|
 |
Susan Kreberrel közösen: È severamente proibito (x) |
|
|
07. Utószülinapi ajándék
2006.05.14. 00:17
Sylvia meghányja-veti magában az incidenst, Severus kiakad, Lily segíteni próbál, Sirius elhatározza magát, James elrugaszkodik a valóság talajától... Végeredményben talán Remus az egyetlen, aki normális marad.
¤×¤×¤×¤×¤× S ¤×¤×¤×¤×¤×
- Nem értem, miért kerítesz ekkora feneket a dolognak. Vagyis ekkora feneket a fenekemnek –ásította Sylvia, miközben Severus oldalán sétált a slytherin klubhelyisége irányába.
- Megszégyenített! Megalázott! Téged ez hidegen hagy? –suttogta izzó hangon Severus, és tömény undorral arcán zsebre dugta pálcatartó kezét, újabb támadástól tartva.
- Ugyan! Csak egy kis tréfa volt! Ez jelzi, hogy tetszem neki! –mosolygott Sylvia. –Hát, az uraság még nem nőtt ki az oviból, így elég kezdetleges az eszköztára, de azért megpróbálta…
- Hagyd abba! –szakította félbe ingerülten öccse. –Nem érted, mire megy ki a játék? –morogta, miközben egy leplezetlenül vigyorgó lány sétált el mellettük, érdekes megjegyzéssel tarkítva Severus sérelemlistáját (,,Hé, Snape, te is feketét hordasz, mit a nővéred? De ugye nem csipkés?...”)
- Nyugi már! –legyintett Sylvia. –Majd megunja… Minek figyelsz az ilyesmikre? –pillantott oldalra. Severus ugyanis olyan arcot vágott, mint akire kimondták a halálos ítéletet.
- Először a hajam, most meg ez… elegem van –sóhajtotta.
- Mi van a hajaddal? –vonta fel a szemöldökét kérdően Sylvia. Hiába, nem tartozott a jó megfigyelők közé.
- Potter lehasította legalább a felét –sziszegte alig hallhatóan a fiú. –És most, ha megbocsátasz, nekem órám lesz. Te meg elmélkedj csak nyugodtan ezekről a kedves emberekről.
A lány meglepetten bámult távolodó öccse után –Severus olyan sietősen lépkedett, hogy futás nélkül most már esélye sem volt utolérnie a klubhelyiség ajtajáig. Ahogy megpillantotta testvérét hátulról, tompa nyögés hagyta el a száját –annak hátáról teljes mértékben hiányzott hollófekete hajzata.
- Nem lehet igaz… -suttogta szinte magának a megdöbbent lány a folyosó félhomályában. –Hm. Rendben. Akkor tréfára fel! –jelentette ki gonoszkásan mosolyogva, és egykedvűen állta az őt megbámuló két másodéves lány csodálkozó pillantását.
A délután meg is hozta a Sylvia által áhított lehetőséget. Megtudta ugyanis, hogy működik egy félig-meddig titkos sötét varázslatok kivédése szakkör az iskolában, az úgynevezett elit számára. A kivételesen tehetséges diákok, illetve a nagyon elvetemültek kapták meg a lehetőséget, hogy hetente egyszer tiszteletüket tegyék Slughorn professzornál –aki bájitaltant tanított ugyan, de azért jelentős tudással rendelkezett a tantárgy terén, nem beszélve azon előnyéről, hogy már több éve tanított az iskolában. Utóbbit ugyanis Roxfort eddigi SVK tanárairól nemigen lehetett elmondani… Sirius Black pedig benne volt abban az elitben.
A lány tehát izgalomtól csillogó szemmel keresgélte a tagokat; eddig csak egyikük nevét tudta meg a fiúén kívül: Lilian Evansét. Első látásra szimpatikus volt neki a csajszi: hosszú, vörös hajú, erős kiállású, céltudatos griffendéles volt, zöld szemeiben az értelem fényével. Sylvia tehát azonnal le is támadta a parkban: nem kreált indokot és nem keresett megfelelő helyzetet, ő egyszerűen csak odasétált az emberekhez, akiket meg akart ismerni. Többek között ez volt félelmetes Sylvia Snape személyiségében, és ez adott okot oly sok diáknak, hogy származásában (vagy öccséében) kételkedjen.
