|
Első fejszecsapás
Több beteg ember :) 2006.04.16. 14:23
 Kevin, Remus, James és Lucius megkapja a Jelet. Anastasie hisztérikus lesz, James jól elvan magával, Anne és Liz összefog, hogy kiderítik közösen: honnan ez a titokzatos rózsa?
BALTA
Hangos sikoly törte meg a lányszoba éjszakai csendjét. Lavinia szemei felpattantak a hangra, szomszédja, Bianca pedig oly mértékben megrémült a váratlan zajtól s annak kísérteties hangzásától, hogy takarójával együtt lezuhant a földre. Felnyögött a fájdalomtól, jelezve a padlótérés kellemes mellékhatásait, majd ő is, akárcsak négy szobatársa, a sikoltás forrását kezdte keresni pillantásával a félhomályban.
- Kevin… -nyöszörögte egy ismerős hang; mintha a lány siratott volna valakit.
Végül Anne elégelte meg a sötétben tapogatódzást; ,,Lumossolen”-je nyomán erős fény öntötte el a helyiséget.
- Ez nem lehet igaz! –csattant fel az előző hang. –Aú! –kiáltott fel, mikor a piros lángok hirtelen megvilágították a szobát. –Ki csinálta ezt? Ki az?!
- Mi van? –mordult fel nyűgösen Biance, és lassan feltápászkodott a földről. Lavinia ekkor már a hangoskodó ágya mellett állt, melynek baldachinja mögött halványsárgán égő varázspálca alakja lebegett.
- Furcsa szagod van! –folytatta Anastasie a rikácsolást kíméletlenül. –Egy másik lány parfümje, igaz? Nála voltál, azért késtél! És ez a sötétkék rúzsfolt a nyakadon? Magyarázd meg, ha tudod!
- Nem tudom, miről beszélsz –jelentette ki az éjjeli látogató hűvösen. Tekintete sértődöttséggel vegyes értetlenséggel pásztázta barátnője dühös arcát.
- Most már örülök, hogy pálcát gyújtottam! Képes lettél volna lefeküdni velem úgy, hogy éppen csak abbahagytad azzal a másikkal!
- Megtudhatnánk mi is a tényállást? –kérdezte unottan Lavinia. –Ha már fellármáztátok az egész helyiséget…
- Megcsal! Tudom! –replikázott éles hangon Anastasie.
- Ugyan már! Állandóan ezt mondogatod, és még sose csalt meg! Tudtommal… -vont vállat Anne.
- Pusztán csak féltékeny jellem vagy –jelentette ki Lavinia is. –Sosem hagysz fel a gyanúval; ez fog a sírba kergetni.
Anne rámeredt barátnőjére –valahogy úgy érezte, hogy a Wotton lány egy kissé túldramatizálja a helyzetet.
Anastasie ellenben szinte elégedetten mutatott fiúja nyakára. –Tettenérés! Ott a rúzsfolt! –harsogta.
- Tudod… a tettenérés az lenne, ha szeretkezés közben rájuk nyitnál –jegyezte meg gúnyosan Lavinia.
- Jézusom… kék rúzs? Ki használna ilyen förmedvényt? Hiszen tavalyelőtt kiment a divatból! –kapott a fejéhez Anne, ahogy közelebb hajolt Kevinhez.
- Fúj, igazad van… NEM AZ A LÉNYEG! –tért észre Anastasie. –Megcsal, én tudom!
- Hát jó, ha megcsal, hát megcsal –vont vállat Lavinia. –Csak csendben csinálja. Így is elég nehezen alszom éjszakánként –s ezzel elindult ágya felé.
- Igen, tekintettel lehetnétek másokra is –mordult fel Bianca. –Rohadtul örülnék, ha nem rémítenétek halálra az ébresztőtökkel.
- De hát megcsal! –sopánkodott Anastasie, és szőkésbarna, seszínű haja csak úgy röpködött a feje körül, ahogy a fejét rázta. – Ezt nem tűrhetem!
Lavinia megfordult, és végignézett a középmagas, kissé duci lányon; tekintete látványosan elidőzött annak rózsaszín hálóingén, s végül angyalkás nyakláncán állapodott meg. –Dehogynem –jelentette ki halványan mosolyogva.
- De hát én nem is… nem csináltam semmit, szívem! –esengett Kevin, és végigsimított kedvese frissen mosott hajzatán. –Higgy nekem! Bocsáss meg, hogy késtem, de… úgy eltelt az idő, észre se vettem!
- Ne magyarázkodj ilyen hülyén! Legalább találtál volna ki valami jó mentséget. Most mit mondjak a közösség előtt? –aggodalmaskodott a lány.
Anne, Bianca, Lavinia és a negyedik szobatárs, Marie, összenéztek, s arcukon ugyanaz az elhatározás látszott. Marie határozottan az ajtó felé mutatott, míg Bianca fellebegtette az ágyról a meglepett Anastasie-t, s kiröpítette a szobából. Anne szívesen utána küldte volna esengő lovagját, de addigra az már maga is egyre gyorsabb iramban sompolygott a kijárat felé. A lány még utánaküldött egy Carbunculust, csak úgy gyakorlásból, mielőtt Lavinia egy erőteljes bűbájjal becsapta az ajtót. A slytherin lányok nemigen tűrték szobájukban a rendbontást.
