|
21. Elraboljuk, majd visszahozzuk
2006.03.31. 22:58
Liz és James elindult a többiekhez, miután már az összes néptelen folyosót felavatták.
Liz nagyon élvezte ezt a Jamessel töltött időt, de folyamatosan tépelődött magában. Az a hang nem akart kimenni a fejéből. Megmérgezed, majd csókolózol vele. Mire már a Griffendél emeletén voltak, az egyre sűrűsödő diákok közt, Lizbethnek már szinte ordított a hang a fejébe. Igyekezett továbbra is mosolyogni, hisz igazándiból most történt meg az eddigi legjobb dolog az életében, apja halála után.
Végül is úgy döntött, hogyha nem akar maradandó fülkárosodást szenvedni, akkor inkább, most arrébb megy Jamestől, hátha elhalkul a hang.
- James, muszáj lemennem egy kicsit a parkba, nem sokára visszajövök.
- Ne már, ne menj már, hova méééész? –nézett rá tettetet szomorúsággal James.
- Szerintem ki fogod nélkülem is bírni ezt az egy órát. Büntetőmunkára megyek –mondta Liz növekvő bűntudattal, hisz megint hazudott.
- Na jó, a büntetőmunka élvezetéről nem beszéllek le, de ha nem leszel itt egy óra múlva –morcosodott el a fiú.
- Most muszáj felébresztened bennem a félelmet?
- Öö, igen azt hiszem –vigyorgott James.
- Na jó, szia…
Már rohant is el, meg sem várva James válaszát. Már a parkba felé ment elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, megkeresi Laviniát. Odasietett a Padhoz, ahol nagy meglepetésére Lavinia már ott volt.
- Szia -köszönt vidáman a Wotton lány –Téged vártalak, azt hittem, már sosem jössz!
- Szia, téged kerestelek –mosolygott Liz is, boldogan konstatálva, hogy már nincsenek őrületre utaló hangok a fejében. –Akkor kezdd te, te voltál itt előbb.
- Jó, szóval….
- Jó szóval, kíváncsi voltam, hogy, hogy haladsz Potterrel.
- Hát, én is ezért kerestelek, hogy elmeséljem. És hogy igazold, hogy nem vagyok őrült.
- Miért mi történt? –kérdezte már-már izgatottan a mardekáros.
- Megcsókolt a gyengélkedőn… - majd kis szünet után folytatta- meg az összes többi néptelen folyosón- mosolygott álmodozó tekintettel Liz.
- Na, ez jó, elérted a célod, nem? –vonta fel a szemöldökét..
- Annyira nem. Szerintem halláskárosodást szenvedtem, mert valaki beleordított folyamatosan a fülembe
Lavinia csak további értetlen arccal nyugtázta a dolgot, várva, hogy Liz folytassa.
- A lelkiismeretem: „először megmérgezed, majd smárolsz vele”.
- Hát ez tök jó –vetette oda a mardekáros- Látod, ezért nem vagy mardekáros, van lelkiismereted.
- De tudod, én nem is akarok mardekáros lenni. A Családom miatt lehettem volna az is.
- Miért, milyen a családod?
- Most halt ki egy hete. Az egyik ág az apám és a nagybátyja. Nem akarok beszélni róla.
- Jó, akkor viszont arról, hogy miért nem akarsz mardekáros lenni.
- Azért, mert a mardekárosok mind olyan khm…
- Gonoszok?
- Hát tulajdonképpen…
Ezen elvitatkoztak egy jó ideig a Padon, de Liz rápillantott az órájára, és látta hogy már egy órája beszélgetnek. Ezért inkább elbúcsúzott barátnőjétől, és megbeszélték, hogy ugyanitt találkoznak, a koncert előtt egy órával. Lizt meg is lepte, hogy Laviniát érdekelheti a Három Seprűben lévő koncert.
Felért a Kh-ba, ahol ott ült Lupin, ölében az immáron vörös hajú Adelina.
Sirius a kandalló mellett ült az asztalnál és házi dolgozatot írt, majd odafordult a portrélyukhoz és köszönt Liznek.
- Szia, Jamesék kviddicsedzésen –mondta tömören.
- Köszi.
