*résztvevő felek: Lavinia, Lucius és Severus –nem ebben a sorrendben, sőt egyáltalán mindennemű rendszer nélkül:)*
- Remek –nyilatkozta csüggedten Severus. –Most már nincs más hátra, mint hogy a folyóba öljem magam.
- De hát itt csak tó van –mosolygott elnézően Lavinia.
- Akkor a tóba. Mit számít az egy halottnak? Lucius, menj ki, nem akarom, hogy így láss.
- Végrendelkezni nem akarsz, haver? Hagyd rám a dolgozataidat.
- Tűnés kifelé!!
- Lucius, szerintem is az lesz a legjobb, ha elmenekülsz. Ilyennek még én sem láttam.
- Úgy érted, tele szivecskékkel és kiskutyákkal?
- Hrrr…
- Vigyázz, mert ha nem mész ki rögtön, szerintem Sev…
- Adava Kedavra!
…
- Uhh, szerencse, hogy Laviniánál van a pálcád, öreg. Ezt most ugye tréfának szántad?
- Nem lesz az, ha nem hagysz békén! Ki kérte, hogy gyere ide röhögni?
- Bocsáss meg, hogy nem hagytam ki az évtized poénját!... Most mondd meg őszintén, Lavinia: ugye te is csak ezért vagy itt?
- Őszintén szólva én segíteni próbálok Sevnek. De az kissé hátráltat, hogy idejöttél idegesíteni.
- Megkérdezzem valamelyik csajt, hogy ismer-e valami tisztogató varázslatot?
- Meg ne próbáld!!
- Még szerencse, hogy ilyenkor kevesen vannak a KH-ban. Nem látták sokan ebben az állapotban Sevet, és szerintem jobb is, ha ez így marad.
- Lavinia, téged se optimistának ismertelek. Sevnek holnap órákra kell járnia. Baj, ha gúnyosan mosolygok?
- Már úgyse látom, számot vetettem az életemmel és lehunytam a szemem.
- Jaj kicsim, ne légy ilyen dekadens… inkább dolgozzunk a problémán. Lucius, van NORMÁLIS ötleted?
- Szerintem is a tóba ölés a legjobb.
- Istenem, Lucius… egyszer rajzolok rólad egy aktot és lekicsinyítem a méretarányt, ha érted, mire célzok… És kiteszem a faliújságra a Nagyteremben. Sev, kipróbáljuk a fürdést?
- Köszönöm a halálos fenyegetést a barátnődnek, Snape. A fürdésről csak annyit, hogy már eddig se ártott volna.
- Valaki milyen vicces kedvében van ma… Úgy látom, a habitusod a griffendéles lányokét követi…
- Kikérem magamnak! Csak ők is és én is szeretünk rajtad röhögni.
- Érdekes szokás. Hosszú távon elég szánalmas.
- Téged nem kérdeztünk, félvámpír. Na Sev, készülj fel a megtisztulásra!
- Nem bánnám, ha kimennél. Azért szólok ismét, mivel még mindig itt vagy. Ugyebár ez logikus, nem?
- De hát ez egy fiúfürdő! Küldd ki Laviniát!
- Igenis itt maradok! Segítek Sevnek, hátha…
- Hátha nem tud egyedül hajat mosni? Meg is lepődnék…
- Fogd már be, Lucius! Nem látsz eleget esténként? Menj és idegesíts másokat!
- Óó, én is segítek neked pancsikolni, Sev. Hátha Lavinia nem tudja, mi fán terem a férfias mosakodás.
- Vannak róla sejtéseim.
- Az nem elég, Sevhez szakértő kezek szükségeltetnek. Hát nem gyönyörű ez az alliteráció?
- Van egy olyan érzésem, hogy kibékültél Anne-vel. Csak tudnám, miért rajtunk vezeted le a keletkezett felesleges ATP-det. Azt hiszem… összeragadt a hajam a festéktől.
- És milyen kemény… szerin…
- Ugyan, Lav, téged az ilyesmi nem zavarhat.
- Lucius!! Szóval, szerintem ellenáll a víznek. Ez a furcsa lakkizé tutira vízlepergető.
- Azt hiszem, gyilkolni fogok.
- Pedig te még szerencsés is vagy, Sev. Nem látod magad. Mi bezzeg…
- Nem hinném, hogy ezt nevezik baráti vigasztalásnak.
- Az meg mi?...
- Jól van, Sev, hozok valami savat Fricstől, mindjárt jövök… Vigyázz ezzel.
- Savat önt a hajamra? Te is hallottad, Lucius? Savat akar önteni a hajamra?!
- Meg a bőrödre is. Béke maradványaidra, barátom.
- Lássuk csak… úgy vélem, a lavogyökér kivonata hatásos lenne.