Másnap Lavinia egy nagyon nyűgös –és félig még alvó- Anastasie-ban botlott el, mikor kilépett a hálóteremből. A lány bizonyára már elég jól ismerte szobatársait ahhoz, hogy tudja, milyen elvetemültek: egyértelmű volt számára, hogy nem engedik vissza az ágyába. Kevin messze tőle, a kandalló melletti fotelben szunyókált; bizonyára megígérte szobatársainak, hogy már nem tér vissza hozzájuk az éjjel –s nem akarta kinevettetni magát azzal, hogy idő előtt visszasompolyog barátnőjétől, szeretkezés nélkül.
Anne is felzárkózott a gyűrött arcú lányhoz, s mikor mindketten levonultak a lépcsőn –Lavinia csak kétszer támaszkodott meg és aludt el majdnem a korláton-, barátnője vontatott léptekkel a fiú felé vette az irányt. Megállt a félig nyitott szájjal alvó Kevin mellett, és érdeklődve nézegette a fiút.
- Lav, mit művelsz? –érdeklődött hamiskás mosollyal Anne. –Csak nem te voltál a bűnös? Sev nem örülne..
- Fúj, dehogy –sietett a válasszal a másik. –Eszem ágában sincs ilyen ocsmánysággal összefeküdni –pillantott a srác napbarnította arcára nagy komolyan. Anne mosolya vigyorrá szélesedett, ahogy végignézett a csinos, világosbarna hajú fiún.
- Összefeküdni? Nem reggel van? –lépett ki a fiúk szobáján Lucius, és somolyogva sétált le a lépcsőn kedvese felé. Mögüle hangos csattanás, majd egy tompa puffanás hallatszott.
- Mi az? –csodálkozott Lavinia, és elindult a hang irányába.
- Á, semmi, szerintem csak Sev jött le a plafonról –mondta csevegő hangon Lucius, és belekarolt Anne-be. –Megyünk reggelizni?
- Mit keresett ott? –érdeklődött Lavinia összehúzott szemekkel.
- Egy új rontáson dolgozott tegnap este, és hát… az ellenátokra, úgy tűnik, az előbb jött rá –hangzott a derűs válasz.
- Ezt muszáj megnéznem –kacagott fel Anne, és kibújt barátja öleléséből.
- Megállj! –kapta el a lépcső felé igyekvő lányt Lucius. –Rod most öltözik, és még nem gyógyultak be a múltkori párbajban szerzett kelései. Ugye nem akarsz kiábrándulni a férfinemből?
- Meg kell néznem Se…-kezdte volna Lavinia, de említett személy épp ekkor lépett ki a hatodéves fiúk ajtaján.
- Good morning starshine –mosolyodott el Snape kedvese, és elésietett a lépcsőn.
- The earth says hello –fejezte be a fiú egykedvűen az idézetet. Ám amikor Lavinia átölelte és szájon csókolta, halk nyögéssel lefejtette hátáról a lány karját. –Ott fáj –morogta.
- Minek harcolsz a gravitáció ellen éjszakánként? –kérdezte Anne vigyorogva.
- Ó, Sev sok minden ellen harcol éjszakánként –jegyezte meg hamiskásan Lucius. Snape erre fintorogva, az elárultak sértettségével ránézett, majd találomra végigjártatta tekintetét a szobán. –Ez meg mit csinál itt? –érdeklődött, a fotelben alvó Kevint méregetve.
- Nem tudom, de… cccs –suttogta Lucius. –Van egy ötletem.
A szendergő fiú mögé lopakodott, majd hirtelen előkapta pálcáját, s erős vízsugárral köszöntötte Kevint. Az felriadt, s kétségbeesetten igyekezett megvédeni arcát a bűbájtól. Anne nevetett, Lavinia gúnyosan mosolygott, míg Severus szenvtelenül fürkészte az áldozatot szenvedés közben. Végül megszólalt:
- Mióta divat az ilyesmi Roxfortban, Spriengfield?
- Mi… micsoda? –nyögte a fiú, és némi örömmel nyugtázta, hogy Lucius elhúzta a pálcáját, és megszüntette a varázst.
- A tetoválás a füleden. Érdekes hely a figyelemfelkeltésre… -nyugtázta Severus cinikusan.
- A mi a mimen?! –ébredt fel Kevin, és nevezett testrészéhez kapott, mintha ki tudná tapintani a fekete kontúrú rózsát, melyből egy töredezett, de jól felismerhető kereszt állt ki.
- Szép rajz –konstatálta Lucius is. –Tegnap még nem volt fenn.
Mindannyian tűnődve nézegették a Kevin fülén lévő tetkót, mely pontosan azon a helyen terpeszkedett, ahol a lányok a fülbevalót hordják. Körülbelül egy centiméter magas és meglehetősen feltűnő volt.
- De hát nekem nincs tetoválásom sehol –mondta csodálkozva a megfigyelési alany.
- Most már van –közölte vele Lavinia szemöldökfelvonva.
Lizbeth meglehetősen nyúzottan ébredt fel kedvese mellett. Ránézett a fiúra és örömmel konstatálta, hogy az még alszik. Éppen azon tűnődött, hogy beleordítson a fülébe a fúnak vagy feküdjön rá, amikor amaz hirtelen megfogta és nevetve visszarántotta maga mellé.
