|
 |
Susan Kreberrel közösen: È severamente proibito (x) |
|
|
6. Piton-porolás és miegymás
red cat és Kreber 2006.05.14. 00:16
Mint az előre várható volt, a büntetőmunka meglehetősen kétpólusúra sikeredett, s kisebb háborús frontok alakultak ki. A nem várt ráadás azonban azok az ötletek és csínykezdemények, amik az átéltek (és talán a túl sok tanulás okozta megzápulás) hatására kisarkantak a két fél lelkében... A Pitonoknak igencsak fel kell(ene) kötni a gatyát..
ßßßßßßßßßß red ßßßßßßßßßß
Aznap este a könyvtár felé három ember lépdelt. Sirius legjobb formáját hozva, valamint pálcáját készenlétben tartva, vidáman kocogott előre. James méla undorral maga elé meredve; az sem dobott sokat a lelkiállapotán, hogy Slughorn Lily mellett ítélt: James üsttársa Katie Holvestorne lett. Helyes lány, de sajna nem Lil… Remus pedig nagyon-nagyon aggódva ballagott. Tartott ettől az egész estés összezárástól a két Pitonnal. És ez a stressz egy teljes hétig fog tartani! Bele fog őrülni!
Mikor odaértek, a Mardekár két díszpéldánya már a könyvtárban üldögélt: Perselus egy vékony könyvet tartott finom ujjai között, arca szobormerev volt. Sylvia vidáman ücsörgött a vele szembeni fotelban, lábait keresztbe tette, és nézegette a könyvespolcok sűrű és tarka erdejét. A belépő három griffendélest széles mosollyal ajándékozta meg. Ekkor belépett Madam Cvikker is, majd két kezét összecsapva megszólalt:
- Á, látom, már mindannyian itt vannak. Akkor kezdhetjük is! – azzal beterelte őket a helyiség legtávolabb eső sarkába, és a polcok felé intett. – A feladatuk a kötetek leporolása és rendszerezése. Mondhatnám, kapóra jöttek nekem: ez az év eleji munka igazán fárasztó tud lenni… Akkor én most megyek. Úgy tudom, éjfélig van kiszabva a büntetésük. Akkor visszajövök, és bezárok. De figyelmeztetem önöket: a szobám itt van a szomszédban, mindent hallok! -ezzel kiment.
- Húúú, inkább nem képzelem el a hölgy estéit… Ül a szobájában, és hallgatózik, nem lopózott-e valaki az ő kis szentélyébe… - röhögött fel Sirius.
Perselus csak morgott valamit nagyon-nagyon halkan, és elkezdte leszedni a polcról a könyveket. Remus odaállt mellé, és segíteni akart neki, a mardekáros azonban tüntetőleg odébb ment, és ott folytatta tovább. Sirius azonnal abbahagyta Sylvia megkezdett puhítgatását, és annak öccsére fordította figyelmét:
- Valami gond van, Pipogyi? – kérdezte visszafojtott dühvel, de közel sem visszafojtott hangon.
- Szállj le rólam, te ostoba … - a mondatot azonban már nem tudta befejezni, Sirius talárujjból kilógó pálcája intésének következtében: a következő pillanatban már az egyik könyvespolcnak vágódott, estében magával sodorva annak jelentős tartalmát. Sylvia finom ívű szemöldökét lazán felhúzva várta, mit tesz kedves öcsikéje. Ezt azonban nem tudhatta meg, mivel a zajra berontott a terembe a könyvtárosnő, és a romhalmaz láttán kerekre tágult a szeme. Pongyolája lebegett mögötte, ahogy a vitatkozók felé rohant.
- Maguk meg mégis mit képzelnek magukról?! Mi ez a romhalmaz tíz perccel azután, hogy itt hagytam magukat?
- Tudja, asszonyom – felelt James lehengerlő mosollyal az arcán – mi csak egy újfajta rendrakási módszert dolgoztunk ki. Leszedjük a könyveket egy segédeszköz segítségével (erre vállalkozott önként Perselus) – nyomta meg enyhe gúnnyal a nevet –, majd szépen rendbe rakva visszapakoljuk őket. A porolás így feleslegessé válik, hiszen az esés lendületétől úgyis letisztulnak…
- Ne nézzük egymást hülyének, rendben, fiatalúr?! Rendet akarok! Csak rendet. – Ezzel egy horkantással kicsörtetett a könyvtárból. Sylvia halkan kuncogott egyrészt a helyzetkomikum miatt, másrészt James rögtönzött kis monológján. Perselus dühösen felkelt, leporolta magát, aztán újra a polcok felé fordult.
