- Luuuuc -hisztizett An, miközben barátja újra és újra ostromolni próbálta.
- De mi a fene ez! -kiáltott végül Lucius is, egyáltalán nem értette a dolgot. -Mi...van...velem?! -üvöltötte tagoltan, a klubhelyiségben minden szem rá szegeződött, de aztán meglátták a gyilkos tekintetet, és inkább rájöttek, hogy jobb dolguk van. Anne sértődötten, kedvese pedig dühöngve vágtatott fel a hálókörzetbe, de most kivételesen mindketten a sajátjukba.

Anne hatalmas erővel vágta ki az ajtót, ilyen még soha nem fordult elő vele. De neki ez most kellett, így elhatározta, ha Luc nem tudja megadni neki, akkor keres mást. 180°-os fordulatot vett, majd újra a klubhelyiségbe lépett. Körülnézett, hogy ki lenne alkalmas, de csak elsőévesek, meg pár loser sakkozó volt bent, de An nem adta fel. Kifutott a hideg kőfolyosókra, egyenesen addig, míg meg nem látta Siriust magányosan álldogálni az előcsarnokban. Gonosz félmosolyra húzta száját, úgy közelítette meg áldozatát.
- Black, de rég találkoztunk -váltott át csábos mosolyára. Az eredmény nem maradt el, a fiú arcán átsuhant a vágy, de aztán eszébe jutott, hogy neki barátnője van, és különben is, éppen Jamest és Lizt várja, elvileg valami fontos Snivelli-ugratás. De mégiscsak fiúból van, és különben is, Liane órán van. Csak akkor köszönt vissza, miután ezeket végiggondolta.
- Szia Anne, segíthetek valamiben?
- Hááát, ami azt illeti -nézett összetéveszthetetlen szemekkel a lány, és Tapmancs fogta is az adást.
- Mi van Malfoyjal? -jutott eszébe.
- Nem tudom, hol van -vonta meg vállát An, majd megragadta a griffendéles kezét és elkezdte húzni a Szükség Szobája felé. Siriust nem kellett nagyon rángatni, jött ő magától is, így elég hamar odaértek, de nem volt szerencséjük; a szoba használatban volt. Anne nem adhatta itt fel, így tovább ráncigálta ideiglenes partnerét, egyenesen a jól ismert trófeaterembe. Ott már senki nem volt, így zavartalanul kezdhették el csókcsatájukat. Lassan lekerültek a ruhák is, és An elégedetten konstatálta, hogy Black -ellenben kedvesével- tudja a dolgát, így a merev testrész pár másodperc múlva már a lányba került.

- Ez... ez nem jó... fáj - nyögte, majd gyorsan eltolta magától a fiút, aki értetlenül meredt rá.
- Mi van? Ennyire rossz nem lehetek... -nézett reménykedve. - Mindjárt kész vagyok, várj még - nyögte.
- Dehogy várok -fintorgott An, majd gyorsan magára kapta ruháit és kivágódott az ajtón, magára hagyva a meztelen Siriust. Végigszaladt újból a folyosókon, le a kőlépcsőn a falig, ahol elhadarta a jelszót, aztán ismét hajrá a fiúk HK-jáig, pontosabban Lucius ágyáig.

- Mi van? -nézett fel kedvesére a rosszkedvű slytherin.
- Luc, itt valami gáz van - jelentette ki egyszerűen.
- Ne mondd... Azt hitted, én nem vagyok rá képes? -vonta fel a szemöldökét.
- Hát... öööö... - kezdte Anne, de aztán úgy gondolta, nem gabalyodik bele a részletekbe. - A lényeg, hogy valami itt nincs rendben... És ha jól láttam, nem mi vagyunk az egyetlenek -nézett lemondóan a szomszéd ágy elhúzott függönyére, ami mögül hasonló párbeszédek hallatszottak ki, mint az, melyet An bonyolított le pár perce Blackkel.
- Igen, Sevék is csődöt mondtak, és elég hangosan tették...
- Na látod... Tehát nem veled van a baj -vigyorgott An. -De smárolni még tudunk, nem? -mosolygott bájosan. A válaszra nem kellett sokat várnia, a két fiatal kis idő múlva már az ágyon fetrengett miközben egymás száját fárasztották.

Ám hamarosan megzavarták őket, Snape dühösen csörtetett be, kivágva az ajtót, majd ágya mellé állt, és kirántott valamit alóla. Az a valami pontosabban egy régi fadoboz volt, lakattal lezárva. Ráemelte pálcáját, majd -valószínű magában- elmotyogott valami varázslatot, mire láthatóvá váltak a színes lombikok.
- Ez nem jó... ez sem... -dobálta ki őket a paplanra, gondosan megnézve a rájuk ragasztott címkét, amin az összetéveszthetetlen Snape-írás volt. -Itt nincs semmi jó -pakolt vissza végül, míg a két egymáson fekvő szőke érdeklődve leste mozdulatait. Már Lavinia is megjelent a színen, egy kedves kis pillantással elzavarva a szomszéd ágyon próbálkozó párt. Helyet foglalt gondolkozó kedvese mellett, majd ő is elmélázott.

- Bájitaltankönyv -mondta ki hosszú csend után Severus, s máris munkához látott, megkeresni egyik kedvenc könyvét. Megvolt neki az összes évfolyamra szánt mű, amelyeket még annó az anyja használt, így elég ütött-kopott volt, és ennek tetejében Snape még rá is nyomta kézjegyét, a hosszú dőlt Snape-betűket. Elővette az egész sorozatot, majd lapozgatni kezdte. Az első oldalakra Félvér Herceg volt vésve, alá pedig az évfolyam. Sev tovább haladt, de nem a bájitalokat nézte, valószínűnek tartotta, hogy ilyet nem nyomtatnak egy iskolaszerbe... Sokkal inkább a mellé írt megjegyzéseket fürkészte, hátha talál valamit. Aztán rájött, hogy elsőben még nem talált ki átkokat, sem főzeteket, így a legporosabb könyvet le is rakta, vagyis dobta. Barátai egyre érdeklődőbben másztak hozzá közelebb, bele-bele lesve a feliratokba.
Előkerült a második, a harmadik, a negyedik, majd az ötödik kötet is, de csak azt utolsót hagyta magánál.
- Hát igen, itt sokat kaptak belőled a Tekergők - konstatálta a legelső átkot meglátva.
- Igen, ettől Potti baba gyengélkedőre húzott - mosolygott Lavinia visszaemlékezve, bár ő csak hallásból ismerte a történetet, de kedvese elmondása alapján nem lehetett rossz. Nosztalgiázva nevetgéltek és tűnődtek el az odaírt szavakon, de jelenlegi problémájukon semmi sem segített.