- Te, figyelj, a 1612-es koboldfelkelésben mi volt a neve annak a Koboldnak? Mérges kicsoda?
- Várj, hozom a jegyzeteim. Nekem is meg kell írnom.
Majd két órán keresztül szenvedtek különböző dolgozatokkal, de letudták a háromnegyedét a tanulnivalónak. Majd utána mindenki elkezdett készülődni az esti koncertre.
Liz egy kék miniszoknyát vett fel alatta piros nadrággal, felülre meg egy piros felsőt, arany pöttyökkel. Majd, elindult kifelé a khból és összetalálkozott a visszajövő kviddicscsapattal. Elállt az útjukból, majd kimászott, és összetalálkozott Jamessel, aki késve érkezett.
- Szia, milyen volt az edzés? –kérdezte vidáman Liz.
- Milyen lett volna? –morgott James.
- Mi a bajod? –biggyesztette le ajkát Liz.
- Semmi- tért vissza újra jó kedve a fiúnak majd magához vonta a lányt és megcsókolta.
Liz alig kapott levegőt, a lélegzetelállító csók után, majd bocsánatkérően ránézett kedvesére.
- Muszáj mennem.
- Már megint hova?
- Majd elmesélem, a koncin találkozunk, és bocsi! –nyomott még egy puszit James szájára és elszaladt.
A kőpadhoz érve Lavinia ott várta, picit feszengve, amit Liz nem is értett igazán.
- Szia, Lav!
- Szia –szólt egy hang Lavinia mögül, és előlépett Snape.
Jess lassan elindult a két beszélgető lány felé, hátán érezte bandája pillantásait, mind érdeklődve nézték, hova megy. Lassan fogyott a távolság a fiú és a Mardekár asztal között, és ezzel egyenesen arányosan fogyott Jess bátorsága, és nőtt arcszíne piros árnyalata. A két szőke közül Jan állt a közeledő hollóhátassal szemben, és már ő is érdeklődve pislogott a vörös, remegő barátja láttán.
Jézusom, mi a fenét csinálok? -torpant meg Jess, mikor már Anne is hátrafordulva nézte őt. Gyorsan észbekapott, 90 fokos fordulatot tett és kirohant az ebédlőből, nagy szerencséjére épp neki az álmos Luciusnak. Az ütközéstől mindketten elestek, most már nem volt olyan diák a teremben, aki nem az ajtó felé tekintgetett volna. Na már csak ez hiányzott... -nyögött a fiú, mikor már sikerült feltápászkodnia.
Anne odarohant kedveséhez.
- Nem esett bajod, Luc? -kérdezte kétségbeesetten.
- Nem, semmi bajom. Már megint ő? -nézett letámadójára felvont szemöldökkel. Jess felpattant, és kiszaladt, nem várta meg, míg Malfoy teljesen magához tér.
-,Ez meg mi volt? -kérdezte Tom, remélve, hogy barátai többet tudnak az esetről, mint ő.
- Fogalmam sincs, mi ütött belé -ingatta fejét Brad.
- Nekem, azt hiszem, leesett -nézett döbbenten Hil, és már rohant is bátyja után, ügyelve, hogy ne essen hasra a Lucius- An párostól.
- Utálok kimaradni valamiből... -kesergett Brad.
- Mitől ijedt meg ennyire? -kérdezte Lucius barátnőjétől.
Tőlem... válaszolta volna a lány, de úgy látta jobb, ha nem teszi.
- Nem tudom... Nem láttam, épp Jannel beszélgettem.
- Jó, mindegy... biztos nem volt érdekes...- vonta meg a vállát Luc. -Ettél már, szívem?
- Nem, még nem -mosolyogta a lány. -Menjünk.
Azzal elindultak mardekáros társaik felé, és Rod mellé leülve elkezdték a reggelit.
- Mi is az első óránk? -tűnődött Brad miközben teli hassal a KH felé igyekeztek.
- Azt hiszem, átváltozástan. -jött a válasz a mosolygó Jan-től, aki a következő óra örömére hullámos rózsaszín tincseket varázsolt magának.
- Nem igaz, hogy megint elmegy! Szórakozik velem? –dühöngött James a Kh-ban.
- Hmm –mászott ki Liane szájából Sirius- lehet, hogy csak nincs hozzászokva a páros élethez.