A következő pillanatban Sirius csapódott egy hatalmasat a szemközti polc tetején, teljesen feldöntve azt, és ezzel egész könyvlavinát elindítva – három polcon keresztül. Perselus még hátrafelé is remekül célzott…
A könyvtárosnő újra berohant, lehordta őket, majd kiment.
És ez így ment, mindig újabb és újabb trükkökkel.
Madam Cvikker 11-kor elégelte meg a dolgot:
- Ebből elegem van! Ez tarthatatlan! Azonnali hatállyal kérem mindkettőjük pálcáját!
A griffendéles trió döbbenten nézett. Pálcát elkobozni?! Sylvia már nem bírta tovább, és a négy fiú arckifejezését látva csengőn elnevette magát. A könyvtárosnő megrovó pillantást vetett rá, majd egy Invito!-val begyűjtötte a két garázda pálcáját, és elviharzott.
Mikor tíz perc múlva arra kellett visszatérnie, hogy immár párbajpózban van a két fiú, már komolyan dühös lett. Sirius kezéből Sylvia, Perseluséból Remus pálcáját gyűjtötte be. Már indult kifelé, mikor a válla fölött még visszaszólt.
- Mára mehetnek. A pálcákat megkaphatják majd a házvezető tanáraiktól. Elegem van, jó éjszakát.
Sirius vágott egy fintort, elmentében végigsimított Sylvia fenekén, a fülébe súgott egy „bocsi”-t, majd barátaival visszament a klubhelyiségbe.
Remus a fejét csóválta. „Mi lesz ebből holnap?”
James csak vigyorogva lóbálta megmaradt pálcáját. Ő nincs olyan mélyen menne abban a bizonyosban, és volt egy szórakoztató estéje…
ßßßßßßßßßß S ßßßßßßßßßß
Sylvia Snape vidáman üldögélt az ágya szélén, és épp a körmei formára vágásán ügyködött. Időnként felpillantott felelősségteljes munkájából egy-egy derűs megjegyzés erejéig, melyeket szobatársainak szánt, de tulajdonképpen önmaga boldogítására lőtt fel.
- És mihez kezdesz velük? –folytatta a megkezdett csevegést Cintia, aki láthatóan osztotta Sylvia véleményét: Vidámnak lenni mindenek felett.
- Mihez kezdenék? –vont vállat az ezúttal tetőtől talpig halványzöldbe öltözött lány. –Ők utálják egymást, nem én őket…
- De meghosszabbított büntetést kapnak, az fix! Meg fogják ölni egymást! –állapította meg aggodalmas hangon Emily, aki a szomszéd ágy büszke –de nem éppen felhőtlen hangulatú- tulajdonosa volt. Kissé elege volt már abból, hogy Sylvia folyton dudorászik lámpaoltás után…
- És az téged zavar? –érdeklődött gúnyosan az egyik rövid, fekete hajú slytherin leány. –Tudtommal nem vagy oda Black-ért…
- Minden emberéletért kár – nyilatkoztatta ki egykedvűen Sylvia; felnézve társnői döbbent arcképével találta szemben magát. –Csak vicceltem… -tette hozzá gyorsan. –Nem hinném, hogy az öcsém embernek számít… bár azért tegyük hozzá, hogy olykor nagyon édes tud lenni. Tényleg! –élénkült fel. -Nem tetszik valamelyikőtöknek? –kérdezte kacagva.
A lányok egyöntetűen hümmögtek, majd hirtelen mind egy magas, sovány alakra meredtek egy távolabbi ágyon.
- Már megint engem szivattok? –morogta felháborodott hangon az illető sötét hajú lány, és vágott egy sértett fintort.
- Enya odavan Severusért, csak most játssza az eszét –közölte a vigyorgó Sylviával emelt hangon Cintia.
- A hajadat is feketére festetted; nézz magadra! –mondta csúfondárosan a rövid, sötét hajú lány, aki Emilyt is piszkálta az imént.
- Azért, mert az a kedvenc színem! –hangzott az epés válasz.
- Nekem is gyanús vagy… -csatlakozott Sylvia is. –Csupa fekete ruha… Mi vagy te, valami szektatag?
- Nekem az ne beszéljen, aki a negyedikesekkel jár bájitaltanra! –vágott vissza a sértett meglehetősen gyorsan.
