|
27. Liane adóssága
2006.04.15. 21:50
Lassan megtettek egyet a felbecsülhetetlen értékű (és mértékű) távolságból. Lucius összehúzott szemöldökkel koncentrált az ajtó előtt, vadul fürkészte a semmit, és intett a többieknek, hogy kezdjenek el találomra tapogatózni. Miután ezt pantomimban előadta, rájött, hogy valójában nem neki kell csendben kushadnia és lopakodnia, hanem a griffeseknek, tehát akár meg is szólalhat. Így hát szóban is nyilvánosságra hozta kérésnek álcázott parancsát (esetleg parancsnak álcázott kérését), miszerint minden slytherin kezdjen el kutatni a betolakodók után. Most már azok is megvilágosodtak és kinyújtott kezekkel vonulgatni kezdtek a klubhelyiségben, akik lassabb agytekervényeik folytán az előbbi mutogatásból nem jöttek rá a feladat mibenlétére. A tekergők percei meg voltak számlálva…
Még egy lépést tettek, miközben sorra kerülték ki a kutató kezeket. Már öt perce ott álltak, és Lucius kezdte megunni a dolgot.
- Aki megtalálja, kap tőlem egy puszit! -kiáltott a klubhelyiségbe, mire az eddig nem valami aktív lányok is lelkes kutatásba kezdtek, viszont a fiúk kedve lelankadt, egyikük se vágyott egy Malfoy-puszira. A tekergők est kihasználva elértek az ajtó elé, már csak egy gondjuk volt: nem tudták a jelszót. Szerencséjükre a kőfal megmozdult, és kitárult, szerencsésen orrbaverve az épp hajába túró Jamest.
- Azt a rohadt…! -kapott orrához James, ami elég erőteljesen vérzett.
- Csöndesebben, te őrült! –torkolta le Remus a fiút.
Lucius rögtön ott termett, ahol előbb hallotta a hangot, de a Tekergők voltak olyan gyorsak, hogy kisurranjanak.
- Gyertek ki, agyalágyultak, hogy akarjátok el kapni a griffendéleseket! – mondta parancsoló hangon Lucius.
A bent lévő slytherin csapat - élén a lányokkal - elindult a kőfolyosók irányába, fellökve az ajtóban álló lányt.
- Anne? -szaladt oda hozzá Malfoy, majd felsegítette a földön fekvő lányt.
- Milyen kedvesek... Ki után szaladgálnak? -kérdezte a lány, miközben leporolta talárját.
- A griffendélesek megint unatkoztak, és úgy érezték, nem élet az élet nélkülünk... -hangzott a válasz, mire a fiú átölelte kedvesét.
- Értem... Hát sok sikert nekik.
- Igen... Gyere, menjünk fel -fogta meg a lány kezét Luc, majd felmentek a hálókörzetbe.
Tíz perc szakadatlan rohanás után a négy fiú felért a Grifffendél toronyba. Remus elfúló hangon kimondta a jelszót, majd a még mindig egész testében remegő és ziháló Peterrel bevontatták a két másik társukat. A félig már leesett köpenyt Remus gyorsan a legközelebbi kanapéra dobta, majd leültették a két fiút. Liane és Lizbeth akik eddig egy könyv fölé görnyedtek, rögtön odasiettek az immáron látható csapathoz.
- Jézusom, mi történt? –Majd Liz elővarázsolt egy rongyot és kezelésbe vette barátját.
- Később –vágta el a további beszélgetéseket Remus és hozzálátott, hogy az erősen sokkos állapotban lévő Petert és a még mindig fájdalmaival küszködő Siriust ellássa Liane-nal.
- Ha nem néznél ki ilyen borzalmasan, ugye tudod, hogy nem segítenék –mondta szemöldökráncolva Liz, miközben igyekezte elállítani a vérzést.
- Miért nem, semmi rosszat nem tettem –nézett rá James azzal a pillantásával, amivel Lizbeth-et mindig le tudta venni a lábáról.
De most Liz csak bosszúsan fujtatott egyet, és barátja arcára szegezte a pálcáját.
- Liz, ennyire nem lehetsz mérges!
- Gondolod, hogy megátkoználak? –felhősödött el Liz arca- Maradj nyugton, ha nem akarsz olyan orrot, mint Pipogyié!