***
- Persze, szeretem a Queen-t –nevetett Lilian. –De a Prérifarkasok se játszanak rossz zenét.
- Hallanád csak otthon a hangzavart, amit én teremtek! –kacsintott rá Sylvia. –Vagyis Anya azt mondja… szegény nem tudja értékelni a Rammsteint.
- Azt én sem -rázta a fejét Lil; vörös tincsei csak úgy repkedtek arca mellett. –Nekem túl vad.
- Igaz, egy kiiicsit… De azért Apa szereti. Vagyis a mostohaapám, de nekem valahogy ő tűnik az igazinak.
- Ezt elmondanád még egyszer, lassabban? –mosolyodott el Lil. Mikor Sylvia nagy levegőt vett, gyorsan leállította: -Csak vicceltem, értem a szitut.
- Áh, dehogy érted, én se értem –vont vállat Sylvia. Van egy mugli angol apám, akinek én vagyok az elsőszülött gyermeke; később elhagyta az anyámat, aki magyar, és elvette azt az angol aranyvérű nőcit, akitől született egy fia, aki az én féltesóm…
- Uhhh. Ezt most tényleg még egyszer –vigyorodott el Lilian.
- Szóval. Félvér-magyar anyuci, mugli-magyar mostohaapuci, mugli-angol apuci, félvér-angol-hibbant öcsi. Stimmt? –kuncogott Sylvia. –Szubjesszus, tíz perce ismerjük egymást, és én a családfámról regélek…
- Az a félvér-angol-hibbant öcsi nem Severus Snape véletlenül? –érdeklődött kíváncsian Lilian, de látszott rajta, hogy már tudja a választ.
- Aha. Nem hiszem, hogy van névrokonunk… Ki hallott már ilyen fura nevet?... Upsz! De ne mondd el senkinek, hogy mugli az apánk; azt hiszem, Sev elevenen megölne, ha mások megtudnák.
- Elevenen megölne? Érdekes ötlet –konstatálta Lil.
- Bizony, ő már csak ilyen. Megöl, és örökre meghalok. Kiskorában mindig ezt mondogatta, ha kihoztam a sodrából. Persze utána még tovább idegesítettem, azzal, hogy vajon hogy tudna úgy megölni, hogy nem örökre halok meg? De úgy négy évesen még nem nagyon esett le neki a tantusz –vigyorgott Sylvia. –Amúgy persze másoknak is el fogom kotyogni ezt a mugli-apa dolgot, mert úgyis elfelejtem, hogy ezért Sev örökre megöl; szóval ha véletlen elszólod magad, nem tesz semmit. Csak lehetőleg ne írd ki a nagytermi hirdetőfalra.
- Rendben, azt hiszem, ezt megígérhetem –bólintott Lilian. A Snape lány elismerően bólogatott, és csillogó szemekkel megkérdezte:
- Figyu, az a Slughorn-szakkör kóser dolog? Én is szívesen elmennék, csak hát nem vagyok kiskedvenc… Hogy megy ez az egész nálatok? Nekem még minden új. Nálunk a régi suliban nem voltak titkok… Még a tanáraink telefonszámát, lakcímét és kedvenc édességét is ismertük. Ami nem jött rosszul az év végi jegyfeljavításban –tűnődött el nosztalgiázó arccal.
- Mi? A telefonszáma, a lakcíme vagy a kedvenc édességének neve? –vonta fel a szemöldökét Lilian. Sylviának megvolt az a varázsa, hogy már ismerkedésének első húsz percében ártatlannak tűnő pikáns megjegyzéseket ejtett el, amiket a humorral megáldott áldozatok kellőképpen díjaztak is. Őt nem úgy emlegették, mint A Lányt, Aki Szeret SVK-ra Járni, vagy A Lányt, Akit Így meg Így Hívnak, hanem inkább mint ,,A Lányt, Aki Irtó Vicces, De Mit Is Beszéltünk Vele?!”.
- Ki tudja –hunyorgott a mardekáros lány, és élvezettel megrázta a haját a ráomló napsütésben.
