Liane kétségbeesetten ült ágya szélén, s arcát kezébe rejtve potyogtatta könnyeit. Emily a vele szemben lévő ágyon ült, s rögtönzött lelkisegély szolgálatot tartott az épp randizó Liz helyett.
- Nem hiszem el, hogy azzal a libával megy... - szipogott Liane, aki épp most tudta meg, hogy álmai pasija egy másodéves kis csitrivel "kénytelen" tölteni a Valentin Napi banzájt lent a Három Seprűben.
- Majd rájön... - bíztatta barátnőjét Emily. - Egyébként Wyett kérdezősködött utánad... - mosolygott a lány, miközben egy csomag zsepijért kutakodott csinos kis tatyójában.
- Mit akart? - kérdezte egy halvány mosoly kiséretében Liane.
- Csak a szokásos... Érdeklődött, kivel töltöd a Valentint, mert hallotta, hogy szakítottatok Siriussal...
- Nagyszerű. Most már legalább az egész iskola egy nagy rakás szerencsétlenségnek tarthat. Vagy egy kurvának.... Még jobb...
- ... szóval hallotta, hogy szakítottatok Siriussal, tőlem. - mosolygott hamiskásan a lány, s közben egy kicsivel nagyobb hangsúlyt adott mondandójának. - És megkérdezte mennél e vele...
- Nem. - vágta rá habozás nélkül Liane.
- Lent vár a portrélyuk előtt.
- Menj le, és mond meg neki, hogy nem megyek sehova.
- De hát...
- Nem birnám ki, hogy az a cafka a képembe röhögjön, miközben Siriussal falják egymást... Én ma este itt maradok. - szögezte le Liane, hanyatt vágta magát az ágyon, és nyakig felhúzta takaróját, hogy senki ne zavarhassa......

Liane csendes magányában ült a klubhelység távolabbi sarkában, s forró rumos teát iszogatva dőlt neki a hideg kőfalnak. Körülbelül éjfél fele járhatott az óra, a klubhelység már teljesen elcsendesedett, s hidegrázó sötétségbe burkolózott. A hálószobák felől még hallani lehetett néhány izgatott kacajt, vagy halk pusmogást, de a tanulók nagy része, már békés álomba szenderült a kitolt takarodó után. Liane körülbelül délután négy óra óta ülhetett egy helyben, arra várva, hogy Sirius és drága barátnője végre betegye lábacskáját a Griffendél-toronyba.
Még kora délután úgy döntött, jobb ha nem látja kedvese újdonsült babáját, így a kastélyban maradt, s elkeseredett könnyeivel itatta a roxforti egereket. Nem is tudta miér ment le olyan hamar a KHba, talán arra számított, Sirius hamar rájön milyen nővel van dolga, s még mielőtt megunná, otthagyja. Bár takarodó után voltak bőven, a két fiatal még mindig nem sietett a visszatéréssel, igaz Siriusnak soha nem okozotak gondot az illegális kiruccanások Roxmortsba.
Liane órák hosszat várt egyedül a sötétben, s már csak abban tudott reménykedni, hogy még éjfél előtt, azaz Valentin napon el tudja csípni kedvesét.

Amikor az óra éjfélt ütött, Liane szíve vadul dobogni kezdett. A portrélyukon túlról halk piszmogás törte meg a békés csendet, majd a Kövér Dáma idegesítő rikácsolása, amellyel a hívatlan látogatókat fogadja. Aztán kinyílt a portrélyuk, s belépett rajta a legújabb álompár. Sirius és Erica egymásba karolva botladoztak át a küszöbön, hatalmas rózsaszín szívecske lufikat szorongatva kezükben. Liane mozdulatlanul ült addigi helyén, hatalmas szemeket meresztve a párosra, akik vihorászva a hálótermek felé vették az irányt. Akkor azonban félúton Sirius meglátta a lányt. Tekintetében ott ült az a temérdek fájdalom, amit a lány Valentin Napi ajándéka égetett benne, s az a csepp gyűlölet, amit a helyzet, vagy talán Liane iránt érzett. Habozva megállt a szoba közepén, majd Erica unszolására folytatta útját a lépcsők felé, egy futó pillantást sem szentelve a lányra.
Liane összetörve ült a széken. Nem tudott mit mondani, de tudta, hogy meg kell állítania őket valahogy... Csak ha egy szót ki tudott volna nyögni....
- Sirius. - szólt elcsukló hangon végül a lány, s a fiú megtorpant a lépcső aljában.
- .... és amikor Jess azt énekelte, hogy "I will always be yours", akkor száz százalék, hogy rám kacsintott.... - hallatszódott a fiú mellől Erica idegesítő nyávogása. - Most meg mi van? - nézett értetlenül a másik kettőre a lány, akik kitartóan állták egymás tekintetét. Erica meglengette kezét Sirius szeme előtt: - Húhú!
- Öhm... Erica. - kapott észbe a fiú. - Menj előre. Majd megyek utánad. - mondta udvariasan, majd egy erőltetett mosoly kiséretében előre tessékelte a lányt.
- Ne várass meg sokáig Siri cica. - kacsintott a lány, majd szőke haját dobálva, s formás fenekét riszálva elindult a fiuk szobája felé.

