|
 |
Susan Kreberrel közösen: È severamente proibito (x) |
|
|
4. La donna e mobile
Kreber és red cat 2006.02.27. 22:09
Az asszony ingatag... Az első nap eseményei, a maguk szomorú és elrettentő valójukban. Vagyis remélhetőleg poénosra sikerült ez a fejezet...;)
¤¤¤¤¤¤¤ red ¤¤¤¤¤¤¤
A fiákerek már kezdtek megtelni, mikor a Tekergők négyese lekászálódott a vonatról. Peter éppen be tudott még surranni két másodikos hugrabugos srác előtt az egyikbe, akik erre letörten tovább keresgéltek, míg Sirius, Lupin és James Peter szemfülességének dicsérettel adózva bevágódtak a büszke fiú mellé a közlekedési eszközbe.
- Te, Féregfark, amilyen jó formában vagy akár megsürgethetnéd egy kicsit a mi kis hintónkat. Mindjárt éhen halok! Feldoblak a thesztrálunk hátára, jóóó? – Sirius még jól emlékezett, hogy mikor Remus tavaly mesélt nekik a fiákereket húzó rémlovakról (amikről egy, a Roxfortról szóló könyvben olvasott), Peter szó szerint remegett a félelemtől.
Be is vált a számítása: a fiú összerándult, és aggódva kifelé kezdett kémlelni a semmibe. Sirius elnevette magát a reakció láttán, majd Peter vállára csapva ő is kinézett az ablakon, megkésve leszálló lányok után kutatva a szemével. Végigpásztázta az aggódó szemekkel Hagridra bámuló elsősök tömegét, majd csendesen, hangjában világfájdalommal megszólalt:
- Hát, elég silány az idei felhozatal… Az egész csapatban csak 3-4 figyelmemre méltóbb női hölgy leledzik. Mi lesz, ha még ezeket is pont a barlanglakókhoz osztják be?!
Remus csak ciccegett egyet a Mardekár újabb megnevezésén, de James nem állhatta meg szó nélkül.
- Akkor majd folytatod hódításaidat a felsőbb évfolyamokon. Csak azt ne mondd, hogy már mindenkivel jártál, aki érdekelt. Jaaa, azokról nem beszélek, akik nem akartak veled járni… De majd idén esetleg jobban igyekszel! – vágta rá csípősen piszkálódva.
- Akiik??? Na sorold, te szájhős! Lily Evanson kívül senkiről nem tudok, aki visszautasított volna. Bár nála rád tekintettel nem is próbálkoztam be igazán! – morogta büszkeségében megsértve a jóképű fiú.
- Még jó! Egyébként mindegy is. Lily akkor sem járna veled, ha csak utána koslatnál. Engem simán utál, de téged egyenesen rühell! A gyűlölet és a szerelem pedig olyan közel van egymáshoz, hogy előbb-utóbb lesz még köztünk valami. Tudom.
Erre már Siriusnak sem volt kedve viccelődni. Barátja hangsúlya olyan fennkölt és emelkedett volt, hogy inkább nem akart összeveszni vele. Tudta, talán ez lenne a vége, és nem akarta elrontani újra a napját.
- Naaa, jöhetne már Sziamiaú néni az új, csinibabamentes nemzedékkel! Kilyukad a gyomrom! – harsogta Sirius a griffendéles asztalnál ülve.
Pár perc múlva meg is jelent McGalagony a gólyákkal, akiket sikeresen be is osztott a süveg. Sirius nagy megkönnyebbülésére a három kiszemelt közül kettőt a Hollóhátba, csak egy került a „barlanglakók” közé.
Mikor a vacsora elkezdődött, Sirius és James megpróbálta a körülöttük lévő összes tál tartalmát a tányérjukra halmozni, de Remus csak nézett a tanári asztal felé.
- Mi van? – nézett rá James.
- Nem vitték ki a Süveget. – mondta az csendesen.
- Ééés? Biztos elfelejtették. Egyél.
Remus fejcsóválva kezdett neki az evésnek. – Végül is mindegy. – mondta.
¤¤¤¤¤¤¤ S ¤¤¤¤¤¤¤
A Süveg még jó ideig ott maradt, és a gyerekek értetlenséggel vegyes csodálkozással pillantgattak felé. Végül McGalagony megelégelte a dolgot, és az igazgatóhoz hajolva suttogva beszélni kezdett valamiről; majd, miután egy bólintás formájában megkapta Dumbledore engedélyét, felállt, és elvitte a főfödőt.