- Óh, mihi apus est lavo! És hol tudsz olyat szerezni?
- Brazíliában…
- Még mindig éltek? Egyikőtök se ölte meg a másikat? Pedig úgy reménykedtem… sajnálom, Lucius. Nos, ti mire jutottatok? Loptam tisztítószereket.
- Arra, hogy Sev meg fog halni.
- Részemről csak annyi történt, hogy eldöntöttem, következő életemben brazil őslakos leszek.
- Gyökeres változások…
- Valami olyasmi. Pontosabban lavogyökér.
- Ezt inkább nem akarom tudni, fiúk. Nézzük meg ezt a löttyöt! Ugye, milyen bizalomgerjesztően lila?
- Inkább hervasztóan lila.
- Ne rontsd a közhangulatot, Severus! Igaza van Laviniának, igenis bizalomgerjesztő ez a lila szín, legalábbis a te rózsás talárod után…
- Akármit mondasz, szerintem ez nem lesz jó nekem…
- Ha nem akarod, nem próbáljuk ki, Sev. Csak egy szavadba kerül. Ha akarod, beteget jelentek és hazaviszlek apámhoz. De nem hiszem, hogy ez túl jó ötlet lenne…
- Miért, Lav apja az elegancia mintaképe! Biztos a kegygyakorlásban is mester! Szerintem menj el vele, Sev.
- Könnyen beszél az, akinek még a leggonoszabb felmenője is szőke volt!
- Bocsáss meg, hogy gyönyörűek vagyunk…
- Mi is gyönyörűek vagyunk, csak kicsit kevesebb fodorral és fürttel.
- Ugyan, már a dédapám dauerja is hamis volt. Én pedig egyáltalán nem élek ilyesmivel…
- Akkor mi az az ingujjad végén?
- Arisztokrácia!
- Jó, rendben, ez nem vált be. Add a következőt!
- Lavinia, lassan már az én kezem is szétmállik, pedig én csak adogatom neked az üvegeket. Nem gondolod, hogy ez egy kicsit sok?
- Nem adom fel! Mára még egyéb terveim is vannak.
- Áhh, szóval téged is zavarnak a kiskutyák és virágok? Nem túl erotikusak, mi?
- Örülök, hogy csak minden második szavatokat értem a fülemben lévő víztől, de azért felkérlek titeket, hogy…
- Csend legyen, Sev, ez most a te pillanatod! Éld át magasztos csendben!
- Úgy érted, az utolsó pillanatom?
- Valami… hupsz, most nem hall, elmerült. Na mindegy. Valami olyasmi.
- Ez csíp!!
- Mégis visszajöttél a víz alól?
- Hol csíp?
- Nem a hajamon, azt elhiheted… csupa varázskosz-eltávolító lett a víz is.
- Talán nem fürdőkádban kéne sterilizálni a bőrödet?
- Nem fognátok be? Éppen koncentrálok! Sev, válts kádat! Ez már a harmadik, sikerülnie kell!
- Nem, még van négy kád. Addig még bármi történhet.
- Nem kérünk az optimizmusodból, Lucius. Add oda a sampont.
- Nézzétek a jó oldalát. Csak a talárod, az arcod, a kézfejed és a hajad lett olyan. Ruhát váltasz, kesztyűt hordasz, és szerzel egy maszkot.
- Remek. Úgy fogok kinézni, mint a testet öltött halál. Megvan még a fehér halálmaszkod?
- Neked bármikor, Sev.
- Azt hiszem, kiveszek egy hét szünetet. Eltöröm a lábam, és a gyengélkedőn sakkozom majd egész nap.
- Egyedül?
- A te lábadat is eltörjem?
- Jaj fiúk, nem tudnátok egy kicsit csendben lenni? Gondolkozni próbálok.
- Neked az mindig is nehezen ment.
- Hagyd a barátnőm, rendben? Már így is sok van a számládon.
- Írj hozzá még két galleont, és majd hónap végén megadom.
- Oké, rendben, minden reménytelen. Se a bűbájok, se a löttyök. Mi legyen, Sev?
- Így is szereted, nem? Együtt, jóban, rosszban…
- Téged nem kérdeztelek, Malfoy, de ha van ötleted, csak szólj.
- Amondó vagyok, hogy a tó…
- Jaj, drága Severus, hagyd már azt az átkozott tavat! Szerintem pont azt akarják a kis riba.ncok, hogy elbujdoss vagy öngyilkos legyél! Mi lenne, ha inkább visszavágnál?
- Hogy vágjon vissza, ha lila szivecskék vannak az arcán?
- Mi?!
- Nem mondta komolyan, Sev!... Pirosak…
- Jézu…
- Szerinted tényleg elájult vagy csak csinálja a melodrámát?