- Mi a…?! – hallhatták kuncogva a Tekergők Lucius éktelen szitkait. Az arisztokratikus lelkületű fiútól ritkán hallhattak ilyen csúnya szavakat, de ez egyszer az oka is megvolt rá. Liane és Liz az éjszaka egy percet sem tétlenkedett, miután több példányba is legyártották a kópiákat, reggelre bár az egész iskola tele volt a két Slytherin kudarcával. Igazán szép munkát végeztek, mivel még a hangaláfestésre is gondoltak, így a képekről szüntelenül a „Nem megy, nem megy, nem tudom akarni már” taktusait hallhatták a bámészkodók. A Griffendélesek vihogva indultak reggelizni, de McGalagony érkezése egy percig sem növelte az általános jókedvet, ugyanis mint egy fúria egyenesen a Tekergők felé tartott.
- Magyarázatot követelek – szólalt meg, miközben egy nagy adag plakátot szorongatott a kezében. A képek nem voltak összehangolva, így csak egy dal kavalkádot alkottak, és ez korántsem passzolt össze a professzor penge vékonyra összepréselt ajkaihoz.
- Mire, professzor? – nézett rá Sirius ártatlan kutya tekintettel a kérdezőjére.
- Ne játsszon velem, Black. Csak maguk képesek ilyen ocsmányságokra, másoknak eszükbe sem jutna ilyesmi! – válaszolt lankadatlan idegességgel.
- De nem mi voltunk! – szabadkozott Peter, mivel ő nem tudott az egészről semmit.
- Két-hónap-büntető-munka – tagolta lassan a házvezető tanárjuk.
- Értettük – hajtotta le James a fejét, kissé lelombozottan, tudván, hogy így végképp semmi ideje nem lesz, de a Griffendéles becsülete nem engedte, hogy beárulja barátnőit. Ugyanez a becsület szólalt meg Lizbethben is, aki erre rögtön reagált is.
- McGalagony professzor, én voltam. Egyedül. Ők nem tudnak róla semmit – mondta olyan bűnbánó arccal, hogy akár még igazat is mondhatott. A tanár is gyanakodva méregette őt, majd megszólalt.
- Biztos benne? – célozva ezzel arra, hogy mindenkiről átvállalja a büntetőmunkát – Ebben az esetben az évvégéig büntetőmunka.
- Rendben. Köszönöm. – hajtotta le újra a fejét, megvárva azt, míg elmegy a vad fúria.
- Na, jól alakítottam? – vigyorgott barátaira, mint akit kicsit sem hat meg, az évvégig tartó megrovás. – Ugye majd kölcsönadtok egy tükröt? Mindig olyan uncsi volt a takarítás, amikor egyedül voltam. James nem válaszolt csak mosolyogva átkarolta a barátnőjét és megcsókolta.
- Meddig tart a bájital? – kérdezte Sirius, mélyen hallgatva tegnapi afférjáról. Bár akkor ő is megnyugodott, hogy ezek szerint nem vele volt a baj.

- Viszont most már lassan neki kellene állni tanulni. Addig próbáljuk meg kihasználni, amíg a Slytherines kvartett vissza nem vág.
- Jaj, Lizzy, ne szórakozz már – fintorgott James az ötlet hallatán.
- Szerintem meg igaza van – helyeselt Remus.
- Nem értem mit akartok, most van rengeteg szabadidőtök, igazán tanulhatnátok.
- Hagyd Lizbeth, ezek önző, makacs pasik, akik nem hallgatnak rád. Az idejüket is valami ostoba csínyre fogják felhasználni! – Lépett közel hozzájuk Lily is, aki eddig egy méterrel arrébb beszélgetett egy másik háztársukkal.
- Ki kérdezett, Evans? – nézett végig fintorogva a lányon Sirius. Remus csak rosszallóan csóválta a fejét, de nem szólt semmit.

- Óóóh, Evans! -köszöntötte álmai tárgyát James, majd csábosan beletúrt ébenfekete hajába. A lány válaszul csak felhúzta szemöldökét, majd Remushoz hasonlóan ő is lemondóan megcsóválta fejét. Gyönyörű, vörös haja lágyan hullott gömbölyű vállaira, s mélyzöld szemeivel Pottert pásztázta, nyelvével benedvesítette ajkait, majd egy -még sohasem látott- félmosolyra húzta világos száját. Sirius értetlenül bámulta háztársát, majd jelezve, hogy nem érdekli a dolog, megvonta vállait.
- Liz, elmagyaráznál nekem valamit? Nem értem, miért nem sikerül az a bájital... -fordult felé, valahogy érezte, hogy James most nem épp az ő társaságukra vágyik.
- Persze, szívesen -bólogatott Lizabeth, semmi furcsát nem talált abban, hogy Black, aki egyébként sem valami jó bájitaltanból, ne tudna megcsinálni valamit, és ezért segítséget kér. -Menjünk a bájitaltanterembe, Slughorn biztos beenged gyakorolni.
- Rendben. Remus, te nem jössz? -nézett célzóan barátjára, aki csak egy lemondó de-vel válaszolt, majd a kis csapat elindult, magára hagyva a James-Lily párost. Sirius még egyszer hátranézett, s megvárta, míg Ágas tátogva megköszöni neki, majd eltűntek a folyosóról.

