- Tűnjünk el innen -ocsúdott fel Sirius, és magával húzta barátnőjét.
- Egyetértek -nézett rémülten az ájult Severusra Remus, és már szaladtak is vissza a kastélyba.
A hollóhátas banda is kint hógolyózott, amikor a griffendélesek átszaladtak rajta. A két lány ijedten, a fiúk röhögve nézték végig az akciót.
- Jan, hova mész? -nézett Tom a fához szaladó lányra. -Ez nem normális. Az ott Snape...
- Menjünk -húzta magával Lazet Hil, és már mentek is a lány után. Akkor már Jess is elindult, ő sosem maradhat ki semmiből...
- Severus! -simította végig az ájult fiú arcát Jan. Sev nem mozdult, úgy nézett ki, nagy ütést kapott a fején. Be kell vinnem... -gondolta, és előhúzta a pálcáját.
- Vingardium Leviosa -hangzott a varázsige, és a fekete tincsek már a hó felett lengtek.
- Te hülye vagy? -nézett a most épp vörös hajú lányra Jess. -Ez Snape...
- Éééés? -vonta fel a szemöldökét a lány, és barátait kikerülve már ment is tovább a gyengélkedő felé, maga előtt lebegtetve a mardekárost. Az udvaron mindenki döbbent csendben nézte az akciót. Jess és a banda is leesett állal nézett a távolodó barátjuk után.

- Már megint valaki? -nézett ki a - még mindig kék – fiú ágya mögül Madame Pomfrey.
- Igen... Beütötte a fejét -mondta Jan, és az egyik ágyra tette az ájult Snapet.
- Máris megnézem -sóhajtotta a gyógyító, és már ment is a szóban forgó fiú felé.
- Csak elájult. Pár óra és jól lesz, csak törölgesd a fejét néha, és félóránként itasd meg vele ezt -nyomott a lány kezébe egy törölközőt és egy fiolát a javasasszony. Bizonyára azt hitte a lány Sev barátnője. Jan nem tudott mit csinálni, leült a fiú ágyára, és letette a kapott cuccokat. Mindig is helyesnek gondoltam... és tényleg az -simította ki a sötét tincseket Severus arcából.

A trófeateremben félhomály volt. Csak a hold fénye világított be az ablakon, sugarai megcsillantak az ,,önzetlenül az iskoláért” feliratú kupákon. Csend volt. Csak egy csókolózó pár ül a sarokban.

Anne gyengéden átölelte a szájában lévő hugrabugos fiút, Davidet. Ő hetedikes volt, iskolaelső. Nem mehettek sehova, a mardekár KH-jában Luc várta őket, a hugrabugban meg épp banzáj volt. Így hát a trófeaterem bizonyult a legmegfelelőbb helynek. Itt nem zavarták őket. Legalábbis ők ebben reménykedtek -de tévedtek. Egyszer csak kinyílt a terem ajtaja, és Sev lépett be rajta, s gyanakvóan nézegette a sötétben is tisztán kivehető Ant; nem látta, ki ül a lány mellett.

- Hát te? -vonta fel a szemöldökét meglepetten a szőke szépség.

- Büntetőmunka.

- Óh, már értem -könnyebbült meg Anne, azt hitte Lucius küldte barátját ide, hogy megkeresse őt.

- És te? -nézett a fekete szempár a lányra.

- Öhm... én már itt sem vagyok. -állt fel, és magával húzta Davidet. Sevnek most már leesett a szituáció. Odébbállt, hogy a két diák kiférjen tőle az ajtón, majd pálcájával legyintett egyet, és a teremben felgyúltak a fények. Sev elővette hajgumiját, és fekete tincseit hátrakötve leült az egyik díj elé és sikálni kezdte. Nem telt bele pár perc, és már meg is érkezett a ,,büntetőtárs” Liz személyében. Kelletlenül végignézett először Snape-en, majd a trófeákon, aztán letelepedett a terem másik sarkába és ő is nekilátott a munkának.

- Na, és most mi legyen? -puszilta meg Anne nyakát David.

- Azt hiszem, nem kellene ezt folytatnunk. Legalábbis nem ma -simított végig a fiú kigyúrt mellizmain An.

- Ahogy akarod. Akkor majd találkozunk -kacsintott a fiú, és miután még egy csókot megejtettek, elindult a hugrabugos klubhelyiség felé, otthagyva a szőke lányt.

- Anne, Anne, te vagy az? Már mindenhol kerestelek -kiáltotta a folyosó végéről a szaladó Lucius a lány felé.

- Luc, drágám, szia -mosolygott An.

- Merre jártál kedvesem? -csókolta meg a lányt.