James elégedetten fordult Remushoz.
- Most boldog vagy? Megint elzárják szegényt egy évre… -sóhajtott színpadiasan.
- Bizony, és csakis miattad –tette hozzá vádló hangon Sirius, és vidám pillantást váltott szemüveges barátjával.
- Jól van, jól van, tényleg kinn felejtették. Én azt hittem, várnak még valakit –ismerte be vállvonogatva Remus.
- Mine’ vá’nának? Minnen ház me’apta a magáét –közölte tele szájjal Tapmancs.
- Fúj, disznó! –nevetett Ágas, és utánozni kezdte Sirius kiejtését –Minnee háá meatta a maáé…
- Talán kutya –javította ki büszkén barátja, és szemrehányóan meredt továbbra is modoroskodó asztalszomszédjára. –Hagyd már abba!
- Nee agyom abba –csámcsogta minden ételbeli segítség nélkül Ágas, és dacos fintort vágott.
- Akkor fulladj meg –közölte vele vigyorogva Tapmancs, és kísérletet is tett James megfojtására a fiú előtt heverő melaszos pudingban.
A Potter fiú gyorsan kitért a keze elől, és ellentámadásba lendült. Kisvártatva rájöttek azonban, hogy két nagyhatalom megmérkőzése sosem zökkenőmentes: közös pártot alakítottak hát, s egyesült erővel rontottak a gyengébb seregek: Remus és Peter ellen. Következésképpen az asztalon kisebb kajacsata volt kialakulóban, s az idegen erők száma egyre nőtt. James hősiesen küzdött Stanley Stein ellen, s végül John Salieri orv cselszövése buktatta el.
Mikor enyhén lekváros képpel körülnézett, és meglátta a feléjük tartó ellenséges nagyhatalom királynőjét, összehúzta magát egészen kicsire, s arcát törölgetve visszavonulást fújt:
- Srácok! Mcgali!!!
Sirius, dicséretére legyen mondva, nemesen küzdött; de mikor felséges füléig elhatolt eme rettenetes kiáltás, sóbálvánnyá meredve, a legrútabb menekülőeszközhöz nyúlt: ártatlan képet vágott, és összefont karral határolta el magát eme gaz társaságtól, mely nem átall dobálózni a szentséges étekkel.
- Mi folyik itt? Sachar!! Maga meg hogy néz ki?
- Véletlen volt, tanárnő…
- Csúnyán eszel, Quitus –suttogta lesunyítva Sirius. –Nézd meg magad!
- Black! Mi az a folt a talárján?
Tapmancs színpadias mozdulattal a melléhez kapott –azon egy aljas, megtermett lekvárfolt trónolt.
- Ah! Harci sérülés! –dőlt aléltan James oldalának. Ágas kuncogva kapta el ájulást színlelő barátját.
- Öt pont a Griffendéltől! Már az első nap, mi lesz magukból, ha…
A sereg az elkövetkező két percet pihentető alvással töltötte –fel kellett készülniük a másnapi, még megerőltetőbb belterjes harcokra.
Az első tanítási nap vad küzdelmei után következett az első tanítási nap jól megérdemelt mulatsága –a vidám négyes sétálni indult a Tó mellé, hogy alaposan kielemezze a jelenlegi tényállást.
- Hogy rakhattak dupla bájitaltant egyből első két órának? –nyögte Peter, mint akiből most távozik a lélek.
- Fenemód törnek elpusztításunkra –recsegte Sirius, mire James felröhögött mellette.
- De mi azért se hagyjuk magunkat! –erősítette meg barátját, majd komoly képpel hozzáfűzte:
- Én például sikeresen levágtam Pipogyi haját órán.
- Mi? Nemá’! –rikkantotta felvillanyozódva Sirius, és fürkészően nézett a jó Ágasra. –Mennyire?
- Ezentúl nem fogja a hátát csapdosni, arra mérget vehetsz! Úgyis szereti a mérgeket, nem igaz? –mosolygott önelégülten James, és oldalba bökte Remust. –Veled meg mi van?