- Lily, mit szólnál, ha felmennénk a hálókörzetbe? -kérdezte charmosan James.
- No, Potter, milyen erkölcstelen dolgot művelnél ott velem? -kérette magát Evans kisasszony.
- Óh, semmit, Lily, semmit... -karolta át vigyorogva a lányt. Pár perc múlva Ágas már a hálószobából hessegette ki a bent lévőket, majd egy pálcasuhintással becsukta az ajtót, s tekintetét az ágyon ülő vörös démonra szegezte. Füttyentett egyet, majd lehuppant mellé.
- Hogyhogy megadtad magad, édes kis Lilym? -simította hátra a lány szemébe lógó hajtincseket, majd magához húzta, és megcsókolta. Egyre vadabbul játszottak egymás ajkaival, ezért a tapasztalt Potter ifjú az ölébe húzta, s úgy ostromolta tovább, miközben kezével kezdte lefejteni róla a fekete talárt, az alatta lévő fehér inget, és a hófehér melltartót. Közben Lily sem tétlenkedett, szeretője nyakát szívogatta, és amennyire testhelyzete engedte, levetkőztette a fiút. James tenyerét a gömbölyű mellekre tapasztotta, azzal játszott egy ideig, majd nyelvével is kóstolgatni kezdte.

Ám hirtelen mindketten megmerevedtek (ehhehe Jamesi merev baltája megmerevedett), majd tekintetüket a nyíló ajtóra tapasztották, amin Lizabeth libbent be, szerencsére háttal, mert még a klubhelységben olvasó Liane-hoz beszélt. James kihasználta a nyert időt, ami nem volt valami sok, így csak egy talárfelvevésre volt elég.
- Mindjárt jövök, csak Sirius könyvéért megyek be -mondta vidáman Liz barátnőjének, majd 180°-os fordulat után beljebb lépett, és becsukta maga mögött az ajtót. Arcáról leolvadt a mosoly, mikor észrevette a szexszoborként fekvő két griffendélest.
- James... Lily? -tátotta el a száját, majd hátrálni kezdett, arca egyre sápadtabb lett. Barátja felpattant, és odaszaladt hozzá.
- Lizzy, hát te hogy kerülsz ide? -mosolygott, mintha mi sem történt volna, de barátnője nem nézett a szemébe, hanem az ágyat nézte, vagyis inkább az ágyon elterülő Lilyt, aki a magára gyűrt lepedőt próbálta meztelen felsőtestén tartani.
- Hmmm... -kezdte Liz, de íriszei még mindig a lányt fürkészték. -Sirius könyvéért jöttem. De megyek is, nem zavarlak titeket -mondta, majd sarkon fordult, és célirányosan az ajtóhoz sietett, vagyis csak sietett volna, mert a hűséges Potter úrfi megragadta a kezét, magához húzta, majd a füléhez hajolt.
- Maradj... -suttogta, száján kaján mosollyal.
- Hagyj békén! Ja, és ha nem mondtam volna, szakítunk!! -üvöltötte Lizabeth, majd kitépte karját exéből, és viharzott az ajtóig, miközben egyre csak szitkozódott. Könnyeivel küszködött, de egyszer csak megállt, majd visszafordult. Ha már őt megcsalták, legalább elrontja a szexet...
- Hogy te milyen gerinctelen vagy, Potter...
- Mióta lettem Potter, Lizzy? -kérdezte a fiú egy kissé sértődötten.
- Mióta ekkora mocskos dög lettél... Komolyan, lassan Snape is jobb nálad!
- Snivelli? Na persze -kacagott fel erőltetetten. -Miért vagy ilyen, Lizzy?
- Te milyen lennél, ha a drága jó kedvesed megcsalna?
- Ezt sajnos nem tudhatom, drágám... -mosolygott.
- Igen? Biztos vagy benne? -húzta el a száját, mire James megrendült, kétely futott át az orcáján. -Lily, takarodj kifele! -adta ki a parancsot Lizabeth, mire a megszólított, vagy inkább felszólított felállt, és ádámkosztümben felé sétált. Megsimította az arcát, letörölte a könnyeket, majd egy csókot lehelt a vékony szájra. Liz megilletődötten állt, hirtelen megmozdulni se bírt, míg az a gyönyörű, zöld szempár végigpásztázta. A Potter ifjú csak kajánul vigyorgott, sejthette, hogy itt nem marad el a szex, sőt...

- Te… te meg mit bámulsz?! – csattant fel hirtelen Liz, és Jamesre meredt. – Mi ez az egész?
- Megmutatom – mosolyodott el hamiskásan Lily, és még egyszer, immár erőteljesebben rányomta ajkait a másik lányéra. Majd minden bevezető nélkül nyelvét is útjára engedte, boszorkányos ügyességgel játszadozott a másikéval, és elérte, hogy Liz testén addig ismeretlen borzongás fusson át. (Hát igen, Potter azért valahogy más tészta volt – emezt gyúrni kellett, amazt meg dagasztani.)
- Hagyjatok – nyögte erőtlenül az újdonsült femslash-áldozat, mikor James és Lily együttes erővel karjukba vonták, és gyengéd erőszakkal vezetni kezdték a már imént is felavatott ágy felé. Útközben Liz mintha egy kéjes, sőt már egyenesen diadalittas mosolyt látott volna átfutni a másik lány finom vonású arcán. A kifejezés nagyon nem odaillőnek tűnt - még sosem látta Lilyt ilyen… ilyen furcsán örülni.
- Bízd ránk magad – duruzsolta lágyan James, és vízszintesbe vágott barátnője feje fölött kajánul rákacsintott újdonsült partnerére. Az válaszul ravaszkásan elhúzta a száját, s a szokatlan gesztus kifejezetten megszépítette az általában minden pajkosságot mellőző leányzót.
- Ccccs – suttogta Lily, és végigsimított a remegő tagokkal fekvő, újabb és újabb felpattanási kísérletekbe kezdő Liz combján. – Elárulom nektek… - itt lassan gombolni kezdte a másikon a talárt – hogy sajnos… - gyors oldalcsók James türelmetlen ajkaira (vagy nem az volt türelmetlen, csak eltévesztette a házszámot?) – van egy kellemetlen kis titkom.

Egy határozott mozdulattal széttárta a ruhát Lizbeth testén, és villámgyorsan a fehérneműs szakasz irányába kormányozta ujjait, miközben a szoba egyetlen XY génállományosa furcsán szörcsögve kezdte venni a levegőt. (Dementor! Dementor! Sz-hhh-ssssz-hhh – izgatott Darth Vader… Hm, csak majdnem – James fuldoklott a felesleges izgalmaktól, nehezen bírta szegény, beteg, hősködésekben kitikkadt szíve.)