- Nem tehetek róla, hogy odaát mi lassabban vettük a tananyagot… A tanárom folyton bolondozott –vont vállat egykedvűen Sylvia. –De csak ebből az egy tantárgyból vagyok pocsék. Ja meg mágiatörténetből, de abból alapból mindenkinek annak kéne lennie, úgyhogy… nem értem, mért tettek abból a harmadikba. Szerintem egész jó lett a szintfelmérőm.
- Naná. Ahhoz, hogy üstöt pucolj a Három Seprűben! –veregette vállon bizalmasan Cintia. –Nem baj, csajszi, mi hülyén is szeretünk.
- Köszi –vigyorgott a Snape lány. –Jó érzés, mikor a képességeimet magasztalják…
- Állj, állj, mielőtt elszállsz magadtól, békülj ki Enyával. Nem jó, ha az ember vele haragban van, nem igaz? –jelentette ki félhangosan Emily, és az ablak mellett üldögélő, félig-meddig rájuk hallgatódzó lányra pillantott.
- Hát nem túlzottan –hangzott a rideg válasz.
- Nem is vagyunk haragban –mondta csodálkozva Sylvia. –Hiszen én nem haragszom rád!
- Akkor minek köszönhetem a szektatagos megjegyzésed? –kérdezte a másik lesajnálóan.
- Hiszen az csak vicc volt! De tényleg! Óóóó istenem… bocsiii!! –szaladt oda Sylvia a mogorva slytherinhez. –Sajnálom! –és azzal a lendülettel vadul átölelte. Enya először borzalmasan meghökkent, aztán ösztönösen végigsimított a halványkék tincseken. Pár pillanatig elmélázott a kellemes gondolaton, hogy ő most egy Snape-et simogat; aztán elemezte magában a helyzetet, és gyorsan elengedte a lányt.
- Jól van, na… Tudod, egy kissé furcsa vagy… Nem mondták még? –mormolta kissé csodálkozva.
- Csak minden második nap… Vagyis nem, köszi! –nevetett Sylvia. –Most, hogy stabilizálódtak a hangulathullámok a szobában, ideje kitervelnünk valamit! –jelentette ki pajkosan.
- Mire gondolsz? –kérdezte hűvösen az egyik fekete neccharisnyás, kékre sminkelt slytherin, aki falra felvetett lábakkal feküdt sötétzöld-ezüst paplanán. Egy másik, aki épp a Vér és arany című nagysikerű (mellesleg közismerten aranyvérű-párti) napilapot bújta, felpillantott Miss Snape lelkes arcára, és unottan becsapta az újságot.
- Ha már a fiúk így elintézték magukat… arra gondoltam, rajtunk a sor. Itt az ideje, hogy a Slytherin is beinduljon, és megmutassa, milyen csínyekre képes! –szónokolt derűsen Sylvia.
- Ez nem túl jó ötlet… Meg kell őriznünk a hírnevünket. Nem állhatunk oda bohóckodni –méltatlankodott Emily.
- Jaj Ly, te túlságosan mereven kezeled a szabályainkat! Szerintem Sylv arra gondol, a MI eszközeinkkel vágjunk oda a griffeseknek! –villantott fel egy alattomos mosolyt a rövid fekete hajú lány, akit mellékesen Angelának hívtak –nem mintha angyali lett volna… Izgatott mozdulattal felborzolta már amúgy is tépett haját, majd folytatta: - Vegyük fel a kesztyűt! Majd meglátják, hogy minket nem lehet csak úgy megátkozgatni!
- Héé… nem az öcsémet védeni szállunk ringbe –vágott közbe kioktató hangon Sylvia, és közben kislányosan vigyorgott.
- Hát akkor miért? –nézett rá értetlenül Cintia.
A Snape lány körbehordozta tekintetét a hét lányon, majd vállat vont, s derűsen kijelentette:
- Hát… csak úgy! De egy biztos: holnap én is megfogom Black seggét!
ßßßßßßßßßß red ßßßßßßßßßß
Másnap reggel James Edwin riadt sikoltására ébredt. Félrerántotta az ágya függönyét, majd, látva a nagy izgalom okát, visszahúzta, és álmosan a másik oldalára feküdt.
