogkefe reklám volt... és ha már itt járunk...). De Lavinia lefogta a kezét (itt mindenki fogdos), és szeretője tudtára adta, hogy szüksége lenne egy kis információra. Sev bólintott, és várta, míg barátnője kérdez.

- Miért is hoztál ilyen növényt? – firtatta Lav érdeklődve, és mélyen Evans szemébe nézett. A lány kiterítve (de nem holtan – még nem) feküdt az ágy szélén, testét fél lábával a földön támasztva. Vörös haja ziláltan, rendetlenül terült el a paplanon körülötte. Sev kíváncsian nézegette. Megpróbálta megérteni, mit szeret ezen Potter.

- Hogy meggyógyítsalak, és ezek után Snape hálás legyen nekem – lehelte zaklatottan a griffendéles (ez is állandó jelző).

Severus szája alig észrevehetően megrándult, és kedvese is felé fordult, hogy végigpásztázza az arcát, ül-e rajta öntelt kifejezés.

- Miért akarod, hogy hálás legyen? – kérdezte annak reményében, hogy valami olyasmit fog hallani, ami újfent bizonyítja a griffendélesek undok, alattomos természetét. Ők természetesen a mardekárosokat tartották annak…

- Talán akkor nem köt majd bele Potterbe, és előbb-utóbb ez kölcsönös lesz – sóhajtotta Evans.

Lavinia közelebb hajolt a másik lány arcához. Ez elég érdekesen nézett ki hátulról, ugyanis az ágy mellett állt, és még mindig meztelen volt. Snape csúfondárosan ki is használta a helyzetet, és hozzásimult szeretője hátsójához. Lav halkan felmorrant ugyan, de nem adta tanújelét, hogy ez zavarná.

- Miért akarod, hogy… - Ekkor Sev hirtelen megmozdult, megszakítva ezzel barátnője vallatási ügyködését. Lehajolt Evanshoz, és csodálkozva nézegetni kezdte a lány csípőjét.

- Mi van, nem láttál még fehér asszonyt? – érdeklődött gunyorosan Lavinia, és várta a fejleményeket. Sejtette, hogy kedvese készül valamire.

- Nézd! – Severus, miután szakkifejezéssel élve ignorálta barátnője kérdését, végigsimított a vöröske bőrén a combtő és az alhas környékén. Lav előrehajolt és megszemlélte az érintett területet. – Na ne – pillantott Snape-re, és értetlenül megcsóválta a fejét. – Ne már.

- De-de, úgy tűnik – nézett vissza rá a fiú hasonlóan értelmes arccal. – Evans, tudsz róla, hogy egy tetovált rózsa van az ágyékod mellett?

- Nem – hangzott az egykedvű válasz. A lány kábultan pislogott, és láthatóan kezdett kikerülni az Imperio hatása alól. Megrázta magát, és álmosan meredt maga elé.

- Ott van, ahol nekem – konstatálta továbbra is döbbenten Severus. – Mi ez az egész?

- Foglaljuk össze – sóhajtott Lavinia. – Nem tudjuk, te hogyan szerezted, és nem tudjuk, ő hogyan, de ugyanoda, ahova te. Ebben túl sok a ,,nem tudjuk” – állapította meg fanyalogva.

- És azt sem tudjuk, neki miért tűnt el pár perc leforgása alatt – intett Sev Evans felé. Lavinia ismét megnézte magának a Jelet – jobban mondva most már annak hiányát -, és még morcosabb arccal leült az ágy szélére. – Ez kész – jelentette ki rosszkedvűen.

- Bizonyára tőlem kapta – elmélkedett Sev. – De nem volt tartós, így…

- Hogy kaphatta volna tőled? – vágott közbe értetlenül Lav. – Szexuális úton?

- Minden bizonnyal – hangzott a csúfondáros válasz.

- De hát akkor én is kaptam volna! Kicsit hosszabb ideje dugogatok veled, mint ez itt! – feleselt Lavinia, és vádlóan meredt kedvesére, mint aki felrója neki, hogy nem jelölte meg.

- Emlékeztetnélek, hogy nem szeretkeztünk, mióta Wirnision megmérgezett minket azzal a potenciagyilkos bájitallal.

- Hogy merészeled?! – csattant fel Evans, aki időközben sajnos ,,jobban lett”.

- Francba – húzta el a száját Snape, és kelletlenül Stuport szórt a lányra. – Igazad van – suttogta Lav, nem törődve a griffessel, mint aki katarzison esett át. – Tehát ha most szexelnénk, megkapnám a rózsát!

-…kábé pár másodpercre – fejezte be mosolyogva a slytherin. – Ne álltasd magad.

- De én is akarom! – Kedvese arca mogorvává vált, már-már féltékennyé a szép tetkó bitorlása miatt.

- Egyébként én nem szeretem – folytatta egykedvűen Snape. – Amióta megvan, ezzel szivat mindenki a fürdőben. Luciuson és rajtam kívül senkinek nincs ilyen intim helyen, ez pedig gyanúsítgatásokra ad okot.

- Mint ahogy csak kevés embernek ilyen sötét – bólintott Lav. – Nyomozzunk?

- Kezd felépülni egy logikus rendszer – konstatálta Sev. – Igen, most már érdemes lenne kutatni.

Elgondolkodva felöltöztették Evanst, gyors felejtésátkot szórtak rá, majd – miután Sev még a saját ruháinak összeszedése közben is az eszméletlen griffendéles leomló haját bámulta, Lavinia letakarta egy lepedővel. – Majd felébred… egyszer – suttogta, és somolyogva vállára terítette a talárját.

- Remélhetőleg mielőtt elfogy az oxigénje – mondta gúnyosan Sev, és kifelé menet még alattomban lehúzta Lily arcáról a lepedőt.