- Mi lenne, ha lemennénk Madame Pomfreyhoz? –kérdezte kissé félős hangon James.
- Ha ennyire nem bízol bennem… –mondta bosszúsan Liz és odafordult Siriushoz, hogy megvizsgálhassa a sebeit.
- Milyen bűbájt használtál, hogy a többiek nem tudnak idejönni? –kérdezte Remus, felpillantva Siriustól.
- Hát csak simán nem mernek idejönni, azt hiszem…
- Amúgy mért próbálkoznak még mindig ezzel a látogatással ezek a nyomorékok? -töprengett Anne Lucius ölében, miközben a fiú a nyakát csókolgatta.
- Most ne azokra a hülye tekergőkre koncentrálj -hangzott a válasz, miközben a fiú megpróbálta lehámozni Anne-ről felsőjét.
- Ja, amúgy nekem most elvileg Jessel kéne lennem -mosolyogta a lány, majd felemelte karjait, hogy kedvese elérje célját.
- De velem vagy -csókolgatta An hasát a fiú, miután az ágyra fektette.
- Igen, veled -ült fel a lány, majd behúzta a függönyt, hogy senki se zavarhassa őket.
- Hol a fenében van? Ugye nem eshetett baja? -kesergett haverjának Jess az előcsarnokban.
- Mi történhetett volna? Max Malfoy kapta volna el és... -kezdte Tom, már kissé kivolt, hogy barátja neki nyöszörög.
- Ne viccelj már! Anne szeret engem, sose csalna meg azzal a beképzelt patkánnyal...
- Én a te helyedben nem lennék ebben biztos...
- Én meg biztos vagyok -zárta le a témát Jess idegesen. -Megkeresem!
- Jess, mit csinálsz... Egy lányért se futottál eddig -nyavalygott Tom. -Én megyek a KH-ba! Sok sikert!
- Menj csak -sértődött meg a fiú, majd a kőfolyosók felé vette az irányt. Elég sok mardekárost talált röhejes pózokban, mintha pantomin bemutató lett volna.
- Öhm... Bocs, nem tudod, hol van Anne? -szólított le végül egy kislányt, aki meghatódottan ácsorgott, mivelhogy a ,,Nagy Jess” hozzászólt.
- Azt hiszem, bent van -dadogta. -Megnézem! -mondta, majd szaladt is be, hogy előkerítse a lányt.
- Anne!! Anne!! -kiabálta.
- Mi kéne tőle? -kérdezte Lavinia az egyik fotelből; ő már felhagyott a keresgéléssel.
- Jess keresi! -vidult fel a lány. -Tudsz segíteni megtalálni?
- Megpróbálhatom -sóhajtott Lav, majd felment a fiúk hálókörletébe. Valahogy érezte, hogy ott rá fog bukkanni barátnőjére.
- Anne, keresnek -kopogott az ajtón, úgy gondolta nem akarja látni, hogy mi folyik odabent.
- Ki a fene? -hangzott a lihegő kiáltás.
- Jess...
- Várj egy picit! -kiáltott ki, majd leszállt Luciusról. -Két perc -csókolta meg a fiút, majd magára kapva talárját kiment az ajtóban váró Laviniához.
- Azt hiszem, így nem kéne kimenned... -mondta neki az, kócos haját fürkészve.
- Tudom -mosolygott An. -Megtennéd, hogy kimentesz? -nézett kérlelően barátnőjére.
- Anne! -visított Lucius, érzékeltetve a lány hiányát.
- Türelem...
- Nem szívesen mentelek ki, azt tudod...
- Tudom, de kéérlek! Nem fog még egyszer előfordulni!
- Heh, na persze -húzta gúnyos mosolyra száját Lavinia.
- Mi van már? -jött oda Lucius a pároshoz. Ő egy törölközőt csavart magára, de haja állapota nála is árulkodott az előző 15 percről.
- Lééééééégyszi Lav! -kérlelte már összetett kézzel a lányt An.
- Lav, légyszi, nem bírom sokáig -nézett a lányra sokat sejtetően Lucius, miközben hátulról átölelte kedvesét.
- Utoljára, Anne! -adta be a derekát Lavinia. Anne átölelte barátnőjét (aminek Lucius nem örült, mert ugye ő meg épp Anne-t ölelgette), majd magukra csukva az ajtót folytatták akciójukat.
