|
 |
Susan Kreberrel közösen: È severamente proibito (x) |
|
|
08. Na, pucoljunk
red cat és Kreber 2006.05.14. 00:18
Mit mond egyik szakácsnő a másiknak, ha meglát egy halom krumplit?... Na jó, ez a vicc nem egészen illik a tárgyhoz, de a csattanója jó fejezetcímnek... A büntetőmunka rejtelmei -nagy veszekedések, hódítások, jobban mondva hódítási kísérletek, és egy rejtelmes elváltozás, mely nem is olyan rejtelmes...
€€€€€€€€ S €€€€€€€€
- Könyvtárpucolásra fel! –csapott le a hálókörletéből kisétált Severusra elemi erővel drága nővére. A Snape fiú csak évek hosszú Potter-slepp edzette reflexeinek köszönhette, hogy nem sikoltott fel: Sylvia ezúttal kitett magáért. Nemcsak hogy szinte nyakába ugrott a fiúnak, és egy nősténytigris szilajságával rikoltott rá, de látványtechnikai elemekben is bővelkedett. A lány farmerből készült (valószínűleg házilag kaszabolt) rövidnadrágot viselt, melynek kopott kékje szinte világított világosbarnára sült combjain; ehhez járult a világosvörös ruhanemű, mely felsőtestét borította: inkább kidomborította, mint jótékonyan eltakarta idomait, s hozzá a finoman szőtt fekete hímzés, mely végigfutott a ruha rövid ujjain, a lány egész karján, s gyengéden behálózta az anyagot annak mellkasán… Nem beszélve a fűzőszerű dekoltázsról, mely eme pompás fölsőbe volt vágva, természetesen a megfelelő helyen… Sylvia nyakában a hosszú, feltűnő nyaklánc békejelet mintázott, ujján kígyót formázó ezüstgyűrű, ajkán finom rózsás szájfény volt.
Sylvia Snape hadjárata elkezdődött.
- Így jössz emberek közé? –érdeklődött Sev röviddel azután, hogy visszanyerte látását.
- Nem, griffendélesek közé –morrantotta oda a csajszi vidáman. –Némá’, látod, eltanultam a humorod! –jelentette büszkén.
- Majd szétvet a gyönyörűség –sóhajtotta Severus, és nővérével jobbján elindult a klubhelyiség kijárata felé.
- Most komolyan… nem is örülsz?
- Nem, nem igazán –hangzott a közönyös válasz. –Ha engem akarsz imitálni, ahhoz az első lépcső az, hogy ne epekedve nézz Black-re.
- Dehát ő olyan oké értem befogom –hadarta Sylv, és közben remekül érezte magát. –Egyébként megnyugodhatsz, a Black-project egyelőre törölve.
- Egyelőre? Ennyire nem vagy képes hosszú távon tervezni? Mindkettőtöknek egyszerűbb lenne, ha már most örök gyűlölséget fogadnátok egymás ellen.
- Főleg neked, igaz?
- Bevallom, nem keserítene el a dolog.
- Minek ilyen árnyaltan fogalmazni, hogy szegény nővéred egy szót se értsen? Jelentsd ki, hogy örülnél neki és kész.
- Nem szokásom a plebs egyszerű előadásmódjával élni, még a Te kedvedért sem. Tudom, hogy borzasztóan szereted őket majmolni, de elárulom: nem áll jól neked.
- Hát tudod… hat évesen még egész jól ment neked a plebs szerep, tudsz róla?
- Amikor azt mondtam, akarom, hogy azonnal kigyere a fürdőből? Az más volt, az életem függött tőle.
- Na már miért? –Sylvia durcásan elhúzta a száját, de szeme vidám volt.
- Mert borzalmasan énekelsz. Nem bírtam volna két percnél tovább.
A lány felháborodást színlelve pislogott, és lelassította lépteit.
- Ne-ne –sietett közölni Severus. –Nem vagyok kíváncsi a hisztériás nagyjelenetedre. Add elő magad Blacknek, ha annyira boldoggá tesz a szereplés. Jól meg fogjátok érteni egymást; két aberrált exhibicionista.
