Zsusz /halványszürke/ vs Lili /narancssárga/ - a színek nincsenek beállítva, hanyag voltam és elvesztettem az eredeti anyagot, így többé-kevésbé rejtély marad, melyik mondatot ki írta... Körülbelül a dialógus megfelelő szerepei között vált...

James óvatosan felsegítette; a lány erőteljesen meglepődött ezen a gesztuson.

- Nem kezellek bűnösként, amíg nem tudok mindent –jelentette ki a fiú egyszerűen, mikor pillantása találkozott a csodálkozó zöld szemekkel.

- Akkor mi lenne, ha nem mondanék semmit? -nézett könyörgően a lány. -Na, jó de akkor is... Mindjárt mondom. Csak kérek valami fejfájás-csillapítót. És Veritasérumot. Nem akarom elmondani… - dadogta sírósan a lány - De elmondom.

James magában mosolygott a lány tétovaságán, de megvárta, amíg Lizbeth leküzdi az akadályt.

- Tehát az akkor volt, amikor Lavinia rosszul lett a nagyteremben. Meg amikor Adelina haja bordó lett. - egy halvány mosoly futott át az arcán - Szóval lementem Laviniához. És beszélgettünk. És megjelent Snape -mondta utálkozva Liz

- Jéézus! Ugye nem felejtettél el keresztet vetni?! –vigyorgott James. –Néha elűzi! –tette hozzá derűsen. –Tényleg! –nézett a lány felvont szemöldökére. –Nyaésmicsinált? –meresztett ártatlan bociszemeket Lizre, akinek arcán akarata ellenére is átsuhant egy mosoly. A dolog kezdett úgy kinézni, mintha itt üldögélnének a betegágyon, rémtörténeteket mesélve egymásnak.

- Nem, de megátkozni jó lett volna -sóhajtotta Liz.- Kompromisszumot kötött velem.

- Milyet? Hogy nem öl meg azonnal? –érdeklődött továbbra is töretlen jókedvvel James. Még mindig hitt kedvese hűségében.

- Tulajdonképpen… be kellett bizonyítanom, hogy… nem ítélem el őket csupán azért, mert mardekárosak –motyogta Liz. –És ezt kérték zálogul.

- Mármint mit? –vágott közbe gyanakodva a fiú.

- Én barátkozni akartam velük… -folytatta Lizbeth.

- Minek? –jött a felháborodott válasz.

- Mert úgy éreztem, hogy ti nem fogtok engem soha befogadni. És az ár az volt, hogy rakjam bele a szérumot a poharadba. Egyszerű és aljas terv. Két napig nem teljesítettem a feladatot – Liz gépiesen mondta a múltbéli eseményeket- Csak megláttalak Lilyvel, és elhatároztam magam. Beraktam a szérumot –mondta egyre csillogóbb szemmel.

- Féltékeny voltál… -állapította meg csodálkozva James. –És Pipogyi kihasználta… Ezt a mocsok kígyót! –fakadt ki dühösen.

- Akkor… megbocsátasz? –kérdezte sűrűn pislogba Liz. Láthatóan a könnyeivel küzdött, eleddig sikeresen.

- Kinyírom azt a rohadékot! –nyilatkoztatta ki a fekete hajú fiú.

- Öhm… és én?

- Nem a te hibád volt, ezek a dögök a manipulálás mesterei –sóhajtotta James. –Bár… engem nem tudtak volna rávenni ilyesmire, az is igaz –tette hozzá elkomorodó képpel.

-Igen, tudom -mondta Liz, és lassan egy könnycsepp vándorolt le a szeméből. Igyekezett lehajtani a fejét, hogy a fiú ne lássa meg.

Jamesnek megesett a lányon, nem volt szíve vele ordibálni, ezért gyengéden felemelte a lány fejét és letörölte a könnycseppet.

- Ne! Ne légy ilyen kedves!... Igazad van.. Én nekem erre nincs jogom –mondta elfúló hangon Lizbeth.

- De nekem van –jelentette ki a fiú. –Megmentettél, mkor vallattak, nem igaz? Végül is jóvá tetted a hibád… de elő ne forduljon ilyesmi még egyszer! –ripakodott rá tréfás szigorral a szipogó Lizre. –Mármint nem a hibakijavítás, inkább a mérgezésre gondoltam…-tette hozzá mentegetőzve. –És most lássuk: mi történt a rengetegben?