„Szegény Edwin… - gondolta - Nem lehet jó érzés arra ébredni, hogy fejjel lefelé lógsz a mennyezetről, ráadásul az egyik kedves szobatársad jóvoltából… Sirius vidám tekintete, ahogy a pálcát tartja, és már engedi is le barátját a plafonról… Ő szereti az ilyen vicceket. Szerencsére még soha nem ébredtem így. És nem is fogok, mert pont az ilyenek miatt mindig nálam van a pálcám, még alvás közben is: a párnám alatt. Én nem fogok fejjel lefelé lógni. Nem vagyok én egy rohadt denevér!”
Eddig jutott a gondolatmenetben (persze félálomban és nem ilyen kerek, értelmes mondatokban), mikor karját a párnája alá dugva ott csak puhaságot talált. Erre azonnal éber lett.
„HOL van a pálcám?” Felült, és felkapta a párnáját: azalatt egy fia pálca nem sok, annyi se volt. Még egy kicsi szálka sem. „Tapmancs, te rohadék! Milyen pálcával dobtad te fel Edwin reggelét?!”
Kipattant az ágyból, és kicsavarta barátja kezéből hőn szeretett pálcáját. „Ezek szerint nem biztonságos hely a párna…”- morfondírozott közben.
Edwin kicsit döccenve ért ágyat, de ötévnyi együttélés után a Tekergőkkel már semmin nem lepődött meg, így nem is volt különösebben bosszús. Elkezdett öltözködni.
- Reggelt! – mondta Sirius – MINDENKINEK JÓÓÓ REGGELT!
- Good morning, Vietnam, mi? - hallatszott valahonnan egy párna és egy takaró takarásából Remus hangja. Mint a szoba másik, még alvó lakóját, őt is Sirius „kedves” üdvözlése kergette ki az álmok boldog birodalmából. Az összes ágyon mocorogni kezdtek a takarógombócok.
- Most, hogy visszaadtad a pálcámat, és már úgyis mindenki fent van, akár öltözhetnél is, Tapmancs! – barátja meglepett tekintetét látva elvigyorodott: még csak fél hét volt, az órák pedig kilenckor kezdődnek. Vidáman folytatta: - Még csak körülbelül sem tudom megtippelni, mennyi időtökbe fog kerülni, amíg kijuttok a mi drága, jó házvezetőtanárnőnk irodájából!
Remus nyögött egyet a takaró alatt, mintha még a függönye is zárkózottabb lett volna hirtelen.
- És ha nem megyek? Csak nem tartja meg örökre! Bár… szuvenír a nagy Sirius Blacktől… - Sirius színpadiasan sóhajtott.
- És a nagy Sirius Black hogy fog ma szerepelni a bűbájtan-felelésnél pálca nélkül? – érdeklődött ártatlan bociszemekkel James.
Sirius gyilkos tekintetet vetett rá, és teljességgel pálcátlan kezével rámutatva Avada Kedavrát mormogott…
- Hé, és ha most derült volna ki, hogy képes vagy a pálca nélküli varázslásra? – kérdezte tettetett felháborodással a Potter fiú.
- Akkor szerencsém lenne: nem lenne gondom bűbájtanon a pálcám nélkül sem… - sétált ki barátja a fürdő felé.
- Hát, akkor rajta! Vegyük be az ellenséges sáncokat! – motyogta Sirius, mikor oldalán Remussal és Jamessel McGalagony professzor irodája előtt álltak. – Kop-kop-kop.
- Hát, sok szerencsét! Akkor én most megyek is. Ja, pontban hét óra harmincnégy perc van. Ezt a letolást mérni kell! – azzal egy halk kis kacajjal hátat fordított, és elindult a folyosón.
A kinyíló ajtóban megjelent a professzorasszony alakja, és betessékelte a két fiút. Már éppen utánuk ment volna, amikor meglátta a sarkon befordulni igyekvő James Pottert.
- Öhm… MR POTTER! – James megtorpant. – Jöjjön csak vissza! – A fiú vállai megrogytak, és csüggedten sarkon fordult, majd tett pár tétova lépést. – Jöjjön csak, jöjjön!
James bekullogott az irodába. McGalagony irodája nem a legjobb emlékek őrzője volt számára. A tanárnő az ajtót becsukva feléjük fordult. Bár arckifejezése semmi jót nem ígért, Sirius és Remus mégis összevigyorgott James „elkapatásán”.
A tanárnő pedig elkezdte dühös és felháborodott monológját…
- Nyolc óra tizenegy. Uhh, ez rázós volt… És igazán kihagyhatott volna engem, most tényleg nem tettem semmi rosszat…
- Nna, ne legyél már ilyen! Az a röpke plusz egy hét büntetőmunka… - két barátja pillantását látva Sirius mégis inkább visszakozott – na jó, az pocsék… De nézzük a jó oldalát: visszakaptuk a pálcánkat!
