- Jaj, nagyon örülök! Már féltem, hogy miattam mentek szét… - szólt Lily megkönnyebbülten a könyvtárban ülve, mikor elmeséltem neki a történteket.

- Gondolhatod, én mennyire tartottam tőle… - néztem magam elé elmerengve.

- De most már minden rendben, igaz? - mosolygott rám Lily bíztatóan és megsimogatta a vállamat.

- Nem egészen… Nem bírok Siriusnak megbocsátani. - ráztam meg a fejem lassan felnézve rá.

- Hatalmas egy barom, az biztos… - fintorodott el bólogatva.

- Próbálom megérteni Őt. Mert végül is amióta ez eszét tudja, utálja Perselust. Aki meg szintén nem valami kedves Vele. Értem én, hogy nem szereti. Én is van, akit nem kedvelek, de nem megyek el idáig. Viszont Sirius más, mint én. Ezt el kéne fogadnom, de… Nem bírom. - magyaráztam keserűen.

- Persze, hogy nem. Itt nem Te vagy az, akinek lépnie kell. - szólt még mindig engem simogatva.

- Sirius folyamatosan próbál szóba állni velem.

- Itt nem erről van szó! Naná, hogy próbál, hiszen nem akar Téged elveszíteni. Azonban nem mindegy, mit mond. Te egy bocsánatkérésre vársz… - hajolt közelebb szomorkásan mosolyogva.

- Igazad van… - bólintottam a szemeit fürkészve.

Hirtelen egy puszit nyomott a számra. Nem volt időm elhúzódni, így csak összevont szemöldökkel, értetlenül néztem Őt utána.

- Potter az előbb sétált el mögötted… - felelt kimondatlan kérdésemre.

- Ja, értem. James, Ő igazi barát. - kezdtem hevesen bólogatni.

- Ez? - kérdezte fintorogva.

- Megint Ő mentette meg Perselust. Jó, nem miattam, hanem úgy egyáltalán azért, mert Ő tudja, hogy ez nem játék.

- Nocsak! Potter kezd megkomolyodni? Már nem csak azzal a nyamvadt golyóval van elfoglalva? - kérdezte cinikusan.

- Soha nem csak azzal volt elfoglalva, Lily… - szavaimból tisztán érződött, hogy a kapcsolatukra utalok, ami olyan csúnyán ért véget.

- Ugyan… - kapta el rólam a tekintetét és hirtelen nagyon érdekelni kezdte az előtte lévő Egy csipetnyi című bájital recept könyv.

- Mi’ csinálsz? - kérdezte értetlenül Perselus, mikor végre ismét találkozhattunk a Szükség Szobájában. Éppen egy könyvet vett le a polcról, mögé álltam és hátulról átöleltem.

- Kviddicsezek… - feleltem lehunyt szemmel és mosolyogva.

- Nagyon vicces! - szólt egy gúnyos fújtatás közepette.

- De mégis mit csinálnék? - kérdeztem vissza belenevetve szavaimba.

- Pont efelől érdeklődtem… - felelte, miközben visszatette a könyvet.

- Észrevetted, hogy a semmiről beszélünk? - még jobban hozzásimultam.

- Igen és kezd kínossá válni…

Felnevettem, és ahogy eléálltam, végigsimítottam a derekán. Az arcomat a kezei közé vette és lágyan megcsókolt.

- Szeretkezünk? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.

- Öhm… hát… persze. - feleltem hebegve és kissé értetlenül. Még soha nem kérdezte ezt meg, mindig csak csinálta.

- Lehetne, hogy nincs hozzá kedved… - vonta meg a vállát.

- Lehetne, de ilyen még nem fordul elő. - ráztam meg a fejem mosolyogva.

Néhány perc múlva már meztelenül feküdtünk az ágyon és simogattuk egymást, ahol csak értük. Ajkaink szenvedélyes táncot jártak, nekem meg volt egy olyan sanda gyanúm, hogy kedvesem elkötelezte, hogy ledugja a nyelvét a torkomon. Bele is mosolyogtam a csókba ezen elmélkedve.

Egy kis idő elteltével már egy nemesebbik részével próbálta ugyanezt, nem kell mondanom, hogy nagyobb sikerrel. Élvezettel kényeztettem Őt és hallgattam a bódult sóhajokat. Hosszú ujjaival a hajamba túrt, de kezével nem diktálta a tempót, rám hagyott mindent. Nem is bánta meg. Jól tudtam már, mit szeret.

Aztán fölém kerekedett, bennem meg hirtelen egy olyan gondolat fogalmazódott meg, ami eddig még soha...

- Perselus? - néztem a szemébe tenyeremmel megtámasztva vállát, jelezvén, hogy várjon egy kicsit, mielőtt a magáévá tesz.

- Igen? - vonta össze a szemöldökét kissé türelmetlenül.

- Öhm… arról van szó, hogy… Nem gondoltál még arra, hogy… öhm… - dadogtam keresve a megfelelő szavakat, már ha erre van ilyen.

- Nyögd ki! - sziszegte a fogai közt. Túlságosan kívánt már.

- Most nem lehetne, hogy én… érted? - néztem rá reménykedve. Hadd ne kelljen kimondanom!

- Hogy Te kefélj meg engem? - kérdezett rá egyszerűen.

Nevettem egy aprót. Igen, erre gondoltam, köszönöm.

- Hát…

Arcom egy csapásra komorabb lett. Perselus tekintete zavart volt.

- Csak próbáljuk meg! - néztem Őt kérlelve.