- Majd ha a Három Seprűben el akar menni, akkor hozzád láncoljuk –mondta vigyorogva Liane.
- Igen, arra lenne szükség, azt hiszem. Egész délután nem volt velem! –sopánkodott a fiú.
- Jajj, nyugi már, nem dől össze a világ! Gondolj a koncertre, az is jó lesz! –vigasztalta Liane.
- Jó, ok -mosolyodott el végre James is, és elindultak Siriussal, hogy ők is elkészüljenek, mert 10 perc múlva indulnak.
***
- Snape, te itt? –kérdezte egyre növekvő gyűlölettel a hangjában Liz.
- Aha -mondta unott hangon Severus, de közben a lány arcát fürkészte.
Pipogyi egy nyamvadt senkiházi, biztos vagyok benne, hogy szórakozásképpen a gondolataimba akar turkálni -hát tessék, gondolta, és mindenféle sértéseket vágott gondolatban a fiú fejéhez.
Severus teljesen rezzenéstelenül, hideg közönnyel állt a lány előtt, Lavinia mellett.
- Lav, őt minek hoztad ide?
- Hogy bevigyünk az erdőbe –mondta Lavinia olyan hideg hangon, amit beszélgetésük során Liz sohasem hallott.
- De én nem akarok bemenni! –mondta eltökélt hangon és megmakacsolta magát.
- Az minket korántsem érdekel, majd egy jó kis Crucio után fogsz jönni.
- Gondolod? –vonta fel szemöldökét Liz, miközben kétségbeesetten igyekezett elzárni gondolatait és félelmét. -Capitulatus!
Severus feltehetőleg fel volt erre készülve, mert mielőtt kirepült volna kezéből a pálca, már ki is mondta az ellenátkot, és válaszolt is: Imperio.
- Sev, ez főbenjáró… - mondta fojtott hangon Lav, de kedvese beléfojtotta a szót egy dermesztő pillantással.
Hirtelen minden kiürült Lizbeth agyából, teljes nyugalom lett úrrá rajta. Már hallotta is a hangot, amint kimondja:
Na akkor gyere be a Tiltott Rengetegbe .
Már emelte volna fel a lábát, hogy menjen, de megszólalt egy először vékonyka, majd egyre erősödő hang, ami azt mondta, hogy nem!
A kívülről, és a belülről jövő parancs között hánykolódott, aminek az lett a vége, hogy fél lábon ugrált előre-hátra. Mikor már elég erős volt a hang, ami azt mondta, ne menjen, és egyre elhalkította a kívülről jövőt, visszatért minden gondolat Liz agyába, és érezte, hogy legyőzte az Imperiót.
- Na nekem így is jó –mondta Severus, aki látta, hogy Liz annyira kimerült az átok legyőzésétől, hogy már alig áll a lábán.
Majd Lizbeth elájult.
- Mivan???? - értetlenkedett Jess húga mondandóján.
- Jól hallottad. Véla - mondta Hil teljes nyugodtsággal.
- Vélák már rég nincsenek, hugi!!!! - röhögött egy jóízűt, majd folytatta útját.
- Nem ő, te fafej!!! A nagyanyja!!!! - rohant utána Hill.
- És? Azt hiszed, nem tudok védekezni egy véla ellen? - horkant fel nagyképűen Jess.
- Tudom, hogy tudsz! De nem mindig... - magyarázta a lány.
- Mi az, hogy nem mindig? Talán elfelejtem, vagy mi? - mosolygott kicsit lesajnálóan.
- Nem. Ne nézz már hülyének! Te sem mindig zárod be az elmédet!!! Ahogy most sem.....
- Ne olvass a gondolataimban, ha megkérhetlek. - sziszegte rezzenéstelen arccal a srác.
- Tehetek én róla, hogy olyan, mint egy nyitott könyv? - vonta meg a vállát a lány, majd sóhajtott egyet: - Feladom.....
- Jól van már. Nyugi, nem Adavázom le magam a csaj miatt. - mosolygott a fiú, majd továbbment.
- Merre mész? - kérdezte huga.
- A parkba. Ott találkozok a többiekkel. - mondta álmosan a fiú.
- Kik lesznek ott? Jen? Brad? Tom?