Liz igazából már nem kapta meg az esélyt a felocsúdásra, Lily ugyanis nem elégedett meg az indiszkrét nőgyógyászati kutakodásokkal, és meglepő hirtelenséggel rabolta le a másikról a vörös színű (jéé, érdekes ellentét) fehérneműt.
- Mi a titkod? – suttogta James, és némiképp utánozni kezdte Lily útbontó munkálatait. Ő is talárgombolásba kezdett ugyanis, annak érdekében, hogy Evansék egyetlenjéről (nem is…) is lekerüljön a felesleges máz. (Fő a csodás emberi test, igaz, Michelangelo?;)
- Jé, a Griffendél színe – elmélkedett vigyorogva Lily, még mindig kezei között forgatva Liz bugyiját.
- Valami gond van vele? – csodálkozott James, és maga is lehúzta a talárját. Alatta ő is vörösben feszített. (De még mennyire hogy feszített!)
- Ó, semmi. – Lily, most először zavartan, a szoba másik sarkába hajította az aprócska ruhadarabot, és egy átható pillantást vetett a fiú ,,nemzetiszínű” boxerére. – Gratulálok… De rajtam fekete van.
- Mi a… titkod? – duruzsolta újra a fiú, miközben masszírozó mozdulatokkal végigjártatta ujjait Liz hátán. A lány jólesően felsóhajtott. Rendben, kard ki kard. Ha jó lesz, ám jöjjön, aminek… (Bár jelen esetben épp a kardok mellőzéséről van szó, de ebbe ne menjünk bele.)
- Mindkét nemhez vonzódom – suttogta Lizbeth fülébe jól hallhatóan Lily, majd lágyan belecsókolt a másik tarkójába. – Elegem volt már a színlelgetésből, és a visszautasításodból, P… James. Ma igent mondok.
- Pedig nem is veszlek el. – A fiú arcára megszólalásával ellentétben száz és ezer wattos vigyor ült ki. Lily barátságosan visszamosolygott, majd visszagördítette a hátára közös áldozatukat, és nem várva tovább, váratlan megmozdulásként széthúzta a lábakat és alaposan belenyalt Lizbeth Potterhez szokott tündérrózsáiba. (Hah, Mardekáriában bezzeg máshogy fogalmaznánk meg…)

Hahh, vagy valami hasonló, lényegében mindegy; Lizbeth száját valami ehhez hasonló hang hagyta el, ami persze nem a hirtelen elélvezés jele volt. Egyelőre nem, nevezzük inkább előszelének, s ha már a földrajz terén bukdácsolunk, itt jegyezném meg, hogy hála Lily nyelvének, Liz kibontott vitorlákkal haladt tovább egy új Amerika felé.

Liz, mint Ms. America. Vagy Mrs. Colombus, ahogy tetszik. Hogy azért Pottibaba se maradjon ki semmiből, Lily otthagyva nőnemű társát, a fiú elé lépett, és vadul megcsókolta. Talán egy kicsit túl vadul is.

Ez ivott valamit? -nézte Lizzy a - már térdelő lányt, ahogy ütemesen tűnik el benne James büszkesége. Talán kicsit túl gyakorlottnak tűnt... A Potter ifjú nyögdécselve élvezte a szájmunkát (írjunk szájjal slasht XD), és néha-néha belekapaszkodott a vörös fürtökbe. Ám egyszer csak megállt a ringatózás, Lily szabaddá tette száját, és zöld íriszeit Lizre fókuszálta.

- És nektek? Nektek vannak titkaitok? -kérdezte hamiskás mosollyal, talán egy nagyon enyhe gonosz árnyalattal fűszerezve.

- Én fiúval soha -rázta fejét James, kiűzve agyából az öltözői jelenetet. Lily érdekesen elmosolyodott, amit a másik kettő nem tudott hova rakni. De James tudta volna Lilyt hova rakni, ezért felhúzta a lányt - de egyelőre csak az ülő helyzete miatt - és vadul megcsókolta. Ledöntötte az ágyra, és készült éppen újfajta érzésekkel gazdagítani - valószínűnek tartotta, hogy még más nem jutott el erre a szintre, sőt, az eddigi versenyzők már a csóknál game over-t kaptak (no nem mintha olyan nagy tolongás lett volna) -, de a griffendéles nem engedte. Kibújt Potter alól, és inkább belebújt ismét Lizbe.

James felvonta a szemöldökét, de mivel eléggé szükségét érezte egy csini kis lyukacskának, bepróbálkozott a barátnőjénél. Lizabeth magába engedte szerelmét, vadul lovagolt az ölében, míg háztársnője a melleivel játszott. Egyre hangosabban nyögdécselt az alatta lévővel egyetemben, mígnem Jamesi meg nem várva kedvesét elment. Jó messzire. Kirántotta magát Lizből, és testnedveit a lányra folyatta. Az áldozat nem igazán értékelte, hogy őt itt hagyták, ment volna Potter után, de az láthatólag nem volt vevő még egy menetre. Nem volt mit tenni, maradt Lily. Sevesen (sebesen) felvették a legmegfelelőbb pozíciót, amit a 69. oldalon találtak, de előbb még az ifjabb (vagy idősebb?) Evans feltakarított Potty után, végignyalva ezzel a forró testet. Miután tiszta lett a terep, jöhetett a szórakozás. Lily alul, Lizzy felül - szegény Lily hadd szenvedjen.

Mindkét nyelv egyszerre indult útnak, vagyis elég konkrét célpontba. Hanghatások nem igazán léteztek -Jamesi legnagyobb sajnálatára-, hisz mindkét lány szája egy jobb dologra volt használva. Élvezettel lefetyeltek egymásból, Lily egy kicsit talán vadabban, Remus - effekteket vitt a játékba, talán már a vonyításhoz sem kellett sok neki, mikor inkább nyögött egy hatalmasat, szinkronban a rajtalévővel, és az érdekes, beteljesült bizsergés min a kettőjük gerincét végigjárta.
Halk sóhajok közt kezdték el összeszedni a ruháikat, mikor a csend megtört.

- Lily, mi történt a hajaddal? -pislogott érdeklődve James, a kérdezett haja fakulni kezdett, és a rózsaszín állapot után elérte az eredeti, szőke színt. Idomai is alakultak, magasodott, és hamarosan már Anne Hunter húzta gonosz félmosolyra száját, ahogy a ledöbbent griffendéleseket nézte.
- Mit gondoltál, Potter? Evans az életbe nem bújna ágyba veled -kacagott fel, majd hátradobta ezüstös fürtjeit. - Köszi a partit, azt hiszem, lesz mit mesélnem Sevnek -nyalta végig a száját.