- Semmi. Csak… van fogalmad róla, hány évig növesztette akkorára? –ingatta a fejét rosszallóan Lupin.
- Naná, nagybátyámnak derékig érő haja van. De ő mosni is szokta –vonta meg a vállát a másik. –Ennek meg minek hátközépig érő haj, ha nem gondozza…
- Gondozni a kerteket szokták, drága barátom! –kacagott Sirius. –Nem is akárkik, hanem ama csodálatos házimanók, akikből kettővel több lett nálunk idén.
- Hogyhogy? –kottyant közbe kíváncsian Peter.
- Háá… Ugrin bevitte Dolit a málnásba… -búgta sokat sejtetően Sirius. –De majd te is rájössz, fiam… -tette hozzá csúfondárosan.
- Ikermanóik lettek? Milyen furcsa –jegyezte meg Remus. –Ilyesmi tíz évben egyszer fordul elő. Manóknál általában egy születik.
- Hagyjál már a statisztikáiddal! –mordult fel Sirius. –A lényeg a lényeg, ezentúl több idejük lesz kertművelésre –mondta egykedvűen. –És tök jó, apám megengedte, hogy elnevezzem őket.
- Mi lett a nevük? –mosolyodott el Peter.
- Jamie és Pete –kacagott fel Sirius, és már rohant is az életéért. James először meghökkent, majd –tudván a dolgát- vadul barátja után vetette magát.
- Házimanókat elnevezni rólam?! Ez nem járja, öregem! –rikoltozta felszabadultan a menekülő után.
- Vedd úgy, hogy az Isten büntetése, amiért bántottad Pipogyusz csodás hajkoronáját! –nevetett Tapmancs, és megállt, hogy pihenőt tartson az ön-életmentésben, s közben szerét ejtse finom anyagú talárja leporolásának is.
- Jaa… az már más –vigyorodott el James is, és megállt. –Akkor megérdemeltem. Mártír vagyok a hazáért.
- A haza: a Griffendél! –tette hozzá nehezen lélegző barátja büszkén, és visszanézett az otthagyottak felé:
- Nektek meg mi bajotok?
- Nektek lesz bajotok, ha ez kiderül! –jelentette ki szigorúan Remus. –Mit csináltál pontosan, James?
- Csak egy Diffendo volt, semmi több –ismerte az be sunyin mosolyogva. Arcán még ez a kifejezés is megnyerő volt. –Mivel szerencsétlenségére előttem ül, könnyen szerét ejthettem.
- És mennyit vágtál le? –érdeklődött aggodalmasan Remus.
- Eleget ahhoz, hogy többé már ne vághassa a hátára, ha beviharzik valamelyik folyosófordulón –vont vállat Ágas. –Úgy vállig ér neki.
- Ebből gáz lesz –toporgott Peter is. –Ha beárul… egyértelmű lesz, hogy nem ő csinálta, ő soha nem vágta volna le… McGalagony megöl, James.
- Na és hogy bizonyítaná be, hogy én voltam? –vetette oda félvállról a megszólított.
- Mögötte ülsz, James –közölte vele lesajnálóan Remus.
- Hupsz. Hát lehet, hogy neked is levágják a hajad büntetésből, öreg –lapogatta vállon együttérzően Tapmancs.
- Ugyan már… Mit vágnának le belőle? –horkant fel barátja.
- Igaz, neked így is rövid… Hát akkor… leszedik az összeset –nyilatkoztatta ki derűsen a másik.
- Ja persze, kopasz leszek, mi? Baromi esztétikus –fújt egyet két kuncogás közt Ágas.
- Hajjaj… Majd bekötöd valamivel a fejed, hogy ne látsszon. Bekötik a fejed, Áááágas! –kurjantotta kárörvendően Tapmancs, és elkezdett fel-le ugrálni. –Nem hittem volna, hogy megélem e jeles napot…
- Jaj, hagyjál már –simított ki egy tincset lezser mozdulattal a szeméből James. –Úgysem fog beárulni.
- Gondolod? –kérdezte száját elhúzva Lupin. –Azok után, amit tettél vele?
- Pipogyi sok minden, de nem szokása a tanárokhoz rohangálni –jelentette ki határozottan Ágas. –Majd ő akar bosszút állni, elhiszitek? Persze csak akkor, ha túléli… Lehet, hogy már bájitaltan után öngyilkos lett.