- Jen és Tom tuti ott lesznek, de Laze nem. Más dolga van.... - mosolygott a fiú.
- Micsoda? - kérdezte ártatlan fejjel Hil.
- Nőügy. - mosolygott fülig érő szájjal Jess.
- Igen? Akkor azt hiszem nekem mennem kell.... - mosolyodott el Hil.
- Akkor??? - kérdezte döbbenten a fiú. - Mi közöd van a nőügyeihez?
- Öhm... Semmi... Ez csak egy összekötő szöveg volt mint a "Képzeld", a "Hallod", vagy a "Jé, ott egy strucc!" - kiáltott a lány, s a nagyterem irányába mutatott.
- Hol? - kapta oda a fejét a srác, mire leesett neki, hogy nincs ott semmi... - Kössz... - fordult vissza hugához, aki azonban már rég eltűnt.
- Na mivan? - kérdezte mosolyogva Tom a szokásos padozásukkor.
- Semmi. Mi lenne? - kérdezett vissza flegmán Jess.
- Kérdezném ha tudnám?
- Nem tudom. Kérdeznéd ha tudnád?
- Valószínű nem. Szóval akkor megmondod?
- Megmondjam?
- Nem hagynátok már végre abba??? - nyögött fel álmosan Jen, majd elterült a padon.
- Abbahagyjuk? - nézett vigyorogva Jessre Tom.
- Nem tudom. Szerinted abbahagyjuk?
- Ne már!!!!!!!! - nyűgösködött Jen.
- Ugyanmár, Jen! Ne légy ilyen negatív!!! - röhögött Tom, majd vállánál fogva szó szerint felrázta a lányt.
- Én aztán egyáltalán nem vagyok negatív....
- Pozitív sem...
- Semleges. - vágta rá Tom. - Neutron.
- Mivan? - nézett rá értetlenkedő fejet vágva Jen.
- Semmi... - vigyorgott Tom... - Úgy látom kifárasztott a tegnap esti koncert!
- Vagy inkább az a hugrabugos fiú fárasztotta ki! - röhögött Jess, majd lehajolt, hogy kitérjen Jen pókláb átka elől.
- Sziasztok! - köszönt rájuk valaki mögülük.
Az együttes tagjai végül is túléltek három órát, így mehettek ebédelni.
Végül is.. .Anne nem jó oklumenciából... ezt ki tudnám használni és belenézhetnék... -ez a gondolat keringett mindhárom órán Jess fejében. Végül is elvetette az ötleted, arra a következtetésre jutott, hogy úgyis megkapja majd An-t, nincs szükség hozzá legilimenciára.
- Holnap meccsünk lesz... A Mardekár ellen. Kijössz majd megnézni, Brad? -kérdezte Jan a mellette lépkedő fiúra nézve.
- Hát persze -mosolygott vissza; lopva barátnőjére nézett, hangosan ugyan nem mondhatta, de mindketten tudták, hogy Brad csak a lány miatt jár ki meccsekre, alapból nem szereti a kviddicset.
- Bele kell húznunk. A Hugrabug ellen nyertünk, ha megverjük a Mardekárt, valószínű miénk a kupa -fejtegette elméletét már inkább csak magának Jan.
Lassan elérték házuk asztalát és nekiláttak a teríték bekebelezéséhez.
A mardekárnál ugyanaz volt a téma, csak ott Anne tartott ismertetőt barátainak az esélyeikről.
- Már csak a Hollóhátat kell levernünk, meg a Hugrabugot. Szerintem simán fog menni -mosolygott barátjára. Tekintetét pár pillanatra a hollóhátas banda felé szegezte -Jess őt nézte. A fiú rákacsintott, mire ő elmosolyodott.
A Griffendéles csapat álmosan érkezett következő órájukra, ami szerencsétlenségükre a Slytherinnel volt.
- Bájitaltan... - morogta Liane - Nincs ennél gányabb tantárgy a világon...
A pincehelységben a szokásosnál is hűvösebb idő fogadta őket. Liane szentül meg volt győződve arról, hogy a Slytherinek rontották el a levegőt negatív kisugárzásukkal, s Sirius is boldogan egyetértett azzal a ténnyel, hogy barátnője már nem védi tűzön-vízen keresztül az ellenkező ház üdvöskéjét, akit fél évvel ezelőtt még a falra tudott volna törölni.