- Hidd el, itt se jön rosszul a jegyeknél –mosolyodott el Lilian. Tetszett neki Sylvia kissé furcsa viselkedése, de az a gyanú is kezdte befészkelni magát elméjébe, hogy a lány csak Slughorn kiskedvenc-listájára akar felkerülni őáltala.
-Akkor én is megyek! –jelentette ki eltökélten Sylv. –Ne aggódj ám, nem túrlak ki a helyedről… Mondjuk legyenek enyémek a péntekek –bolondozott. –Ööö… amúgy melyik ez a Slughorn? –kérdezte tűnődve.
- Na, úgy feliratkozni a listájára, hogy azt se tudod, ki ő, baljós jel –nevette el magát a griffendéles. –A bájitaltan-tanár.
- Mi? Uram Jézus! –foglalta össze tapasztalatait Sylvia. –Akkor inkább leiratkozom. Borzalmas. A bájitaltan borzalmas. Minden bájitaltan-tanár borzalmas. Még a nevük is borzalmas! Hogy hangzik már! Bájital-TAN-TAN-ár…. Tan-tan-tan… -dúdolgatta. –Még kimondani sem lehet. Nemhogy megtanulni…!
- Nem minden bájital…tan…tanár borzalmas –jelentette ki derűsen Lil, gondosan ügyelve a szünettartásra.
- Fenét! A b… szóval, a bétanárok mind velejükig gonoszak! Őket szándékosan az emberiség kiirtására kenték fel!
- Az öcséd mégis nagyon jó bájitaltanból –állapította meg a griffendéles lány somolyogva.
- Az öcsém épp ezért jó bájitaltanból –affektálta gunyorosan Sylvia. –Ha nem tudnám, hogy SZENT lesz, azt mondanám, hogy TANÁR.
- Szent? –csodálkozott Lilian. –Már mért lenne ő szent?
- Óh, erkölcsök, Sylvia…. Óhhh, óvd a büsssszkeséget, Sylvia… Ááá, ne add ki magad az embereknek, Sylvia! –parodizálta testvére hanghordozását a mardekáros lány gúnyosan, de szeretettel. –Komolyan mondom, egyszer fogom magam és bevonulok egy zárdába és nem lát soha többé.
- Nem olyan rossz hely az –jegyezte meg mosolyogva Lily. –A húgomat is kiengedik néha.
Sylvia elnevette magát a poénon, majd óvatosan rákémlelt a másik lány arcára, hogy tényleg poén volt-e. Az Evans lány is derűs volt, s kissé cinikusan mesélni kezdett konzervatív lelkületű húgáról.
***
- Upsz, mennem kell mágiatörire az aprólékok közé… majd látlak még, ugye Lil? Küldj fényképet, ha mégse –vigyorgott rá új barátnőjére Sylvia.
- Neked dedikálom is, ha kell –de ne add oda másnak! –búcsúzott Lily, és még egyszer végigmérte a rózsaszín-lila csíkos térdzoknit, ami a slytherinen díszelgett.
- De, majd körbeadom büntetőmunkán azoknak a pancsereknek… Tényleg, a pancserek! –kapta a szája elé a kezét Sylvia. –Black, bosszú, szakkör, Slughorn… Teljesen elfelejtettem. Lil, kérhetném a segítségedet? –kérdezte, most először komoly hangnemet megütve.
- Miben? –Lily gyanakvó arckifejezéssel nézegette a másikat. –Potterékre célzol? Velük vagy büntetőmunkán, úgy emlékszem… Nem hozlak össze vele! –jelentette ki gyorsan.
- Fúj, dehogy! –döbbent meg Sylvia. –Ez meg honnan jött?
- Nem te lennél az első, aki kéri –vonta meg a vállát Lilian. -,,Mert rád hallgat” –affektálta kislányos orrhangon.
- Uhh… Ciki. Kerítőnőnek lenni nem jó –állapította meg a másik. –Neeem, én bosszút akarok. Bosszút Potter és Black ellen. Ha láttál az ebédlőben…
- A bugyis mutatvány? Igen, az elég gáz volt, megértelek –suttogta megértően Lil.