Remus rosszallóan ingatta a fejét. Nem jó ez így… Nem tudta, mit tegyen. Ugyebár eső után köpönyeg –most már nem tudja lebeszélni barátját a csínyről. Árulkodni meg nem lenne jó húzás. Kevés ember tolerálja az ilyesmit, még ha az ő érdekében történik is –valójában ez volt az egyik leglényegesebb nézőpont, amiben a Griffendél és a Slytherin egyet értettek: senki sem árult el olyasmit, amihez nem volt köze. Ez előbbieknél erkölcs, utóbbiaknál érdek volt. Mindemellett mindkét ház a csendes bosszúállás stratégiáját részesítette előnyben az igazgatói segítség ellenében.
A Hugrabugnál meg nem volt olyan ügy, melyet napvilágra kellett volna hozni –ott az ilyesfajta belső lázongások meglehetősen ritkák voltak. A Hollóhát volt az egyetlen ház, mely szívesen élt moszerolási jogával: a házirend betartatásának szárnyas angyalai voltak ők, s előszeretettel emlékeztették társaikat a helyes viselkedési formák elvárásaira. Piszkos húzásokra viszont ők se nagyon ragadtatták magukat –a Tekergőknek gyakorlatilag senkitől sem kellett félniük, ha McGalagony vizslató szemei elsiklottak egy-egy ilyen csíny felett.
- Azt hiszem, látogatónk lesz –nézett a közeledők felé szemöldökét felvonva Remus.
- Ilyen hamar észrevette? –mosolyodott el gúnyosan Sirius a vendégek felé pillantva, és magasságát érvényre juttatva, kackiásan várta a slytherineket.
- Sereget toborzott, mi? –dugta zsebre a kezét lassan James. –Vajon hány napig fogja írni a házijukat ezek után?
- Szerintem be kéne mennünk –szólalt meg aggodalmasan Peter. –A végén még tényleg megbüntetnek. McGalagony már így is pipa ránk.
- Nincs kinn egy tanár sem, nézz körül! –mutatott körbe logikusan Sirius. –Csak a diákok sétafikálnak, hogy kiélvezzék a nyár végét. Tőlük igazán nem kell tartanunk! Kivéve persze, ha Evans is sereget toboroz lányokból, és megint idejön rendet teremteni. Na az szép kis csata lesz!
- Hajjaj! –sóhajtott fel James is. –Ne is mondd, még mindig remegek a tavalyi miatt.
- Az nagy volt! Egész jól megy neki a denevérrontás! –nosztalgiázott Sirius. –De szerintem, ha legközelebb idegesíteni akarod, ne a könyvét vedd el, hanem kérj tőle egy randit.
- Az túl egyenes út –hunyorgott barátja sokat sejtetően.
Addigra a Crak, Monstro, Nott és nem utolsósorban a tajtékzó Snape alkotta kis csoport már odaért hozzájuk.
- Magyarázatot, Potter –susogta Severus roppant ingerülten.
- Idegesített –hangzott a reflexió.
- Nem jó válasz. Precepticus viperatus!
Pálcája végéből egy gyorsan mozgó kígyó hullott ki, és indult el sziszegve a griffendéles trió felé.
- Globus Igneo! –kiáltotta James, s az állatra a következő pillanatban ökölnyi tűzgolyó csapódott. Az a fájdalom hangjait hallatva, dühösen változtatta meg mozgásának irányát, és indult el Snape-ék felé.
- Vipera ivaneska! –tüntette el a támadni készülő kígyót higgadtan Severus, mielőtt őt magát telibe találta Sirius sóbálvány-átka. Eközben Nott megbénította a hirtelen mozdulatot tevő Lupint, s Monstro is elnémította a kíváncsian figyelő Petert –nem mintha ez sokat számított volna, de hát ő sosem volt egy taktikai zseni.
James is küldött egy Silenciót Monstrora, és egy lábbilincselő átkot Crakre. Azután valószínűleg úgy dönthetett, hogy előbbinek nem a szája és a pálcája a legfőbb fegyvere, mert gyorsan megbénította a fiút, mielőtt az az öklével elindított csapást elvégezhette volna.
- Game over, mondaná a mugli párbajozó –közölte lezseren a Black fiú, és diadalmasan fürkészte ellenfeleit. –Máskor ügyesebb párbajozókat hozz, Snapy.
