Anne eközben még nem tudta merre megy, csak ment dühöngve egyenesen a folyosókon. Végül is a hugrabugosok klubhelyisége előtt találta magát, úgyhogy szép lassan elindult saját háza felé, le a kőfolyosókhoz. Már egyre több diák volt a folyosón, kezdett ébredezni a Roxfort. Dumbledor is jókedvében lehetett, ugyanis az egész kastély szívecskékben pompázott, és a mardekár kőfalánál is egy 'I love You' dísz lógott. An kelletlenül elmorogta a jelszót, hogy beléphessen a belül már rideg és zöld terembe. A kandalló előtt Severus olvasott ölében Laviniával, Rod Saranak adott éppen egy valentin lapot. Egyszóval mindenki lázban égett, az elsősöktől a végzősökig. A lány felment a hálótermükbe, hogy megcsinálja a haját, és valami alkalomhoz illő ruhát vegyen magára. Végül is fél óra múlva szőke hosszú haja aprókra fonva terült el csupasz vállán. Ruhának egy igen kicsi szoknyát talált, amit pánt nélküli felsővel vett fel, mindkettő fekete színben 'pompázott' /már amennyire a fekete pompázik...:)/. Lassan letipegett a lépcsőn, várva a hatást, ami nem maradt el. Még Sev is felnézett a könyvéből. Lucius fütyült egyet, majd odaszaladt kedveséhez, magához ölelte és megcsókolta.

- Boldog Valentin Napot Kedvesem -suttogta a lány fülébe.
- Neked is, Luc -mosolyogta.
- Nagyon-nagyon jól nézel ki. Ha most nem reggel lenne, azt hiszem, nem gondolkoznék sokat -vigyorodott el a fiú.
- De reggel van. És éhes vagyok -puszilta meg barátját An. -Menjünk reggelizni. -Azzal megfogta a fiú kezét, és elindultak a nagyterem felé. Ott is minden szív alakú lufikkal volt tele, és ott sem fogadta kisebb ováció Anne látványát, mint a KH-ban.

- Azta -nyögte Jess amikor meglátta a lányt.
- Nem semmi -ismerte el Tom.
Ilyen kijelentések hangoztak el szerte a teremben.
Anne mosolygott egyet, majd leült enni. Két falat közt számtalan meghívást kapott a délutáni koncertre. Már szinte mindenki hívta, csak az nem, akit ő várt: Jess.
Ám mikor Luciust Kim kihívta pár percre az ebédlőből, a gitáros fiú felállt és célba vette a lányt.
- Szia Anne! Gyönyörű vagy -mosolyogta.
- Szia, köszi -vigyorgott a lány.
- Tudod, ma koncertezünk délután... És arra gondoltam, nincs-e kedved velem eljönni?
- De igen, szívesen.
- Oké, akkor kettőre lemegyek érted -kacsintott a fiú, azzal elindult vissza a Hollóhát asztala felé. Legszívesebben ugrált volna örömében.

Liane idegesen rohant körbe körbe a folyosókon. Mindenhol kereste már a mardekáros lányt, ám az csak nem akart előkerülni. Fél órán át várta lent a Mardekárosok klubhelysége előtt, amivel csak az érte el, hogy Frics gyanakodni kezdjen rá.
Még egy szőke elsős kisfiút is megkérdezett, aki állítása szerint épp most látta a lány szellemét felszállni a Csillagászati Torony felé.