Liane és Sirius szótlanul meredtek a sötétségbe. Liane izgatottan szorongatta teáját, Sirius zavartan csavargatta óráját, s az egyetlen hang ami megtörte a csendet az a kettejük szívdobogása volt.
- Sajnálom. - suttogta a lány, majd visszahuppant székére. Sirius kitartóan meredt a lány szemébe, s közben tartotta a kínos csendet. - Hülye voltam... - mondta védekezés képpen a lány.
- Az. - bólintott egyetértően a fiú.
- Nem kellett volna.
- Nem.
- Az egész az én hibám!
- Az egész. - bólogatott még mindig Sirius.
- Mi? - kérdezett vissza meghökkenve a lány, s érdeklődve fürkészte a fiú arcát. Nem sokat látott a sötétben, de Sirius arcán látni vélt egy halvány mosolynak nevezhető arcrándulást, ami egy pillanatra megnyugtatta. A következő pillanatban azonban már kétségbe ejtette.
- Az egész a te hibád. - bólogatott egyetértően a fiú.
- Már hogy lenne az egész az én hibám? Nem én bántottalak meg, és nem én hoztam fel valakit a hálóterembe!!!! - kiabálta felháborodottan a lány, amilyen hangosan csak bírta. Mérhetetlen nagy düh szabadult ki belőle, aminek egy része maga ellen irányult volna, de ha már szegény Sirius ott volt, hát megkapta ezt is bónuszként.
- Igaz, ti elintéztétek a Szükség Szobájában. - vonta meg a vállát Sirius.
- Én legalább nem a pasim előtt flörtöltem!!!! - csattant fel idegesen Liane, Sirius azonban még mindig hideg közönnyel válaszolgatott a kirohanásaira.
- Én sem a pasim előtt flörtöltem... - húzta fel a szemöldökét Tapmancs - De ha magadra céloztál, ha jól tudom, csak az exem vagy. - vonta meg a vállát.
Lianet pedig sziven találták szavai. Csalódottan, s összetörve esett vissza székére, ahonnan megint nem emlékezett melyik mondatánál pattant fel, s térdére hajtotta fejét. - Miért kínzol? - kérdezte elcsukló hangon a lány, s felnézett Siriusra - Megbántam.... Tudod, hogy szeretlek! - szipogott halkan.
Sirius lassan odasétált a sarokban ülő Lianehez, és leguggolt hozzá.
- Nem akarom, hogy ennek az egésznek így legyen vége... - kezdte halkan motyogva. - De még mindig iszonyatosan haragszok azért amit tettél. De azt is tudom, hogy én adtam rá okot, hogy megtedd, így nem sok értelme van, hogy ilyennek lássalak... - vonta meg a vállát közönyösen Sirius. Liane lassan felemelte fejét a térdéről, majd reménykedő pillantással nézte kedvesét, miközben megállás nélkül potyogtak könnyei. Aztán hirtelen a fiú nyakába vetette magát, s vidáman megcsókolta a fiút, aki azonban eltolta magától.
- Ki mondta, hogy megbocsájtok? - kérdezte komoly arccal a fiú. Liane teljesen ledöbbent. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Álmai pasija szórakozik vele... Nem mintha kijelentett volna bármit is, de... Akkor is. Szórakozik vele. Mély levegőt vett, s gyorsan felállt, hogy minél kevesebb időt kelljen Sirius társaságában töltenie. Amikor azonban elindult volna, a fiú megragadta a kezét, s visszahúzta. - Csak vicceltem, te hülye! - mosolygott kedvesen, s magához húzta Lianet. - Hiányoztál. Még egyszer meg ne próbálj ilyet csinálni, mert gyűlölök nélküled elaludni....