Severus már épp közölte volna vele, hogy úgy lesz, mikor rájött, hogy sajnos beszélni sem tud a sóbálvány-átok hatása alatt. Úgyhogy csak gyűlölködve meredt az elésétáló Potter-Black párosra, és olykor hunyorogva próbálta elrejteni, hogy a felszabadulásért tett erőlködés miatt könnyek gyűltek a szemébe. Küzdött az átok ellen, mert tudta, hogy azzal gyorsíthatja annak elmúlását; de a testében kígyózó zsibbasztó fájdalom tudtára adta, hogy milyen áron érhető el ez.
Már csak egy dolognak tudott örülni: hogy sikerült talpon maradnia.
- Szerintem hagyjuk itt őket –nyilatkozta Peter. –Még nem ettem meg az összes csokibékámat…
- Ugyaan, most jön a legérdekesebb rész –torkollta le negédes hangon Sirius. –Van valami ötleted, Ágas?
- Mi lenne, ha elvennénk a talárjukat, és kikötöznénk őket valamelyik fához? –csillant fel James szeme. Snape megrándult. Nyáron szinte egyik slytherinnek sem volt szokása az egyenruha alá öltözni. Nott, az egyetlen a slytherinek közül, aki még tudott rendesen mozogni, s eddig feltartott pálcával jelezte, hogy megadja magát a túlerőnek, kétségbeesett menekülésbe kezdett a kastély felé.
- Ahogy parancsolod. Bár Roxfort leányai nem fognak örülni a szerencséjüknek –jegyezte meg csúfondárosan Sirius James felé fordulva, majd visszanézett a foglyokra. –Hé!
- Annyi baj legyen, marad még három –vont vállat James. –Minek neked Nott, ha itt van a mi kis bajkeverőnk?
- Jobb ma egy Snape, mint holnap egy Nott –ismerte be vigyorogva Tapmancs, és a rá meredő fekete szemekbe nézett. –Hát, nem irigyellek, Pipogyusz.
- Hideg lesz az éjszaka –fűzte tovább csevegő hangon Ágas.
Monstro mászni kezdett a pálcája felé; bokái görcsösen egymáshoz tapadtak. Crak még mindig eszméletlen hevert Snape mellett.
- Obtructo –vetette oda foghegyről a Black fiú, mire a kapálózó slytherin teljesen elterült a földön, és nem mozdult többet. Rángatózni tudott volna, de annak nem vette volna sok hasznát. Így hát csak kétségbeesetten járatta a tekintetét Snape és a griffendélesek között –már amennyire futotta az ő szemmagasságából a füvön fekve.
Severus végre lerázta magáról az átkot, és pálcáját görcsösen tartva, gyorsan elhadart egy átkot –James és Sirius egyszerre mondták ki a Protegót, de tulajdonképpen feleslegesen, mert a slytherin saját magára irányította a varázst.
- Lusius ferrarius tener! –ezzel kisebb forgószél kerekedett körülötte, könnyedén felkapta a sovány testet, s több száz méterre, egy bokorban dobta le látszólag hatalmas erővel. Severus valószínűleg úgy gondolta, még ez is stílusosabb távozás, mint az elfutás –aminek úgysem lett volna sok értelme, mert Potterék azonnal megátkozták volna.
Azonban úgy tűnt, mégsem esett komoly baja –ugyanis a rontás saját maga által továbbfejlesztett változatát használta: az eredeti átok messze elsodorta volna, s talán nem is élte volna túl az esést –így azonban lassan feltápászkodott a földről, és sietős léptekkel, kerülő úton elsietett a kastély felé.
A bokor közelében azonban felpattant egy alak, és riadtan nézett körül; mikor meglátta a távozó Snape-et, kíváncsian előmászott rejtekéből, és a még mindig a közelben álló Tekergők felé sandított. Mikor látta, hogy azok nem mozdulnak, maga indult el feléjük.
Sirius tűnődve nézett végig a közeledő lány hosszú combjain, és térdig érő fekete-fehér csíkos zokniba bújtatott vádlijain. Összekacsintott Jamesszel, s otthagyva a két földön fekvő slytherint, elindultak felé. Félúton megálltak, úgy várták a furcsa jelenséget. Sylvia már csak pár méterre volt tőlük, mikor megszólította őket:
- Hali! Ti ide jártok?