Sylvia ennek hallatán inkább folytatta a menetelést a könyvtár felé, de magában bosszút forralt. Alig öt-hat másodperces gyaloglás után el is érték a célhelyiség ajtaját, s Sylvia azonnal feltépte azt. Még az ajtó előtt rázendített:
I asked my love to take a walk
To take a walk
Just a little walk
Down beside
Where to water’s flown
Down by the banks
Of the Ohio –OF THE OHIO!!
/Megkértem őt, jöjjön velem
Jöjjön velem, sétáljon velem
Vár ránk a part
Hív a nagy folyó
Csobban a víz
Hív az Ohio –hali Ohio/
Saját énekének ütemére trappolt be a könyvtárba, s nagy vidáman helyet foglalt a kócos hajával bajlódó James mellett. Ágas barátunk igyekezett ugyan kideríteni, honnan jön a hang, de mivel önnön esztétikai látványával volt elfoglalva, pár másodperces késéssel jött rá, ki az a sikítószellemmel vetekedő tehetség a jobbján. Tapmancs ellenben rögtön felkapta a fejét; ő éberebb volt, mint barátai.
Sylvia tűnődve végignézett a kupac srácot, akik mellé lehuppant, s tekintete megakadt a szemlátomást fáradt, de kedélyes Remuson. A fiú meleg barna szeme úgy vonzotta most, mint öccse titokzatos naplója. Így hát Mr Lupint tisztelte meg azzal, hogy szemébe nézve végigénekelte a hátramaradó két versszakot, miközben a rejtelmesen csúnya fintorokat vágó Severus leült a baljára, tisztes távolságot tartva az immár ébredező griffendéles bandától.
Blackék immár testületileg Sylviát tanulmányozták, s Sev meg is állapította magában, hogy tulajdonképpen jól jön a lány jelenléte. Amíg ez a közelében van, és hangokat ad ki, a környezetének eszébe sem jutna őt, az öccsét szekírozni, bármekkora Gryffindor legyen az illető…
- Mért ölöd meg a végééén? –nyavalyogta James, és megtörölte a szemét, miután Sylvia meghajolt képzeletbeli közönsége és egy jól megrakott könyvespolc felé.
- Ó, látom, elérzékenyültél. Vegyetek példát róla! –intett a sírást imitáló sötéthajú srác felé vigyorogva a slytherin lány.
- Óóóóó!! –nyilatkozta erre Sirius is, és arcát barátja talárjába temette.
- Azt hiszem, ez a dal a korabeli romantikus művészet egyik reprezentáns alkotása –sóhajtott fel Lupin, és láthatóan nem szerette volna visszatapsolni a produkciót.
- Naná… Főleg, ha én adom elő…
- És főleg a zuhany alatt –morogta Severus rosszindulatúan, és nővérére pillantott. Nem, egyszerűen már nem volt képes elviselni, hogy az a szeme előtt folytasson bájcsevejt griffendélesekkel.
- Téged meg ki kérdezett? Úgy tudtam, nem akarsz ma hozzám szólni –húzta fel az orrát színpadiasan Mardekár szépe, és kitartóan fixírozta a szemközti könyvespolcot.
- A lelkiismereted. Azt üzeni, térj magadhoz, és ne hízelegj Blackéknek.
- Mióta van neked lelkiismeretem? Az meg még morbidabb lenne, ha te lennél az. Neked annyi közös sincs a lelkiismerethez, mint nekem Lucien Latenoishoz.
- Nem esem bele a csapdádba, és nem kérdezem meg, ki az –jelentette ki hűvösen Snape, és valamiért ő is azt a polcot nézte.
- Ki az? –érdeklődött Black, és ráfintorgott Severusra. –Lehet, hogy téged nem érdekel, Pipogyi, de Sylviának is vannak érzései! –a végén már kissé elcsuklott a hangja a visszafojtott nevetéstől.