- Jó reggelt mindenkinek! - csengett vidáman a már ismerős hang. Slughorn mosolyogva lépett íróasztalához, majd egy darab cetlit vett elő. - A mai órán a bezoár elkészítését vesszük. Meg tudná valaki mondani, mi is az a bezoár és mire jó?
Piton keze szokás szerint a magasba lendült. A Griffendélesek már meg sem lepődtek ezen, de Sirius azért eleresztette szokásos ideillő felszisszenését, majd unottan visszafordult James-hez.
- Severus, m'boy!
Piton büszkén kihúzta magát majd halkan elhadarta a bezoár tudnivalóit és összetevőit.
- 5 pont a Slytherinnek! - mosolygott Slughorn, majd kiadta az utasításokat: - A táblán találhatjátok az összetevőket és a pontos leírást, aki az előbb esetleg nem bírta volna megjegyezni. Óra végéig adjátok le munkáitokat. - mondta mosolyogva, majd leült asztala mögé.
|
Végre eljött a szombat, a várva várt kviddicsmeccs napja. Mindkét csapat résztvevői álmosan érkeztek a reggelire, remélve, hogy le tudnak nyomni valamennyi mogyoróvajas kenyeret a torkukon. A hollóhát asztalánál nagy volt a nyüzsgés, ugyanis a híres rockbanda egy tag kivételével benne volt a csapatban, így rajongóik autogrammokat és puszikat kicsikarva ostromolták őket már kora reggel. Anne elgondolkozott, vajon odamenjen-e puszit kérni Jesstől, de végül is elvetette ötletét. A kviddicslázban égő mardekárosok nem csak a csapttagokat ostromolták, hanem Laviniát és Severust is, hátha sikerül megint valamivel elterelni az ellenfél figyelmét. Sev nem igazán élvezte a helyzetet, míg lav jót szórakozott rajta. Végül is kezdtek kiszállingózni a nagyteremből az emberek, hogy elfoglalják a legjobb helyeket a lelátókon.
- Nekünk is mennünk kéne -szólt Jan, s Hillel megpróbálták elrángatni a fiúkat rajongóiktól.
- Megyünk már -dobott egy csókot slytherin szépségének Jess, és Tommal együtt röhögve elindultak az öltözők felé.
- Az idő kedvez, jók a repülési feltételek -magarázott álmoskás csapatának George, a mardekár kapitánya -a lényeg hogy miénk legyen a cikesz! Anne, a hollóhát őrzője nagyon jó, de egy bájgúnár, ha a közönségre figyel, és nem a karikákra, akkor jön el a te időd! Terelők, ne kíméljétek egyik lányt se az ütésektől! Mindenki megértett mindent?
- Értettük... -hangzott a nem túl lelkes válasz a húszperces oktatás után.
- Na akkor HAJRÁ MARDEKÁR! -kiáltott George, és már szaladtak is ki a pályára, hogy elkezdődhessen a meccs.
Hét-hét ember futott ki öltözőjük ajtajából, majd megálltak szemben egymással a pálya közepén.
- Kapitányok, fogjatok kezet! -hallatszott Madam Hooch utasítása, mire George és Jess kezetfogtak, mire a pálya széléről hangos visítást hozott a szellő, megérkeztek a lány szurkolók.
- Seprűre fel! Hajrá! -hangzott a parancs, mire a négy labda kiszabadult a dobozából, és kezdetét vette a mérkőzés. A kékek és a zöldek felszálltak seprűikkel, és felcsendült Kate, a kommentátor éles hangja.
- Az őrzők elfoglalták helyüket! Istenem, Jess rám kacsintott -sikkantott egyet a lány, mire már hallatszódott is McGalagony felháborodása:
- Kisasszony, koncentráljon a mérkőzésre, különben távozhat innen!!
- Elnézést, tanárnő -pirult el a lány. -Szóval már repül is a kvaff, Aynor lepasszolja Boldernek... és a Hollóhát gólt dob!! Hunternél van a labda, szélsebes seprűje van, nem érik utol, de Jess jól véd, biztosan nem dobja be!