- Megint készültél valamire, mi? –kérdezte kajánul mosolyogva Lizt.
- Jaj, James. úgy ismersz engem? –kérdezte cinkosan mosolyogva a lány, majd elkezdte harapdálni James fülét.
Mikor Jamesszel már egészen belemelegedtek volna a helyzetbe, a fiú hirtelen felült.
- Ma vasárnap van!
- Igen, jól látod a helyzetet –válaszolt a lány még mindig Jamesen.
- Figy, ki kéne menni a Szükség szobájából, mert Siriusék már biztos keresnek minket. Mára terveztük be a Nagy Tervet.
- Ja, amit nem vagytok hajlandóak elmondani –mondta kissé bosszúsan Wirnision kisasszony, majd megenyhülve hozzátette:
- Gondolod? Nem hinném, hogy Liane barátném mellett van ereje keresgélni Tapmancsnak.
- Nem baj, kifelé! –mondta komolyságot színlelve Ágas.
Liz bosszúsan lebiggyesztette a száját, de elkezdett öltözködni.
Tíz perc múlva, egy heves csókcsata után, már a Griffendél torony felé tartottak.
Bent az összes tekergő, és Liane Remus körül ácsorgott.
- Na megérkezett a lézengő páros is. Hol jártatok? –kérdezték vigyorogva a két újonnan érkezettet.
- Remus, mi az ott a fülednél? –terelte el céltudatosan a témát Lizbeth.
- Hát ööö… nem tudom. Ma itt kint aludtam el, és reggel Peter hívta fel a figyelmemet rá.
- Megint elaludtál tanulás közben? –vágott szenvedő arcot James.
- Hát, muszáj volt bepótolnom a… khm hiányzásomat.
- Szombaton?! –kérdezte felháborodottan James, majd barátjához fordult - Na, és neked, kedves Tapmancs, milyen éjszakád volt?
Sirius ügyet sem vetve Liane pirulására, halk pusmogásba kezdett Jamesszel.
- Liane, felmegyünk? –kérdezte Liz az esetlenül ácsorgó lánytól, aki egy bólintással felelt, így elindultak a hatodikosok hálókörletébe.
- Ezt meg kell néznem -szaladt fel a HK-ba Kevin fülét fogva, hogy megtekinthesse új szerzeményét.
- Valljuk be őszintén, helyes tetkó -jegyezte meg An, majd belekarolt kedvesébe.
- Nem rossz rajz... Na de megyünk enni? Már lassan korog a gyomrom -fogta meg hasát Lucius.
- Én is éhes vagyok -mondta Lavinia, majd Sevvel kézenfogva ők is elindultak reggelijük felé.
- Nézzétek, kit látnak szemeim -húzta gonosz mosolyra száját Lucius, megpillantva az -ugyancsak a nagyterembe igyekező- tekergőket barátnőikkel felszerelve.
- Dugulj be, Malfoy -tekintett lenézően a szőkeség felé James. –Látom, szép éjszakát szerzett neked a cafkád... Vajon hány embernek volt még ebben része? -vágott töprengő fejet a fiú, mire Sirius hangos röhögésbe kezdett. Ellenben Liannel, Lizzel és Remussal, akik érezték, hogy ennek nem lesz jó vége. Peter Lucius arcára nézve jobbnak látta, ha ő most patkánnyá változik, de mivel ezt nem tehette, csak egyszerűen eloldalgott barátai mellől.
- Nem fikázhatod büntetlenül a barátnőmet -sziszegte Luc, majd pálcáját Jamesre szegezte.
- Ehhez nincs kedvem reggel -húzta el a száját Liane, majd mentséget keresve hozzábújt Siriushoz.
- Hagyd, Luc! Egy Potter sem ér ennyit -simította békítően végig barátja arcát An.
- Nézd mááár, a Mardekár berezelt? -vigyorgott gúnyosan Sirius, majd kibújva barátnője öleléséből előre nyújtott pálcájával James mellé állt.
Carbunculus -gondolta Anne, majd előkapva pálcáját a két fiúra szegezte. Kedvenc átkát már annyit gyakorolta, hogy kimondás nélkül is ment neki. Ez hasznos volt. Black és Potter ijedten kaptak gennyes kelésekkel borított testükhöz.
- Ezt még megkeserülitek -kiáltott a távolodó páros után Sirius, majd Remusékhoz fordult. -Menjetek, egyetek! Majd jövünk -kacsintott barátnőjére, és Jamesszel együtt felsiettek a KH-ba, a bosszú alkotásához, és a kelések eltűntetéséhez.
- Sosem adják fel... De egyszer csak rájönnek már, hogy semmi esélyük -ingatta fejét Anne, miközben leültek barátaikhoz. Sev és Lavinia már a veszekedés elején elhagyták a terepet, nem volt kedvük reggel potterezni.
- Miután kiirtjuk a Griffendélt, talán feltűnik nekik -nyomott puszit barátnője arcára Lucius, majd hozzálátott vajaskenyeréhez.
- Most a fültetkó lett a divat? -vonta fel a szemöldökét a Wotton lány, miközben tanulmányozta az előttük elmenő Lupin fülét.
- Hmm? -nézett hátra Anne. -Az övé is rózsás -állapította meg.