- Ahham –lehellte Sirius, végignézve az idegenen. Volt is rajta mit nézni: a jövevény bokánál valamivel följebb érő, fekete bakancsot viselt a feltűnő térdzoknikhoz (a vízszintes csíkok még inkább kiemelték formás lábát), s szintén térdig érő, a combján szűk, de a végén buggyosra fölhajtott fekete vászonnadrágot, s hozzá mélyvörös, keble formáját követő rövidujjú ingecskét. Vállig érő, dús haja halványkék tincsekben hullott nyakára, elfedve füleit. Ajkai halványpirosra festve, természetesnek ható színnel csillogtak; fekete szeme fürkészően szemlélte a négytagú társaságot.
Megállt előttük; szája pikáns mosolyra húzódott.
- Hányadikosak vagytok? –érdeklődött.
- Négy. De sokkal többnek látszunk, nem igaz? –vigyorodott el Tapmancs, és elegáns mozdulattal kisimított egy tincset a szeméből. Ezzel egyidőben a mellette álló James felborzolta hátul a haját, míg Peter a száját nyalogatta, és kutakodva nézte a lányt.
- Hmm… Nem is tudom –helyezte át kacéran a súlyát egyik lábáról a másikra a jövevény.
- Na és te? Eddig nem jártál ide, azt tudom –jelentette ki nagy komolyan James. –A bokorban laksz?
- Jaja, eddig ott éldegéltem, és most bújtam csak elő –hangzott a derűs válasz. –Átjöttem ebbe a suleszba, hogy világot lássak –tette hozzá valamivel tárgyilagosabban.
- Mért, hova jártál eddig? –érdeklődött Remus.
- A Durmstrangba, váááá!! –tartotta maga elé karmokká torzított kezeit tréfásan a lány. –Csak vicceltem… A Szent Istvánba.
- A mibe? –rökönyödött meg Sirius; Peter is épp erre gondolt, de nem volt mersze értetlenkedni.
- Áhhh, a lényege az, hogy Magyarban van, és rohadt sokat kell tanulni. Az ország egyetlen varázslóképzője.
- Boszorkányokat nem is képeznek? –csúfolódott Sirius.
- Nyanyákat? Naná, de az randa szó, úgyhogy mi mind varázslók vagyunk. Ott legalábbis. Itt már boszi vagyok? Jaj de jó –hadarta tréfásan a lány.
- De még milyen boszi –jelentette ki bájmosollyal James.
- Most azt kéne mondanom, hogy szállj le rólam? –mosolygott vissza a jövevény. –De mért mondjam, ha még nem vagy rajtam? –vonta meg a vállát kacéran, és csípőre tette a kezét. –Beszéljünk komolyan. Milyen ez a schule? Sokat kell tanulnotok?
- Baromira –jelentette ki pökhendin Tapmancs, és a jobb lábára helyezte a súlyt, kissé behajlítva a balt –a lányok általában majd megvesztek ezért a pózolásáért. –De azért van idő sok minden másra is…
- Az jó, szeretem a sok minden mást –szögezte le a csajszi derűsen. –Áhh, olyan gyík vonatutam volt… Ugye nem baj, ha szlengben beszélek? Ott kinn inkább azt tanultam, mint az értelmes angol nyelvet, lázadásból, mert otthon mindenki olyan irodalmi stílusban beszélt, apámat leszámítva… Tőle tanultam káromkodni, és abban verhetetlen vagyok –jelentette büszkén.
- Mármint angolul? –döbbent meg James.
- Aha. Két anyanyelvem van tulképp, az angol és a magyar, mivel két családom is van tulképp. Egy itt, egy ott, ez a nyerő. Most idecihelődtem, mert meguntam az ottani sulit.
- Az klassz. Akkor hányadikas is leszel? –nézett végig rajta még egyszer Tapmancs.
- Hatodikas. Sok jóból kimaradtam, mi? De ha az elsőtől kezdeném, nem járhatnék az osztálytársaimmal –mondta nevetve a lány.
- Így sem járhatsz. Negyedikesekkel kell járnod, nálunk az a szokás –jelentette ki nagy komolyan James.
- Bizony, itt nálunk mindenki a negyedikesekkel jár –tette hozzá Sirius vonzó félmosollyal. –De jövőre változik a trend, az ötödikesek lesznek a menők.