- Ahhhh –lehellte Ágas, színpadiasan hátravetette magát a székben, úgy, hogy fejét is egészen hátrahajtotta, tagjait pedig szétdobálta.
- Pottert már levetted a lábáról –kuncogott Sylvia, és felvont szemöldökkel tanulmányozta a szemüveges srác állóképét.
- Napjában többször is –kacsintott Sirius, mire Sev láthatóan megelégelte a csevejt; felpattant és megcélozta az egyik állványt.
- Hé, Élő Lelkiismeret, hova sietsz? Neked nem mondták még, hogy másokat megmérgezni nem tisztességes dolog? –szólt utána megvetően Tapmancs, és rosszkedvű fintor jelent meg amúgy finom metszésű arcán. James feléledt holtából, és mint a vadászkutya, mely szimatot fog, rámeredt utált évfolyamtársára.
- A mérgezés az a fajta művészet, ami nem leplezi le művelőjét, Black. Úgyhogy bármit sejtesz is, nem tudod bizonyítani –hangzott a csúfondáros színezetű bariton a Mágikus ártások részleg felől.
- Már be is van bizonyítva. Rögzítettem a vallomást –jelentette nagy komolyan Sirius, majd elvigyorodott. –Mekkora poén lett volna! Nem mosná le magáról a bőregér!
- Ez még nem lenne bizonyíték –felelte lekicsinylően Snape.
Sylvia ide-oda járatta tekintetét a célszemélyek közt, és nagyon zavarta, hogy jelenleg nem ő van a figyelem középpontjában. Így hát cselekvésre szánta el magát. S mit jelent a cselekvés egy slytherin lány számára? Használja a száját.
- Mintha megkérdezte volna valaki, ki az a Lucien Latinois –merengett el hangosan, erősen célozva arra, hogy Sirius forduljon felé és kezdjen el sűrűn bólogatni, hogy IGEN, ÉN!!
- Aha –vont vállat szórakozottan James. –Tapmancs volt az. Csak őt érdeklik ilyen hülyeségek. Igaz, haver? –paskolt meg barátja vállát. –Mágiatörténeten például egyszer megkérdezte tőlem, mikor volt a hatodik koboldfelkelés. Hát normális az ilyen? Honnan a fenéből vette, hogy én jegyzetelek?
- Na jó, elmondhatod, de csak mert látom, hogy mindjárt amúgy is kiszakad –vigyorgott Sirius, ahogy tekintete a kétségbeesett Sylvia Snape-re esett. A lány arca valóban kezdett kicsit vöröses árnyalatú lenni.
- Szóóóval, Sevnek annyi köze van a lelkiismerethez, mint nekem Lucien Latinoishoz. Az ki? Fogalmam sincs. Pont ezért van igen kevés közöm hozzá.
- Uhhhh –jelentette ki James. Sirius olyan hangot hallatott, mintha alattomban gyomorszájon vágták volna. Még a rejtelmes könyvespolc felől is halk torokköszörülést fújt a párbajra szító mexikói szél.
- Ez most poén volt? –kérdezte mindannyiuk nevében Remus. A többiek szóhoz sem jutottak a fájdalomtól.
- Ö… Neeeem. Csak…
- Nyitogattad a szád, hogy menjen bele levegő –fejezte be vigyorogva Tapmancs.
- Aha! Abban nagy vagyok –jelentette boldogan Sylvia.
- Ez aztán fel fogja lendíteni a családi vállalkozást –duruzsolta kajánul James. –Beköltöztök Malfoyék egyik gazdátlan kúriájába, és külön szobát kapsz a tehetséged érvényesítésére.
- Potter, te aztán tudod, hogy megy ez. Biztos sokat jártok ilyen helyre anyáddal. Addig ki vigyáz rád, amíg ő dolgozik? –susogta Severus, és csak Sylvia érezte ki a hangjából, hogy kis híján zöldeket szikrázik a pálcája.
- Szeretnéd, ha maga alá temetne az a szekrény, Pipogyusz? Ez lenne az első és az utolsó romantikus helyzet, amiben részed lehet –gúnyolódott Sirius.