- A rengetegben? Hát... Várj csak. Laviniával mostanában sokat beszélgettünk. Snape rá is ráakasztotta a lényét, és Lavinia nem tudott rendesen szabadulni. És én segítettem neki.És úgy volt, hogy együtt megyünk a koncertre

- Igen, ezt tudom.

- És amikor odaértem, Lavinia mellett ott állt Snape. Lavinia egyszerűen elárult - halkult el a lány hangja.

- Mit vártál, mardekáros…

- Szóval Severus rám küldött egy Imperiót. Amiből kiszabadultam – ezt James egy büszke mosollyal nyugtázta - De elájultam.

- És aztán? –a fiú remek közönség volt, megfelelően kíváncsi, és megfelelően szexi –bár utóbbi talán nem alapkövetelmény.

- Arra ébredtem, hogy Snape megkötözött, és ott állt mellettem, aztán…

- Fúúúúj, ezt inkább nem képzelem el –fintorgott James. Liz rásandított barátja arcára, és vigyorogva fejbe csapta egy párnával: -Te hülye!

- Szóval megkötözött és ki akarta szedni belőlem, hogy mit csináltam Lavval.

- De nem mondtad –jött a tárgyilagos kijelentés.

- Nem. Ezért megitatta velem a szérumot. Pont jókor jöttél… jöttetek.

- Mit mondtál el neki?

- Hogy mit csináltunk Lavval. Meg hogy szeretlek -mondta szégyenlősen a lány.

- Hát, ezt tényleg nagyon fontos infó lehetett Pipogyinak –konstatálta mosolyogva James. –MI?! –ocsúdott fel hirtelen.

Kínos csend állt be.

- Tényleg? –szólalt meg végül halkan James.

- Tényleg ezt mondta –hallották a gúnyos színezetű, bársonyos baritont a hátuk mögött.

– Rólad nem lehet levakarni a griffendéleseket mostanában –tette hozzá Lavinia Liznek címezve, miközben szorosan kedvese mellé állt.

- Mit kerestek it? -jött a hideg válasz Liz dacosan elhúzott szájából.

- Téged, cica. Már úgy megszoktunk. Gyere vissza hozzánk!! –nyávogta vigyorogva a mardekáros lány.

- Kezdesz egyre erőteljesebben hasonlítani Bellára –konstatálta Snape halkan, de annál nagyobb meglepetéssel hangjában.

- De örülök, hogy hiányzok. Nagyon nehezen megy a döntés. Vajon a kedvességet válasszam vagy azokat akik átverne? Na lássuk csak -töprengett látványosan Liz.

- Miii, én CSAK kedvesség vagyok számodra? –kérdezte sértődötten James, és sokat sejtetően elvigyorodott.

- Szerintem azokat, akik átvernek. Legalább tudod, mit várhatsz tőlük –vont vállat Snape unottan.

- Nos, ha rám hallgatsz, ellenségedül választasz minket… -tűnödött Lavinia. –Az ember nem lehet elég gondos az ellenségei megválogatásánál. Legyenek barátaid a szépek, ellenségeid az okosak, és szeretőid azok, akik mindezt egyesítik magukban.

- Valahogy nincs kedvem úgy élni, mint ti. Rettegve, hogy valaki hátba támad. Azt hiszem, inkább őt választom -bújt hozzá Jameshez, remélve, hogy ettől majd kimennek a mardekárosok.

- Tehát szépnek és okosnak tartod –konstatálta Severus. –Részvétem, Wirnision –tette hozzá fintorogva.

- Nem kezdem el a dedós vitát, de… az enyéémnek hosszabb a haja! –jelentette ki Lavinia csúfondárosan.

Snape meghökkenve nézett kedvesére. –Bevetted a mai bájitalod? –súgta oda rosszallóan.

- Hát, részvétem, ha neked az tetszik. Pipogyi, mikor mostad meg utoljára? Tavaly vagy tavalyelőtt? –érdeklődött Liz. Majd kisvártatva hozzátette, amint látta, hogy Snape az ő arcát fürkészi. - Ne próbálj meg olvasni a gondolataimban. Vagyok olyan jó legilimentor, mint te.

- Miért, te tudsz olvasni a gondolatokban? -kérdezte meghökkenve James.