- Gondoltam, benézek Sevékhez, tudod, most van büntetőmunkája -hazudta folyékonyan.

- Óh, értem. Na akkor menjünk -mondta Luc, azzal megfogta a lány kezét és elindultak a KH-juk felé. 

Liz és James lementek Roxmortsba. Hideg volt és fújt a szél, körülöttük mindent hó borított.
Összebújva mentek a láthatatlanná tévő köpeny alatt, a hideg miatt.
- Szakítanunk kell –hangzott egy halk hang a köpeny alól.
- James, én szeretlek – hallatszott Liz elcsukló hangja
- Tényleg? Én Lilyt szeretem még mindig – válaszolt James szenvtelen hangon.
- James –mondta Liz elcsukló hangon- Ez igaz?
- Igen, megpróbáltam veled elfelejteni Lilyt –hajolt a lányhoz James kaján vigyorral az arcán.

Liz széltől kipirosodott keze a talárja zsebében keresgélt. Hevesen markolta a pálcáját. Majd döntött. Előhúzta a pálcát Majd lassan, remegő hangon, elkezdte mondani:
- Én, azt hittem, hogy… Mit is gondoltam. –rázkódott meg- Elvégre, te a suli egyik legjobb pasija vagy.. Te nem lehetsz komoly. Te nem szerethetsz pont engem –hadarta csüggedten a lány –De nem engedem, hogy Lilynek jobb legyen. Átvertél – mondta Lizbeth fénytelen szemekkel. –A…a…Adava - vett egy mély levegőt, majd kicsit összeszedve magát mondta: adava kedavra.
James álltában megvonaglott, majd összeesett. Az előző értetlen félszeg mosoly az arcáról leolvadt és a döbbenet mimikája telepedett rá. És maradt is ott.
Lizbeth rápillantott az élettelen fiúra, majd érezte, hogy az eddig visszatartott könnyek lassan eláztatják arcát. Ott állt dermesztő hidegben, hallgatta a szél hangját, érezte a forró könnyek patakját az arcán, amikor Liane és Sirius jelent meg futva.
- Hallottunk egy varázsszót –lihegte kifulladva Sirius, majd hirtelen elhallgatott és James élettelenül heverő testére majd Liz kivont pálcájára nézett.
Elizabethből még egyszer feldübörgött a düh és a két újonnan érkezettre is kiszórta a halálos átkot. Némán estek össze.
Majd Lizbethben elcsendesedett a viharzó indulat és végig nézett barátain. A tetemeket látván összeroskadt és sírva fakadt. Ismét léptek zaja ütötte meg a fülét.


Liz forró és nedves arccal ült fel az ágyából, aminek szélén Liane ült elszörnyedt arccal.
- Liz, Liz mi történt –kérdezte aggódva a lány.
- Á...ál… álmodtam –mondta Liz remegő szájjal.
- Gondoltam, de mit? Csak egy átkot kiabáltál – mondta félénken Liane.
- azt… hogy… Hagyjuk, inkább nem akarom felidézni –dadogta Liz.
- Rendben –mondta kissé csüggedten a másik.
- Meg keresem Jamest, jössz? –kérdezte mosolyt erőltetve remegő arcára.
- Hajnali hatkor?
- Igen, muszáj.

- Én nem tartom valami jó ötletnek... - kezdte halkan Liane amikor Lizzel már a fiuk hálótermének ajtajában, de a lány hajthatatlan volt.
- James, beszélnünk kell! - mondta hangosan, amint belépett a szoba ajtaján, majd odarohant barátjához és keltegetni kezdte. - James! James!
A kelleténél hangosabban szólogatta a fiút, aki azonban nem nagyon tanusított érdeklődést a lány iránt. A többiek viszont annál inkább.
- Dikk... Mi a szutyok.... - nyögte Remus a szoba másik végéből.
- Liz! Mi a göthös hippogriffet keresel te itt .... HAJNALI HAT ÓRAKOR?????! - kérdezte felháborodottan Sirius, majd földhöz vágta ébresztőóráját, ami sikeresen Liz lába mellett landolt. A lány egy picit megdöbbenten lenézett a darabokra esett szerkentyűn, majd folytatta barátja keltegetését, amíg az meg nem adta magát.
- Jólvan már... - mondta nyűgösen.
- Beszélnünk kell. - mondta immár nyugodt hangnemre váltva Liz, majd megsimogatta James arcát. A fiú tágra nyilt szemekkel nézett rá, majd felkapta az ágya végében fekvő pizsamáját és kivonult Lizzel a szobából.

