Vajon ki vet véget ennek az ostoba gyűlölködésnek? Harry hirtelen az őrjöngő Perselus elé áll és megpróbál hatni rá, de ez lehetetlen. Ha ez a makacs professzor egyszer a fejébe vesz valamit, akkor nem ismer se Istent, se embert. Sőt, ha a győzködő tiszteletlenül bánik Vele, annyira elveszti a fejét, hogy mond dolgokat, melyeknek nem számol a következményeivel:

-Megérdemelted volna, hogy kitekerjed a nyakad! Követhetted volna azt a nagyképű apádat!… - úgy hiszem, most elvetette a sulykot. Harry szemei villámokat szórnak, mint mindig, ha halott szüleit becsmérlik. Egy mozdulat, egy varázsige és Perselus eszméletlenül fekszik a földön. Istenem, add hogy ne legyen nagy baja! Vér folyik a padlón fekete haja alól. Könnyek gyűlnek a szememben. Soha nem akartam Őt így látni! Megpróbálom letépni magamról a köteleket, Sirius segít rajtam. Mindenem sajog. Harry-hez fordulok:

- Köszönöm, Harry! - ugyan olyan lelki fájdalmat okozott nekem ezzel a tettével, mint még talán soha senki, viszont megmentette a barátomat a haláltól és a szerelmemet a börtöntől. Hiszen Perselus már nem tudott volna gátat vetni az érzelmeinek, ez volt az egyetlen megoldás.

Harry magyarázatot vár és nem bízik bennünk, hozzá kell tennem: teljesen jogosan! Néhány részletet én sem értek, azonban Sirius mindent elmagyaráz. Miközben hallgatom rég nem látott barátomat, végignézek rajta. Hol van az erős és életkedvvel teli fiú? Egy rongyos, vékony és megtört férfi áll előttem. Fölfedjük Pettigrew-t. A három gyerek hitetlenkedik. Az a nyomorult patkány a földön kúszik és könyörög az átkozott életéjért. Sirius és én döntünk és fölemeljük pálcáinkat… Harry állít meg minket. Az Ő döntése, hiszen az Ő életét tette tönkre ez a senkiházi. Megkötözöm Petert, majd lehajolok Perselushoz. Ezek itt körülöttem el nem tudják képzelni, milyen borzalmasan érzem most magam. Megfogom a kedvesem csuklóját. A pulzusa rendben van, hála az égnek! Meg fog gyógyulni!

- Mobilicorpus! - ájult teste függőleges helyzetbe kerül. Fölveszem a földről James köpenyét, majd Sirius utasítására Ronnal együtt Peterhez bilincselem magam. Hátra fordulok: Perselust most barátom kormányozza. Csak legyél Vele kíméletes! Lassan kihaladunk a romos házból, át az alagúton. Görcsbe rándul a gyomrom. Mi ez a furcsa érzés? Nem, bírd ki, Remus! Bírd ki! Kilépünk és meglátjuk a Roxfort hatalmas épületét. Óvatosan körbe nézek, nehogy illetéktelen ember lásson meg minket. Akaratlanul is az égre pillantok. Ne! Mindenem megdermed. A Hold most fényesebben és teltebben ragyog, mint valaha. Perselus nekem jön hátulról. Könyörgöm, ne hagyjátok Őt itt menekülés közben! Hermione felsikolt, Ő már tudja, mi következik. Remegni kezdek és testem minden egyes porcikájába belehasít az iszonyatos fájdalom. Meneküljetek! Sirius felordít utasítván a többieket arra, hogy szaladjanak, ahogy a lábuk bírja. Ron és Peter hozzám van bilincselve. Gerincem meggörnyed, és a karomra pillantok, melyen a szőr nőni kezd. Megjelenik előttem Tapmancs, majd sötétség borul gondolataimra…