Febr. 27.


Ez a nap is jól indult, mit mondjak. Dumbledore kijelentette a reggelinél, hogy este farsangi bált tartunk. Persze próbáltam madárinfluenzára és hasonlókra hivatkozva kimenőt kérni ez alól, de határozottan számít a jelenlétemre. Csak tudnám minek, miért nem mindegy, ott ülök-e az asztalnál, vagy nem-e ülök ott. Még jó, hogy beöltöznöm nem kell.
Szóval, kezdem az elejénél. Felkeltem ötkor (mert a filmekben is mindig hajnalban kelnek, és az tökre rosszfiús, hihihi), megfürödtem, közben kétszer hanyatt estem, (nem a szappanon, hanem a saját vonzerőm miatt, megjegyzem, nem kellett volna tükörfalat varázsolnom a fürdőbe…), aztán hajat is mostam, (igen, szoktam), becsavartam, hogy a vége huncut módon kifelé kunkorodjon, és az összes csaj irigy legyen. De most nem jött össze a szépítészeti akcióm, mivel megláttam Grangert a folyosón, és ….és.. *könnyeket töröl* neki sokkal göndörebb a haja. Egész bájitaltanon ezért szivattam, levontam ötven pontot a Griffendéltől, „segít Longbottomnak” címszó alatt. Az igazságot persze csak én tudom. Ezért most titokzatosan nézek, hogy mindenki azt higgye, tőlem félni kell. Kár, hogy egyedül vagyok a szobámban, ezért senki se látja.
Délután nem történt semmi különös.
Hat körül aztán elkezdtem készülődni a bálra, mivel kilenckor kezdődött.
Megint megfürödtem, hajat mostam, és most mindenkivel kibasztam: nem csavartam a hajam, hanem göndörítő bűbájt alkalmaztam. (Jujj, cukika lett, hihihi!) Még Granger is megnézett a folyosón, én meg felvettem a leglenézőbb arckifejezésem, kifejezve, „na most én vagyok a szebb, hülye kis griffendéles!” Nem ijedt meg. Úgy tett, mintha rosszul lenne, mivel elfutott és közben hangosan visított. De én átlátok rajta, féltékeny! Hát van is mire!
Kilenckor aztán Dumbledore elmondta a megnyitó beszédét, Minerva háromszor rúgott oldalba, szerinte bunkóság elaludni ilyenkor. (Közben pajkosan csillogtak a szemei, amitől a hideg futkosott a hátamon.)
A megnyitó után ugyanazt tettem, mint minden más bálon szoktam. Ültem, néztem magam elé, és ittam. Miért, mi más értelme lenne az ilyen eseményeknek, mint az ingyenpia, és egy kegyetlen bebaszás! Persze ezt alig tudja rólam valaki. Igen, ilyen is tudok lenni. Sőt!
Ott tartottam, hogy ültem, és egymás után ittam a viszkit egy üvegből, amit Dumbledore elvarázsolt, (sose fogy ki belőle, höhö). Egy idő után egyre érdekesebbnek találtam a bált, szépnek a lányokat és a zenét. Pont „áldozatot” kerestem a kielégítetlen vágyaimnak, mikor Minerva (valamiért három volt belőle, rosszul is lettem) elém állt, és leüvöltötte a csigákba szedett hajamat. Valami olyasmit mondott, hogy szemét alak vagyok, ő mindent megtesz, de nekem az nem elég, ezért szakít velem. (Egyébként fogalmam se volt, hogy van barátnőm… vagyis.. már csak volt.) És azt is mondta, hogy most visszakapom. Nem nagyon tudott érdekelni a dolog, csak néztem, mint a kiszántott egér. Odament Dumbledore-hoz és hatalmasat smároltak. Erre lefordultam a székről, amit Minerva annak tulajdonított, hogy most fetrengek a féltékenységtől. Ezért mégjobban rámászott az öregre, aki egyáltalán nem ellenkezett. Mire visszamásztam a székre, mindketten eltűntek. Nem akarom tudni, hova.
Bonyolult következtetéssel oda jutottam, erre inni kell. Azt tettem.
Egy pillanatra aztán nem tudtam megmozdulni, amit a pia számlájára írtam. De ahogy végignéztem magamon, már tudtam, ez egy helyhezkötő bűbáj volt, ami ahhoz szükséges, hogy megátkozzanak. A talárom bugyirózsaszín lett, a többi ruhám hasonló árnyalat, csak virágokkal. A hajam két masnival a füleim fölé lett kötve. Sikítottam egyet, amivel az egész terem figyelmét kiérdemeltem. Mindenki visított a röhögéstől. (Hasonlított Granger reggeli akciójára, erre még gondolatban vissza kell térnem.)
Fel akartam kelni, ami sikerült is, (mert bírom a piát, ezért most kemény csávó vagyok), viszont elindulni már nem tudtam. Fogalmam nem volt ki küldte rám a cicababa-átkot, (amit természetesen én is ismerek, Luciussal sokat szórakoztunk vele anno), de határozott szándékkal Pottert akartam megbüntetni érte. Persze nem egyből, hanem majd bájitaltanon. (Ha egyszer kijózanodok…)
Valahogy elmásztam a pincéig, de nem tudtam kimondani a jelszavam. Ezért ülök most a tantermem padlóján, mivel a székről leestem. Azt hiszem, most alszom.