- Ha már úgy is felkeltettek, jövök ide hozzád, édes. - mosolygott Liane, majd felemelte Sirius takaróját, és megpróbált bemászni mellé.
- Hagyjál már, Liane. Aludni szeretnék!!! - morogta durván a fiú, majd nyakáig felhúzta takaróját és az ellenkező irányba fordult.
Liane ledöbbenve nézett hol Siriusra, hol a szomszédos ágyon fekvő Remusra, aki vállatvonva hajotta vissza fejét párnájára.
- Akkor nem erőlködök.... - vonta meg a vállát a lány, majd kiment.

Délelőtt Liane vidáman ülte végig óráit, szinte már el is feledte barátja reggeli undokoskodását, s mivel nem volt együtt órájuk, felfoghatta ezt Liz reggeli ébresztőjének köszönhetően.
Délután a többiekkel a megszokott időben, a megszokott helyen találkoztak, a klubhelység kandallója előtti kanapénál. Liane rögtön levetette magát Sirius mellé, és odabújt barátjához.
- Remélem már nem vagy durcás. - mosolygott a lány.
- Nem voltam durcás. - morogta vissza a fiú.
- Ja neeeem... Akkor jó. - mosolygott türelmesen Liane. - Na és hova megyünk holnap?
- Hova mennénk? Ti edzésre, én büntetésre, kajálni és aludni.
- Nem úúúgy... Hanem mi ketten!
- Mondom. Kajálni és aludni. Ebben mindketten benne vagyunk.
- Én valentin napra gondoltam, te gyagyás!! - mosolygott még mindig kedve szeghetetlenül Liane, s megsimogatta a fiú arcát.
- Én aztán nem megyek sehova. - vonta meg a vállát Sirius, és kitért a simogatás elől.
- Olyan nincs. Holnap valentin nap!!!
- És? - kérdezte gúnyosan a fiú.
- A szerelmesek ünnepe!!! - magyarázta tovább Liane.
- Hát én aztán nem ünnepelek holnap semmit... - morgott Sirius.
Liane felpattant és kirohant. Még sosem volt ennyire ideges a fiúra. Még hogy nem ünnepel semmit. Liane fél éve erre a napra készül. Az ő napjukra. Sőt, ha jobban bele gondol, évek óta arra várt, hogy egy Valentin napot Siriussal tölthessen el. Kettesben. Erre most itt voltak, egy pár, és élete legfontosabb pillanatában azt merészelte mondani, hogy nem ünnepel semmit.
Már nem tudta hova rohan, csak ment, amerre a lába vitte. Nem nézett oldalra, nem nézett semerre, nem reagált az emberekre, csak rohant, ahogy csak bírta, amikor egyszercsak nekiütközött valaminek.
Vagy valakinek.

- Öhm...bocs -mondta már automatikusan a lány, és felnézett az akadályára.
- Semmi baj -mosolygott rá fentről Jess. Liane kissé zavarba jött. Mint mindenkinek, neki is bejött az iskola híres bandájának gitárosa -aki ma nem volt a topon, legalábbis nem tűnt very happy-nek.
- Jess, minden rendben? -dugta ki a fejét a Szükség Szobájának ajtaján Jan. Látszott rajta, hogy ő sem a nyugalom példaképe.
- Igen, minden. Folytassátok csak... én sétálok egyet.
- Jól van. Te tudod -vonta meg a vállát a lány és becsukta az ajtót.
- Velem tartassz? -kérdezte Jess a griffendéles lánytól.
- Aha... -hangzott a válasz, és szép lassan elindultak a folyosón.

- Na mi van? Nagy gáz? -húzta el a száját Tom.
- Nem, bár nem tudom. Biztos kiakadhatott szegény...
- Ugyan már, ebben nincs semmi extra -mondta Hil barátjához bújva, de ő is pontosan tudta, hogy nagy hülyeséget mondott.
- Nem...Nem lett volna ekkora gáz, ha nem titkoljátok több mint fél éven keresztül... -nézett a párra megrovóan Jan. -Én is kiakadnék az ő helyében, ha fél év után tudnám meg, hogy a húgom jár a legjobb haverommal.
- Jól van na, Jan, tudjuk! -kiabálta Laze. - De legalább most elmondtuk...
- Höh… most látjátok, ez a tény megvigasztalta -mondta most már Tom is.
- Hagyjatok már!!! Ez van, így jártunk! -mondta a kelleténél kicsit hangosabban Hil, és barátjával kicsapta az ajtót és elrohantak.
- Azt hiszem, kettőnknek nincs értelme itt maradni -nézett Jan a dobosra.
- Hááát...mondjuk -vakarta meg a fejét a fiú, elfojtva ösztöneit.
- Akkor menjünk.
- Oké -mondta Tom és már mentek is a KH felé.

Jess és Liane mentek egy kört, és épp visszaértek kiindulási helyükre.