- Hé! Miből gondolod, hogy otthon nekik nincsenek szekrényeik? –szólt közbe James. –Szerintem azokon akár gyakorolhatott is.
- Már bocs, de ti most a MI szekrényeinkkel való koituszokról társalogtok? Mert akkor azt hiszem, rossz iskolába kerültem. Mégiscsak a Durmstrang lett volna a…
- Sose bízz egy olyan iskolában, ami a Sturm und Drang kifejezésből származtatja a nevét! –nyilatkozta James. –Lehet, hogy ők villámokkal csinálják.
- Mi lenne, ha a beteges agyatok hasonlóan beteges gondolatainak hallgatása helyett inkább élvezhetnénk a csendet? –morogta Snape.
- Te a jelenlétemben ne merészelj semmit sem élvezni, Pip. Azt nem bocsátanám meg neked –villant meg vésztjóslóan a Black fiú szeme, és arcáról nem tűnt el a gúnyos mosoly.
Severus épp válaszolni akart, de Sylvia lelkesen közbevágott (valószínűleg örök életű szexuális neurózisok kialakulását okozva ezzel öccse lelkében):
- Pip? Na ez meg honnan jött? Ez… PIP-PIP! Van ilyen… gép, vagy nem is tudom… BIP-BIP! Az az álságdetektor vagy mi a rák.
- Amint azt gyönyörűen megfogalmazta a kis hölgy, igen, van olyan –mosolygott Remus; mondatával ellentétben állt az arcán lévő kedves kifejezés. –De Jamesék szerintem nem arra gondoltak.
- De, ez állati jó! –kiáltott fel Sirius. –BIP-BIP! Pipogyusz! Akarsz BIP-BIP lenni?
- Tőled még az is nagy teljesítmény, ha egy betűt meg tudsz jegyezni a nevem helyett, Black. Három már túlságosan leterheli a memóriád, nem gondolod? –fintorgott Snape.
Sylvia csendesen mosolygott a helyén, jó kislány módjára élvezve a műsort.
- Asszem maradok a Pipogyusz mellett –dőlt hátra élvetegen James. –Valahogy jobban tükrözi a jellemedet.
- A te nevedben az ágak a párkapcsolatodra utalnak? –érdeklődött gúnyosan Severus. –Egyszerűbb lett volna valami közismertebb szinonimát keresned a felszarvazott jelzőre.
- Mondja az, aki évek hosszú munkájával kiérdemelte a Szarvatlan nevet –nyilatkozta Tapmancs, és megvakarta az orrát. –Ejj, mit is akartam? Lecsapni egy legyet? Vagy megátkozni Pipogyit?
- Segítek: lecsapni Pipogyit –ajánlotta nagylelkűen James.
- Mi lenne, ha inkább elkezdenénk idő előtt takarítani? –sietett a harc elé Lupin. –Akkor előbb szabadulnánk.
- Fenét szabadulnánk előbb! –szólalt fel Sylvia, az értelmi szóvivő. –Ugyanaddig fogna itt, ergó addig, amíg meg nem unja a pofánkat. Nem téma, hogy mit csinálunk, amíg késni méltóztatik a néni.
- Én személy szerint olvasnék, ha nem tudnám, hogy Black már az első pillanatban hátba átkozna –morogta Severus.
- Nem hátba, ha szembe ülsz le velem –vigyorgott az említett.
- Minő megnyugvás.
- Szemből még mindig jobb, mint hátulról, nem? –Sylvia az ujjaival malmozott, és ajkán halvány mosollyal figyelte a fiúk reakcióját.
- Te még mindig itt vagy? Nem megmondtuk, hogy maradj abban az erkölcstelen házban? –csattant fel játékosan Tapmancs.
- Melyikben? –fonta össze a karját mellkasa előtt számonkérően a Snape lány.
- A házban, ami Malfoyéké, de ti bérlitek ki, és mi fogunk járni bele –segített be Ágas.
- Te járni fogsz hozzánk? –hökkent meg Sylvia.