Végső elkeseredettségében nem maradt más választása, mint szembenézni Siriussal. Tudta, hogy Anne már valószínűleg elmondta barátjának a történteket, és lelkiekben teljesen felkészült Tapmancs tajtékzására. Dobogó szívvel mászott be a klubhelység ajtaján, s rögtön megpillantotta a Remus & Sirius párost, amint a kandalló előtt ülnek nyugtalanul. Sirius szépen ki volt öltözve, és kezében egy félig leamortizálódott rózscsokrott tartogatott. Mellette Remus ásítozott egy szál pizsamában.
- Na végre, már kezdtünk ... - szólt felpattanva Remus, de Sirius félbeszakította mondandóját:
- Hol voltál? - kérdezte hűvösen. Liane-ben hirtelen benne akadt a szussz is... Sirius nem ordibált, nem őrjöngött, nem féltékenykedett, hanem ami még ennél is rosszabb volt: közömbös volt. A lánynak hirtelen semmi nem jutott eszébe, csak állt ott némán, és nézte a fiút. Tudta, hogy most rajta a sor, hogy bevalljon mindent.

- Én.... Sajnálom... - hebegte a lány, és sírva Sirius nyakába vetette magát. A fiú azonban csak állt mint egy kőszikla. Nem lökte el magától a lányt, nem is karolta át, semmi. Remus eközben fütyörészvre oldalazott a hálótermek felé, mint aki ott sincs.
- Mit?
- Nem lett volna szabad... A pillanat heve volt, csak! Megbántottál, én meg kiborultam... El kellett innen mennem, rohantam körbe a folyosókon. Senki nem foglalkozott velem, legfőképpen te nem. Ő meg aranyos volt, megvígasztalt. Elmagyarázta hogy megy ez nálatok, tudod én nem értek a ti nyelveteken! Nagyon jó fej volt velem, és akkor.... - kiabálta félhangosan a lány, közben potyogtak könnyei. - De rájöttem, hogy hülyeséget csináltam! Egyáltalán nem kellett volna megtennem, mert szeretlek!!
Liane gyorsan elhadart mindent védekezés képpen, s aztán csak fejét lehajtva állta fiú előtt, mint a bűnös a vádlottak padján.
- Ki volt az? - kérdezte elcsukló hangon Sirius, de tekintetét még mindig mereven a lány szemén tartotta.
- Jess.... - motyogta alig hallhatóan Liane. Sirius nem szólt semmit. Felkapta maga mellől a kabátját és elindult az ajtó felé. Aztán egy hirtelen pillanatban megállt, visszafordult, majd odaadta a nyúzott csokrot Liannek:
- Boldog Valentin Napot. - mondta hűvösen, majd elindult kifelé.
- Várj már, Sirius! Nem mehetsz így el! Legalább mondj valamit! Szidj le, vagy valami.....
- Szerintem abba kéne hagynunk ... - vonta meg a vállát a fiú, majd kilépett.

Sirius szíve szerint tombolt volna, amikor kilépett a folyosóra. De nem tehette. Arra számított, hogy a lány utána jön, és könyörögni fog neki, hogy ne tegye ezt vele, és hogy ő meg majd közömbös lesz vele - vagy a végén megadja magát és a lány nyakába borul. Nem tudta eldönteni, melyik lenne a jobb megoldás - elvégre Liane átverte. Nem volt ez akkora bűn, mint trágyagránátot árulni Frics orra alatt, de sokkal égetőtt, fájóbb dolog volt, mint amikor egy órán keresztül pucolja az ember a trófeákat. Na meg ahhoz már hozzá szokott. Ez a helyzet még új volt neki... Mindig is sok barátnője akadt, és mindig mindegyikkel normálisan bánt a szakítás pillanatáig, de soha nem gondolta volna, hogy egyszer önhibáján kívül történik majd ilyesmi. Tulajdonképpen nem is önhibáján kívül. Ő tehetett róla, nem kellett volna elüldöznie a lányt. De ez mostmár mindegy volt. A csajának egy hollóhátassal volt viszonya. Vajon meg tudna neki bocsájtani? - Ez azonban egyelőre még nem volt kérdés. Liane nem ment utána, nem könyörgött neki a lába előtt térdelve, hogy bocsásson meg, még csak azokat az ártatlanul szép bociszemeit sem meresztette rá. Egyszerűen elfogadta... - gondolta magában - Nekem is ezt kellene tennem...
A helyzet nagyon úgy állt, hogy Sirius előző szavai véglegesek. Még mindig kérdőjelen lógtak a levegőben, ám egyre inkább közeledtek a biztonságot nyújtó talajhoz...

