Miután Anne végzett a kissé hosszúra sikeredett ruhaelemzéssel, már Sev is kint volt a szárazföldön, és úgy nézett ki, mint egy hajótörött. Magyarul szexibb volt, mint valaha. (valaga?)
- És most? Mi jön? Griffendélszivatás? -kérdezte mogorván. An nem tudta megállni, hogy ne röhögjön a fogak láttán, de megpróbálta visszafojtani feltörő érzéseit.

- Állítsd le a csajod! -mordult rá Luciusra, mikor a Hunter lány besokallt, és kitört belőle a röhögés. Szegény, rég látott ilyet, szeretője nem produkált semmi rózsaszín-feketét.
- Sev! Megvan! Megtaláltam a megoldást a fogaidra! -kiáltott fel ihlettel telve.
- Előre félek... -morogta Severus.
- Esetleg... Moss fogat! Szerintem lejön -vigyorgott Anne, és szembenézett végzetével.

- Ott. Ücsörögtem. Fél. Órát. A. Kádban – mondta nem épp egy szuszra Sev, miközben fenyegetően rámeredt szerencsétlen Hunterre. – Gondolod, hogy ha máshol nem jött le, a fogamról… ehhh… - legyintett, és törölközőkereső hadjáratra indult.

- Inkább ahh. Igaz, Lav? – kacsintott Anne. Aztán rájött, hogy nincs merre címezze a kacsintást – ugyanis Lavinia már rég kiment a fürdőből.

- Ó igen – kapta el Lucius a tévútra tévedt mimikai jelzést. – Ahh-ahh An.

- Öhh… igen. Hm, nem is rossz. Öhh, öhh, öhh… Mr Malfoy! – tette hozzá vigyorogva Anne, a szeretkezésimitáló hangok után kedvese nevét szándékosan némi pajkossággal ejtve. (Mi az eredeti szótő, pajok? Vagy pajta?... Minden jó a pajtából jön…csődörök:)

- Én akár el is mehetek – mondta Sev. – De nem úgy, mint te az imént – sandított Anne-re. – Én csak szimplán, mezeien elmegyek, ha találok végre egy törölközőt.

- Vedd el Nottét – ajánlotta nagylelkűen Luc. – Mindig itt felejti. Ott lóg.

- Nem vagyok benne biztos, hogy olyan közeli intim kapcsolatba akarok kerülni Nottal, hogy használom a használt törölközőjét – morogta Sev. – Gusztusos.

- Szükség törvényt bont – jelentette ki Malfoy. – Ó, hogy milyen rég mondtam ezt! Hét éves koromban, mikor a házimanónak magyaráztam, hogy mit miért szabad nekem, annak ellenére, hogy apám megtiltotta, na akkor mondtam mindig ezt.

- És bevette? – vigyorgott An.

- Be. Többször is.

- Hadd ne gondoljak rosszra – vonta össze a szemöldökét Sev (há! Új funkció a szemöldökének!), csak hogy alliteráljon egyet. Ki is fáradt bele, és ebben az állapotban nem tudott úgy ragaszkodni az elveihez, mint egyébként. Ennek eredményeképp felkapta a gazdátlan kék törölközőt, és a dereka köré csavarta.

- Az nem a házimanó dolga, amiről beszélsz, Sev. Az a szobalányoké –közölte vele egykedvűen Lucius. ,,Az aranyvérűek vajon aranyvérű szobalányokat tartanak?” – merengett el Snape az örökös ellentéten. Mert ugyebár melyik Malfoy akar nálánál alantasabb emberi lényekkel egy fedél alatt élni? Viszont melyik aranyvérű akar szobalány lenni?!

- Hogy hívják a legemlékezetesebbet? – kérdezte végül.

- Molly. Molly Fawcett – vont vállat Malfoy. – Nem sok mindenre hajlandó, de arra nagyon – tette hozzá elégedetten.

- Ugye tudod, hogy nem volt helyes ez a mondat? - érdeklődött somolyogva Sev. – Bár, ha az arra egy külön szó a szexre, akkor talán mégis.

- Khhmm – nyilatkozta An, és kiszabadított egy gombot a talárján.