- Beszélek én Jessel -vetette oda Lav a csalódott kislánynak, majd kilépett a kőfalon.
- An? -nézett be a záródó ajtón keresően Jess.
- Anne-nek halaszthatatlan dolga van, azt üzeni, hogy majd bepótoljátok -mondta szenvtelenül Lavinia.
- És Malfoy hol van? Ugye nem vele?
- Lucius, úgy tudom, a saját hálókörletében tartózkodik, ahová nekünk ugye tilos a bemenet... -zárta le a beszélgetést Lavinia hazugság nélkül, majd elindult egy kis sétára a parkban.
A Tekergők már háromnegyed órája a Klubhelyiségben voltak. James sűrű bocsánatkérések közepette megkérte Lizbethet, hogy állítsa el a vérzést, mert neki tíz perc után se ment. Megfelelő varázsige nélkül meg végképp nem. Így, James ismét a régi orrával, Peter pedig immáron sokkal nyugodtabb állapotban, mind az öten Siriushoz fordulhattak.
- Menjetek már innen, így véletlenül se tudok rajta segíteni – próbálta elküldeni a Tekergőket és az immáron közelebb merészkedő Griffendéleseket az útból Liz.
- Azt hiszem, túl sok időt, töltöttél Madame Pomfreyval – nevetett fel James, mire Liz csak egy bosszús fújtatással reagált.
- Mindjárt hozok valami löttyöt. Liane, te vagy itt a legnormálisabb. Kérlek, tartsd távol ezt az idiótát -mutatott rá Jamesre..
- Igenis, uram – tisztelgett játékosan a lány.
- Lizzy, most mi a bajod? –eredt utána a fiú bűnbánó arcot vágva.
- Tipped sincs? – fújtatott bosszúsan Liz, de a fiú továbbra is követte. Aminek az lett a vége, hogy James, bár észre sem vette, elkezdett felmenni a lányok hálókörletébe vezető lépcsőn. Aminek következtében természetesen megszólalt a ’riasztó’.
Kisvártatva feltűnt Lily az ajtóban, meglátva Jamest, majd továbbvándorolt a tekintete az egyik kanapén fekvő Siriusra. És végül az előtte álló Lizre. Egy pillanatra elfelhősödött az arca, majd megpróbálván palástolni felháborodottan megszólalt:
- James, az isten szerelmére, már megint mit csináltatok? Miért kell nektek mindig bajba kerülnötök? –kérdezte egyre élénkülő hangerővel.
- Nyugi, csak egy kicsit tanítottuk móresre a mardekárosokat – mondta James, gondosan elhallgatva azt a bizonyos „volna” szót.
- Na, és minek? Megint áthágtátok a szabályokat! Csak azért, mert pökhendi öntelt idióta vagy! Nézd meg, mit történt a barátoddal –mondta dühösen - Remélem, fáj neki! Legalább megtanulja!
Majd a lány lecsusszant a lépcsőn. Amilyen gyorsan felbukkant, olyan gyorsan is távozott. A Helyiségben, habár mindenki igyekezett a társával beszélgetni, a beszélgetések elhalkultak és az emberek sűrűn Jamesre pillantgattak.
Végül kis idő múltán felbukkant Liz, a kezében két üvegcsével, aki bizonyára Lily szóáradata közben mehetett be.
- Sirius, ezt idd meg! –mondta parancsoló hangon -Ez meg… ez meg csípni fog.
Sirius nagyon szenvedő arcot vágott de kiitta a pocsék italt, amit kis híján visszaköpött. Majd türelmesen várta, mikor kenik be a sebeket.
De Liz tétovázott. Valahogy a sebek nem tűntek olyan átlagosnak.
- Liane, akarsz jönni? Leviszem Siriust a gyengélkedőre -jelentette ki, visszadugaszolva a fiola tetejét.
Liane sírva rohant le a gyengélkedőből. A Siriust ért méreg kezdte kifejteni hatását, Madame Pomfrey mindent megtett, hogy gyógyítsa, de ez egy számára ismeretlen sav volt. A fiúnak már csak fél órája volt a javasasszony szerint. Barátnője mellette zokogott, nem bírta volna elviselni, hogy szerelme meghaljon. Csak egy emberben reménykedhetett: Severusban. Csak ő tudott segíteni rajta. Leszaladt a kőfolyosóra, alig látott a szeméből folyó könnytől, aminek meg is lett a következménye. Koppanva landolt a folyosón, ellenállásba ütközött. Úgy látszott akadályát is ledöntötte lábáról, mert egy fájdalmas nyögés hangzott tőle fél méterre. Megtörölte vörösre sírt szemeit, nagyon remélte, hogy egy mardekárosba futott bele.
