Severus szótlanul keresni kezdte tekintetével kedvesét, és hamarosan meg is találta: a leghátsó padban ült, a sarokban; azon a helyen, melyért általában diáktömegek versengtek a mágiatöri előtt: nem elég, hogy nemigen lehetett odalátni a tanári asztal felől, de ráadásul még olyan zárt helyen is volt, hogy az ember lánya/fia/egyebe nyugodt lélekkel olvasgathatott bármit a padban, vagy akár el is fogyaszthatta kihagyott ebédjét, satöbbi. Sev inkább nem kérdezte meg, milyen eszközökkel érte a lány azt, hogy erre az órára övék lehessen ez a pad, sem pedig azt, hogy miért tisztult el még annak környékéről is minden diák –tény, hogy Lavinia nagyon félelmetes tudott lenni, ha akart. Így hát Snape barátunk elégedetten hunyorítva helyet foglalt kedvese mellett, s csupán öt másodperc kellett ahhoz, hogy elővegye a Fekete igék összest, és elmélyedjen tartalmában. Lav viszont látszólag érdeklődve figyelte, hogy Lucius és Anne az első sorok egyikébe ül be, és a továbbiakban mesterien kihasználja azt, hogy a tanár főleg a plafonra függeszti tekintetét.
Arra ocsúdott, hogy Lavinia őt bámulja tágra nyílt, fekete, ijesztő mélységű szemekkel, majd elhúzza a száját, ahogy tekintetük találkozik. Kérdően méregette az immáron ravaszkás arckifejezésű lányt, aki lassan, kihívóan elmosolyodott, kihalászta Snape kezéből a könyvet, és egyetlen gyors mozdulattal a táskájába dobta.
A továbbiakban jól elvoltak olvasnivaló nélkül is, bár a dolgukat kissé megnehezítette az a körülmény, hogy kénytelen voltak rezzenéstelen képet vágni, bármit csináltak is a pad alatt.
Óra után a vonósnégyes ismét összegyűlt, hogy megbeszéljék (vagy inkább lebecsüljék) a jövőbeli büntetőmunka ígérte örömöket.
- Lav, te hogyhogy nem voltál ott a megbeszélésen? –eszmélt Anne. Nem is érthette, hogy hagyhatta ki a lány a lehetőséget, hogy a főnix tollait tépdesse.
- Nekem nem szólt senki –vont vállat Miss Wotton, és győzedelmesen elvigyorodott. –De jobb is, hogy nem voltam ott. Nemes egyszerűséggel megmondtam volna Dumbnak, hogy nem tehetek semmiről. Sev a kezembe adta, Black meg kifogta, na?
- Gondolod, hogy ez meghatotta volna az öreget? –rázta a fejét Lucius. –Még a mondat csodás kétértelműségét se fogná fel.
- És ugyanúgy büntetőmunkát adott volna neked… habár lehet, hogy többet –mosolyodott el An.
- Büntetőmunkát kaptam? –hüledezett Lavinia. –Mégis miért?
- Asszem ez viszont egyértelmű –vont vállat gunyorosan Malfoy, és átkarolta barátnőjét. –De azért választhatsz: vagy megmérgezted Blacket, és kapsz egy Önzetlenül az iskoláért díjat, vagy elszúrtad a megmérgezést, és kapsz két hét trófeapucolást.
- Nem akarok díjat kapni –húzta el a száját Lav. –Szarul hangzik a neve. Akkor már inkább pucoljunk.
- Na pucoljunk –legyintett Sev, mire mindhárman ránéztek. –Mi van?
- Ez nagyon szar poén volt, Sev –fintorgott Lucius.
- Jól van na, nem vagyok formában. Fáradt vagyok –védekezett álmatagon az ébenhajú srác.
- Jut eszembe a fáradtságról. Alvás… Odaadnád a mágiatöri jegyzeteidet? –az óvatos kérdés Luciustól származott, akinek általában minden zsenialitására szüksége volt ahhoz, hogy kicsalja Severus leckéit.
- Már megint? –hangzott a durcás válasz. –Ezúttal mit műveltetek az órán?
- Már mondtam. Aludtunk –vigyorgott a szőke, és csúfondárosan összenézett An-nel.
- Aha… szerintem összetéveszted ezt valami mással. Nem minden éjjeli elfoglaltság fut alvás néven –ingatta a fejét Sev, és gyors ellenőrzést végezve megkereste pillantásával Pottert a teremben. Még cihelődött, de Snape érzékei már veszélyt súgtak.
- Lehetséges… viszont fordítva is igaz; nem minden alvási tevékenység éjjel történik… Nappal is lehet aludni –jelentette ki ártatlanul Lavinia, de szemei ravaszkásan csillogtak.
- Te már csak tudod… -villant meg Lucius szeme. –De ha ti folyton alszotok, miért vagy olyan álmos, Sev?