- Azt mondod, nem szereted, ha fallokrata módon társalgunk előtted, drágám? – vonta magához barátnőjét Luc, aki már értett Anne benső nyelvén (benső Sevén :P). – Hiszen én csak felmagasztaltam a méltatlan személyzetet. Hidd el, sokkal szívesebben vennélek fel téged szobalánynak, de sajnos apám nem tervez tagcserét, Molly már nagyon a szívéhez nőtt.

- Vagy kábé úgy fél méterrel lejjebb. – Sev megköszörülte a torkát, és eldöntötte, hogy utoljára szólt bele a beszélgetésbe.

- Az is lehet – húzta el a száját Lucius. – Legalábbis ezt pletykálják a faluban, de ugyan ki ad az alantasaink szavára?

- Biztos hazudnak – szegte meg az esküjét Sev. Már az ajtó előtt állt, és kétkedve nézegetett kifelé. – Iszok, nem iszok, iszkolok – suttogta magában, majd gyors léptekkel kisietett a fürdőből, egyenesen a HK felé.

- Ebbe meg mi ütött – rázta a fejét An.

- Ha rossz humorérzékem lenne és szóismétléssel kívánnék élni, azt mondanám, villám – somolygott Lucius. – Hihetetlen, hogy egy nap kétszer is adódik alkalom erre a poénra!

- Nem értem, mit szeretsz annyira a villámokban, Luuuc – nyávogta An . – Csak arra jók, hogy az esőnek legyen valami aláfestő zenéje is, amitől a kölykök az ágyba vizelnek, ami szintén eső.

- Beltéri eső – mosolyodott el kedvese. – Én tisztelem a szilaj erőt, ami mellesleg csak a lovainkban, az őseimben és a villámokban van meg egyedül, szóval nem válogathatok.

- Azért az én szilaj erőmet is méltányolhatnád – ölelte át An. – Van kedved most méltányolni? Hm… - tette hozzá már érzékien suttogva. – Majd magamra festek egy villámot… Vagy… majd meglátod. – Eszébe jutott a borotva, és különféle undorító intim szőrtelenítési módszerek.

- Végül is… Monstro jó időre elriasztotta a népet – tűnődött Lucius. – Gyerünk – simított végig Anne ajkain. – Ja és.. bármit mondjon is Sev: nagyon jól csináltad.

- Honnan tu… ó, a bájitalt? – Anne lába hirtelen rákulcsolódott Malfoy derekára. – Igen, tudom. Értek én a fiolákhoz…

- Azt meghiszem – zártba rövidre Luc a bókot, és nekilátott egy egészen más irányú, leginkább nyitásnak nevezhető hadműveletnek, Anne legnagyobb örömére.

Nem sokáig élvezhették a zavartalan csókolózást, nyílt az ajtó, és Lavinia hajtott be rajta, mögötte kedvesével.
- Kifelé -utasított Lav az ajtó felé mutatva.
- No de Wotton, tudod te, kihez beszélsz? -vonta fel szőke szemöldökét Lucius, és gyilkos szándékkal a lányra nézett. Sev jobbnak látta, ha kezébe veszi az irányítást, szeretője elé állt, és édes-kedves pillantással Luciusra tekintett.
- Lucius, kérlek, add át nekünk a fürdőt -kérte szenvtelenül, d még mindig hatásosabban, mint Lavinia.
- Minek nektek pont ez a fürdő? -szállt be Anne is. (gruppenvita)
- Egyáltalán miért pont fürdő?
- Fürdőkádban még nem próbáltuk -vont vállat Wotton. -És ti már igen.
- Ezt honnan? -lepődött meg An, és Lucius is érdeklődve figyelte a választ.
- Te mire következtetnél, ha a folyosóról kelésekkel teli emberkék szállingóznak le, és Nott a törölközőjét, Avery pedig a samponját követeli, és páran tisztálkodni óhajtanak?
- Logikus... Kéne fejleszteni valami új bűbájt... ez már túlságosan ismertetőjelemmé vált -töprengett a Hunter lány barátja karjaiban.
- Visszatérve -folytatta Severus, őt nem igazán hatották meg a mesélések-, mindenütt máshol vannak.
- És akkor mi hol elégítsük ki vágyainkat?
- Ha nem ragaszkodtok vízhez, akkor a HK csak rátok vár...
Lucius és An egymásra néztek, majd egy 'Na jó, legyen'-nel kivonultak.