- Szivem, bármekkorát csalódsz bennem, én nem fogok csináltatni... -csókolta meg kedvesét Luc. -Nem állna jól a szőke hajamhoz...
- Nekem jól állna -képzelte el magát Sev egy ilyen rajzzal a fülén -De nem csinálnék -tette hozzá gyorsan barátnője döbbent arcát látva.
- Hihetetlen, hogy… hogy izé ennyire… elcsúfítja az a… mocsok az arcukat –mondta Liz pirítósát majszolva, sűrű ásítások közepette.
- Csak nem nehéz éjszakád volt? –kérdezte vidámat Liane.
- Miért neked… ne… nem? – mosolygott csukott szemekkel Liz.
- Azt hiszem, neked nehezebb lehetett. Persze ezt csak mint kívülálló-csatlakozott Remus is Liane-hoz.
- Jól van... akkor nehezebb volt… Ha… ha lenne kedvem veszekedni, azt már a mardekárosokon kitölthettem…volna.
- Remuf, neke’ meóta vah tekkó’? –kérdezte teli szájjal Peter.
- Tetkóm? –kiáltott fel szörnyűlködve az említett.
- Mutasd csak – hajolt oda Liz is- hmm szép. Mikor csináltad?
- Ne szórakozzatok velem – Nem csináltam semmilyen tetkót! Inkább menjünk átváltoztatástanra, még át akarom nézni az anyagot –válaszolt a fiú a kelleténél talán hevesebben.
- Na szép az arcom? – nyomta hirtelen oda valaki az arcát a két lányhoz, amire Liz ijedtében felsikoltott és a változatosság kedvéért elmormolt egy Curbunculust.
- Jéézusom, ez a hála? – kérdezte leplezetlen bosszúsággal James.
- Ööö bocsi –mondta zavarában kuncogva Liz, és levarázsolta a ragyákat barátja arcáról -Azért így szebb vagy –Majd egy puszit nyomott barátja szájára.
- Volnátok szívesek nem itt enyelegni? – kérdezte Remus higgadtan, s még mielőtt a páros felháborodottan mondhatott volna valamit, hozzátette - Mondjuk az átváltoztatástan terem előtt…
- Tényleg, indulni kell –látták be a fiatalok, és lassan elindultak az ebédlőből.
- Vajon a tanárok mikor jönnek rá, hogy nem jó minket összetenni a mardekárosokkal? -kérdezte James, miközben szemügyre vette a közeledő Luciusékat.
- De ki velük az a csávó? -vonta fel szemöldökét Liz Kevin láttán.
- Nem tudom, még sosem láttam velük -válaszolt tanácstalanul Sirius.
- Kevin Smith-nek hívják -felelte csendesen Remus. -Találkoztam vele a könyvtárban egyszer -sietett a magyarázattal barátai arcát látva.
- Ha látsz valakit a könyvtárban, egyből bemutatkozik? James, lehet, hogy néha fel kéne néznünk Madame Cvikkerhez -kacsintott barátjára Sirius, aki kaján mosollyal adta tudtául, hogy felfogta a dolgot.
- Vajon mikor növitek ki? -sóhajtott Lupin, miközben beléptek a terembe. Peter és Remus a második padba ült, míg James, Sirius és barátnőik megcélozták a hátsó padokat.
Lucius, Severus, Lavinia és Anne a másik sarok felé vették az irányt, majd ők is beültek hátra, az ajtóban hagyva Kevint. A fiú tanácstalanul nézett szét, tekintete végül Anastasie-n állapodott meg, aki dühösen meredt barátjára. Reggel kijelentette, hogy addig nem áll szóba vele, míg le nem szedi a füléről azt a rózsát. De a fiú hiába próbálkozott, semmilyen varázs nem segített, semmi bájital, semmi, amit ismert volna. Végül feladta a próbálkozást. Legalább a kék rúzsfolt lejött sóhajtotta, majd leült az egyetlen üres helyre, Lizék elé.
Elkezdődött az óra, McGalagony ma a csiga patkánnyá változtatását adta ki feladatnak, ami érdekes eredményeket szült, így a termet röhögések, unalmas beszélgetések, nyugodt szuszogás és a tanárnő sikertelen csendteremtési próbálkozásainak zajos keveréke töltötte be.
- Liane! -kiáltott az önfeledten csókolózó pár felé Liz.
- Mondd -mászott ki a lány Sirius szájából, és kérdően nézett barátnőjére.
- Nézd Kevin fülét! -formálta a szavakat hang nélkül, de mivel látszólag a célszemély semmit nem fogott fel belőle (túlságosan el volt foglalva a nyakát csókolgató barátjával), ezért elővett a táskájából egy kis virág alakú papírt, és rákanyarintott pár szót: 'Kevin füle, rózsa! Nézd meg!” majd egy röptetőbűbájjal a lány arca elé lebegtette. Úgy látszik, Lianne-k olvasni még sikerült Siriussal a nyakán is, úgyhogy tekintetével végigpásztázta a mardekáros fülét. Szemöldökét felvonta, majd Remusra nézett.