- Nos, nem sápadt el, sőt elég színes egyéniségnek tűnik, szóval... nem tudom. Öltöztesd fel, én megyek mágiatörténet házit írni. Ez így már nem olyan érdekes.
- Áhh, itt láthatnak egy hű barátot! Kereket old, amint nincs kin röhögni. Jellemző.
- Ugyan már, Lavinia. Törődj a saját dolgoddal. Vagy Sevével, nekem mindegy. Törődj azon dolgaival, amik nincsenek összefirkálva. Csáó!
- Hát, legalább egyedül maradtunk, kedvesem. Azt hiszem, ki fogom pusztítani a Griffendélt. De először magadhoz térítelek, jó? Bár… talán jobb is neked, ha egy kicsit öntudatlan lehetsz. Addig kevergélek valamit a tisztítószerekkel, hátha csoda történik.
- Oh… Lavinia?
- Csakhogy. Már fél órája várok rád. Merre jártál álmodban?
- Rózsaszín kutyákat láttam lila felhőkön ülni… azt hiszem, az álmok is olyan rosszak, mint maga az élet.
- Csak a mieink… Lucius hál’istennek kiment. Viszont nem találtam semmi oldószert erre a festékre, úgyhogy marad a B terv: bujdosni, míg le nem jön magától.
- Ennél van egy jóval egyszerűbb megoldás is, Lav.
- Miszerint?
- Felbillegsz a kis griffendéles lányokhoz, és kiátkozod belőlük az ellenszert.
- Nem is rossz ötlet… bár Potterék megölnek, mielőtt feljutok a női hálókörletbe. Azért öten-hatan mégiscsak le tudnak győzni egy slytherint, még ha rólam van is szó.
- Adok egy bájitalt. Keverd valahogy a…
- Ezt már egyszer eljátszottuk, nem emlékszel? Nem hiszem, hogy újra…
- De most nem emberrel fogod csináltatni! Egyszerű lebegtető bűbájjal! Lassan ható mérget juttatsz be a Potter-slepp valamelyik tagjának a kupájába, és kéred a többitől a festék titkát az ellenszerért cserébe.
- Hm… ez egész jól hangzik, Sev! Milyen méreg?
- Legyen a Vaporus**. Tiltott… de hát mindennek meg kell adni a módját. Ha pár órán belül nem adják be az ellenmérget, a delikvens elhalálozik. Ők akarták, hogy nagy tételben játsszunk.
- Nálad van az ellenméreg? De végül is blöffölhetnénk is… valami kis fájdalmakat okozó bájitallal, és azt mondhatnám nekik, hogy halálos. Az ellenméreg pedig valami gyenge teaféle lenne.
- Nem! Ők sem tréfáltak velem! Ezúttal komolyan meg fogom bosszulni az ostoba csínyüket!
- Felőlem… bár én még mindig a placebóra szavazok. A végén még ki is röhöghetnénk őket, hogy bevették a maszlagunkat.
- Tedd, amit mondtam, Lavinia. Gyere, odaadom a két szert. Mindent te fogsz intézni. Én ki sem mozdulok a szobámból. Reggelinél tedd meg! És rögtön utána vedd fel velük a kapcsolatot! Ha sokat egyezkednek, meghal.
- Mit látsz, Ágas?
- Én semmit Tapmancs hátától!
- Én sem, azért kérdezem.
- Hé, le lehet szállni a hátamról!
- Mi boldogan megtennénk, drága Tapmancs, de sajnos úgy nem férnénk be a köpeny…
- Psszt! Itt jön Malfoy! Térj ki!
- Uhh. Ez meleg volt.
- Most is meleg.
- Honnan veszed?
- Ne reménykedj, Peter, csak poén volt!
- Ha-ha. Nagyon vicces.
- Szerintem kormányozzunk a lépcsők felé. Kapitány, a fiú részleg egy óránál!
- Nahát, ez is meleg.
- Nem, csak gondoltam, ott több embert ismerünk, te gügye. Ott laknak a kedvenc slytherinjeink…
- Gyerünk, gyerünk, gyerünk… ÁLLJUNK MEG!! Malfoyka leült írogatni! Tolass, tolass, tolass, állj! Nézzetek oda! Hát nem megátkoznivaló?
- Tapmancsnak forr a vére.
- Vérem vért kíván! Csak egy Carbunculust!!
- Egy kicsit feltűnő lenne. Az oké, hogy jó páran itt nyüzsögnek, de egy ragyaátok Malfoyon azért mégis…
-,,Maaaalfoyon azért mégis”… beijedtél?
- Nem, de úgy vélem, Pipogyi több törődést érdemel…
- Ágasnak igaza van. A nyílt Slytherin KH-ban átkozódni nem túl célszerű.