- Végre -sóhajtott Lavinia, rátapasztotta száját Snape ajkaira, közben pedig megszabadította a fiút a felesleges ruhadaraboktól. Sev meglepetten tapasztalta, hogy szerelme (ez defurán hangzik...) egy egyszerű melltartót és bugyit visel, és győzedelmes mosoly kíséretében szabadította meg tőle a fakó testet. Mikor már mindketten meztelenek voltak, elváltak egymás nyelvétől, és beléptek a kádba. A víz meleg volt, kellemes, de talán ez érdekelte legkevésbé a párost. Lavinia észvesztő erővel nyomta kedvesét a kád falának, az ölébe ült, és vadul harapdálta és nyalogatta az a vékony, fehér nyakat, miközben az áldozat kezeivel a lány fenekét markolta.

Mikor már Sev nyaka vörösbe ment át, pózcsere következett, Lavinia került a falhoz, Snape pedig Laviniába. Vadul lökte szeretőjét, aki kapaszkodott, ahol csak bírt, és egyre nagyobb erővel csapódott háta a kádnak, ahogy egyre hangosabb is lett. Severus ütemesen nyögött, arca az élvezettől eltorzult, szemei lecsukódtak. Lav (szó szerinti) melléfogásai miatt egyre több flakon esett be a kádba, többek között Avery görögdinnye illatú samponja és Anne pár bájitalos üvegcséje, amit Sev tisztításának szándékából hozott be, és minek köszönhetően a víz vérszínűbe ment át. Kissé horrorisztikus kinézete volt a vörös folyadékban szeretkező párnak, de a lényeg, hogy ők élvezték.

Nagyon is élvezték, elélvezték. Lavinia sikoltott fel először, jelezve, hogy neki vége, és pár másodperc múlva Sev is követte. Mélyeket sóhajtoztak, majd ismét pózváltás következett, de már csak a lenyugvásnak. Lav Severus mellkasára hajtotta fejét, aki gyengéden átölelte őt.
- Malfoyék tudnak valamit. Ilyen jó még nem volt -sóhajtott a lány. -Gyakrabban járhatnánk ide...
- Igen... -válaszolt elég szűkszavúan Snape, de ebben az egy szóban rendesen benne volt az előző negyed óra. Alámerült a vízben, hogy lehűtse valamennyire izzó testét, ami még forróbb volt, mint a kádban hullámzó folyadék. Lavinia nem örült az ötletnek, hogy szeretőjének lubickolhatnékja támadt, így kénytelen volt lemászni róla.

Mikor mindkettejük szívverése helyreállt, kimásztak a kádból, felöltöztek, és elhagyták a fürdőt. Felballagtak a hálókörzetbe, remélve, hogy Luciusék már végeztek. Mikor benyitottak, a szokásos kép tárult a szemük elé, Lucius a saját ágyán, izmos mellkasán kedvesével, rajtuk pedig takaró egészen a lány melléig felhúzva.
-No, milyen volt? -érdeklődött a slytherin, szerelme haját simogatva.
-Már értem, miért jártok ti oda gyakran -hangzott az egyszerű válasz Laviniától, aki levetette magát Snape fekhelyére.

Severus fáradtan melléfeküdt, és átkarolta a derekát; nem is annyira azért, mert szerette Laviniát, sokkal inkább azért, mert nem akart leesni az ágyról.

- Szóval szerintetek is isteni vízben – állapította meg elégedetten Anne, és végignézett a feldúlt pároson.

- Nem a víz miatt… azt hiszem, azért, mert moccanni sem tudtam, össze-vissza kapaszkodtam, és széthajigáltam mindent… imádok rombolni! – lelkendezett Lav. Snape elhúzta a száját, és inkább nem kommentálta a dolgot. Jobbnak látta hallgatni arról, milyen állapotban hagyták ott a fürdőszobát.