- Nahát, a divat nálatok is változik rendesen, azt látom –konstatálta kacagva a csajszi. –Na szóval, a vonatutam, hogy témánál maradjak, mert ugyebár ez olyan fontos… Összehaverkodtam Tragiékkal, összevesztem egy kiállhatatlan slytherinnel, és megtámadott egy öreg néni, aki pástétomokkal és kemény cukrokkal volt fölfegyverkezve.
- Mi?? –kérdezte a másik négy egyszerre.
- Tudtátok, hogy fizetni kell neki a csokibékáért? Hihetetlen! Nálunk a suliban ingyen adták a kaját! Na jó, az édességeket nem, de gondoltam, a gazdag Angliában…
- Áhh, sajna nekünk is fizetni kell. De jó dolog, ha az embernek van miből. Én idénre tervezem a Mézesfalás felvásárlását –közölte lehengerlő modorban James, és a zsebére csapott.
A lány kérdően felvonta a szemöldökét, és gúnyos mosollyal megérdeklődte, hogy Az mi?
- Egy édességbolt –jelentette Peter. Láthatóan kezdett feloldódni, mivel a lány legalább olyan bolond volt, mint csinos.
- Imádom az édességet! Jó öcsém mindig azzal veszteget meg –vallotta be bűntudatot színlelve a leány, és sűrű szempilla-rebegtetésbe kezdett.
- És mikre szokott megkérni? –érdeklődött kaján mosollyal Sirius.
- Háát, egyszer bemutattam az egyik osztálytársnőmnek… a csaj félvámpír, és öcsém odáig van a vámpírokért... De nem lett belőle semmi, mert azt sajnos elfelejtettem vele közölni, hogy a csaj csak románul és magyarul ért.
- Szóval nem sokra ment a hódító szövegeivel, mi? –Sirius kárörvendően vigyorgott.
- Ő és a hódító szöveg! Ahh, esküszöm, többször beszél párszaszóul, mint hódítóan. Szerintem remete lesz belőle –nevetett az idegen. –Ó, a kis intellektüell, előbb-utóbb ráesnek a könyvei és betemetik! És nyomatja ám nekem az irodalmi angolt, nehogy megértsem, mit hadovál!
- Kedves öcsi lehet –jegyezte meg mosolyogva James.
- Apropó: mi a nevetek? Szólíthatnálak persze úgy is, hogy Fiú Egy, Fiú Kettő, de szerintem összevesznétek azon, ki legyen az Egy és ki a Négy…
- Ugyan, majd mi felosztjuk –rendelkezett Sirius. –Peter, te leszel Négyeske. Remus, te már dobogós helyen állsz. Haver… –fordult James felé- …nagyon sajnálom…
- Én is –vágott a szavába Ágas. –Szerelem Egy, szolgálatára –ragadta meg a lány kezét, és lovagiasan megcsókolta azt.
- Örvendek –pukedlizett az vígan, és Sirius felé fordult. –Hát, ciki…
- Ágas! Követelem, hogy változtass nevet! Én akarok Egyes lenni! –toporzékolt játékosan Tapmancs.
- Hm… Tanultatok már asztronómiát? Ott van ilyen, hogy a bolygók hány fokos szöget zárnak be egymással… És van olyan, hogy alfa szög és alfa vessző szög… Te leszel Egyeske, te meg Egyeske Vessző –vonta le a konklúziót.
- Ja, vagy inkább Vessző Egy és Vessző Kettő –vigyorodott el Sirius, és ő is kezet csókolt.
- Kérlek –vont vállat a lány közönyösen. –Ahogy tetszik –és ő is nevetett a többiekkel.
- És a te neved? –fordult felé Remus, mikor már végre-valahára túlestek VALÓS neveik elsorolásán.
- Sylvia –hajolt meg színpadiasan a lány.
- Milyen Sylvia? –érdeklődött Tapmancs.
- Szép és okos –hangzott a szerény válasz.
- Ahh, miket hallok, Ágas! Vetélytársad akadt! –hördült fel kétségbeesetten Sirius. –Növeszd az egód szorgosan! Még nem elég!!
- Azon vagyok, Tapmancs –jelentette vigyorogva barátja. –Mekkorára parancsolod?