- Igen, de kedves Pipogyinkkal ellentétben én nem haszosítom… olyan gyakran…

- Most hirtelen Pipogyi? Nemrég még Severus voltam, drága Liz -jegyezt meg Snape gúnyosan. –Ügyes ez a kis pártváltogatás. Mellesleg, Potter, igazán nagyra értékelném, ha kimennél; de látom, hogy ez ma már nem fog bekövetkezni –állapította meg az egymáshoz simuló párost szemlélve.

- Én pedg nagyra értékelném, ha te kimennél. Miért akarsz annyira eltávolítani? Netán még egy adag szérumot akarsz adni neki? –hangzott James reagálása.

- Tudod, ha valakivel barátkozom, akkor nem fogom csúfolni. De ha az a valaki átver, akkor nem csak csúfolni fogom…-mondta fenyegetően Liz.

- Mi van Wirnision, fenyegetsz? –vonta fel a szemöldökét a mardekáros fiú.
- Hát, ha sürgősen nem mész ki, nem csak ő fog –villogott vészjóslóan James szeme.
- Felőlem párbajozhatunk, nekem mindegy meddig maradtok a gyengélkedőn –mondta lefitymálóan Lavinia.
- Miért Wotton, úgy gondolod, csak pálcával lehet csatázni? Gondolod, hogy nem tudok rólad eleget? – most Lizen volt a szemöldök felvonás sora.
- De nem fogod elmondani –villant meg vészjóslóan a lány szeme, majd kedvesével előhúzták a pálcájukat.

Majd egy kis időre rá a Griffendéles páros is előhúzta pálcáját. A két csoport között szikrázott a levegő, bár mind a négyüknek rezzenéstelen volt az arca.
Ekkor a hátuk mögül egy kissé ingerült hang hallatszott.
- Mégis mit művelnek? – kérdezte a társaság mellé lépő Dumbledore.
- Hát, épp ürülékké készülöm átkozni ezt a két söpredéket –mondta Liz magáról megfeledkezve.
Egy pillanatig úgy tűnt, mintha Dumbledore arcán mosoly suhant volna át, ami rögtön visszatért komor arckifejezéséhez.

James köhintett egyet, miközben lejjebb eresztette a pálcáját. Liz felocsúdva gyűlöletéből zavartan leeresztette a pálcáját.
- Elnézést, igazgató úr – dünnyögte Liz az orra alatt.
- Remélem, tudják, hogy ez büntetéssel jár?
- Miért –horkant fel Lavinia aki még nem volt hozzászokva az állandó büntetőmunkához- Elő se húztuk a pálcát.
- De akarták –villant meg vészjóslóan a világoskék szem- A büntetés a következő: Elizabeth Severussal lesz összezárva egy terembe, ahol trófeákat tisztítanak majd, és Lavinia pedig Jamessel lesz összezárva egy terembe. Ők pedig lombikokat fognak tisztítani. A pálcák nálam lesznek.
- Most pedig a Slytherinesek menjenek ki. Potter, amennyiben maradni óhajt a lány mellett, aki gyanítom, hogy nem saját önszántából került ide, akkor maradhat.
- Köszönjük, Igazgató úr –mormogta mindenki dühtől izzó szemmel.

- Szuper, egy tetűvel kell együtt takarítanom. Kihagyhatatlan. Másra se vágytam életemben – mondta a kicsit sem nyugodt James.
- Hívjuk be a többieket, mit szólsz?
- Honnan tudod, hogy itt vannak? – kérdezte egyre nyugodtabban a fiú.
- Valahol a gyűlölet függönye közt hallottam, ahogy Dumbledore elküldi őket -mosolygott a lány.

A kviddicsmeccs utáni napon még javában folyt az ünneplés a hollóhátasoknál, ám elérkezett a hétfő, az órákkal együtt. A banda az ünneplés mámorától és kialvatlanságától ásítva indult a nagyterem felé reggelijük elfogyasztásának céljából.
- A fenébe is -morogta Jan, amikor sikeresen ölébe öntötte a forró kakaóját leülés közben. - Most mehetek vissza talárt cserélni -nyafogta, miközben a többiekre nézett, hátha valaki önszántából felkíséri őt. Ám a többiek nem igazán fogták fel, hogy mi történt, saját italuk pohárban tartásával ügyeskedtek ásítások és nyújtózkodások közepette.
- Hát jó, akkor megyek egyedül... -állt fel.