- Na azért volt egy pillanat, amikor ez, hogy is mondjam, kétségessé vált.
- Azt se felejtsd ki, Holdsáp, amikor majdnem kettétörte az enyémet. Hú, de ciki lett volna kilógó unikornisszőrrel!
- Nem is tudom, Tapmancs… Szerintem ne csodálkozz, hogy dühös lett, amikor előadtad neki Ágas barátunk verzióját a Piton-porolás csodálatos módszeréről… És hát a pálcád épp a kezében volt.
- De ha Ágas nem kiált rá, tényleg eltörte volna! – Sirius nem tudott szabadulni a nyomasztó képtől. – Kösz, haver!
Ekkorra beértek a nagyterembe, amiben csak néhány, korán reggeliző diák lézengett.
- Jéé, kit látnak szemeim! – rikkantotta James. – Én, mint a pálcád újdonsült megmentője, megragadom az alkalmat, hogy figyelmeztesselek kötelességedre! Piton kisasszony a láthatáron, méghozzá milyen kis csini rövidnadrágban! Már csak öt napod maradt!
Sirius morogva ült le reggelizni, és még jobban a tányérnyi zabkásája felé fordult, mikor a lány felkelt a Mardekár asztalától, és átvágott a termen. Sirius fejében megfogalmazódott a gondolat: a lányon ma van rendes, iskolai talár.
Sylvia már elhagyta a griffendéles asztalt, amikor hirtelen érezte az őt megcsapó hideget. Lenézett, majd meztelen lábait látva ösztönösen támadóját kereste: megfordult, és már látta is, hogy hibát követett el. Ezzel a mozdulattal hátat fordított a tanári asztalnak, és ami lényegesebb, szembe került a négy ház asztalával. Villámgyorsan összehúzta magán eddig csak a vállára terített talárját, de tudta, hogy elkésett. Ha más nem is, a közelben ülő két elsős griffendéles fiúcska arca egyértelműen mutatta, hogy ismereteik ugrásszerűen nőttek ezzel a pillanattal…
Tekintete odébbvágódott, és még éppen látta a Sirius zsebében gyorsan eltűnő pálcát…
- Hát, haver… túlteljesítettél. Ez nem tíz-húsz ember volt, hanem vagy ötven… Ráadásul én csak egy szoknya-fellibbentésre gondoltam, mire te eltűnteted a nadrágját… az Evapores egy kicsit… sokk…- James kellemesen meglepődve suttogott.
| | |
|
|
FRISS:
Aug. 19. szerda: HP fanMANGA menü jobb oldalt, két képregénykötet található meg benne (és lesz még több is, Evgeny jóvoltából). Ma a Sigma 1-2. került fel (snarry, Master-Pupil relationship)
júl. 31. (p)
Kis HP6-os helyzetértékelés (A Film:)
Nyitottam két folyamatos rovatot, amin felküldögethetem az űrbe új látott/olvasott tapasztalataimat a fandomban. Kép- illetve ficajánlóból állnak. Nem elemzések: habkönnyűek, gyorsak (mintha egy ismerősöd mondaná el neked:)
És: neue chat, valamint szavazás (nem nagy szám, csak pihent voltam).
| | |
|
NYARTH |
|
|
| | |
|
HP fanMANGA! |
|
|
| | |
|
Titkos ablak titkos kert |
|
|
| | |
|
FOLYAMATOS ROVATOK |
|
|
| | |
|
C. F. GILL: Véleménye szerint egy hétköznapi ember is használna ilyen kifejezéseket egy nála fiatalabb férfihoz írott levélben?
OSCAR WILDE: Örömmel jelentem, hogy nem vagyok hétköznapi személy.
(Oscar Wilde pere I. 1895. ápr. 26-máj. 1.) | | |
|
Magyarázatok |
|
|
| | |
|
Klikktár I. |
|
|
| | |
|
°° Klikktár II. °° |
|
|
| | |
|
Néhány mosoly :) |
|
|
| | |
A rosszaság mese, amelyet a jó emberek találtak ki azért, hogy a többiek csodálatos vonzerejét megmagyarázzák.
(Oscar Wilde)
| | |
,,Olyanok vagyunk, amilyennek az Úr megteremtett. Némelyikünk még rosszabb"
(Tom Jones - film)
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