A koncert már a vége felé közeledett. Anne az első sorban tombolt barátjának, aki két szám között leugrott hozzá egy csókra. Az utolsó szám után felzendült a hatalmas tapsvihar, csakúgy özönlöttek a lány rajongók a banda tagjai felé. A színpadon Hil és Laze egymással voltak elfoglalva, míg Tom élvezte a körülötte nyüzsgő szingliket. Jan egy végzős hugrabugossal kavart a háttérben. Magyarul teljes volt a valentin napi kép.
De Annet még mindig furdalta a lelkiismeret és kétségek gyötörték. Nem akarta otthagyni Malfoyt, de Jesst se. A délelőtti jelenet óta csak ez járt a fejében. De megérkezett mellé Jess, és igyekezett elfeledtetni vele ezeket a gondolatokat. Magához ölelte, majd megcsókolta a lányt.
- Hogy tetszett??
- Nagyon jók voltatok -simította végig a fiú arcát An.
- Köszönjük -mosolygott. -És most hova menjünk? Klubhelyiség?
- Nem lesznek ott kicsit sokan?
- Igaz. Na de akkor hol? A Szükség Szobájában biztosan nagyobb a tolongás.
- Akkor tudod mit? Van egy ötletem -sompolygott a lány.
- Na mondd -vigyorgott Jess barátnőjét simogatva.
- Felmegyek a hálótermünkbe és átöltözöm. Aztán találkozunk a trófeaterem előtt -kacsintott Anne.
- Brilliáns. Akkor induljunk -mondta, és már ki is mentek az ajtón egyenesen a kastély felé.

A tölgyajtóban puszit nyomtak egymás szájára, majd szétváltak -Jess felment a lépcsőn, Anne le a hideg folyosókra. Mikor beért a KH-ba, csak pár párt talált, szinte mindenki a hálókörzetben vagy roxmortsban volt. Az egyik fotelben Lucius ült, aki a lány beérkezése óta mereven a kandalló lángjait tanulmányozta. Anneből megint előtört exe hiánya, de tudta, hogy nem szabad. Füle mögé tette szőke haját, majd elindult a HK-ba vezető lépcsőn. Hátán érezte Lucius pillantását, de nem fordult meg. Nem fordulhatott meg. Sóhajtva húzta el az ágya mellől a függönyt. Rátette bőröndjét a zöld takaróra, majd keresgélni kezdett benne. Talált egy alkalomhoz illő kicsiny zöld ruhadarabot, amit gyorsan magára is kapott, majd ráhúzta méregzöld köntösét, azzal elindult lefele. Luc még mindig előző helyén ült, de most a lányra és köntöse alól kilátszó csupasz bokájára pillantott. Nehezen viselte, hogy exkedvese másnak mutogatja ezentúl bájait. Megfogadta, hogy ennek a Jess-An viszonynak egy hónapon belül végetvet. Kívánkozóan nézte az előtte ellibbenő lányt, majd felállt és felment a hálótermébe.

Jess a trófeaterem ajtaja előtt várta barátnőjét. Nagyon remélte, hogy nem szakítja félbe a lány útját az a Malfoy. Végül megnyugodott, amikor a szőkeség feltűnt a folyosón. Homlokára nyomott egy puszit majd beléptek az üres és sötét terembe.
- Ugye ez nem marad rajtad? -csókolta meg a lány nyakát a hollóhátas, miközben csupasszá tette kedvese vállát.

Az óra éjfélt ütött, mikor kiléptek a megvilágított folyosókra, és szétválva elindultak a klubhelyiségük felé. A kőfalon belépve An Luccal találta szembe magát.
- Lucius? -döbbent meg hirtelen a lány.
- Már vártalak -suttogta a fiú sokatmondóan.
Anne kiesett a megszokott tér-időből, csak állt és nézett az őt simogató mardekáros szemébe. Tudta, hogy szereti őt. Neki nem Jess kell, nem más, hanem Ő, csak Ő, Lucius.
- An... Én szeretlek -súgta a lány fülébe Luc. -Nem akarlak elveszteni, főleg nem egy ilyen hollóhátas miatt nem.
- Én is szeretlek -mondta Anne, majd hagyta hogy exe megcsókolja őt. Csak álltak ott, egymást ölelve a falnak dőlve, nem törődve a belépő Sev-Lavinia párossal.