- Lavinia! -örült meg a sötét hajú lánynak. -Segítened kell!
- Tener? -nézett a zihált lányra meglpődötten a mardekáros. -Mit akarsz?
- Sirius haldoklik -zokogta a lány, majd nyújtotta a kezét, hogy felsegítse reménysugarát.
- Részvétem -felelte szenvtelenül Lavinia, majd lenézően pillantott a kéz felé. -Fel tudok állni egyedül is...
- Lavinia, segíts, kérlek!! Bármit kérhettek, bármit!! -sírta Liane, bármit megtett volna, hogy szerelme rendbe jöjjön.
- Várj itt! -utasította őt a mardekáros lány, majd egy jelszót mormogva belépett a KH-jukba. Felsietett barátjához. -Severus!
- Mi van? -nézett a lányra a fürdő sarkából a virágokkal és szivecskékkel díszített Snape.
- Eltüntethetjük rólad ezeket a rajzokat...- Sev szemében remény csillant.
- Mégis hogy? -érdeklődött most már gyanakodva. -Ugye nem valami sav megint?
- Nem, ellenátok. Balck kis griffendéles cafkája itt sír a folyosón, a mérged kiválóan működik... -mosolyogta a lány.
- Ezt mérlegelnem kell... Egy halott Black... Vagy tiszta arc... -gondolkozott. -A fenébe is, ez nehéz döntés.
- Nem csak a tisztaságodat kérheted cserébe -mosolygott sokat sejtetően barátnője.
- Igazad van. Benne vagyok. Hozd be ide Tenert.
Lavinia leszaladt, majd bevonszolta a könnyes arcú lányt.
- Tüntesd el ezeket Severusról, különben Blacknek esélye sincs...
- Máris -bólogatott a lány ijedten, majd pálcáját Snape-re szegezve elmondta az ellenátkot. Severus egy tükröt varázsolt maga elé, és megelégedve látta az üveglapról visszatekintő tiszta képmását.
- Tessék, itt az ellenanyag -nyújtott oda a lánynak Sev egy lombikot, amit a zsebéből húzott elő. Liane boldogan nyúlt felé, de Snape elhúzta előle.
- Mit akarsz még? Kifutunk az időből -hadarta kétségbeesetten a lány.
- Három kérésünket teljesítened kell...
- Jó-jó -sürgette a fiút Liane.
- Bármit is kérünk...
- Bármit megteszek, csak ezt add ide!
- Tessék. De ezzel még nem mész sokra. Szükségünk van Anne-re.
- Anne-re? -lepődött meg Liane.
- A mérget csak úgy lehet hatástalanítani, ha egy véla könnycseppét adjuk hozzá az ellenanyaghoz, és a beadás után egy véla csókja is kell -mosolygott gonoszul Severus, látva Liane elszörnyedt, falfehér arcát.
- Ne...
- Innentől már te döntesz -adta át a lánynak Sev a lombikot, majd győzedelmes mosollyal az arcán átkarolta Laviniát, és elhagyták a fürdőt.
- Hol van Hunter? -kiáltott a pár után kétségbeesetten Liane, miközben zsebre vágta az üvegcsét.
- Fiúk hálóterme... -kiáltott vissza Lavinia. A síró lány szélsebesen szaladt a fiúk HK-jába, majd kivágta a negyedikesek ajtaját.
- Hé! -hangzott egy mérges kiáltás az utolsó ágyról, ahol Lucius feküdt, rajta Anne-vel. -Kopogni nem tudsz? -dühöngött a szőke lány, majd az ajtó felé pillantott. -Hát ez meg mit keres itt? -lepődött meg.
- An, segítened kell -tört ki újra a zokogás Lian-on.
- Miben? -kérdezte Anne, miközben feljebb húzta meztelen testén a lepedőd. Luciussal együtt érdeklődve pislogtak a griffendéles felé.
- Sirius haldoklik!
- Így járt -vonta meg a vállát a lány, miközben kedvese átölelte.