Sirius kínjában elindult a nagyterem felé, ahol a koránkelő diákok már javában fogyasztották reggeliüket. Az előcsarnokban összefutott pár elsőéves lánnyal, akik mosolyogva álltak a nagyterem bejáratánál.
- Hölgyeim, csak önök után. - nyitotta ki a lányoknak Sirius az ajtót, s közben egy erőltetett mosolyt is eresztett feléjük. A lányok vihogva mentek el előtte, s leültek szokásos cicababa-helyeikre az asztalnál. Sirius pedig elindult az asztal másik - épp üres - vége felé. A többiek még mindig pizsamában üldögéltek odafent, valószínűleg épp szegény Liane-t vígasztalták. Szegény?! Najó, nem szegény. De attól még vígasztalhatták.
Amíg elmélázva bökdöste reggeliét, a kiscsajok kapva az alkalmon egyre közelebb ültek hozzá. Végül egy - korához képest elég csinos - szőke hajú lány ült le mellé.
- Szia! Egyedül? - kérdezte mosolyogva, s mutatóujjával kontyából kilógó tincsét csavargatta.
- Aha. - bólintott Sirius. A lány izgatottan kuncogott egyet, majd megkérdezte:
- Nem akarsz velem eljönni Roxmortsba?
Sirius letette villáját, majd lassan végigmérte a lányt. Tekintete pedig megakadta a pasik szemének kedvenc helyén. Szakítottunk. - mondta magának.
- Felőlem mehetünk. - vonta meg a vállát, majd visszatért reggelijének maradványához.
- Szuper! - vigyorgott a szőkeség, és ott helyben belekarolt Siriusba.

Anne épp azon morfondírozott, hogy hogy tudatja majd kedvesével, hogy ő Valentin napon mással megy roxmortsba. Vagyis szakítunk... -szorult el a lány torka. Nem akart szakítani Luciussal, szerette őt, ugyanakkor szerette Jesst is. Legszívesebben mindkettőjükkel egyszerre lett volna. De ezt nem csinálhatta. Így hát felállt az asztaltól, és miközben majdnem nekiment egy szőke griffendéles vihogó lánynak, elindult Lucius és Kimberley felé, akik az ajtó előtt beszélgettek. Nagy levegőt vett, majd odaszólt barátjának.
- Luc, van egy perced rám? -majd angyali mosolyt erőltetett az arcára, és kiment a fiúval az udvarra.
- Na mondd -vigyorgott a fiú, eszébe se jutott az, amit a lány közölni akar.
- Lucius... én... én szeretlek -mondta félénken An, nem tudta hogy kezdjen bele. Sok fiút dobott már, de egyik sem jelentett neki annyit, mint az előtte álló, így vele nem akarta bunkón közölni, hogy vége. A fiú csak állt elégedetten mosolyogva és várta a folytatást.
- Én... én Jessel megyek Roxmortsba... ma -nyögte ki végül, miközben kezeivel babrált.
- Micsoda? -kérdezett vissza megrökönyödve Luc.
- Én sajnálom, Luc. Tényleg szeretlek, és mindig is jó barátom fogsz maradni -mondta a lány, már könnyek potyogtak a szeméből. -Ne haragudj. -mondta, azzal a fiú nyakába ugrott és átölelte.
A nagy Malfoy csak állt megdöbbenten és a 2 perce még barátnőjének mondott lányt ölelgette.
Majd Anne kibújt az ölelésből, megtörölte a szemét, és egy puszit nyomott a fiú arcára.
- Légy jó -suttogta, majd otthagyta az udvaron exbarátját.