- Ugyanolyan... -suttogta értetlenül. Liz arcára diadalmas mosoly ült ki, látva, hogy barátnője felfogta, amit ő közölni óhajtott. Egyre jobban kezdte érdekelni ez a kis rajz, hogy ki csinálja és milyen célból, okból. Elmélkedését McGalagony zavarta meg, aki mellette állva köhintett:
- Ms. Wirnision, kérem, mutassa be a feladatot! -parancsolta. Liz arcáról lehervadt a mosoly, majd körülnézett asztalán, de sehol sem találta csigáját.
- A franc... -nyögte, miközben keresni kezdte az állatot. -James, nem láttad a csigámat? -kérdezte barátját.
- Még kellett volna neked? -nézett sokat sejtetően rá a fiú.
- Mit csináltál vele?
- Beteljesítettem a vágyát...
- És mire vágyott?
- Szabadságra...
- James, mit csináltál? -kesergett a lány, hátán érezte házvezető tanárának tekintetét.
- Segítettem neki megszökni -vigyorgott Ágas.
- Jaaaaames... Magyarul?
- Magyarul kidobtam oda -mutatott a nyitott ablakon kifele a fiú. Liz kétségbeesetten kihajolt az ablakon, kicsit nagy lendülettel. -Óvatosabban, te! -fogta meg barátja, mielőtt még a lány is a csiga sorsára jut.
- Én várok, Ms Wirnision -állt mellette karba tett kézzel McGalagony.
- James, add ide a te csigádat! -parancsolt a fiúra Liz. -Ugye nem dobtad azt is ki?
- Nem -húzta az még szélesebb mosolyra a száját.
- Akkor hol van?
- Ott -mutatott a padlóra. Liz elkeseredetten nézte a csigadzsuvás parkettát. -Te... Mért tapostad szét?
- Nem én voltam, hanem Sirius! -magyarázkodott hajába túrva James, látva, hogy barátnője nem igazán veszi úgy poénra a dolgot, mint ő.
- James, ne hazudj! -szólt rá a lány. -Tanárnő, a csigám balesetet szenvedett -fordult a boszorkány felé.
- Hallottam... Véletlen kiugrott az ablakon... Ezért mindketten három nap büntetőmunkát kapnak, és 5-5 pontot levonok a Griffendéltől! -szűrte szavait fogai közt McGalagony, majd továbbállt.
- Nem lehet ilyen, a saját házától minek von le? -rökönyödött meg James.
- Szerintem te most jobb, ha csendben maradsz -sóhajtott a lány, majd füzete fölé görnyedve elkezdett rajzolgatni.
- Ez csúcs. Kamikaze csigák. Bár ha Potter barátnője kezében lennék csiga, én is gyors halálnem után néznék… -jegyezte meg a könyvének Severus, és óvatos pálcapöccintésekkel igyekezett a padján ücsörgő halványkék békát fekete aranyhallá változtatni. Általában jól elszórakozott átváltoztatástanon…
- Hm. Lennél te szívesen Wirnision kezében…-mosolyodott el gunyorosan Lucius, miközben szemügyre vette barátnője szerzeményét: a patkány zöld-ezüst csíkos volt, és olyan fensőbbrendűség-érzéssel meredt a mardekárosokra, mint aki most khm… találta fel a spanyol viaszt.
Lavinia erre meglepő sebességgel nézett fel a padjáról, és jól megnézte magának Lizbethet –nem mintha nem látta volna még.
- Tényleg csinos lány –vont vállat végül, és visszatért munkájához, mintha mi sem történt volna; ellenben Snape rosszallóan elhúzta a száját, és megajándékozta egy sértett tekintettel minden Malfoyok legifjabbikát.
- Mit csinálsz? –fordult végül barátnőjéhez, mert Luciusba inkább nem akart belekötni.
- Játszom –hangzott a rezignált válasz.
- Azt látom. De egy csigával?...-vonta fel a szemöldökét Severus. Lavinia ugyanis azzal szórakozott, hogy a csigáját ,,sétáltatta” a padján ide-oda, időnként enyhe gyorsító bűbájokat, majd Finitéket szórva a megzavarodott állatra. Néha ujjaival is megpróbálta haladásra bírni, s mindeközben rá sem hederített a kitűzött feladatra. Most éppen simogatta a szerencsétlent, s az furcsa módon nem húzódott házába –előremeresztett tapogatókkal állta a ,,kényeztetést”, miközben a lány egyenesen rá meredt, és sötét szemeivel szinte hipnotikusan bámult a csiga egy olyan pontjára, ahol valószínűleg az állat szeme volt.
- Asszem, lecseréltek, Sev –nyilatkozta előbbi hangnemében Lucius, és jót mulatott a dolgon; átnézett saját barátnőjére, aki épp egy vörös-arany csíkos patkány szőrének tépegetésével volt elfoglalva. Malfoy büszkén konstatálta az eltérést Anne és Lavinia közt.
- Egy csigára –szólalt meg An is mosolyogva.
- Egysíkú gondolkodásúak vagytok –rázta a fejét rosszallóan Severus, és maga is elmerült Lavinia figyelésében –az olyan kedvtelve játszott a csigával, mint egy gyermek.
- Szeretem az állatokat –vallotta be a lány sértődötten, mikor végre elkapta kedvese kétkedő tekintetét.
- Ez undorító hugrabugos szokás, leszel szíves levetkőzni –kopogtatott végig az asztalán türelmetlenül Lucius, szerephez juttatva gyönyörűen manikűrözött körmeit.