- Nem az, hanem az, hogy Sev teljesen berágott ettől, és amikor berág, akkor közlékenyebb, mint amúgy.. -Lily elég érdekes képet vágott, mikor meghallotta, hogy Sylviát nem alsóneműje nyilvánosságra kerülése bántja, de a másik lány ezt a lelkes magarázásban észre sem vette- és megtudtam, hogy Potterék mostanában az ő irányában is elég aktívak, mert suttyomban lenyírták a haját… Tudod, régebben ilyen hátközépig érő haja volt, most meg vállig érő ezek miatt… Nem lenne rossz utószülinapi ajándék neki, ha bekerülnék a Slughorn-elitek közé, és ott folyamatosan szivathatnám Blacket, így rajta keresztül Pottert is. Persze csendben és ügyesen… és nem durván… amolyan sylviásan…
- Benne vagyok –vágta rá gyorsan Lil. –Segítek bekerülni. Tényleg szép utószülinapi ajándék. Az enyém nemsokára lesz. Adj nekik a nevemben is…
¤×¤×¤×¤×¤× red ¤×¤×¤×¤×¤×
Sirius nem tudta, mit gondoljon. Ahogy Sylvia ránézett, egyértelmű volt, tudja, ki a felelős csini fekete rövidnacija köddé válásáért. És ahogy szó nélkül kivonult a teremből, egyértelmű volt, a dolgot még nem tekinti lezárt ügynek… de vajon mit tervez?
Hirtelen bevillant a reggeli kép, és Sirius nyelt egyet. Mennyivel jobb lett volna eltüntetni az összes ostoba cuccot! De azért ennyi ember előtt… nem, ő meg szokta kapni, amit akar. Most Sylviát akarja. És egy Black nem osztozik senkivel! Pedig milyen szívesen levarázsolná azokról a nőies idomokról a falatnyi öltözéket!
Most már tényleg komolyan nekiáll meghódítani Ms Pitont… Ms Mardekár… magában már elkönyvelte, hogy véget kell vetnie eddigi tartózkodásának a házzal szemben. Pedig az már tekintélyes múltra tekinthetett vissza: tizenegyéves fiú ül egy széken, feje eltűnik egy ócska süvegben. A fiú fenyegetőzik, a fejfedő Griffendélt kiált… tizenkétéves srác utánafordul egy libbenő vörös hajzatnak a folyosón, a lány rámosolyog, megcsillan a mardekáros címer a talárján… a srác szép szeme összeszűkül, és ő továbbsiet… tizenhárom évesen az ágya rejtekében fogadalmat tesz, hogy nem fog „azzal a néppel” semmi kapcsolatot teremteni… és tizennégy, háta mögött több kapcsolattal, mint sok varázslótanoncnak végzős korára, de egész idő alatt rá sem tekint „azokra a lányokra”…
Ebben az ellenszenvben benne volt minden, ami az életét irányítja: szülei orientáltsága, tőle való elfordulásuk, a serdülő fiú fékezhetetlen hite és dühe a sötét oldal ellen, hűsége barátai iránt… és hát tuti, hogy a drága jó Regi is Malazár házába kerül majd, a kis mintagyerek…
Tudta jól, hogy az aranyvérű mardekáros lányok minimum ötven százaléka végül a fekete köpeny – fehér álarc összeállítású divatot választja, és egy hasonló ízlésű férj oldalán köt ki. És nem akarta, hogy akár egy ilyennek is legyenek őróla közelebbi emlékei… de Sylvia más! Ő nem lesz halálfaló, ő nem lesz a Nagyúr földöncsúszó szolgája… a gondolatra összeszorult az ökle. Elemi erővel tört fel benne a gyűlölet és megvetés, és mind szüleire irányult. Miért? Mért nem tudott egy normális családba születni?! Vagy legalábbis egy kicsit kevesebb kígyó közé… rühellte a kígyós cuccokat. Ez is személyisége nagy ellentmondásai közé tartozott, az élő kígyókat ugyanis egészen szerette. Már az óriáskígyókat, a mérgesektől kicsit mindig tartott. De…
Gondolataiból a csengő éles hangja zökkentette ki. Erre a jelre több diák is felriadt, majd kezdtek kiszállingózni a mágiatörténet-teremből. Véget ért hát ez az óra is! A nap utolsó kötelező közös alvása. Sirius mostanában minden órát jóformán végigaludt, már amikor nem éppen elkalandozó gondolataival szárnyalt együtt. A harmadik állapot olyan szintű röhögéseket eredményezett egész, teljes órákon, hogy nem egy tanár nézett kérdőn a padja felé. De erről nem ő tehetett: hát lehet nem röhögni, ha Ágas minden egyes mondathoz, ami a tanár szájából elhangzik, fűz egy kis kiegészítést? Vagy épp nem is ahhoz, csak úgy ömlik belőle az objektív hülyeség… Van olyan, hogy Sirius egyszerűen lecsapja legjobb barátját, de ilyenkor… ahh, nem lehet máshogy bírni.