James teljesen ledöbbent, kerek szemekkel nézte a slytherint, miközben pálcáját kereste; de mire kezébe került a fadarab, Anne már messze járt. Zajongás támadt a klubhelyiségben, ahogy kitáncolt a griffendéltoronyból.
- Mi a ...? -ugrott fel a látványra Sirius, majd a hálókörzet felé bámult. - James? Lizzy? -várt választ az újonnan érkezőktől.
- Ezt még megbánja -reszketett a dühtől Potty, és idegesen markolta a lépcsőkorlátot.
- Te megcsaltál volna Anne-vel! -kiáltott Liz, amint rátört a felismerés. Magyarázkodásoknak, veszekedéseknek, ordibálásoknak és faggatózásoknak nézhetett elébe a pár, a lépcső megtelt izgatott, kíváncsi tanulókkal.


An vigyorogva szaladt végig a folyosókon, míg le nem ért a pincébe. Végiglépdelt a fáklyákkal kivilágított, hűvös falak mentén egyenesen a kőfalig.
- Mocskos Sárvérű -nyávogta a jelszót, hogy beléphessen a zöld KH-ba.
- Luuuuuuuuc -visította el magát, míg meg nem jelent szeretője. Odaszaladt a fiúhoz, megcsókolta, majd kérdésre nyitotta ajkait.
- Sevék hol vannak?
- Mi történt? -vonta fel szemöldökét Lucius gyanakodva.
- Meglátod -kacsintott a szőkeség a másik szőkeségre, és egyenesen a fiúk HK-ja felé vette az irányt. (Sevkeresési hadművelet.) Mivel Lucius hűséges típus volt (meg mert izgatta a fantáziáját kedvese titka, meg azért is, mert már hiánya volt, és remélte, hogy elmúlik lassacskán a gonosz griffesek bájitalának hatása), ment a formás fenék után, és igyekezett beérni barátnőjét.

- Mikor láttad őket utoljára? -fordult hátra An.
- Kb. negyedórája mehettek fel -gondolkozott el egy kicsit, aztán mikor látta, ahogy Anne szeme megcsillan, neki is leesett a kérdés indoka.
- Tippelsz? -vigyorgott a lány.
- Egy kis nőies szájmunka... Szerintem -tette rá a kilincsre a kezét. -Szerinted?
- Szerintem még Sevi próbálkozik vetkőztetni -nevetett fel halkan.
- Mehet? -kérdezte Malfoy, majd megvárta, míg a Hunter lány bólint egyet, és benyitott. Nem kellett csalódniuk, az egyik ágy függönyei el voltak húzva, és mögöttük halk nyögdécselés hallatszott, ami az ajtó nyikordulásával hirtelen megszűnt. Pár másodperc múlva Severus dugta ki fejét, hogy felmérje az érkezőket.
- Jah, csak ti? -húzta el a baldachint; így már láthatóvá vált Lavinia is, aki hason feküdt az ágyon egy újabb fehérneműcsodájában, a hátát takaró fűző már félig szét volt bontva.

- Nyertem -jelentette ki egyszerűen An, majd beljebb ment.
- Mint mindig... -mosolygott Lucius.
- Minek köszönhetjük a látogatást? -ült fel Lav, majd oldalra fordult, a mellé telepedő háztársa felé.
- Százfűléfőzet? -vonta fel kecsesen Snape a sevöldökét.
- Milyen százfűléfőzet? -utánozta le mozdulatát Luc is.
- Severus csinált nekem egy adag százfűléfőzetet...
- Minek?
- Mert szépen kértem -vigyorgott.
- Gondolom... -suttogta maga elé Lavinia, de megjegyzése nem jutott el más füléig.
- Tehát, még a jól sikerült kviddicsmeccs közben a lelátón szereztem Evans hajából egy keveset. És íme, itt volt a tökéletes alkalom. És Potter meg a drága barátnője sikerrel járt - fejezte be.
- Azt mondod, elmúlt a hatás?
- Nem, még tart -rázta a fejét komolyan. -Ellenkező nemű nem tud a csúcsra segíteni. De ez egy griffendéles lötyi, nekik ilyen megoldás eszükbe sem jutna... -húzta félmosolyra száját. Remélte, hogy szavait majd tett követi...

Nem talált. Lucius és Sev értetlenül néztek össze, majd zavartan barátnőikre függesztették tekintetüket. – Ez nem fog menni – tátogta Anne felé Lavinia. Majd: – Túl régóta vagytok barátok… igaz?

Severus bizonytalanul bólintott. Quitust is nehéz volt megemésztenie (pedig nem ő nyelt :P), és az ötlet, hogy keféljen az életéért a legjobb barátjával… nos, elég abszurdnak tűnt. Pedig már meglehetősen rosszul érezte magát; a vér tétován keringett a testében, és ha megkérdezik felőle, azt válaszolta volna, hogy nincsen belőle elegendő egyik rendeltetési helyen sem. Arcán két tétova lázrózsa égett, szeme vad, különös fénnyel csillogott, de egyébként testén a bőr kísértetien fehér volt; erei kékeszöld színnel kidagadtak.

Lucius sem nézett ki másképp, csak épp jobban. Aki szerint nem értelmes ez a mondat, az szóljon, majd bemutatom neki Malfoyt (hrrr). A fiú keze időnként megremegett, sápadt bőrén pedig élesen átütött a finoman megrajzolt érhálózat. Ezeknek a színe inkább kék volt, mint zöld – elvégre Lucius a legnagyobb kékvérű, akit valaha is ismertünk, nem igaz? (Tudjuk, hogy a csigáknál ezt milyen anyag okozza, de hogy embernél mi lehet a dolog nyitja, még rejtély. Majd Sev kikísérletezi, és attól kezdve minden félvér hemoglobinfestésre fog járni, olyan rendszerességgel, mint Lucius hidrogénezteti a haját.)

-De hát valószínűleg az életetek a tét… - suttogták a lányok. Semmi válasz.

