2. A Tekergők fenn a tetőn- az új nemzedék még mindig az örök relytéjen töpreng
Kate McCardle 2006.03.02. 18:44
(Darkmoon „Az első, akit megesznek” című fordított novellájának második része. A két idő ugyan eltér egymástól, de szerintem ez nem is lényeges… a helyzet ugyanaz: Fred, George, Ron, Harry és Hermione a tetőn ragadtak, és várják, hogy McGalagony végre elaludjon. Ugyan a korukat nem tudjuk meg, de mit számít az?)
George: Nos fiúk, ki akar egy kis Lázrobbantót?
Hermione: Te meg vagy hülyülve?! Így sincs melegem!
Fred: De a lázrobbantótól nagyon, nagyon meleged lesz…
Hermione: Nem baj.
Ron: Éhes vagyok!
George: Nem kéred a Lázrobbantót?
Ron: Más nincs?
Harry: Engem se hagyjatok ki!
Fred: Sajnos nincs más nálam, ha csak nem akarsz kanárivá válni…
Hermione: Brrr… inkább maradok a pulcsinál.
Harry: Hermione, mi van a táskádban?
Hermione: Miért érdekel?
Ron: Harry talán arra céloz, hogy talán lehet valami a táskádban, aminek hasznát vehetjük…
Hermione: Ugyan, nincs benne semmi, csak egy halom penna meg könyv.
Harry: Szerintem hazudsz.
George: Hé, Harry, szerintem a fejedre húzhatnád a táskáját!
Ron: Én akarom!
Hermione: Adjátok vissza a táskám!
Fred: Nono, ha már egyszer itt ragadtunk, osztozzunk meg mindenben. Kérem a zsebét!
Harry: Azt lesheted!
Fred: Ez nem igazságos. Én is ugyanúgy itt ülök három órája a tetőn, nekem is kijár legalább egy darabka!
George: Ez az! Én a pántját akarom!
Hermione: Adjátok vissza a táskám!
Ron: Jó, mindjárt visszakapod, csak kis részletekben.
Harry: Áh, széttéphetitek, ez nem segít. Kinek az ötlete volt, hogy induljunk portyára?
Fred: Ha az illető jelentkezne, gyanítom, hogy nem élné túl.
Harry: Jól látod.
Ron: Visszaadjuk Hermionénak a táskáját?
Hermione: Add vissza!
George: Add oda neki, idegesít, ahogy sipákol.
Hermione: Nem sipákolok!
Ron: Hermionénak igaza van. Nem sipákol, áriázik.
Harry: Jobb, ha abbahagyod Ron, mert Hermione orrából mintha gőz szivárogna…
Fred: Most, hogy mondod, tényleg hasonlít egy bikára.
George: Biztos bika a csillagjegye, amit nem csodálnék. Torró!
Hermione: Hiába a próbálkozás, csak a vörösre indulok be.
Ron: Akkor lehajtom fejem, és nekimehetsz, jó?
Harry: A legjobb lenne, ha egymás mellé állnátok, mert akkor Hermione mindannyiótoknak nekimehetne… Komolyan mondom, már a lábával is kapál…
Fred: Hova álljunk fel neked, Hermione?
Hermione: A tető széle jó lesz.
Ron: Csak nem akarsz megölni?
Hermione: Bizonyára feltett szándékaim között szerepel.
Harry: Még szerencse, hogy fekete a hajam, különben vérszemet kapna tőlünk.
George: Igaza van, legközelebbre átfestetem a hajam feketére.
Hermione: Legközelebb nem leszek itt!
Fred: Kár, pedig szívesen bosszantanánk legközelebb is.
Harry: Fázom.
Ron: Érdekes módon én is. Mit gondolsz, mi lehet ennek a szomorú ténynek az oka?
George: Ha lenne nálam Robbantós Snapszli, tuti, hogy táncolnátok a melegtől…
Harry: Áldom az eget, hogy nincs nálad.
Hermione: Én történetesen nem áldom, mert úgy tűnik, esni fog!
Ron: Még csak az kéne! Hermione, add vissza a táskád!
Harry: Semmi értelme, csak egyvalaki férne el alatta.
Fred: Döntsük el egy párbajjal!
George: Tényleg! És akkor még lenne kajánk is!
Hermione: Személy szerint Ront javasolnám elsőnek Freddel.
Harry: Nicsak! Add-Vissza-A-Táskám kisasszony ilyen vérengző?
Hermione: Vannak pillanatok, amikor kibontakozik az ember valódi természete…
Ron: Nem hiszem, hogy tápláló vagyok.
Harry: Fred viszont biztos az.
George: Hát ezt nem hiszem el! Már Harry is átment az Együnk-meg-a-barátainkat Klubba! Viszont, szerintem Fred egész finom…
Fred: George!
George: Bocs tesó, de a kétségbeesett helyzetek kétségbeesett megoldásokat szülnek. Le vagy szavazva.