- Igenis –mosolygott gúnyosan Lavinia, és három pöccintéssel patkánnyá változtatta a csigát. Az első nem sikerült, mert közben elmerengett az előző esti kis malőrön Kevinnel; a második sem, mert akkor meg az azelőtti, más természetű malőrön merengett el Sevvel. A harmadik is kis híján máshová sikerült, illetve máshogyan, de végül is egy sovány, meglehetősen rossz kinézetű patkány termett áldozata helyén.
- Hogy oda ne rohanjak. Anorexiás patkány –vigyorgott Anne, és arrébb hátrált, mert az állat igen erőszakosnak tűnt, és vadul hadonászott a fején lévő szőrös tapogatóféleséggel.
- Azt hiszem, gond lehet a mozdulatoddal –kapta el kedvese kezét lemondóan Sev. –Csak ints és szúrj.
- Ennyit a könnyelmű szexuális életről –vont vállat Anne gonoszkás arckifejezéssel.
- Tudod… ez van a bűbáj meghatározásában –világosította fel Severus óvatosan, nehogy nagy megrázkódtatás érje a lányt…
- Meghatározás? Azt meg ki olvassa el? –ásított szemtelenül An, és beletúrt Lucius hajába.
- Aki transzformálni akar –szűrte a fogai között Severus.
- Én ugyan nem… csak érzem, hogy áthat az erő, és tudom, hogy mit akarok, és megy –mosolygott álszerényen a lány, mire Lucius dicsérőleg belecsípett a pad alatt.
- Nos, bár a tankönyv egyes esetekben valóban téved, ezt a bűbájt helyesen írja le, márpedig a jó vizsga kulcsa az ösztönös gyakorlat mellett az ostoba elmélet bemagolása –jelentette ki komolyan Snape, és a továbbiakban belefeledkezett patkánya dekorálásába. Lavinia meglehetősen érdekes arckifejezéssel figyelte szeretője ténykedését, végül vállat vont, és unott arccal ismét csigává változtatta saját állatát –ezúttal egyet pöccintéssel: talán mert tényleg akarta.
Az este már egy izgatott lánytársaságot ért: minden hatodéves slytherin lány (nos, jól leszűkítettük a kört) kíváncsi volt, visszafogadja-e Kevint Anastasie, és ha igen, mekkora éjjeli hangzavarral jár ez, s mikori ébresztővel. Mindemellett, mint ahogy Anne leleményesen megállapította, a fekete rózsa egyre terjed az iskolában; már egy negyedéves (!) szőke hollóhátas fiún és a gyűlölt Lupinon is megfigyelték a rejtélyes tetoválást a nap folyamán. A hollóhátasnak azonban nem a fülén, hanem a jobb kézfején volt látható –ezt akkor vették észre, mikor tulajdonosa bemutatott az őt ugrató Bellatrix Blacknek (aki mellesleg mindenbe beleütötte az orrát, és igen nagy képernyője miatt eléggé sokan voltak vele kétes beszélő viszonyban –sértések és szitkok röpködtek ide-oda közte és a milliós tömegek közt).
Kevin végül igen kreatívan oldotta meg az Anastasie adta ultimátumot: egyszerűen besétált saját hálókörletébe, és elkezdett segítségért kiáltozni, mígnem Lucius elhallgattatta. Severus volt az, aki a kétségbeesetten arcmimikáló fiúra rásuttogta a finitét, és egy újabb ultimátum fejében felajánlotta bájitaltani és fekete mágiabeli szaktudását. Igen csekély dolgot kért cserébe: csupán néhány kísérletet… A remény, hogy egyes recepteket Kevinen tesztelhet, mégpedig büntetlenül, igencsak felvillanyozta.
Mindössze negyedóra kellett hozzá, hogy Sev rájöjjön a megoldásra: nincs megoldás. A tetoválás egyszerűen… eltávolíthatatlan. Ezek után már igen egyszerű volt valamit kitalálni: vette az egyik mezei bőrszínező receptjét, felfőzte a cuccot Kevin kívánságához igazítva, s nemsokára már készen is állt a tömény, felszívódásra képes, kenhető zsiradék, mely amolyan púderként funkcionálva ideig-óráig látatlanságot kínált az elkínzott Kevin bal fülének. Jobban mondva az azon lévő tetoválásnak, erősen bőrszínűvé színezve azt.
Kevin tehát boldogan, szerelemtől, de legalábbis szerelmi vágytól fűtve rohant kedveséhez, hogy megmutassa neki új szerzeményét, vagyis annak hiányát, és rég felfedezett szerzeményeit, melyekkel jónak látta újra megismertetni szíve hölgyét. Zsebre dugta a dobozkát is, amibe Snape az anyagot töltötte; a szer várhatóan két hétre volt elegendő.
Severus kissé rosszkedvűen nézett utána; mivel nem talált hosszútávú megoldást a tetkóra, a srác csak egyetlen kísérletet vállalt, s arra is kikötötte, hogy ne legyen súlyos.
A reggel álmos, de kellemesen nyújtózkodó lányokat lelt a hatos szám mögött a nagynevű Slytherin házban (hah!). Anastasie jól aludt, miután nagylelkűen megbocsátott kedvesének s néhány vontatott cuppogást követően elváltak. Lavinia elégedetten meredt a plafonra, miközben Anne unottan elhúzta a száját: ő örült volna egy kis balhénak.