Anne és Lavinia végigmérték barátaikat, majd összenéztek. Ők nem néztek ki olyan rosszul, hála Lizbeth gondoskodásának és Lavinia különös származásának. – Én valószínűleg túlélem – jelentette ki Lavinia. – De össze kéne segítenünk ezt a kettőt itt. Kissé aggódom Sevért.

- Kissé? – mordult fel Snape, és saját vérnyomását saccolgatta.

- Kissé – mosolyodott el Lavinia, és barátságosan megsimogatta Sev pulz…usát.

- Buta fiúk – húzta el a száját finnyásan An. – Hát nem áldoznátok fel bármit, csak hogy élvezhessetek végre?

Először Lucot szuggerálta meg éledő reménnyel, majd Sevet is megtisztelte. Lucius gyanakodva pillantott vissza rá, Sev meg bűntudatosan lehajtotta a fejét; egyikük sem szólalt meg.

- Na jó… - sóhajtott fel Lavinia. – Kincsem, a micsodádról van szó!! – kiáltotta erélyesen párja fülébe, mire Sev felkapta a fejét, és kétségbeesetten Lucra nézett.

- Basszus… Mikor azt mondtuk, az életedről, ide se bagóztál – vigyorodott el csúfondárosan Lav, Anne meg elnevette magát.

- Van egy ötletem – jelentette ki a szőke lány, és kéjes mozdulattal felállt az ágyról. Intett a többieknek (én nem tudom elképzelni, hogy is kell csinálni ezt pontosan, de biztos…), mire Sev azonnal pattant, és kisvártatva Lucius is elindult kedvese felé. – Jól vagyok – lehelte a lány fülébe, mire An elmosolyodott és megrázta a fejét. Lavinia még mindig az ágyon feküdt.

- Hát ez nem lesz jó így – nyilatkoztatta ki An, és visszaterelte bájitalaik mesterét ins Bett, Lavot meg fölrázta és elhívta onnan. – Megbeszélés – mondta hangosan, és elindult az ajtó felé.

- Engem meg itt hagytok? – csattant fel Sev, és megpróbált újra felpattanni, de Anne átka megelőzte. – Úgy – sóhajtotta a lány mosolyogva. – Nemsokára visszajövünk, addig ülsz itt szépen. Nem fogsz kimaradni semmiből, ne félj.

Sev a pálcája után kapott, de ezúttal Lucius pillantása kezeskedett róla, hogy mellőzze a helyváltoztató mozgásokat. Mogorván konstatálta, hogy Malfoy már a barátnőjét is parancsolni engedi őfelette.

Anne kiterelte a kis társaságot, mely rövid idő múlva, némi izgatott pusmogás után vissza is tért.

Lavinia hangulatvilágításra kapcsolt, és nekiállt, hogy a sarokban hagyott üstbe párologtatóolajat vagy valami ahhoz hasonló csodát bűvöljön, és édes illatokkal árasztotta el a szobát. Lucius bezárta az ajtót, és vagy három-négy különböző varázst helyezett rá. An pedig…

An pedig ringó léptekkel megindult Severus felé.

- Uh… Meg akarsz…ölni? – nyögte a fekete hajú fiú, ahogy An kemény mozdulatokkal vetkőztetni kezdte. A szőkeség nem válaszolt, csak újult erővel harapdálta Sev nyakát. Lavinia árulhatta el neki, hogy kedvese ettől bevadul, mert Anne az ismételt elutasításokra sem hagyta abba ezt, hiába jelentette ki sziklaszilárdan Severus, hogy nem olyan jó neki.

Lucius féltékeny szemekkel figyelte kedvesét, egészen addig, míg Lavinia fel nem vette Sirius szokásos teliholdkori pozícióját, vagyis négykézlábra nem ereszkedett. Ezt hamar megunta, és feltérdelt, de Malfoyt a változás cseppet sem izgatta; az annál inkább, ami Lav száján belül történt.

Ám a szőke fiú cseles volt ám, és amint huzamosabb időre kikerült Lav látóteréből, ismét An ténykedését kezdte figyelni, miközben jólesőket sóhajtott és rosszkedvűen hunyorgott egyszerre.

- Ahhh… - nyilatkozta Sev is odaát, miközben An módszeresen végigszívogatta lemeztelenített felsőtestét (nem a sajátját, Freud bácsi, eredj!). A nadrágja egy ki tudja, honnan odakerült kaktuszra repült – és csak An gondolt bele, gonoszul vigyorogva, milyen fájdalmas lesz a következő felvétel, ha bennragad néhány tüske…-, és hamarosan az alsónadrágja is a Senki Szigetére került (azóta se találták meg).

A módszer eredményességét bizonyítja, hogy Sev már megszűnt azt mondogatni, hogy ,,Ennek semmi értelme”, és ,, Hagyj”. Halkan nyögdécselve élvezte An támadásszerű, teljes testes kényeztetését, a gyors kezek munkáját és a meleg bőrfelületek kellemes súrlódását. Odaát Luciusék kevésbé mulattak kellemesen; mindkét tag odaadóan Anéket figyelte, igaz, Lavinia olykor ránézett Sevre is.

Szeretett volna most Anne helyében lenni, ezért átszellemülten meredt a karcsú csuklóra, ami kedvesét kínozta – Sev arcán a pír kezdett ijesztően erősödni, ezért Lav, akinek még a legtöbb lélekjelenléte maradt meg négyük közül, halk pisszegéssel üzente ezt meg Anne-nek.

És igen, Anne értette; nem párszaszóul, max. slytszaszóul volt… Gonosz mosoly suhant át ajkán, majd a lány gyorsabb ütemre kapcsolt, s végül élvetegen búgta Severus fülébe: - Hozhatom a bilincset?

Snape kábán bólintott, és amint An ellépett mellőle, ,,Fedezzük fel saját testünket” akcióba kezdett. Lavinia arca felderült, és élvezettel figyelte szeretője csuklóját (szerette a csuklókat, na; mindenkinek kell egy fétis), miközben Anne odasétált az ajtóhoz, és felvette a padlóra dobott segédeszközöket. Egy pár volt, igen erős szemekkel, különleges esetekre.

A Malfoy-család magánfelszereléséből való, de ez most mellékes.