Kedvesem fintorogva felhúzta vállát és legördül rólam. Fölé hajoltam és lágyan megcsókoltam. Végigsimítottam meztelen testén. Széthúztam lábait és közéjük nyúltam. Belesóhajtott a csókba.

Ujjammal finoman beléhatoltam, hogy majd nemsokára férfiasságommal is ezt tehessem. Megragadta a tarkómat és kéjesen szuszogva ízlelgette ajkaimat közben. Mikor úgy éreztem, már készen áll, elhúzódtam kissé és a lábai közé térdeltem.

Az arca kifejezéstelen volt. Lassan beléhatoltam, Ő szorosan lehunyta a szemét. Nagyon figyeltem rá. Egyetlen rezdülését sem hagytam ki. Már majdnem teljesen benne voltam, mikor a fogait is összeszorította. Megálltam. Nem volt jó neki. Egész teste görcsben állt. Nem fizikai fájdalomról volt itt szó. Nem…

- Perselus? - hajoltam közelebb, de nem húztam ki magam belőle.

- Ne csináld! - nyitotta fel szemeit elkeseredett arccal.

- Fáj? - kérdeztem kissé elképedve. Nagyon finoman és óvatosan csináltam, nem fájhatott neki.

- Nem… De ne csináld, kérlek! - könyörgött… Perselus könyörgött…

Összeszorult a szívem. Éreztem, hogy remeg. Pár pillanatig még a tekintetét fürkésztem, majd megtettem, amit kért. Megkönnyebbülten sóhajtott fel. A sarkamon ülve figyeltem Őt. Nagyon rosszul éreztem magam a gondolattól, hogy egy olyan dologból, amit én szeretettel és odaadással teszek vele, nem kér…

Lehunyt szemmel feküdt az ágyon hosszú pillanatokig, majd lassan felült hátul megtámaszkodva kezein. Szomorúan és sajnálkozva nézett engem. Én csak vártam.

- Bocsáss meg, Remus….

- De miért? - kérdeztem bánatosan.

- Nekem ez nem megy. Nagyon szeretlek, de… Ez nem megy. - rázta meg kissé a fejét.

- De miért nem? Nagyon jó ez, Perselus… Hidd el, hogy élveznéd! - próbáltam rábeszélni.

- Nem… - rázta meg ismét a fejét.

- Rosszul esik, amit csinálsz, tudod? - kérdeztem elkomorodva.

- Tudom, de miért tennénk olyat, ami az egyikünknek nem jó?

- Borzalmas, hogy ez Neked nem jó… - válaszoltam lassan már duzzogva.

- Te ezt nem érted… - szólt miután elnézett a plafon felé.

- Érteném, ha elmagyaráznád. - nem sok hiányzott, hogy sértődötten karba tegyem a kezeimet.

Még közelebb hajolt, egyik kezét az oldalamra tette, a másikat az arcomra. A szemeimet fürkészte egy darabig, majd lágyan megszólalt.

- Ez az én asztalom. Én vagyok az, akinek úgy magamévá kell tennie Téged, hogy alig kapj levegőt. Én vagyok az, akinek beléd kell élveznie. Én vagyok az, akinek meg kell tartania Téged előtte, közben és utána. Én vagyok az, akinek árgus szemmel kell figyelni minden rezdülésedet, azt lesni, mikor a legjobb Neked… Érted már, Remus?

Résnyire nyitott szájjal bámultam Őt és a hátam közepére se kívántam, hogy bármi másképpen legyen, mint ahogyan ezt Ő elmondta. Szenvedélyesen megcsókoltam. Majdnem hanyatt vágódott, ez váratlanul érte. De megtartott. Ahogy mondta…

Kissé felemelkedtem, és az ölébe ültem, csak néhány pillanatra engedtem el ajkait. Csípőmet mozgatni kezdtem férfiasságát izgatva ezzel. Hátrébb húzta a fejét és felnyögött, majd megemelte a derekamat és lassan belém hatolt. Egyre lejjebb ereszkedtem rajta.

Belemarkolt a fenekembe, mire én mozogni kezdtem rajta. Beharaptam alsó ajkamat és lehunytam a szemem. Bódultan sóhajtoztam. Lenéztem rá. Áhítattal figyelte élveteg arcomat. Kezeivel olykor a derekamat tartotta, olykor a fenekemet markolta vagy simogatta.

Néhány perc kellett csak, hogy izzadt, forró testünk megfeszüljön a gyönyörtől. Ahogy elélveztem, hátravetettem a fejem és kissé hátra is dőltem. Perselus tartott meg, hogy ne essek le róla, ahogy mondta.

Lassan elernyedt a testem. Zihálva hajoltam vissza hozzá és néztem bele fekete szemeibe kócos, csapzott tincseimen át. Gyönyörködve tekintett fel rám. Elmosolyodtam. Lehajoltam hozzá, és olyan közelről néztem, hogy hajam a homlokára lógott, orrunk összeért.

- Csodálatos vagy… - leheltem mosolyogva.

Felemelte állát és megnyalta az alsó ajkamat. Pajkosan felhúztam az orromat kajánul vigyorogva, majd kinyújtottam a nyelvem, hogy érintkezzen Perseluséval. Cinkosan elmosolyodott. Ajkaink alig érintkeztek, nyelveinkkel azonban élvezkedve nyalogattuk egymást.

Perselus hátradőlt, én pedig nem szakadtam el Tőle. Fejemet a mellkasára hajtottam. Szeretettel simogatta a hátamat és egy kósza csókot ejtett el zilált tincseim közé.