Ron: Üres! Üresek a zsebei!

Harry: Mi is látjuk, Ron.

Piton: Valószínűleg egy testreszabott varázslat a kulcs.

Ron: Köszönjük az analízist, tanár úr. És akkor mi a fenét csináljunk?!

Hermione: Például lehiggadhatnál. Kezdetnek.

Harry: Ha tovább vörösödik a füled, még valaki egy izletes paprikának fogja nézni.

Ron: De ha egyszer ki akarok innen jutni!

Piton: Mint mondottam, Weasley…

Ron: Mint mondotta, mint mondotta…!

Hermione: Ron, ha nem hagyod abba, esküszöm, hogy már te is ellátásra fogsz szorulni!

Harry: Mint ez a fószer… párszor már jól hasba rúgtam, míg nem néztetek ide.

Piton: Potter, megmondaná, hogy erre mi szükség volt?

Harry: Mondjuk, hogy jobb kedvem legyen.

Hermione: Ugyanezzel az okkal Ront is kiüthetnénk.

Ron: Nicsak! Az előbb még én fenyegetőztem, most meg ő, és még csak rá se szólnak!

Piton: Talán azért, mert az a ritka eset áll fenn, amikor Ganger kevésbé irritálóbb, mint maga.

Hermione: Ezt bóknak vehetem, tanár úr?

Piton: Még mit nem! Pontlevonásnak.

Harry: Még hogy én vagyok kiismerhetetlen!

Ron: Igenis az vagy. Csak nem látszik…

Harry: Köszönöm, Ronald.

Ron: *gonosz vigyor* Ne merészelj így hívni.

Piton: Ha befejeznék ezt az értelmetlen vitatkozást, talán megkérdezhetnénk az őrtől, hogy milyen varázslat nyitja a rácsot.

Harry: És miből gondolja, professzor, hogy beszélni fog?

Piton: Csak hagyom, hogy magukat hallgassa egy kicsit.

Hermione: Na igen, aligha lehet alkalmasabb módszert bevetni.

Ron: Teeeee…

Harry: Na de Ron, nem támadhatsz rá azért, mert az igazat állítja!

Ron: Miféle igazság? Sértegetés!

Piton: Én annak szántam, Granger ironizált, Weasley.

Ron: *sziszegve* Köszönöm szépen a magyarázatot, Piton professzor.

Hermione: Most már felkelthetnénk szegényt.

Harry: Szegény?! Bekaszlizott minket! Ráadásul Piton professzort is ide zárta!

Hermione: Nem figyelsz? Azért szegény, mert mindjárt felkeltjük, és teleordibáljuk a fejét.

Piton: Vagy ő kezd el ordítani.

Ron: Az nem volna kifejezetten előnyös, jól gondolom.

Hermione: Mily bölcs meglátás, Ronald!

Harry: Hé, Ront csak én Ronaldozhatom!

Ron: Ja, úgy mint ahogy csak anyám meg Fredék Ronnie-zhatnak.

Piton: Akkor ezek szerint a Weasleyke még szabad.

Hermione: Nem, azaz enyém.

Harry: Enyém a Ronald, a Roncimonci és a Ronaldo.

Hermione: Nekem meg… Weasleyke és Ronald Weasley… meg a Mr. Weasley. A magáé meg a Weasley.

Piton: Nagyon örülök, hogy mindezt kiszámolták. Most már felkelthetnénk végre?!

Harry: Keltse csak! Előbb azonban nem ártana neki egy némító vagy halkító bűbáj.

Piton: Lehetőleg maga nekem ne osztogasson tanácsokat.

Harry: Igenis jogom van tanácsokat osztogatni!

Ron: *vidoran* Remek tanácsokat tud osztogatni, igaz, Harry?

Harry: *szintén vidoran* Ezt most bóknak vettem, Ron, de tudom, hogy nem az volt, és még visszavágok!

Hermione: Azt hiszem, hogy megmozdult!

Piton: Ne hülysékedjen, Ganger! Egy tirpla kábító átokból aligha tudna segédezköz nélkül magához térni.

Hermione: Da ha egyszer megmozdult!

Ron: Biztos csak a szél.

Harry: Ja, a szél, ami a fejedből fúj, és kissé bolond! Biztos el akar menni, mert már nem bírja a ricsajunkat.

Piton: Az senkinek nem jutott eszébe, hogy tényleg segédezközt használ?

Hermione: De, történetesen nekem.

Piton: Akkor miért nem szólt?

Hermione: Mert amit én mondok, az vagy rossz, vagy már illetlenül tökéletes.

Piton: De ebben az esetben…

Harry: Én is láttam! Megmoccant. De szerintem csak szimpla izomrángás.

Ron: Ez az eshetőség is fenáll.

Piton: Esetleg ellenőrizhetnénk végre.

Harry: Ahogy akarja, de én is kérdezni akarok.

Hermione: Micsoda tolakodó népség…

Ron: Bagoly mondjaverébnek, Hermijjóni!

Hermione: Ez az elnevezésem Viktoré!

Ron: Na ne mondd!

Piton: Fogják már be a pofájukat, és figyeljenek! Minnél hamarabb kijutunk a cellából, annál hamarabb megszabadulnak tőlem is.

Harry: Szinte hiányozni fog.

Piton: *elzöldülő képpel* BOÁ!