- Te Sev… - An keze megmoccant Lucius hátán, és a lány olyan csodálkozva nézegette Snape-et, mintha a fiú most jelentette volna be, hogy elutazik Hawaii-ra Potterrel, mert az olyan demokratikus állam.

- Hm? – Severus félig-meddig már elaludt; kissé megviselte a mai nap, főleg a kellemesen erőteljes dupla-fürdés.

- Te… sima vagy! Úgy értem…

Most már Lucius is odanézett, bár általában nem volt szokása megbámulni barátját, ha tükör is volt a helyiségben.

- Eltűntek rólad az áprilisi ajándékok – állapította meg egykedvűen. – Már egészen natúr színeid vannak.

- Nem vagyok… rózsaszín? – Sev hatalmasat ásított, és átfordult a másik oldalára, minek következtében Lav majdnem legurult az ágyról.

- De nem ám! – lelkesedett An. – Most már kimehetünk veled a folyosóra! Úgy értem… öhh… nyugodtan mehetsz bárhova, nem röhögnek ki.

- Csak annyira, mint eddig – morogta Severus, és még egyet ásított. – Akartok ma még szeretkezni? Mert én most elalszom, és nem örülnék, ha álmomban kilebegtetnétek a klubhelyiségbe. Nem szeretnék más helyen ébredni.

- Á, nem zavarsz – mondta mosolyogva Anne. – Van abban valami izgató, ha szeretkezés közben van még valaki a szobában. Főleg ha alszik… ez olyan… édes. Majd halkan csináljuk – kacsintott.

Lav vette észre a mimikai biztatást Snape helyett, aki akkor már nem igazán volt beszámítható. Wotton somolyogva kisimította kedves arcából a fekete tincseket, majd néhány levezető mocorgás-helyezkedés után maga is a fiú mellé simult, és hosszas műásítások produkálásába kezdett.

- Te is maradhatsz, Lav – fűzte hozzá megjátszott mogorvasággal Malfoy. – Mért kell folyton utánozni? – kérdezte suttogva Anne-t.

- Honnan tudjam? – harsogta az érintett. – Upsz… Honnan tudjam? – mondta még egyszer, immár jóval halkabban, mintha ezzel jóvá tenné előbbi hangoskodását. – Nézd már… alszanak is.

- Nem értem – rázta a fejét Lucius, vigyázva, hogy szőke hajcsodája még véletlenül se kócolódjon össze a nagy shake-elésben. – Így kimerítette őket?

- Biztos meleg volt a víz – vont vállat Anne, majd pajkosan hozzátette – Luuuc, megígértük, hogy halkan csináljuk. Kezdhetjük.

Lucius elégedetten elmosolyodott, és karjába vette a szőkeséget. – Neeem – nyafogta An. – Tudok jobbat. Jó poén lesz.

Azzal a Snape-ékkel szomszéd ágyra helyezte át idomait és önmagát, és ujjával intett Lucnak (nem a nemzetközi jelzésre gondolok), jöjjön közelebb, hogy minél minuszabb legyen köztük a távolság.

Malfoy, lévén mardekáros szellem (nem a Véres Báró), rögtön megértette, mire céloz barátnője. Ő is birtokba vette szegény Avery ágyát, és néhány rugó megszólaltatásával adta Álomország tudtára, hogy ő még itt van, ellentétben Sevékkel.

An vigyorogva átpillantott az egymás karjaiban szendergő párosra. Mindketten arccal feléjük feküdtek, épp ezért választotta Anne ezt az oldalat.

- Bírnám, ha Sev horkolna – suttogta. – Úgy még viccesebb lenne.

- Így is <i>vicces</i> lesz – csókolt a fülébe Luc, mire Anne felkuncogott. – Upsz…

- Halkan, drágám – duruzsolta Malfoy, és kaján vigyorral arcán vetkőztetni kezdte kedvesét. – Menetkész vagy?