Miután kissé piszmogva felöltöztek, s lementek a káhába, hogy fiúik felsorakozását megvárják, enyhe bosszúság érte őket: Lucius és Sev nemcsak hogy nem voltak sehol, de még csak nem is változtattak ezen az állapoton. Tíz perc várakozás már eléggé felspannolta a csajokat ahhoz, hogy határozott lépésekkel megközelítsék, majd bevegyék erényes Mardekár hatodikas fiúkörletét (legalábbis a helyiséget).
Ott igen meglepő látvány tárult szemük elé: a legközelebbi két baldachin megszaggatva, rongyosan hevert szerteszét, míg a falat gondos kezek mindenféle furcsa, színes anyaggal fröcskölték le. Két-három megtépett könyv mellett legalább húsz széttört, illetve megrepedezett, vagy tartalmát vesztett lombik és fiola feküdt a földön.
- Itt meg mi a…-kezdte Anne, de inkább nem mondta ki.
- Nem tudjuk –vágta rá a sápadt Lucius, és szemével követte Lavinia tekintetét. -Valaki vandálkodhatott… Rod néhány tavalyi könyve meghalt, Crak és Monstro függönyei tropa, és ezeket a kacatokat is a falon törhették szét, az enyhe elszíneződésből ítélve… Asszem Sev egész lombikgyűjteménye így végezte. Az én cuccaimnak semmi baja… Megyünk reggelizni? –folytatta könnyedén.
Lavinia kérdően felvonta a szemöldökét. –Severus?
- Severus? Idegösszeomlást kapott –hangzott az egykedvű válasz.
- James, te sosem fáradsz el? –dőlt hátra megviselten Lizbeth.
- Melletted biztosan nem – puszilta meg barátnője arcát, aki legnagyobb ámulatára elhúzódott tőle.
- Nem arra gondoltam – húzta fel morcosan az orrát -Hanem amit Lilyvel csinálsz.
- Mit csinálok Lilyvel? – nézett föl a lány nyakának csókolgatásából.
- Tudod, attól még, hogy nem csapok oltári nagy balhékat, és zárlak ki a klubhelyiségbe, van szemem – mondta szemrehányóan és arrébb ült barátjától.
- Miért, mit tettem? – vetette be legcsábosabb hangját és nézését James.
- Na, például, amikor így állsz és beszélsz, akkor valakit le akarsz venni a lábáról –magyarázta oktató stílusban Lizbeth - És ezt normál esetben nekem, csak nekem szabadna bemutatnod.
- De hát… -próbálkozott James, de tulajdonképpen nem is tudott mit mondani. Habár lassan másfél éve volt együtt a lánnyal, még mindig nem volt belé szerelmes. Nagyon jól érezte magát vele, sőt! De második óta szerelmes volt Lilybe, és valószínűleg, ha Lizzy és Lily között nincs hasonlóság, akármennyire is szép a lány – már pedig nagyon szép volt - akkor nem vette volna észre. Sokszor beszélt erről Tapmanccsal is, aki általában egy „szakíts vele, akkor majd járhatok vele én” mondattal röhögve elhessegette a témát, majd megcsókolta az épp megsértődni készülő Liane-t.
Na persze barátnője az ágyban sem volt az utolsó. Igen, az biztos –vigyorodott el a gondolatra James -meg nagyon szórakoztató is volt vele lenni. És a lány tényleg nagyon rendes volt vele. Ahogy ilyeneken gondolkodott, lelkiismeret-furdalása támadt. Tulajdonképpen sosem gondolkodott el, mit érezhet Liz. Igazándiból abba se gondolt bele, hogy a lány láthatta azt, hogy még mindig próbálkozott Lilynél.
- Bocsánat –nézett rá bűntudatos szemekkel az eddig türelmesen várakozó, könnytől csillogó szemű Lizbeth-re, majd nyomott egy puszit a lány szájára, és halkan kilépett a szobából.
Mivel a csendes, és meglehetősen indulatmentes veszekedés hajnali háromkor volt, ezért James úgy döntött, hogy inkább kint alszik a klubhelyiségben a kanapén. Ágyneműt varázsolt elő –nem is emlékezett, mikor tanulta ezt a házias varázslatot-, majd még egy fél órás gondolkodás után álomba merült.
James másnap reggel arra ébredt, hogy hasát szinte forróra melegítette a klubhelyiségbe besütő napsugár. Egy csapat kisebb lány vette őt körül, visongva közölték egymással, hogy imádottjuk kinyitotta elképesztően szép szemeit. A rajongótábor gyönyörködését a hálókörzet lépcsőjén leugráló Liz és Liane zavarta meg. Odaszökelltek barátjukhoz, elhajtva a cafkákat, majd Lizbeth gyengéd ébresztőpuszit nyomott szerelme bájos orcájára. Az -ettől felbuzdulva- talpra állt, majd pálcáját megsuhintva egy színes tulipáncsokrot varázsolt barátnője kezébe. Liz sugárzó arccal fogadta, majd köszönésképpen James nyakába ugrott. Az idillt Sirius férfias ásítása törte meg, aki kissé álmoskásan esett be a baráti körbe.
- Jó reggelt -köszönt, majd végigcsókolgatta kedvese nyakát.