Jess a megjegyzés hallatán felmosolygott a büszke Kate-re, aminek következtében a kvaff a karikában landolt.
- Istenem, a Mardekár gólt dobott, ne haragudj, Jess -magyarázkodott az egyre pirosabb lány, mind a fiú mosolyától, mind McGalagony közeledtétől.
- Szép volt, Anne! -ordította a lelátóról Lucius. A lány egy mosollyal válaszolt kedvesének.
-60:30 az állás a Mardekár javára, de még semmi sincs veszve! És mit mondtam!! Robert elkapta a cikeszt, győzött a Hollóhát!!
A tömeg ujjongásban tört ki, lányseregek visították a lelátón Jess nevét, aki csapattársaival együtt még tett egy kört a levegőben a nyereség tiszteletére. Ám ez a meccs sem maradt sértetlenül, Tom nagy lelkesedésében elütötte a hozzá közeledő gurkót, ami An orrát vette célba; a lány nem tudta kikerülni a csapást, vérző orral esett le a seprűjéről. Akik látták az eseményt, azonnal abbahagyták az ujjongást, a griffendélesek gúnyos nevetgélésbe és horkantásokba, a mardekárosok kétségbeesett sikoltásokba kezdtek. Tom gyorsan zuhanórepülésbe kezdett, hogy megmentse az ájult lányt a földbecsapódástól. Kb. 20 centivel a föld fölött megfogta a lányt, leugrott seprűjéről és az aggódó csapattal elkezdett a gyengélkedő felé. Végül is sikeresen beértek a kastélyba Madam Pomfrey-hoz.
- Mi történt? Megint egy gurkó?
- Igen, én voltam, véletlen -mondta bűnbánóan Tom. - De nem súlyos, ugye?
- Nem, nem az. Egy egyszerű bűbáj és kész, de azt hiszem bent tartom éjszakára. Ez a kviddics veszélyes sport, mindig is mondtam -dünnyögte magában a javasasszony, és egy pálcalegyintéssel meggyógyította Anne orrát.
- An, An jól vagy? -szaladt oda Lucius a sérült lány ágyához.
- Igen, megvagyok -ült fel fejét fogva a lány, miközben végignézett a körülötte álló kisebb tömegen. -Mellesleg mi történt?
- Én voltam, bocsi... úgy örültem, hogy nyertünk, hogy beleütöttem egy gurkóba, de tényleg véletlen volt...
- Oké-oké, elhiszem, vagyis remélem -mosolygott a lány.
- Menjenek ki, menjenek már, egyszerre csak öt látogató! -kiabált a javasasszony, mire a tömeg szép lassan oszlani kezdett.
|
|
|
- Most komolyan, mért csinálja ezt? – nyavalygott még mindig James a Három Seprűbe menet.
- Jajj, hagyjad már, lehet, hogy a barátnőjével szeretne lenni –mondta Liane, aki már nagyon unta ezt a panasz áradatot.
- Mér az nem te vagy? –vonta fel a szemöldökét.
- Ne mondd hogy te még nem tudod? –röhögött Sirius - Ezek a csajok Mardekárosokkal barátkoznak.
Elérték a Három Seprű ajtaját, ahonnan már kihallatszott a zsivaj.
- Fúj ne már –húzta a száját James -miről nem marad le az ember, ha a gyengélkedőn fekszik.
Közben bementek a helységbe, ahol már készülődtek a koncertre. Leültek az egyik sarokba.
Felment a színpadra egy nő, és bejelentette a bandát.
Jó fél óráig megállás nélkül nyomták, majd 5 perc szünetet kértek.
- Nem értem, hol késik már Lizbeth? –Idegeskedett Liane.
- Nem tudom, de már itt kéne lennie! –mondta James is.
- Miért kivel jött? –kérdezte Remus, aki időközben oda ült barátnőjével hozzájuk.
- Laviniával –mondta Liane a számára evidens választ.
- Miiiii? –hördült fel James és Sirius is- Az addig oké, hogy mardekárossal, bár az se teljesen, de Snape barátnőjével?
- Miért Lavinia normális –mondta Liane.
- De kitudja milyen dolgokba keverik ezek bele? Snapeből bármit kinézek –mondta sötéten Sirius.