Az ajtón Anne lejtett be, gondosan elkerülve a kakaós lányt, nehogy összepiszkolja gyönyörű -ám igen rövid- talárját, vagy netán tönkretegye a gondosan varázsolt hullámokat szőke hajában. Mostanában senki sem lehetett biztos abban, hogy nem szalad neki valaki az ajtóban.
Jess tekintete is a mardekáros lány felé tévedt, szemügyre véve a lány tökéletes alakját.

- Mi lesz ma az első óránk? -érdeklődött Brad.
- Jóóóslástan -sóhajtotta Jess, miközben szívszerelme leült Lucius mellé, és puszit nyomott a fiú szájára.
- Akkor lassan el kéne indulnunk. Kedas nem szereti ha késünk... -állt fel kiflije mellől Tom.
- Igen, igen. Na gyere haver! -húzta fel a még fel nem ocsúdott gitárost Laze.
- Megyek én, megyek én... -hangzott a válasz, és már indultak is a torony felé.

Szótlanul mentek végig a folyosókon. Tom az új dobszólóján gondolkozott, amit Jan írt neki; Brad Hilen gondolkozott, aki valószínűleg még mindig a vajaskiflijét rágcsálta; Jess pedig Annen törte a fejét, nem értette minek kezd más lányokkal, amikor neki csak a szőke szépség kell. De legalább nem unatkozom... -gondolta a fiú, miközben odaértek a varázslétrához.

- Gyertek beljebb, kicsikéim -hangzott az invitálás a 160 centis tanárnőtől. A fiúk röhögve mentek el mellette, minimum két fejjel magasabbak voltak Kedasnál, így mindig hangos nevetés kísérte a ,,kicsikéim” jelzőt. Tom Jessel, Laze pedig Peterrel, az egyik haverjukkal ült le.
- Tekintsetek bele a kristálygömb rejtelmeibe...
- Na, akkor lássuk -mosolygott Tom. -Hmmm... Egy hattyút látok... Ez egy lányt jelent -lapozgatta a könyvét. -És...és itt van egy... egy nap is, ez örömöt jelent... Szóval örülni fogsz egy lánynak -szegezte le Tom a bravúros jóslatot.
- Hmmm..Ez jó, azt hiszem -vigyorgott Jess. -Jósolj még nekem ilyen jót, barátom.
- Na jó, kapsz még egyet -nevetett a fiú, és újra belenézett a füsttel telt gömbbe. -Megint egy hattyú.
- Jól kezdődik.
- De nem jól végződik...Ez itt egy balta /na jó, legyen mondjuk kés:D/, ami veszekedést jelent. És egy madártollat, ami a barátot szimbolizálja.
- Na jó, és akkor most fordítsd nekem magyarra, a hattyúnál leragadtam -húzta széles mosolyra a száját Jess.
- Akkor összegzem neked -ropogtatta meg az ujját barátja. -Szóval... Össze fogsz veszni egy barátoddal egy lány miatt.
- Na persze... Egy csaj miatt sem vesznék össze veletek -röhögött a fiú.
- Az órának vége, óvatosan menjetek le a lépcsőn, mert valamelyikőtök le fog esni -kuncogott a tanárnő.

- Szia Jess -mosolygott a srácra valaki a varázslétra alján.
- Anne? -döbbent meg a fiú, aminek következménye az lett, hogy Tom rálépett a kezére, ezért leesett a létrán.
- Én mondtam, én mondtam, kicsikém -kuncogott felül Kedas.
- Hát te mit keresel itt? -nézett fel a földről a hollóhátas fiú.
- Várj, segítek -mosolygott An, és segített a fiúnak feltápászkodni. -A következő órám jóslástan, ezért vagyok itt...
- Értem. Na én megyek, légy jó, és köszi -kacsintott Jess. A torony várótermének ajtaja előtt még visszanézett, és egy puszit küldött a lánynak.