A klubhelyiség felé tartva meglegyintette a pálcáját, mire a saját és három barátjának könyvei is a levegőbe emelkedtek, és elkezdtek előttük utat törni a tömegben, de csak finoman. Három barátja hálásan nézett rá, és Ágas színpadiasan beleájult Holdsáp karjába, jelezve, hogy ő már kikészült. Remus adta meg a kegyelemdöfést a fiúnak:
- És ma még megyünk könyvtárat pucolni…
Azonnali hatásként szavaira James teste jóval nehezebb lett: a fiú teljesen elengedte magát, és még mindig barátjára hanyatlott. Remus megforgatta a szemeit. Mivel már csak egy hét volt holdtöltéig, nem volt túl jó fizikai állapotban. Így hát hirtelen ötlettől vezérelve előkapta pálcáját, és barátjára szegezve elmormogott egy Vingardium leviosát. A súly rögtön engedett: a fiú a könyveket követve lebegett előre. James először megpróbált lejutni, de aztán látva a felfelé görbülő ajkakat, taktikát váltott: megfordult, és elkezdett úszni a levegőben, illetve bonyolult tornagyakorlatokat végezni, majd törökülésbe leült, és élvezte a súlytalanság pihentető nyugalmát. Közben izgalmas kilátás nyílt az alant haladó lányok dekoltázsába…
És különben is: jobb, ha az emberek veled nevetnek, és nem rajtad…
| | |
|
|
FRISS:
Aug. 19. szerda: HP fanMANGA menü jobb oldalt, két képregénykötet található meg benne (és lesz még több is, Evgeny jóvoltából). Ma a Sigma 1-2. került fel (snarry, Master-Pupil relationship)
júl. 31. (p)
Kis HP6-os helyzetértékelés (A Film:)
Nyitottam két folyamatos rovatot, amin felküldögethetem az űrbe új látott/olvasott tapasztalataimat a fandomban. Kép- illetve ficajánlóból állnak. Nem elemzések: habkönnyűek, gyorsak (mintha egy ismerősöd mondaná el neked:)
És: neue chat, valamint szavazás (nem nagy szám, csak pihent voltam).
| | |
|
NYARTH |
|
|
| | |
|
HP fanMANGA! |
|
|
| | |
|
Titkos ablak titkos kert |
|
|
| | |
|
FOLYAMATOS ROVATOK |
|
|
| | |
|
C. F. GILL: Véleménye szerint egy hétköznapi ember is használna ilyen kifejezéseket egy nála fiatalabb férfihoz írott levélben?
OSCAR WILDE: Örömmel jelentem, hogy nem vagyok hétköznapi személy.
(Oscar Wilde pere I. 1895. ápr. 26-máj. 1.) | | |
|
Magyarázatok |
|
|
| | |
|
Klikktár I. |
|
|
| | |
|
°° Klikktár II. °° |
|
|
| | |
|
Néhány mosoly :) |
|
|
| | |
A rosszaság mese, amelyet a jó emberek találtak ki azért, hogy a többiek csodálatos vonzerejét megmagyarázzák.
(Oscar Wilde)
| | |
,,Olyanok vagyunk, amilyennek az Úr megteremtett. Némelyikünk még rosszabb"
(Tom Jones - film)
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
