Sophie már nagyon izgult, hogy milyen lesz az a nagyúr, akirõl Piton állandóan olyan rajongva beszélt.
- Van egy tök jó kígyója, képzeld! A neve Nagini, és nagyon hosszú! – örvendezett a halálfaló. Hõsünket teljes mértékben hidegen hagyta mindkét kígyó, és aztán nem bírta tovább, és kifakadt: Jajj, fogd már be! Kit érdekelnek a hülye kigyós sztorijaid?
Piton erre csak bámult, majd egy távoli pont felé meredt, és elkezdett ugrálva kiabálni: Száraz Föld, száraz föld!
Sophie késõbb jól leszidta magát oktalanságáért, õ ugyanis erre megfordult, azt kérdezve, hogy hol. Mért volt ez butaság? Azért mert mindkét lábbal a földön jártak( Persze nem szellemileg). Szóval, a halálfaló kihasználta az alkalmat, és amíg Sophie megfordult, addig jól bokán rúgta.
- Majd megtanulod, hogy velem aztán senki ne szívózzon! – kiáltotta diadalittasan. Sophie megfordult, és fogalma sem volt honnan, de egyszer csak ott termett elõtte egy kard. ( Félreértés ne essék, ez nem Griffendél Godriké volt, hanem Hattori Hanzoé) Hirtelen megragadta a kardot, és kettéhasította vele Pipogyusz barátunkat, majd megszólalt: Á, ez túl durva volt! – aztán elõvett a zsebébõl egy idõnyerõt, visszaforgatta az incidens kezdetéhez, és ügyelt rá, hogy Piton mögé kerüljön. Egy jól irányzott rúgással leterítette, és véletlenül Piton beleesett a Dunába.
- Segítség, nem tudok úszni- ordította, de a többi halálfaló csak legyintett, és tovább ette az uzsonnáját. Hõsnõnknek gyorsan kellett cselekednie. Beleugrott a folyóba, és Pamela Andersont meghazudtoló gyorsasággal kihúzta a partra a halálfalót, aki eszméletét vesztette.
- Ó, a francba, még ez is! – kiáltott fel, mikor eszébe jutott, hogy neki kéne szájon át lélegeztetnie.
Szerencsére ott volt féregfark, aki készségesen jelentkezett a feladat végrehajtására. Amikor végül Piton felébredt, és meglátta a fölé tornyosuló féregfarkot, azonnal sokkot kapott. Sophie belátta, hogy sajnos Piton egy ideig még nem áll a saját lábára, ezért elmormogott egy levicorpust, mire barátunk felemelkedett. Látszott rajta, hogy borzalmasan retteg, de ezúttal nem keltett szánalmat Sophieban. Útközben kiraboltak egy-két bankot, de ettõl eltekintve zökkenõmentesen zajlott egész útjuk. Néhány óra múlva megérkeztek a Denem- rezidenciára, ahol a nagyurat szállásolták el. Amikor színe elé léptek, Voldin egy Darth- Vader sisak volt, és mellette ott térdelt Bellatrix. Amikor meglátta Sophiet, azonnal lekapta fejérõl a sisakot, és odaszólt az érkezetteknek: - Gyertek csak, épp játszunk! – kiáltotta – Ki akar Luke Skywalker lenni?- kérdezte, mire féregfark bátortananul megszólalt.
- Uram, azt hiszem, hogy a mi Luke-unkat már kijelölted!- szólt nyávogó hangon.
- Valóban? – értetlenkedett – és ki volna az?
- Ha….Hapciii- tüsszögött, majd folytatta – Izé, nem hapci, hanem Harry Potter!
Sophie annyira megijedt a következõ eseménytõl, hogy kimenekült a szobából. Ugyanis, Voldi felpattant a helyérõl, és beleverte féregfark fejét a falba, aki csupán azért nem halálozott el, mert Piton ekkor tért magához, rögtön pálcát rántott, és rámordult Voldira: Nem hagyom, hogy megöld a megmentõmet!
Voldi nem igazán értelmesnek mondható szavakat mondott, ezért inkább nem részletezem.