Harry: *grimaszol* Ez undorító, uram!

Piton: Nem tehetek arról, hogy maga undorítóan nyálas volt az imént!

Harry: Nem igaz! Én vagyok a bűnbak. Nem lehet, hogy elrontotta a gyomrát?

Piton: Naná! A maga szavaival!

Ron: Fejezzétek be! Inkább ki kéne találni valamit, hogy nem legyen ilyen büdös!

Hermione: Kéne valami szagtalanító.

Piton: Pofa be, Granger! Nem vágyom az előadására, mert akkor még magát is lehányom, mint Pottert!

Hermione: Mindössze három szó volt!

Ron: Nem emlékszel, mit mondtál?

Hermione: Ja persze! Ebben a bűzben el is felejtettem.

Harry: Volnátok szivesek segíteni valahogy?!

Piton: Igen. Vigyék a gyomrom közeléből!

Harry: A maga gyomra különösen finnyás példány!

Piton: Legalább jobb az izlése, mint a magáénak!

Hermione: Szerintem csak üres volt.

Piton: Mint a maga feje, Granger. Egyikünk sem evett legalább egy hete!

Ron: Akkor lehet, hogy tényleg Harry megjegyzése a hibás.

Harry: Kösz, haver. Jól esik, hogy az én oldalamon állsz!

Ron: Lásd be, ez a „szinte hiányozni fog” kissé túlzás volt.

Harry: Három nyomorult szü!

Hermione: Látod? Én is megmondtam!

Piton: Csináljanak már valamit Potterrel, különben mégegyszer elhányom magam!

Harry: Ezzel már fenyegetőzött, és egyáltalán nem ijeszt meg. Ennél már nem lehet rosszabb!

Hermione: Ilyet soha ne mondj! Mindig lehet rosszabb!

Piton: Igen, ha például a…

Ron: *fennhangon* Köszönjük, de nem kérünk ebből a példából. Hermione, nincs valami jó szagtalanító varázslat, amit ismersz?

Hermione: Mindenre én sem lehetek képes! Kérdezd inkább a professzor urat.

Piton: A „professzor úr” és a gyomra most házon kívül van.

Harry: Micsoda lenyűgöző jelenség! A varázsló, aki olyan okos, hogy még a gyomrának is külön agya van!

Piton: Az ilyen szegényes bókokat nem is érdemes meghallanom.

Harry: Tényleg nem, mivel ez egy SÉRTÉS volt!

Ron: Pedig bóknak hangzott.

Hermione: Jobb volna szerintem, ha nem kötnél bele most Harrybe…

Piton: Igaza van, Weasley. A sok hányadéktól amúgy is lecsúszna róla az a bizonyos kötél.

Harry: Muszáj ezt ennyit emlegetni? Tudjátok, nem kellemes dolog úgy itt állni, hogy tudom, hogy a leggyűlöletesebb tanár gyomornedvei mardossák a ruhámat!

Piton: A gyomornedveim örömmel mardossák magát.

Ron: *vidoran* Kedjük elzülleszteni a tanár urat. Már a hányadéknak is érzéseket tulajdonít.

Harry: Csupán azt akarja éreztetni velem, hogy minden porcikája utúl engem.

Hermione: Elég jól érzékelteti.

Ron: Talán kicsit túlzásba is viszi.

Piton: Ha befejezték a társalgást, segíthetnének megtisztítani a cellát!

Hermione: Igaza van. Kezd nekem is felfordulni a gyomrom.

Ron feltűnően ellép Hermione mellől.

Harry: Jó döntés, haver. Nehogy a végén pórul járj, mint én!