- Hát úgy húsz centisre –mondta vidáman a lány. –Vagy nem engem kérdeztél? –tette hozzá tettetett rémülettel.
- Azta –közölte felismerését a külvilággal Peter, miközben a Black és Potter család sarjai röhögőgörcsben fetrengtek.
- Mi bajuk? –érdeklődött nyugodtan a jövevény.
- Megártott nekik a humorod –mondta vidáman Remus. –Nem szoktak hozzá, hogy valaki leüsse a feldobott labdájukat.
- Pedig épp ideje egy kicsit labdázni velük –mosolygott cinkosan a lány. –A végén még Ego Everestet alapítanak.
- Az egy együttes? –lépett közelebb Peter.
- Igen –felelte magabiztosan a lányka. –Ők lesznek a tagjai.
- Beveszünk énekesnőnek –fordult felé az eddig jól elszórakozó Sirius, és hirtelen támadt gondolattal a füle mögé tűrte jobb oldalon a lány haját.
- Én már tag vagyok máshol –kapta el a kezét gúnyosan mosolyogva a kis üdvöske, és gyorsan a karjánál fogva megpörgette a tengelye körül Siriust, mintha táncolnának.
- Na és hol? A Lány Egy-Kettő-Háromban? –érdeklődött kajánul James.
- A Felszakadt-A-Varrásban. Én vagyok a társ-dalszövegíró. Most például épp azt írom, hogy Az asszony ingatag, a vacsora hív most, tag! –énekelte az eredeti olasz szöveg dallamában Sylvia, és kétszer vidáman körbefordult, majd elindult a kastély felé.
- Hová mész? –kiáltott utána csalódottan Peter.
- Vacsarni –hangzott az egykedvű válasz. –Meg be is sorolnak ám!
- Gyere a házunkba, nem fogod megbánni! Este tök jó orgiákat tartunk! –kiáltott utána pimaszul James; a lány azonban gyors ütemben haladt, s lassan eltűnt a szemeik elől.
- Ez csak griffendéles lehet –jelentette ki határozottan Sirius.
- Hát nem bánnám, ha az lenne –sóhajtotta James, és álmatagon hátravetette magát. Lupin, aki nem volt hozzászokva barátja színpadias ájuldozásaihoz, kibillent az egyensúlyából, és a páros sikeresen a füvön landolt.
- Jesszus, tiszta Hugrabug –prüszkölt Tapmancs, és nekirontott Peternek, hogy az se maradjon talpon.
| | |
|
|
FRISS:
Aug. 19. szerda: HP fanMANGA menü jobb oldalt, két képregénykötet található meg benne (és lesz még több is, Evgeny jóvoltából). Ma a Sigma 1-2. került fel (snarry, Master-Pupil relationship)
júl. 31. (p)
Kis HP6-os helyzetértékelés (A Film:)
Nyitottam két folyamatos rovatot, amin felküldögethetem az űrbe új látott/olvasott tapasztalataimat a fandomban. Kép- illetve ficajánlóból állnak. Nem elemzések: habkönnyűek, gyorsak (mintha egy ismerősöd mondaná el neked:)
És: neue chat, valamint szavazás (nem nagy szám, csak pihent voltam).
| | |
|
NYARTH |
|
|
| | |
|
HP fanMANGA! |
|
|
| | |
|
Titkos ablak titkos kert |
|
|
| | |
|
FOLYAMATOS ROVATOK |
|
|
| | |
|
C. F. GILL: Véleménye szerint egy hétköznapi ember is használna ilyen kifejezéseket egy nála fiatalabb férfihoz írott levélben?
OSCAR WILDE: Örömmel jelentem, hogy nem vagyok hétköznapi személy.
(Oscar Wilde pere I. 1895. ápr. 26-máj. 1.) | | |
|
Magyarázatok |
|
|
| | |
|
Klikktár I. |
|
|
| | |
|
°° Klikktár II. °° |
|
|
| | |
|
Néhány mosoly :) |
|
|
| | |
A rosszaság mese, amelyet a jó emberek találtak ki azért, hogy a többiek csodálatos vonzerejét megmagyarázzák.
(Oscar Wilde)
| | |
,,Olyanok vagyunk, amilyennek az Úr megteremtett. Némelyikünk még rosszabb"
(Tom Jones - film)
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