A továbbiakban a lány oldalasan feküdt az ágyon, pikáns módon az alvókat kémlelve, mikor ébrednek fel már a zihálásra; bal lába behajlítva és felemelve, a mögésimuló Luc combjára hátravetve. A szőke fiú szenvedélyes, lassú mozdulatai egyre gyorsuló lökésekké erősödtek, s mindkét fél kéjesen tapasztalta, hogy alattuk össze-vissza nyöszörög a bejáratlan (vagy inkább bűbájokkal nem védett) ágy, s hogy sokkal jobb így, ,,tilosban” tevékenykedni, mint egyszerűen, ajtók mögé zárkózva. Így, hogy Sevék bármelyik pillanatban arra riadhattak fel, hogy valamelyikük nem bírja már tovább és hangosan nyög egyet – sokkal szórakoztatóbb volt a játék.

**

Anne éppen mágiatörténeten ült, mikor hirtelen elméjébe furakodott a kétség. Nem tudta, csak érezte, hogy valami nincs rendben; véla származék lévén sokkal hamarabb érzékelte a testi jelzéseket, mint bárki más. Nem volt ez másképp a szexualitás kérdésében is; ám most valami jóval aggasztóbb probléma ötlött fel benne.

A gyanút tett követte, ami jelen esetben az egyszerű kivárás volt. Figyelte önmagát, s napról napra biztosabb lett benne, hogy bajban van. Mikor már nem győzte a felesleges reménykedést és önámítást, az egyik óra után félrevonta Sevet – normál esetben Lucius ezért valakit bántalmazott volna, de most épp azon bosszankodott, hogy Pettigrew tönkretette a talárját a gyíkvér rácsöppentésével.

- Ejha – volt Sev reakciója Anne fojtott hangú beszámolójára.

- Pontosan – húzta el a száját Anne. – Tudnál segíteni?

- Megoldhatjuk – duruzsolta Snape, és furcsán csillogott a szeme. – Lucius tudja?

- Még nem. Nem voltam biztos benne. Először is egy tesztet kéne elvégeznünk, de túlságosan is erős a gyanúm…

- Mik a jelek? – Severus kihúzta magát, és arcán az a fajta tudományos érdeklődés jelent meg, melynek láttán Sirius Black általában hozzávágott valamit.

- Hat napja késik, és valami undok érzés nyom belülről. – Anne utálkozva a hajába túrt, és felnézett Sevre. – Tudom, nem valami sok, de…

- De neked nem szokott ennyit késni – bólintott Sev.

An rámeredt, és szája résnyire nyílt a meghökkenéstől. – Ezt honnan tu… veszed?

- Hagyjuk – legyintett Sev, és hirtelen mintha nagyon szerette volna elterelni a témát.

- De-de. Ki vele – incselkedett An. Mindenáron tudni akarta, Sev vajon hányszor leste meg a fürdőszobában rossz időpontban.

- Nem valami érdekes sztori – sietett megnyugtatni Snape. – Anyám mindenféle eszement filmet néz.

- Hogy miket? – húzta fel a szemöldökét An.  

- Látod, nem érdekes. – Severus keserű arckifejezéssel Luciusra pillantott. Az <i>aranyvérű</i> Malfoyra, aki épp most teperte ki a hátrahagyott Pettigrew-ból a lelket.

- De, érdekes. – Anne barátságosan elmosolyodott, és remélte, hogy ha megértő lesz szegény kis félvérrel és a mugli dolgaival, akkor több segítséget kap majd a magzatának elhajtásához.

- Rohadtul. – Sev visszafordult Peter cséplésének bámulásából. – Nos, olyasmi, mint az az április elsejei kép, amit Lavinia kitett a Nagyterem falára. Csak éppen hosszabban mutatja az eseményeket, mint az.

- Ahhha… és hány éves korodtól nézegetsz ilyesmit? – lehelte An, és megnyalta a szája szélét. Éppen szüksége volt egy tapasztalt másodhegedűsre Lucius mellett, persze csak ha elmúlik ez a rémálom a szaporulat körül.

Sev egy pillanatig kifürkészhetetlen arccal fürkészte a kíváncsi lányt; valószínűleg konstatálta magában, hogy egy kissé félreértették. Végül dönthetett, mert elmosolyodott, és karba tette a kezét.

- Elég régóta – vágta ki a mondatot, amely döntően hatott későbbi szerepére Anne fogantatásainak további alakulásában.