- Hááát… -James sokat sejtető kis mosollyal nézett barátjára, Siriusra, majd megkockáztatott egy oldalpillantást Remus felé is.
- Rám ne is számíts! –rázta a fejét a fiú. –Én nem veszek részt szerencsétlen családok kizsákmányolásában.
- Ezt hálásan köszönjük a szerencsétlen családok nevében –vonta fel a szemöldökét cinikusan Sylvia.
- Ha neked lennék, nem merném kiejteni a számon a szerencsétlen szót, Lupin. A személyeddel újraírod a jelentését –szállt be Severus is, mivel elunta a nézelődést, már gyilkos pillantást küldött minden kósza légy felé, és nem tetszett neki felmenőinek diszkrét gyalázása.
- Miért is? –kérdezte leereszkedő hangnemben James.
- Ha Ő szerencsétlennek titulál valakit, az már kész világ nyomorultja lehet. Ki más érdemelné ki ezt a tisztséget ennek a szerencsétlenség királyának a szájából?
- Te például mindenképpen kiérdemled –sziszegte megvetően Sirius. –Szóljatok, ha befejezte, addig hányok egyet.
- Hányhatsz közben is, Black. Majd sűrűn mondogatom a családneved, hátha megjön tőle a hányáshoz a gusztusod.
- Ejha –nyilatkozat Sylvia. –Ti minden nap így gyalázzátok egymást? Csak azért kérdezem, mert akkor jó lenne, ha lassabban beszélnétek, hogy leírhassam. Ebből tök jó szövegkönyv lenne. Színpadra való, igazi komédia.
- Nem is rossz téma –James cuppantott egyet, majd lassan felkelt a helyéről. –Griffendélesek és Mardekárosok nagy vetélkedése. Tragikomédia. Írta: Sylvia Black.
- Hé! A szerzői jogokra hivatkozva kérem, hogy a borítón a leánykori nevemet tüntessék fel! –kacagott Sylvia.
- Kisasszony, egyelőre ne írjon könyveket, hanem pucoljon! Ezért van itt! –hangzott egy szigorú hang az ajtóból.
- Hupsz. Kicsit hangosan beszélek, nemde? –a lány halkan suttogva próbálta feltenni a kérdést Siriusnak.
- Nem, kisasszony. Egyáltalán nem beszél hangosan –jegyezte meg cinikusan Madame Cvikker, majd orrára tolta szemüvegét, és körültekintve megkérdezte: -Mire várnak még? Kezdjék el, ha ma még folytatni akarják a beszélgetést.
- Folytatja a halál… -sziszegte James fülébe Tapmancs. –Már így is oda lyukadtunk ki, hogy el kell vennem…
- Még jó, hogy nem fogadtál cölibátust –súgta vissza barátja derűsen. –Akkor már sose tapasztalhatnál más nőt…
- Ohh –nyilatkozta Sirius, halkan elmélázva a lány fenekének bámulásában, ahogy az lehajolt, hogy lekapkodja az egyik szekrény legalsó polcairól a könyveket. –Most ennek a megtapasztalásával is megelégednék.
Severus rosszkedvűen szemlélte az előtte kibontakozó állóképszerű jelenetet. Neki valahogy nem tetszett az a kilátás, hogy nővérét Black a lányokból álló képzeletbeli sor legelejére helyezi…
€€€€€€€€ red €€€€€€€€
Sylvia somolyogva dőlt egy kicsit előre, hogy még egy könyvet elérhessen a legalsó polc végén. Legalábbis minden jelenlévő teljesen biztos lehet ebbéli igyekezetében. Na jó, majdnem minden jelenlévő. De Pers (vagy BIP-BIP?) nem számít, amíg Sirius tekintete mereven a fenekére tapad. Az alapjáraton is zsebkendőnyi rövidnadrág még feljebb csúszott hosszú combjain, amivel sejtései szerint kiérdemelte Sirius vágyódó és Pers megvető pillantását egyaránt.