- A kérdést napoljuk el –kapta fel a táskáját Snape. –Csukja a termet.
- Akkor odaadod a jegyzeteidet? –szívóskodott Lucius, miután látta, hogy barátja most némileg befolyásolhatóbb passzban van, mint általában.
- Nem –vágta rá a másik szinte azonnal.
- Lav? –nézett Anne a lányra.
- Muszáj ezt a prof előtt megbeszélni? –érdeklődött felvont szemöldökkel Lavinia.
- Ne parázz, már rég meghalt az öreg. Akkor se fújna be, ha lefújnánk tartós lakkal és felgyújtanánk… -analizálta a helyzetet meglep éleslátással An, majd csúnya pillantást küldött Severus felé. –Sev, ezer éve te látsz el minket anyaggal, igazán nem kéne minden alkalommal végigjátszatnod ezt velünk!
- Bizony, Sev, roppant önző és egoista jellemről tesz tanúbizonyságot az az erkölcsi példamutatás, amellyel minden házid feláldozása előtt szolgálsz. Rá akarod venni a környezetedet, hogy könyörögjön a buta pergamenjeidért, te teljesítményorientált balfasz –konstatálta derűsen az eseményeket Lucius.
- Bevallom –hangzott a cinikus válasz. –De az is elismerésre méltó, hogy mindig hosszú szavakat használsz, ha el akarsz rettenteni valakit. Sajnos én minden értek, amit az előbb mondtál, úgyhogy nálam ez nem fog menni.
- Nézd, ott egy griffes! –mutatott valamerre Lavinia, s mikor Lucék elnéztek a seprűtároló irányába, a páros már épp másmerre menekült.
- Primitív trükk tíz lépésre a Mardekár klubhelyiségétől! –morgott Lucius, és sietve beérte őket.
- Mégis bevetted –vigyorgott Lavinia.
- IDE AZZAL A TETŰ JEGYZETTEL! Még el kell adnom Rosiernek.
- Nahát, nem is tudtam, hogy pénzhiányban szenvedsz –gúnyolódott Severus.
- Nem is. Nem pénzért adom el, hanem szívességért. Tudod, mi az? Amire te nem vagy képes… -fintorgott Lucius sértett gőggel.
- Éjfélkor aludni? –érdeklődött Lavinia jámbor arccal.
- Nem sorolom, mire nem vagy képes, inkább… elveszem tőled –jelentette ki Malfoy, és gyors mozdulattal leinvitózta Sev válláról a táskát.
- Jól van, nincs! –tört ki az érintett egy fokkal magasabb hangon, mint a szokásos. –Add vissza a cuccom! –ragadta meg a fekete batyut durcásan.
- Mi nincs? –kekeckedett Luc, és még erősebben fogta a táskát. –Most már tagadod is?
- Komolyan, mintha bűncselekmény lenne –vigyorodott el Anne -Ilyet, mágiatörin jegyzetelni…
- Hát pont ez az, hogy nem jegyzeteltünk! –csattant fel Lavinia is, és ő is megtámadta Lucot.
- Akkor meg? –vonta fel a szemöldökét a szőke srác. Severus kihasználta a két másodperces mimikai szünetet, és kikapta a kezéből a kincseit.
- Elvoltunk –vont vállat lazának szánt mozdulattal Lav, és lassan, de biztosan kezdett kipirulni az arca.
- He? –vonta le a konklúziót Anne. –Mi az, hogy Sev nem jegyzetel mágiatörin?
- Máskor se mindig! –sietett kijavítani a közmegítélésén esett csorbát Severus.
- Én nem hagytam figyelni –nyögte ki ezzel egyidőben Lav, és már határozottan nem volt sápadt.
- Mi lenne, ha kivételesen befognád? –csattant fel idegesen Sev.
- Nocsak –vigyorodott el Lucius. –Nem csak mi voltunk el, An…
- Mi jobban elvoltunk –jelentette ki durcásan Lav, és menedékbe vonult Snape szikrázó tekintete elől.
- Ne pontosíts, kérlek –mondta nagy komolyan Anne, majd vigyorogva barátjára nézett. –Azt hiszem, legközelebb feltétlenül oda kell ülnünk órán, Lucius. Az a pad tényleg remekül be van tájolva… Eddig még nem is gondoltam erre…
- Hagyd már, nem kell felfújni –morogta Sev, és visszanyerte hidegvérét.
- Már felfújta Lav –prüszkölt fel An, és Luc mögé állt.
- Én nem szájjal… - kezdte vállat vonva Lavinia, de párja gyorsan közbevágott.
- Ez hihetetlen –húzta el a száját Severus, és félig haragosan, félig bűntudatosan kedvese felé fordult. –Én megmondtam, hogy észreveszik…
- Na ne hülyülj –hökkent meg Anne. –Én csak vicceltem.
- Én is –sietett közölni a Snape fiú.
AJÁNLOM AZ OLDALT