Anne visszasietett Sevhez, mellétérdelt az ágyra, és hasra fordította a fiút. Belecsókolt a tarkójába, és kezeit megragadva mindkét karját odahúzta az ágytámlához. Néhány trükkös bűbáj, egy talárujjból hasított kötés a szemre, plusz a bilincs – miközben még egyszer számon kérte Sev álmatag beleegyezését, mert csak úgy működött az eszköz: így akadályozta meg a családon belüli erőszakot Malfoyéknál -, aztán már csak két halk kattanás, és Sev fogoly volt. Hason fekve.

Anne kacagva felült rá, és még egyszer gyorsan végigfuttatta a hátán az ujjait. Snape felnyögött, mire An gonoszul elvigyorodott; felkelt az ágyról, és Lucius felé intett: - Tied a terep.

Lavinia levette az üstöt a tűzről, és fapofával a szőke fiú kezébe nyomta. – Tedd az ágy mellé – suttogta, és még egyszer belenyúlt az összesűrűsödött főzetbe, hogy ellenőrizze a krém állagát.

Severus csak a csendet és a finom illatokat érzékelte a homályos megvilágítású szobában; szemkötése engedett némi belátást. Nem érezte, hogy Anne elment mellőle, azt viszont igen, hogy valami készülődik…

És az a valami elég gyorsan elért az ágyhoz, és belecsókolt Sev nyakába. (Vagyis nem bele, mert se nem Remus, se nem Lavinia nem volt az illető, tehát inkább csak nyakoncsókolta...) Lucius szőke, puha tincsei ráomlottak Sev hátára, amitől az ideiglenes rabszolgát kirázta a hideg. Egyre lejjebb és lejjebb érezhette a finom ajkakat, míg pár ujj fenekét simogatta.

Anne elégedetten figyelte kedvese munkáját; Laviniával együtt mozizott, miközben néha-néha megcsókolta. Már csak azért is, hogy ne unatkozzanak, vadul harapdálni kezdték egymás ajkait, és közben An Lavinia ölébe került, hogy csökkentse a távolságot. Az akcióval csak egy baj volt: Lucius eltért a tárgytól, vagyis Sevtől. Inkább szeretőjét nézte, s ő is átadta magát a látványnak és az illatfelhőknek. (Tisztára mint a jóslástan teremben, csak itt nem kellett lépcsőt mászni.)

Álomvilágából Severus morgása rángatta vissza a jelenbe, aki elégedetlenül kezdett mocorogni, már amennyire a bilincsek engedték. Hiányolta az ajkat és a kezet is, a csuklóról már nem is beszélve. (Lavinia rossz hatással van rá. Megrontotta szegény ártatlan Sevit...) A furcsa hangokra a slytherinák is eltértek egymástól, és hozzátartozóik felé fordultak (tényleg, mint egy esküvő). Anne megrovóan utasította tekintetével a Malfoy fiút, aki kelletlen sóhajjal vette az adást, aztán már kellemesebben csúszott be Snape hátsójába, aki kissé keveselte a síkosítót, de legalább le(be)esett neki, hogy nem Anne, hanem Luc mozog benne (aki a tágítást röviden le is zárta, nem tágított innen), ugyanis még a saját ujjai is rövidebbek annál, ami őt megtiszteli hátulról. Hangos nyögésekkel válaszolt a lökésekre, amik egyre gyorsabbak voltak. Az aktív slytherin összeszorított fogakkal próbált minél mélyebben és sietősebben hódítani.

Sev kissé zokon is vette a sietséget, ugyanis az, ami eddig kellemesen dörgölte G-pontját és prosztatáját, hirtelen ütlegelésbe csapott át, ami már kevéssé volt szórakoztató. Ezt igyekezett is kifejezésre juttatni néhány elégedetlenkedő hanghatással – amelyek idővel nyöszörgésre, majd diszkrét ordítozásra váltottak, mivel Luc nem vette elég gyorsan a lapot.

Anne fejcsóválva figyelte a jelenetet, Lavinia azonban – önmagához hűen – élvezte a dolgot. Olykor-olykor álmatagon megnyalogatta saját ujjait, mintha szinte érezné rajtuk a kiserkenő vér ízét…

Luc lassítani kezdett az utolsó Remus-hatás után, így ismételten kellemessé vált Snape számára, aki elégedett sóhajjal engedte ki ökölbe szorított ujjait. Anne és Lavinia megnyugodva - utóbbi inkább egy kissé csalódottan - visszatért egymáshoz, bízva Luciusban. A bizalom a slytherin ház erényeit elkerülte, Luc újra vadult, neki ugyanis kellemesebb volt a gyorsabb tempó. Snape újból elkezdte a reklamálást, de lassan kezdett lemondani a nyugodt szexről.

Egy még kevésbé visszafogott megnyilvánulás Lucius felől, amit egy szintén nem visszafogott, sikolyszerű hang követett – Sevnek már fájt az ökölpréselés, így inkább a száját használta feszültség-levezetésre – mire Lavinia nem bírta tovább, izgatottan megnyalta ajkát, és egy gyors ugrással (plusz néhány lépéssel, de ezt cenzúrázzuk a drámaibb hatás kedvéért) az ágyon termett. Egész testével hozzásimult a Snape-en fekvő Lucius hátához, átkarolta a fiú derekát, és súlyát is áthelyezte a másik számlájára. Valahol alattuk Sev egy panaszos nyüszítéssel jelezte, hogy nem aratott osztatlan sikert a kicsi a rakás (se toszatlant xD). Lavinia azonban nem törődött vele – vagy igenis törődött, azért folytatta tovább… -, kéjes csípőmozgásokkal löködte az előtte lévőt, felvéve Luc ritmusát, így már kettejük lendülete szórakoztatta a háttérben vigyorgó Anne-t. Utóbbi már nehezen tudta volna eldönteni, barátnője kétes identitásán mulat-e, vagy a helyzet képtelen voltán – esetleg a meghalni készülő Seven, aki ezt a kívánságát többször is kifejezésre juttatta.