Délután a fiatalok lazításképpen egy rögtönzött próbát tartottak a Szükség Szobájában. Tom a dob szólóját gyakorolta, a lányok pedig új számokat tanultak a közelgő Valentin napi koncertjükre. A két fiú pedig befészkelte magát a sarokba, és fejüket egymás vállára hajtva aludtak. Hilary óvatosan odament hozzájuk két szám között és egy puszit nyomott kedvese arcára, majd amilyen óvatosan jött, úgy is tért vissza mikrofonja mögé, nehogy véletlenül is felébressze bátyókáját.
- Mi?? Hol?? - riadt fel körülbelül 2 perc késéssel a fiú.
- Rekordidő. - mosolygott Hil - Mértem...
- Ja, akkor csak te voltál. - sóhajtott a fiú, majd óvatosan levette válláról Jess fejét majd egy párnát dugott alá és felállt. - Hogy haaaaalattok? - ásítozott kedvese mellett.
- Szuperül! - lelkendezett Jen.
- Na és ott hátul? - kérdezte Tomtól.
- Azt hiszem megvagyok. - bólintott a fiú, majd nekilátott a bemutatásnak. A szólóját hatalmas taps fogadta másik három tag részéről. - Ohh, köszönöm, köszönöm!!! - hajlongott vigyorogva Tom.
- Tudjuk hova vigyük a virágokat, nem kell elmondani! - folytotta belé mondandóját Brad.
- Tényleg, Laze, hallottad a jóslatot délelőtt?
- Milyen jóslatot? - kérdezett bele Hil, majd halkan odalopózott barátjához és megsimogatta.
- Nem. - rázta fejét ártatlan képpel a fiú.
- Ohh, akkor szerencséd. Az jött ki Jessnek, hogy össze fog veszni a legjobb barátjával egy nő miatt...
- Pfffff.... - nyögött fel Hil és Jen egyszerre.
- Nyugi baby, nincs mitől félned... Nem lesz közös nőnk a bratyóddal, itt vagy nekem te! - mosolygott Brad.
- Te hülye! Hilary! - vágott szó szerint Brad homlokára Tom.
- Mi van vele?
- A jóslat!!!
- De hát ahhoz neki semmi köze... - nézett rá értetlenkedve. - Egy nő miatt veszünk össze!!!
- És én mi vagyok? - nézett rá érdeklődve a lány.
- Bazz!!!!!!!! - csapott a homlokára Brad.
- Na ugye? - röhögtek hangosan a többiek, mire Jess is felébredt.

- Most mi nem esett le, haver? - mosolygott ásítozva a gitáros, s megigazította dzsekijének ujját.
- Csak az új számot gyakorolták. - mosolygott erőltetetten Brad, majd pár lépést távolabb ment Hilarytől a biztonság kedvéért.
- Na akkor beszállunk, oks? - vigyorgott a fiú, majd felkapta gitárját és helyére vánszorgott. - Na mivan, ti nem jöttök?
- De, de... - ocsúdtak fel a többiek, majd mindenki beállt.

A Griffendéles tábor szokás délutáni szabadidejében a szokásos cselekvéssel múlatta az időt. A fiuk-lányok egymás hegyin-hátán terültek el a kandalló előtt, s beszélgettel az élet nagy dolgairól. A kandallóban ropogott a tűz, kint pedig végre leesett az első hó.
- Nem megyünk ki hógolyózni? - ült fel minden segítség nélkül Liane, megszakítva a meghitt csendet.
- Most?? - kérdezte nyűgösen Liz
- Most.
- De hát hideg van.... - mondta nyávogósan James, majd nyakig felhúzta pulcsija zipzárját.
- Oh, eszem azt a pici szivedet, csak nem fázol, drágaságom? - kérdezte gúnyosan gügyögve Liane.
- Sirius, neveld meg a nődet! - szólt rá James, majd visszabújt Liz mellé.
- Azt majd este... - kacsintott egyet Sirius. - De most kivételesen jó ötlete van. - szólt vidáman, és feltápászkodott. Liane követte példáját, majd miután a többiek ülve maradtak, barátjával hadjáratot indítottak és egyenként felrázták őket.
- KIFELÉÉÉÉÉÉÉ!!!!! - kiabálta vidáman Liane, felkapta a kabátját majd kirohant a portrélyukon, és meg sem állt az udvarig.
- Tulajdonképpen, ha már úgyis felébresztett, akár ki is mehetnénk. - vonta meg a vállát Liz, majd elindult a többiek felé. - Gyere már!!!!! - fogta meg James kezét, majd elkezdte húzni maga után.
- Nem akarooooooooooom!!!!!! - kiabált félig nyávogva, félig röhögve James, majd látva a túlerőt - az ajtóban várakozó Siriust és Remust - feladta és elindult a többiek után.