Mosolyogva egyenesedett ki, hogy aztán megfordulva, karjában vagy tíz vaskos kötettel, megbizonyosodhasson a lelki szemei előtt már megjelent állókép helyességéről. És nem tévedett: a két fiúból pont a várt hatást váltotta ki kicsiny bevezető akciója. Meglepetésére azonban egy nem várt néző is akadt: Remus elgondolkodva nézett, tekintete sorban vándorolt a jelen lévők arcán. Pont olyan képet vágott, mint egy biológus, aki egy ritka állatfaj násztáncát figyelheti meg elsőként a Földön. Sylvia kuncogott egyet, majd levágta maga elé az asztalra rakományát, egyenesen Sirius orra elé.
Az ódon, ezeréves könyvek porfelhőbe vonták a fiút; talán évszázadok óta nem nyúlt hozzájuk senki. Egy pillanatig csend volt, aztán mintha hirtelen felcsavarták volna a világ hangerő-szabályozóját: Sirius hatalmasakat kezdett tüsszögni, Sylvia eget rengető hahotában tört ki, a két griffendéles fiú pedig csatlakozott hozzá. Csak Perselus nem járult hozzá a kialakult hangorkánhoz, sőt, még csak nem is volt jelen. De hová tűnt ilyen hirtelen?
A lány zavara csak fokozódott, amikor leülepedett az átláthatatlan porfelhő az immár kevésbé megfulladni akaró fiú körül, és ott Perselus Piton ült enyhén kivörösödött fejjel a köhögőrohamtól.
A zavar pedig már egyenesen döbbenetnek adta át a helyét, amikor öccse egy gyors mozdulattal elkapta a derekánál fogva, és az ölébe rántotta a csábosan felöltözött lányt, és selymesen a fülébe súgta:
- Na de te édes kis boszorkány, hát illik ilyet csinálni a legfőbb hódolóddal?
Sylvia nem tudta magában hová tenni a dolgot. Perselus kigúnyolja a flörtölését a griffendéles szépfiúval, eddig oké. De mióta ülteti őt az öccse az ölébe? Még soha életében nem tett ilyet! És a legfőbb probléma: hová tűnt ma esti kis akciójának a célpontja?!
Úgy döntött, jobb lesz, ha sürgősen felpattan a közösen elfoglalt székről, biztos ami biztos.
Eközben a két, a teremben maradt griffendéles is mozgolódni kezdett. Természetesen ők is észrevették a lejátszódó kis jelenetet, bár nekik nem annyira a mozdulat, mint inkább barátjuk eltűnése ötlött a szemükbe. James már lépett is előre, hogy számon kérje az esetet az egyetlen erre alkalmas személytől: a széken trónoló Perselus Pitontól.
A fiú azonban ebben a pillanatban hátradőlt a széken, és fejét teljesen hátradöntve ránézett ősi ellenségére. Ez a mozdulat oly mértékben idegen volt a mardekáros fiútól, hogy James megtorpant.
- Kösz, haver! Ha nem adod azt a lötyit, lehet, hogy már a temetésemet tervezhetnétek! Fekete szalagok, szellemzenekar, gyászoló özvegy - kacsintott a mellette álló lányra -Bár, édes, azt hiszem, te adott esetben sajnos nem vehetnél részt a szertartáson, Azkabanban csücsülnél.
Hallgatósága ledöbbent pillantásokat váltott. Mi ez?! Édes? Lötyi? Haver?!
Elsőként Sylvia tért magához, és óvatosan feltette a mindannyiukat leginkább foglalkoztató kérdést:
- Öhm, Perselus… mondd, jól vagy? És hová tűnt Black? -döntött végül a családnév mellett, nehogy felbosszantsa a láthatólag labilis fiút. Általában nem félt felbosszantani kedvenc öcsikéjét, ez azonban meglehetősen különleges helyzet volt.
- Miii? Hogy hívtál?! Térj észhez, te lány! Különben is, mi az a bolondság, hogy hol vagyok? Ez amolyan ,,menj ki a folyosóra és nézd meg, ott vagyok-e” típusú kérdés volt, vagy mi?