Mivel már An sem bírt a fenekén maradni, legalábbis valaki máson vagy másban maradt volna a fenekén -, elindult ő is a gruppenkezdemény felé, de nem a vonatot gyarapította, legalábbis nem hátulról, inkább a masinisztát szórakoztatta; ráült Snape hátára, Lucius felé fordulva, majd csókolni kezdte kedvesét. Lavinia közben a slyherin fürtjeit félretúrva a hófehér nyakat nyalogatta és harapdálta. Ők hárman halkan nyögdécseltek, míg Sev is egyre halkult, Lucius lassan bejáratta a motort (négy kerék meghajtásos Severus Snape, karosszéria újrafényezve, utánfutó választható, két szőke és egy fekete)

Ily módon, ha Laviniának nem is – hm, nem próbálkozott elég kitartóan…-, Annek sikerült elérnie, hogy Lucius lassítson le: egyszerűen csak el kellett vonniuk egy kicsit a figyelmét. S míg ő a nyakát és ajkait érő kényeztetésekre figyelt, és lökéseinek játéka fokozatosan finomodott, Sev alattomban megpróbálta olykor előrelöködni saját csípőjét, s öntudatlanul elkezdte végre élvezni a csónakosdit – bár még mindig nem volt éppen fair-play. Mindegy is; egész testét az ágyhoz préselték, sőt passzírozták, és a fölötte lévők egyre-másra imbolyogtak a nagy csókcsatában.

Mindez azt eredményezte, hogy ő, ha centiket is, de ide-oda csúszkált a lepedőn; alászorult hímvesszője pedig ily módon örökös dörzsölésnek volt kitéve – egészen furcsa módon. Átsuhant a fején, hogy ő olvasott erről; valami lányos férfi-önkielégítésnek hívják, mikor nem szükséges az erekció, mert a hímtagot nem a szokásos ingerlésnek teszik ki, hanem a combok közé szorítva, egyenletes nyomkodással jutnak el művelői a csúcsra, mint a nők. ,,Ez a módszer hosszú távon szexuális teljesítőképtelenséghez vezet, mivel… nincs szükség hozzá erigált hímtagra…” – futott át még fején szaggatottan a könyv szövege, mielőtt nagyot nyögve elélvezett.

,,Semmi… baj. Egy alkalomból még nem lehet baj” – sietett megnyugtatni magát, és pihenőt fújt testének, hogy képes legyen kiállni a következő/még tartó rohamot. Luciusék ugyanis már megtanulták figyelmen kívül hagyni hanghatásait, így nagy valószínűséggel azt se nagyon vették észre, hogy ő elugrott máshova egy kis időre, de már visszajött.

Lucius egyik keze Sev csípőjéről Anneére vándorolt, aztán egyre lejjebb és lejjebb, szeretője fenekére, és lábai közé. Miközben ezt An is hanghatásokkal kísérte, Lavinia megunta az utánlökő szerepét, leszállt Snaperől -amit a fiú egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázott-, majd kedvese elé ült, széttárta lábait, és felemelte a fiú fejét, hogy el is érjen valamit mozdulataival. Óvatosan közelebb csúszott a görbe orrhoz és a kinyújtott nyelvhez, míg Sev végre belényalhatott.

Már Lucius is közeledett Szent Péter meglátogatásához, lehet, hogy titkos találkát beszélt meg ott Sevvel... Bár az is biztos, hogy Severus Snape-et hosszabb időre be nem engedik a mennyország kapuján, maximum csak beköszönhet. De ennyivel Lucius is megelégedett, egy hangos nyögéssel beleélvezett Severusba, aki ettől megint leszaladt a boltba. (Vagyis inkább fel, de akkor feltételezzük, hogy eddig a bolt alatt volt, és Sev sok mindenki alatt van, de a bolt alatt nem)

Miközben ezen a bizonytalan, sikamlós terepen járkált, Sev bódultságában lefejelte Lavinia kevéssé publikus részeit, és kis híján elharapta a saját nyelvét is, de ez rajtuk kívül nem sok embert zavart. Hiába, ezt a kört Malfoy nyerte (az alsó srác meg nyelte), hisz hiába ment el bevásárolni Sev kétszer, számára jóval fájdalmasabb és költségtérítésesebb volt a célhoz vezető út. (Alsó srác – végül is Sev itt a tök alsó, nem?- vagy alsó tök…) Szóval, miután ezt a pártyapartit befejezettnek tekintették, már csak a két lány tekingetett szerelmetesen egymásra és másokra – ők még mindig nem ettek mostanság kenyeret…

Lucius kihúzta magát Severusból, Anne pedig lekapcsolta a bilincseket róla. (Ártatlan!) A slytherinák végignéztek szeretőiken, de egyikük sem tűnt valami használhatónak, sőt, kifejezetten kimerülten terültek el az ágyon. A két lány úgy döntött (és főként az író, aki nem repes a fem-slashért), hogy inkább melléjük fekszenek, és az álom völgyein ugrándoznak egyet. Lucius átmászott egy másik ágyra, megvárta, míg kedvese hozzábújik, és elhúzta a függönyt. Laviniáék ugyan így tettek, csak Sev már nem mászkált semerre -a bevásárlás megvolt, köszönt az apjának is, jöhet a jól megérdemelt pihenés.

A négyes csak jóval később, ébredés után jött rá, hogy a bájital hatása valószínűleg már elmúlt – vagyis inkább volt, ami közömbösítse. Örömködtek egy sort, és szintén a nagy boldogság örömére úgy döntöttek, hogy két párra oszlanak, nem vágynak egy ideig közös bridzspartikra. (:P) El is vonultak sétálni, enni, Nottékat csesztetni,  stb, szóval az alapvető emberi tevékenységeket végezni.

A kétségbeesett Severus a nagyteremben talált rá Anre; egy ideig úgy tűnt, mondani akar neki valamit, de aztán Lucius átkarolta kedvesét, és szúrós szemekkel nézett barátjára. Sevben még élénken éltek az emlékek Lucius szurkálási képességeiről, így inkább feladta a dolgot, és sietősen kivonult az udvarra.

Ezzel a lépéssel egyszersmind nagy feladat elé állította magát: találnia kellett Roxfortban egy lányt, aki nem Annie, és hajlandó nőiesen elélveztetni Laviniát, akinek állapota sajnos egyre rosszabbodott. ,,Mégse elegendő az a pompás származása”, gondolta Sev cinikusan, és pillantása végigsiklott az egyedül sétálgató Evanson. ,,Na ne. Potter álomideálja… Vagy egy jó Imperio-alany?” Tűnődve megvakarta a fejét, majd lassan elvigyorodott, és mérlegelni kezdett Azkaban és a párkapcsolat nélküli élet között.