- Szép jó reggelt Tapmancs haver -üdvözölte őt James is, szája a füléig ért. Boldogságához már csak egy nyújtózkodás hiányzott, úgyhogy felemelve kezeit és kivillantva izmos hasát -amit remegő leánytérdek kísértek- kielégítette vágyait /:P/.
- James -nyögte Liz.
- Mondd, baby -fordult hozzá barátja.
- Mi... mi van a hasadon? -vonta fel szemöldökét a lány.
- Szőr... -válaszolt helyette Sirius. -Kilyukad a gyomrom, Liane, nem kajálunk?
- De, mehetünk. Majd jöttök! -búcsúzott a pár, majd magukra hagyták barátaikat.
- Tehát mi az a hasadon? -tért vissza a témához Lizabeth.
- Mi lenne? -húzta fel pólóját, és kicsit lejjebb nadrágját James. A látványtól ő is és kedvese is meglepődött. A fiú csípője magasságában jobb oldalt egy vörös rózsa tört ki a 'szokásos' fehér keresztből.
- Mi a fészkes franckarikát műveltél te éjszaka? -csattant a lány.
- Tudtommal aludtam...
- Ehh, még hazudsz is? -kérdezte Liz, miközben könnyek szöktek a szemébe. Levágta az asztalra a tulipánokat majd kirohant a KH-ból. Végigszaladt a folyosókon, egyenesen a hűvös parkba. Összehúzta magán lila-narancs pulcsiját, hogy ne fázzon nagyon, majd letörölte a sós könnycseppeket kipirult arcáról. Egyenesen a tó felé vette az irányt. Imádott a szabadban lenni, itt nyugodtan elmélkedhetett. Letelepedett a tópart legnagyobb fájának gyökeréhez, majd összekuporodva gondolataiba merült. Fejében csak úgy pörögtek a képek, a tegnapi veszekedés, James hasa, a mardekáros srác füle, Remus tetkója... Nem értette, mi folyik itt... És utálta, ha nem ért valamit. Elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, kideríti, ki csinálja ezt és miért...
Eközben a Mardekár zöld termében valaki ugyanezen törte pici kis buksiját. Anne is elég elkeseredett volt, tegnap este Lucius hátsófelén jelent meg a 'jel'. A legborzasztóbb az volt benne, hogy a fiú An mellett aludt el, és mellette is ébredt. Fogalma sem volt, hogy mehetett el mellőle barátja úgy, hogy ő ne ébredjen fel rá. Nem tudta -nem akarta- Luciust gyanúsítani, az előbb említett okból. Nem értett semmit. És ezt ő sem tudta elfogadni. Épp az egyik fotelben ücsörgött, a többiek már mind reggelijüket fogyasztották, de neki nem igazán volt étvágya. Meg is unta hamar a sötétben kuporgást, úgy gondolta, jót tenne neki egy kis napfény. Ő is a kék vizet szemelte ki magának. Kedvenc fájának árnyékában meglátta a griffendéles Lizabeth-et. Semmi kedve nem volt átkozgatni, úgyhogy csak letelepedett a síró lány mellé.
- Mi baj? -kérdezte végül.
- Hm...? -nézett fel Liz. Csak most látta, ki ült le mellé. - Áh, semmi...
- Ne mondd nekem, hogy nincs gáz... A semmiért nem sír még egy griffendéles sem -húzta enyhe mosolyra száját a szőkeség.
- Kackac... Bocs, valahogy nincs kedvem röhögni...
- Azt látom... De mi baj? Megint valami tipikus griffes hülyeség?
- Hát nem egészen...
- Na mesélj már! -unszolta a lányt An, miközben egy zsebkendőt húzott elő zsebéből.
- Óh, liliomos -vidult fel kicsit Liz.
- Igen, most varázsoltam azzá neked -nevetett Anne.
- Hm, köszi -fújta bele az orrát Lizabeth, majd letörölte maszatos arcát.
- Tehát mi a gáz?
- Na jolvan... Tehát... -kezdte Liz, majd elmesélte a rózsás esetet.
- Na ez mind semmi... Lucius úgy kapott jelet, hogy mellettem feküdt... -húzta el újra száját Anne.
- Mélyen aludtál? -gúnyolódott a lány.
- Kackac... -sóhajtott An. Újra eszébe jutott kedvese, és tetkója.
- Van valami ötleted?
- Van... nyírjunk ki minden sárvérűt.
- Én a rajzzal kapcsolatban értettem...
- Ja, hogy úgy -nyújtotta ki nyelvét a mardekáros.
- Tehát?
- Tehát... ki kéne deríteni, ki csinálja ezt.
- Na és mégis hogy?
- Feketekávé és őrködés...
- Hú, taktika az van ám...
- Van jobb ötleted?
- Csapdák.
- Jó, akkor feketekávé és csapdák.
- De szerinted miért kapják a rózsát?
- Fogalmam sincs. Neked van?
- Kevinen kék rúzsfolt is volt. Tehááát...
- Tehát csaj van a dologban...
- Vagy egy identitászavaros csávó /:p/
- Hát igen, ez is egy megoldás.
A két lány bravúros elmélkedését csöngőszó szakította meg, ami jelezte, hogy az első órájuk elkezdődött. Felsegítették egymást, és elindultak a napsugaraktól csillogó ablakú kastély felé.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