Liane lent már teljes harci díszben várta a többieket, és amint az első balfék kitette a lábát - ami most véletlenül Sirius volt - ő rögtön megdobálta.
- Na igen, így állunk? - röhögött Sirius. - Tudod mit kapsz tőlem, mindjárt???? - kiabálta, s elkezdett futni szerelme után, szerelme pedig előle. Liane magassarkúja azonban hamar feladta, aminek az lett a vége, hogy a lány hanyatt, a fiú pedig rá esett, majd nagy röhögés, és a jól megérdemelt csók következett.
- Fujjj... - grimaszolt James - Na engem aztán rá nem vesztek, hogy fetrengjek ebben....
- Jajj de bal lábbal keltél ma. - mosolygott Liz mellette, majd óvatosan a nyakára borított egy jó nagy hógolyót. - Na meg állj! - célozta meg barátnőjét, aki azonban kikerülte a hógolyót és így James a mögötte közeledő Severust találta arcon.

- Ajjajj -merevedett le Liz és James egyszerre. Sirius meg Liane még mindig a hóban fetrengtek, nem vették észre, hogy mi történt. Severus bosszúsan letörölte arcáról a hideg havat. Ő csak a tó melletti fához igyekezett, hogy csendben elolvashassa egyik kedvenc könyvét, ugyanis a klubhelyiségben áll a bál, mindenki Rod szülinapját ünnepli. Neki elege lett a hajcihőből, csendre és nyugalomra vágyott, erre mi az első? Pofánnyomják egy hógolyóval.
- Potter –sziszegte, amikor meglátta támadóját. Szélsebesen előrántotta a pálcáját talárja zsebéből.

- Anferro -mondta, és már süvített is a kék fény a pálcából egyenesen a hidegtől és félelemtől megdermedt James felé. Az átok telibe találta a fiút, aki erre kékülni és merevedni kezdett. Mindenki megijedt, ugyanis erről az átokról még senki sem hallott. Persze hogy nem, ez a tegnap este szüleménye volt Snape fejében. Sirius és Liane is felfogták, hogy mi történt, gyorsan odasiettek az egyre jobban kékülő barátjukhoz. Severus nem vesztegette az idejét. Úgy gondolta, elég neki, ha az eredetileg célnak kiszemelt fa tövéből nézi, hogy fagy meg a fiú, szépen, fokozatosan.
Liz és a másik két griffendéles társukat ápolgatták.

- James, James, ez meg milyen átok? -nyafogott kétségbeesetten Lizabeth barátját nézve.
- Fogalmam sincs!!! -dühöngött Sirius, ugyanis már a harmadik tűz- vagy melegítő átkot küldte a különös átok áldozatára. Sev különösen elégedett volt teljesítményével. Még csiszolni kell rajta, túl gyors... ezt ki kell élvezni... -gondolkozott mikor a griffendélesek már feladták, és felkapva Jamest a kastély felé vették útjukat.
- A fenébe is azzal a rohadt Pipogyival -nyögött Liane, a fagyott fiút lebegtetve. -Ezt még visszakapja...
- Jézusom, hát vele meg mi történt? -kapott szájához ijedten Madam Pomfrey meglátva a kék testet.
- Egy véletlen baleset eredménye -mondta Sirius. Nem akarta bemártani Snapet, ők akarták elintézni.
- Rosszul kimondott átok? -ingatta fejét a javasasszony.
- Öhm...Igen, én voltam -vállalta magára Liz.
- Ilyennel még nem volt dolgom, biztosak lehettek benne, hogy itt kell maradnia minimum ma éjszakára. Úgyhogy kifelé, kifelé! -tessékelték ki az aggódó hármast.
- Mi történt? -kérdezte a gyengélkedő folyosóján az épp arra tartó Remus és Adelina páros. Ők lemaradtak az eseményről, elkalandoztak az egyik folyosón az udvarra menet, egy pici elsőstől hallották, hogy a griffendél fogójának baja esett, erre azonnal iderohantak.
- Snape... majd lerendezzük, ha James rendbe jött -hangzott az egykedvű válasz a fagyott fiú barátnőjétől, és rosszkedvűen mesélni kezdte a történetet Lupinéknak.