Sylvia, Remus és James egyre jobban megütköztek. Egyikük sem értette a helyzetet, így James megoldotta egy semlegesnek gondolt megjegyzéssel:
- Én nem adtam neked semmilyen… öhm… lötyit.
- Akkor te voltál, Remus?
- Ühüm… hát nem.
- Sylvia?
- Nem, Pers.
A három ember aggódva nézte a most már talpra ugró negyediket.
- Hányszor mondjam még? Mért nem hívsz Siriusnak, mint eddig?! - kiáltott az rá a mellette álló lányra.
Ekkorra viszont már a lány is elérte béketűrésének határát, így előrántott a zsebéből egy kis kozmetikai tükröt, és gyors mozdulattal a fiú orra elé tartotta.
- Hát ezért, te idióta hülye! Szerinted kinek az arca ez, hmm? Talán a Jóistené? Neem, öcsi, ez mindig is Perselus Piton csodálatos ábrázata volt, nekem elhiheted, elég jól sikerült már megjegyeznem a vonásaidat! - csattant fel. -És, ha abbahagytad a színjátékot, lassan megmondhatnád…
- Öööö Sylvia, figyelj - szakította félbe a dühkitörést Remus, aki egész idő alatt a mardekáros fiú arcát nézte. Az pedig teljes döbbenetet tükrözött, amióta elé került a tükör, ami szemmel láthatóan fogva tartotta a tekintetét. - Mi a baj, Piton?
- Ez nem lehet - suttogta Perselus -Ez nem én vagyok.
- Hogy mi van? - szólt most már James is hozzá a témához.
- Hát ezt nem hiszem el.
- MI VAN, Pipogyusz? - próbálta meg kizökkenteni a szellemi leépülés jeleit mutató fiút.
Mielőtt azonban választ kaphatott volna, kicsapódott a könyvtár ajtaja, és berobogott rajta Madam Cvikker. A három fiatal meglepetten nézett rá, szinte már el is felejtették, hol vannak és mi lenne a dolguk. Perselus jóformán észre sem vette a változást.
A könyvtárosnő hangja betöltötte a termet.
- Mégis mit képzelnek? Miért kiabálnak itt egész este? És különben is - nézett körbe. -Hogy merészelt ellógni Mr Black?!
Mielőtt bármelyikük válaszolhatott volna, a nő sarkon fordult és még kifelé jól érthetően morogta:
- De meglesz még ennek a böjtje, meg ám, ezt azért nem ússza meg! Ott hagyni egy büntetőmunkát! Hallatlan…
Távozása után egymásra néztek, majd mintegy parancsszóra a mardekáros fiúra.
Ő pedig megszólalt.
- Figyeljetek, ez így elég hihetetlen, de én… én nem Pipogyusz vagyok - gúnyosan elmosolyodott a gondolatra, miszerint HIHETETLEN, hogy Ő nem PITON. Hah!
- Szóval csak azt szeretném, hogy tudjátok, én Sirius vagyok. Sirius Black.
A nagy vallomás után sorban ránézett mindhárom társára.
Remus és Sylvia hitetlenkedve nézték. Az a gúnyos mosoly… olyat csak Perselus Piton képes produkálni. Ezen az arcon, ez a grimasz.
Nagy meglepetésére azonban James már mosolygott rá, méghozzá egyre szélesebben.
- Mi van? -mordult rá barátjára; nem bírta elviselni mindentudó ábrázatát.
James arca elkomolyodott, majd finom mosollyal megjegyezte:
- Százfűlé-főzet, Sirius… a lötyi, amit megittál. Százfűlé-főzet.