- Segítened kell, bármit megteszek!! -könyörgött a lány.
- Miben tudnék én segíteni?
- Severus odaadta az ellenmérget... De kell hozzá egy véla könnycseppje.
- Ááá, már értem -mosolygott An. Magában latolgatta a lehetőségeket. -Jól van... 3 kérés fejében!
- Bármit!! -mosolygott hálásan Liane. –Kérlek, siess!
- Leköteleznél, ha kint várnád meg, míg felöltözök...
- Persze -ment ki gyorsan a griffendéles. Órájára pillantott. Már csak 10 perce volt.
- Mindjárt jövök -csókolta meg kedvesét Anne, miután felöltözött, majd kiment a várakozó Lianehoz.
- Mehetünk? -kérdezte türelmetlenül.
- Felőlem... -vont vállat Anne, majd követve a griffendéles lányt elindultak a gyengélkedő felé. Mikor betoppantak mindenki feléjük kapta a fejét, Madame Pomfrey idegesen járkált fel alá, James falfehéren ült barátja ágya mellett barátnőjéhez bújva, Liz szintén fakó arccal simult Jameshez, Remus az ágy mellett kuporgott, lábait felhúzva hajtotta térdeire fejét, Peter pedig gyenge idegzetének hála ájultan feküdt a szomszéd ágyon. Most mindenki /kivéve Peter-t/ reménykedve tekintett a belépő párosra, még Remus is felemelte könnyes arcát.
- Megvan -mosolygott erőtlenül Liane, még mindig folytak le könnyek maszatos arcán. Barátja ágyához sietett, magával húzva Annet.
- Mi is kell? Könny? -nézett a szőkeség kérdőn az őt vonszoló lányra.
- Igen! -mondta, órájára pillantva látta, hogy csak öt perc áll rendelkezésükre. An szeméhez emelte a pálcát, majd motyogva valamit könnyet varázsolt a zöld szempárba. Liane türelmetlenül vette pálcájára a folyadékot, majd beledugta a kékes löttyel teli lombikba. Barátja szájához emelte az üvegcsét, majd megitatta vele a folyadékot. Sirius kinyitotta a szemét, de látszott rajta, hogy még nincs rendben.
- Liane -simította végig barátnője könnyes arcát, majd kérdően a szőkeségre nézett. -Anne?
Mindenki érdeklődve nézte a mentőakciót.
- Na én mentem is -jelentette ki An, majd elindult az ajtó felé.
- Ne! -kapta el a kezét Liane. -Kell még valami!
- Másról nem volt szó! Mi kéne még?
- Meg... meg kell csókolnod Siriust!! -zokogta a lány.
- Na neeeem -ingatta a fejét An.
- Kérlek!! Bármit, bármit megteszek!!
- Nem és kész! -jelentette ki Anne, majd az ajtó felé viharzott felháborodottan.
- Imperio! -hangzott az átok, mindenki döbbenten meredt a javasasszonyra.
Anne úgy érezte minden gondja elszáll, bármit meg tud tenni.
- Ez... ez tiltott... -nyögte felülve ágyáról Peter, de nem tudta befejezni, James kábítóáka eltalálta barátját, aki újra ájultan rogyott a párnákra.
Madame Pomfrey pálcáját a lányon tartva motyogott valamit, amitől a szőkeség elindult Sirius felé, majd ajkával betapasztotta a fiú száját.
- Mi történik itt? -lépett be Dumbledor a gyengélkedőre. -Poppy, maga használ főbenjáró átkot? -nézett a javasasszonyra kérdőn félholdszemüvege felett az igazgató. A szobában már senkinek nem volt kétsége afelől, hogy Sirius megmenekül.
- Albus, én... -motyogta a nő, miközben leengedte pálcáját.
- Helyesen cselekedett, Poppy. Hunter kisasszony, kérem kövessen -mondta a megszeppent lánynak Dumbledor, majd kivezette Annet a szobából.
- Mi a francot csinált? -ült fel Sirius, mire barátnője ráugrott, és megcsókolta. James győzedelmesen bokszolt a levegőbe, elengedve nevető barátnőjét. Remus is mosolyra húzta a száját, mindenki boldog volt, hogy a fiú felépült. Csak Lianenek mardosta a lelkét az a tudat, hogy két mardekárosnak is adósa...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