- Fogd be, Holdsáp, te nem is akartál jönni!
- De ha már itt vagyok, gondoltam, megmentem a bőrötöket.
- Arra nem lesz szükség. Na, ide süssetek!
Lucius egyik teleírt pergamenje kecses ívben emelkedni kezdett. Ám a szőke fiút sem ejtették a feje lágyára: rögtön felpillantott a munkából, és a klubhelyiséget kezdte pásztázni tekintetével. A házija eközben még feljebb repült, majd hirtelen a fején landolt. Lucius keresetlen szavakat sziszegve vágta le az asztalra, és folytatta az írást. Mikor a lap ismét lebegni kezdett, már résen volt. Azonnal felkapta a fejét, és az egyetlen őt kémlelő fiú felé fordult.
- Jól van, Nott, te akartad!
A tekergők egy ideig vigyorogva figyelték a szórakoztató –és egyenlőtlen- küzdelmet, minek folyományaként egy ,,ártatlan” slytherin jópár hajszállal szegényebb, de annál több zöld folttal gazdagabb lett. Végül úgy döntöttek, mára elég Malfoy párbajtudományából.
- Fel! –hangzott a kapitányi parancs.
Megindultak eredeti céljuk felé. Az ajtó előtt megtorpantak, s halkan suttogva elkezdték tervezni az elkövetkező merényletet. Az előttük lévő nyílászáró azonban hirtelen kicsapódott, és egy nagyon vadul közlekedő Lavinia Wotton sietett ki rajta olyan vehemenciával, hogy teljes erővel nekiütközött az előtte álló láthatatlan –de nem érzékelhetetlen- Siriusnak. A lány halkan felsikoltott (rejtély, hogy sikerült ez neki), de a hangját a következő pillanatban tökéletesen elnyomta az az artikulátlan üvöltés, amit a Black fiú hallatott.
A Lavinia kezében tartott Vaporus üvege összetört az ütközés során, és az egész savas, maró folyadék végigömlött Tapmancs nyakán és talárján; beívta magát a szövetekbe, és felhólyagosította a bőrt. Lavinia is felszisszent; neki a kezére jutott pár csepp, ami csak egy könnyebb leforrázás fájdalmát hozta magával. Esetében inkább a meglepetés volt kellemetlen: nekiszaladt egy darab levegőnek.
- Gáz van! –jelentette Ágas teljesen feleslegesen a mögötte állóknak. Addigra már az egész klubhelyiség felfigyelt az éktelen lármára.
- MEGINT ITT VANNAK A GRIFFENDÉLESEK! KÖPENY ALATT! –üvöltött fel Lavinia dühösen.
- Futás! –suttogta Remus, és maga is kiengedte a kéziféket. A három barát megfordult, és húzta-vonta magával a sokktól és a fájdalomtól még mindig könnyező Siriust.
- A köpeny! Nem égetett lyukat a köpenybe? –remegett meg Lupin, és végignézett a bosszúszomjas arcú mardekárosokon, akiknek nagy része valószínűleg még intenzíven emlékezett a legutóbbi betörésükre. Azok vadul fürkészték a semmit.
- Úgy látszik, nem. Jól vagy, Tapmancs? –karolta át barátját James aggódva. –Gyerünk, lassan, óvatosan… vigyázz az ajtónál –sziszegte az elöl álló Peter fülébe olyan halkan, amennyire csak tudta. Az reszketett a félelemtől.
Elindultak az ajtó felé; minden lépés egy örökkévalóságnak tűnt. Tudták, hogy a mardekárosok arra számítanak, hogy megpróbálják gyorsan elhagyni a helyszínt, és nagyon figyelni fognak a kijáratra. Néhány gyorsabb észjárású fiú, így Lucius Malfoy is, odaállt az ajtó elé, úgy várta láthatatlan ,,barátait”.
**kultúratörténeti asszociáció ez a Vaporus: a valaha volt legjobb fanfic írójának ötlete. Az Egy slytherin emlékirataiban lehet erről a méregről bővebben olvasni, és a szerző tiszteletére, na meg a kisregény népszerűsítésére beemeltem ebbe a részbe. Még a bőrt is felmarja. Imádom ezt a mérget! :- ) **
- Na, akkor most?- kérdezte fojtott hangon, egész testében remegve Peter.
- Várunk – lehelte alig hallhatóan James.
Jézusom, most meddig fogunk itt várni? A Mardekárosok nem olyan ütődöttek, hogy ne kezdjenek el minket keresni. Csak négy lépés a kijáratig. Csak négy. –futott át mind a négy fiú agyán a gondolat.
AJÁNLOM AZ OLDALT