Fred: Szép kis csapat, én kinyúvadtam!
Hermione: Ez van. A fajoknak enni kell, hogy fennmaradjanak.
Ron: És mi egy külön fajt képviselünk.
Harry: Én még mindig éhes vagyok.
George: Hogy te milyen torkos vagy! És még mindig nem dőlt el, kié legyen a táska!
Hermione: Legyen Ron a következő!
Harry: Miért nem te? Te elég jó bőrben vagy, s még fújtatsz is… talán bikahús ízed lesz.
George: Szeretem a bikahúst.
Fred: Tudom, hogy én már nem élek, de szerintem is egyétek meg!
Ron: Hermione, te vagy a következő. Látod még a holtak is feltámadtak ellened, szivi. Rossz tett helyébe rosszat várj.
Harry: Ez egy jó mondás, Ron. De még mindig a korog a gyomrom, úgyhogy javaslom, kezdjünk hozzá.
Hermione: Segítség!
George: Sajnos már késő, megettünk.
Harry: Hermione, csalódtam benned! Nem is volt bikahús ízed…
Ron: Még mindig éhes vagy?
Harry: Igen, de egy pulcsiért még inkább tudnék ölni.
Fred: Vedd fel Hermionéét, ő már úgyis halott!
George: Emlékeztetlek rá, hogy te is halott vagy, úgyhogy IDE AZZAL A PULCSIVAL!
Fred: Hé, azért kell hogy legyen rajtam is valami!
Hermione: Mintha az előbb azt mondtad volna, hogy egy halottnak nincs szüksége pulcsira.
Ron: Ez igaz, Fred, peched van. Ide vele!
Harry: Hermione, te is halott vagy.
Hermione: Na és?
Harry: Az enyém a te pulcsid!
George: Hé, nekem mi marad?
Fred: Hm… mint egy halott, aki bölcsen látja a dolgokat, javaslom nektek Ron elfogyasztását. Biztosíthjatok mindenkit nagyon finom, és a pulóvere is nagyon meleg.
Hermione: Most az egyszer egyetértek.
Ron: Ez nem ér!
George: Sajnálom, Ron, de már Harry se tehet semmit. Megeszünk, és nem marad belőled más, csak a véres pulcsi rajtunk, meg egy csontváz. Hahahahaaaaaa!
Ron: Azt hiszem, nekem már itt nincs szavam.
Harry: Végtelenül sajnálom, hogy téged kellett megennem. Hidd el, ugyanúgy fájt, mint neked…Na, mort már ideadhatod a pulcsid.
Geroge: Most jön a végső harc!
Harry: Vigyázz George, nem szállhatsz szembe Voldemort többszörös legyőzőjével!
George: Igazad van. Megengeded, hogy bevessek pár Lázrobbantót?
Harry: Nem.
Hermione: Megfájdul tőletek a fejem!
Fred: Csak azt ne mondd, hogy még tud fájni a fejed, hiszen halott vagy…
Ron: Húúúúúúúú…
George: Jesszus, körülvettek a szellemek!
Harry: Javaslom, inkább döntsük el egy póker játszmával…
Fred: Ez nem igaz, csak akkor jut eszébe békés megoldás, amikor minket már vérengzve elfogyasztott!
Hermione: Ne éld bele magad, ugyanis senkinél sincs kártya.
Ron: Mindent meg lehet oldani, Hermione….
George: Hiába, a szellemek okosabbak és tapasztaltabbak.
Harry: Csak most sajnos nincs igazuk.
Fred: Miért?
Harry: Mert honnan a csudából szerezhetnén egy pakli kártyát?
Hermione: De hisz a te ötleted volt!
Ron: Az élők tévednek néha…..És néha végzetes hibákat követnek el, akkor aztán jönnek a szellemek, és jól rájuk ijesztenek, muhahahaaa!
George: Jujj, mindjárt bepisilek, Ron…
Harry: Ron, ne próbálj félelmetes lenni, mert leesek a tetőről.
George: Egy gonddal kevesebb, legalább én maradok életben. Gyerünk Ron, próbálj ijesztő lenni, hátha lebucskázik a visszafojtott nevetéstől!
Hermione: Úgy látom, ez el van döntve. Geroge-ot hogy öljük meg?
Harry: Szerintem azt mondhatnánk neki, hogy kinevezték Perfektusnak, hátha attól szívinfarktust kap.
Fred: De gonoszak vagytok szegény Geroggal!
Geroge: Mi a fene… már védesz? Az előbb rám akarál ijeszteni.
Fred: Változnak az idők, tesó.
Hermione: Feleslegesen vitatkoztok, McGalagony elaludt!
McGalagony Professzor: Kraaaaaaa….ptyűűű….
Fred: Hú, ettől még a holtak is feltámadnak!
Ron: Au! Épp ideje, pont belement egy cserépdarab a hátsómba…
Harry: Egy szellemnek ez nem fáj, Ron… hehe…
|