Sirius: Szóval, melyikünket együk meg először?

James: Odas! Három óra fagyoskodás egy tetőn és máris pánikol.

Remus: Hát, amíg önmagát tudja adni, addig legalább nincs szó kihűlésről.

Peter: Fázom.

Sirius: Nem fázhatsz, te vagy a legjobban szigetelt közülünk!

James: Hagyd, ne hallgass Sirius-ra! Ő a felelős azért, hogy itt vagyunk.

Sirius: Figyelj, hát hol tartanátok nélkülem?

Peter: A puha, meleg ágyainkban.

Sirius: Én is ezt gondolom. Hát nem izgalmasabb ez?

James: Ja, imádok cserepekkel a hátsómban ülni egy tetőn.

Remus: Ezt úgy veszem, mintha nem hallottam volna.

Sirius: Én viszont igen, le is jegyzem.

Peter: Amit ÉN imádok, az a sötétbe bámulás. Igen, tényleg.

Sirius: Felejtsd el a sötétséget! Nézz arra a csini, világos ablakra! Válj eggyé a kis, fényes ablakkal…

Remus: Nem gondolom, hogy ez így működik. Ha továbbra is bámulunk rá, sose fog kialudni. Ez általános törvényszerűség.

Peter: Tényleg? Akkor most mit tegyünk?

Sirius: Határozzuk el, kit eszünk meg először. Úgy értem, ha itt ragadunk.

James: Van valami nagyon zavaró a hangodba, ami arra késztet, hogy komolyan vegyelek.

Sirius: Igen, én komolyan gondolom…

Remus: Lécci, lécci, ne mondd ezt, kérlek!

Sirius: Ha te is játszol, nem kell mondanom. Na, figyu, unatkozunk, jó poén lesz!

James: Ezt mondtam én is. És hamar vége lesz. Asszem mindnyájan teljesen megegyeztünk már a kérdésben...

Peter: Jaj, ne! Ez nem ér!

James: Nehogy védd Siriuszt! Ő az egyetlen, aki miatt messze vagy a pihe-puha ágyadtól!

Remus: Nem hiszem, hogy Peter meg akarta védeni Sirius-t. Szerintem magát védte.

Sirius: Igen? Oké, ebben az esetben azt mondom, együk meg őt. Úgyis ő a leggömbölyűbb.

Peter: Nem vagyok kövér! És természetesen nem védtelek.

Sirius: Képzeld, meg tudom védeni magam. Gyerünk srácok, csak nézzetek rám!

James: Azt tesszük. Miért?

Sirius: Oké, figyeljetek. Erősen. Alig van hús a csontomon. Egyetek meg, és sokkal hamarabb kell egy másikat megölni.

James: Végül mindenkit megölünk, nem?

Remus: És milyen soká kell várni két gyilkosság közt? Mert ha két hét, vagy több, akkor azt hiszem, biztonságban vagyok.

Sirius: Egyébként amúgy is biztonságban lennél. Ugye tudod, miért nem kéne harapdálni?

Remus: Egy gondolat, ami éjjel nappal kísért engem…

Sirius: Nem, a kérdésem, hogy javasolt-e nekünk megharapni téged?

James: Jó kérdés. Remus olyan, mint egy tarantula: akár megcsíp, akár te eszed meg, végül megmérgez…

Remus: Jó hasonlat, fiúk, kösz.

Peter: Nem, Remus-t jó megharapni. Úgy értem, tudjuk, hogy nem baj.

Sirius: És honnan tudjuk, Professor Pettigrew?

Peter: Mert már megtetted. Nem emlékszel? Közvetlen azután hogy megkérdezted tőle, miért szeretik jobban a lányok nálad.

Remus: Én jól emlékszem. Ez egy állat, komolyan! És mindezt csak azért, hogy hatékony legyen.

James: Ezt nézve úgy tűnik, nem tetted még zsebre ezt a régi históriát.

Sirius: Ó, fogd be te Izmos -Kviddics-Bajnok-Leszek-Mint-Klopfolt-Hús Úr!

James: Neked még van szavazati jogod? Úgy értem, nem öltünk már meg téged?

Remus: Nem, természetesen nem. És mond valamit. Messze te vagy a legegészségesebb példány itt.

Sirius: Ja! Csak nem gondolod, hogy gombán tengődünk majd?

Peter: Nincs gombánk.

Remus: Hacsak nem számítjuk a zuzmókat.

James: Amúgy se szeretem a gombákat. Különben, mihez kezdenétek nélkülem?

Sirius: Nem figyeltél? Fognánk valaki mást, és az is megennénk.

Peter: Akkor most téged, oké?

Sirius: Ezt nem mondanám, kis barátom. Személyes tapasztalatom van arról, hogy ki itt a legfinomabb.

Remus: Én ugyan nem! És remélem, már nem vagy kiborulva a nőügy miatt.

Sirius: Ugye ti is hallottátok, hogy kigúnyolt? Szavazz rá, Peter, és neked adom a pulcsim.

James: Kezdesz úgy beszélni, mint egy mardekáros, tudod?

Sirius: Hú, ha nem haltál volna meg, most megölnélek.

Peter: Rendben.

James: Mi rendben?

Peter: Rendben, add ide a pulcsid.

Remus: Nem hiszem el! Az életem egy rongynál is kevesebbet ér.

James: Hagyjátok, hogy ezt jól az eszembe véssem! Itt ül egy ember, aki elcserélné a barátját egy pulóverre.

Peter: Igen, mert FÁZOM!

Sirius: Komolyan? Ó, szegény, szenvedő gyermek! Oké. Mi maradtunk utoljára, nos, azt hiszem, játszva megölnélek.

Peter: Ezt nem teheted, segítség!

Remus: Nem állíthatjuk le.

James: Igen, mi csak szellemek vagyunk.

Sirius: Ti már mind szellemek vagytok, muhahaa!

James: Remélem, Sirius, viccesnek tartod most, hogy már minden barátod elment.

Remus: Biztos vagyok benne, hogy igen, ilyen marad a humorérzéke.

Peter: Fiúk, teljesen kiközösítettnek érzem magam!

Sirius: Én is. Most nagyon bűntudatom van. Ez csak JÁTÉK volt, srácok. Egy valós helyzetben nyugodtan tekintsetek rám kajaként.

Remus: Ugye nem bánod, ha nem tesszük?

James: Igen, sokkal viccesebb úgy gondolni rád, mint a bűnösre.

Peter: Hé, fiúk, nézzétek! Az ablak elsötétült!

James: Na, az öreg boszorkány végre elaludt. Csínyre fel!