A végét egy elismerő kis nevetéssel zárta. A többiek meglepett pillantására szemeit forgatva magyarázni kezdett:
- Hát nem emlékeztek? Nemrég tanultunk róla átváltoztatástanon. Megfőzöd, megiszod, és felveheted egy másik ember alakját. Uhh, szegény Pipogyi! McGali keresztülhúzta egy kicsit a számítását! Azzal, hogy megtanította ezt a bájitalt. Így tudjuk, mi történt. A főzés egy hónapig tart, így már biztosan előbb kitervelte ezt a mutatványt - tette hozzá a még mindig értetlen tekinteteket látva. -Ja, neeem. Akkor még nem is jártunk suliba, ezek szerint raktáron volt neki, és jött a nagy alkalom, a büntetőmunka.
A másik három értetlenül nézett össze. Azt már megszokták, hogy ha átváltoztatástanról van szó, barátjuk agya minden apró kis információmorzsát megtart, de valahogy egyikükben sem állt össze a kép, hogy is volt ez az egész?
- Hát még mindig nem értitek?! Piton a porfelhőben megitatta a főzetet Tapmanccsal, majd egy pillanatig sem habozva köddé vált, ezzel a lógás bűnét zúdítva barátunk fejére. - nyilatkoztatta ki színpadias sóhaj kíséretében - Álljunk neki dolgozni, egy óra múlva elmúlik a hatás, hacsak nem változtatott a recepten, belőle még akár ezt is kinézném. Pipogyi már rég messze jár, és az egyik folyosón élvezi a szerzett nyugis órákat, vagy a Mardekár kandallójánál pihenteti megfáradt tagjait. -azzal elkezdte leszedegetni a könyveket az egyik polcról, majd szép lassan a többiek is követték a példáját.
A bájital módosítottnak bizonyult, így pont akkor múlt el a hatása, amikor végre elengedte őket fogva tartójuk. A könyvtárosnő nem volt hajlandó meghallgatni semmilyen érvet. Olyan dühös volt már a társaságra, hogy félő volt, hogy kapnak egy nem túl kellemes ártást a nyakukba, ha nem tűnnek el azonnal.
Perselus Piton pedig valóban egész este a lábait melengette a kandalló előtt.
Pihenése azonban csak nővére megérkezéséig tartott, a lánytól ugyanis olyan fejmosást kapott, mint életében eddig nem túl sokszor.
És arról még nem is tudott, mit terveznek ellene a Tekergők, ezt a legutóbbi kis akcióját megtorolandó.
| | |
|
|
FRISS:
Aug. 19. szerda: HP fanMANGA menü jobb oldalt, két képregénykötet található meg benne (és lesz még több is, Evgeny jóvoltából). Ma a Sigma 1-2. került fel (snarry, Master-Pupil relationship)
júl. 31. (p)
Kis HP6-os helyzetértékelés (A Film:)
Nyitottam két folyamatos rovatot, amin felküldögethetem az űrbe új látott/olvasott tapasztalataimat a fandomban. Kép- illetve ficajánlóból állnak. Nem elemzések: habkönnyűek, gyorsak (mintha egy ismerősöd mondaná el neked:)
És: neue chat, valamint szavazás (nem nagy szám, csak pihent voltam).
| | |
|
NYARTH |
|
|
| | |
|
HP fanMANGA! |
|
|
| | |
|
Titkos ablak titkos kert |
|
|
| | |
|
FOLYAMATOS ROVATOK |
|
|
| | |
|
C. F. GILL: Véleménye szerint egy hétköznapi ember is használna ilyen kifejezéseket egy nála fiatalabb férfihoz írott levélben?
OSCAR WILDE: Örömmel jelentem, hogy nem vagyok hétköznapi személy.
(Oscar Wilde pere I. 1895. ápr. 26-máj. 1.) | | |
|
Magyarázatok |
|
|
| | |
|
Klikktár I. |
|
|
| | |
|
°° Klikktár II. °° |
|
|
| | |
|
Néhány mosoly :) |
|
|
| | |
A rosszaság mese, amelyet a jó emberek találtak ki azért, hogy a többiek csodálatos vonzerejét megmagyarázzák.
(Oscar Wilde)
| | |
,,Olyanok vagyunk, amilyennek az Úr megteremtett. Némelyikünk még rosszabb"
(Tom Jones - film)
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