Liane erre a mondatra félrenyelte a vajsörét, és Remus is erő teljesen fészkelődni kezdett.
- Nézd meg egyik sincs itt- tette hozzá James is a magáét.
- Jaj ne aggódj már! Snape mikor jött le bármilyen társasági eseményre?
- Lavinia meg Lizbeth, meg lehet, hogy egyszerűen nem vettek észre az időt és elbeszélgetnek valahol –Mondta teljes biztossággal Liane.
- De akkor is megígérte! Fontosabb neki egy mardekáros?
- Öreg, még csak 1 napja jártok, nyugodjál már le!
- Jól van na. Odamenjek Lilyhez –kérdezte Siriustól.
- James, még ha nincs is itt, mától van barátnőd –pirított rá Remus.
James ezek után már csöndben maradt egész koncert alatt, és az ajtót figyelte.
A koncert végeztével elkezdtek kifelé szállingózni az emberek.
James kifejezetten kényelmetlenül érezte magát a Sirius és Liane és Remus és Adelina párosok mellett.
- Nem mehetnénk végre? –kérdezte ingerülten James.
- De, de persze. –mondta elcsigázottan Sirius.
A kastély felé érve, Liane elvált a kis csapattól, és elindult a Pad felé, hogy jól rápirítson a két lányra.
Lumos mormogta Liane és elindult.
Odaérve, világosan látszottak a dulakodás nyomai. Egy bokor erősen meg volt töredezve, és fekete anyag cafatok is voltak rajta. Egy fán egy fekete égés nyom volt, valószínűleg egy átoké.
Liane nagyon megrémült, és befutott a fiúk után a kastélyba, kezében pár talár darabbal.
- Fiúk!- kiáltott a fiúkra kifulladva, amikor utol érte őket a Griffendél toronyban.
- Mi van, Lizt hol hagytad?
- Nem találtam meg! Csak ez volt ott ahol lenni szoktunk –majd odaadta a talárdarabokat.
- Na, mondtam, hogy elrabolták –mondta ingerülten James.
- De mér rabolták volna el? Ez hülyeség –mondta Liane bár már ő sem bízott teljesen az igazában..
- Na jó, Sirius, mennyünk fel. –vetett jelentőségteljes pillantást Siriusra.
- Jó, fel vihetjük Lianet is.
- Miről van szó?
- Gyere velünk, fogta karon barátnőjét Sirius, majd a tekergők követték őket.
A fiúk hálókörletében Sirius előbányászott egy ládából egy láthatatlanná tévő köpenyt, és egy pergament.
- Esküszöm, hogy rosszban sántikálok –koppintotta meg a pálcájával James a pergament, mire abból egy térkép lett.
- Tekergők térképe –mondta tárgyilagosan Remus - Mi csináltuk.
Ha épp nem egy mentőakcióval lettek volna elfoglalva, valószínű Liane is többet kérdezett volna, de így izgatottan a térkép fölé hajolt, és elkezdte nézni a mozgó pöttyöket.
- Ott –mutatott a tiltott rengetegre Peter.
- Három pötty, Snape, Wotton és Lizbeth. Megmondtam! Siessünk, ki tudja, mit csinálnak vele.
- Nem férünk be ennyien a láthatatlanná tévő köpeny alá. Lehet, hogy visszahozzák, reggel majd bemegyünk. Este a Rengeteg is nagyon veszélyes!
- Ne már, el kell érte menni! Menjünk már.
- Remus, te elmondtad már nekik? –kérdezte Liane.
- Nem.
- Mit kell nekünk elmondani? –kérdezte ingerülten James.
- Azt hogy Liz… Liz keverte bele a veritasérumot az italodba -mondta tétovázva Liane.
- Mi?!? Liane, ez nem az az idő, amikor viccelődünk. El kell indulni –mondta James, bár nem igazán hitt saját szavainak.
- Nem viccből mondom. Remus is tudja. Rájött.
- De miért? És ez most miért fontos – Sirius is teljesen megütközött.
- Hát, lehet, hogy… nem tudom, önszántából van a tiltott rengetegben.
- MI? Snape-pel önszántból? Ne, ez viccnek is rossz! –emelte fel egyre jobban a hangját James.
- Lehet, hogy oda akar csalogatni... nem gondolod?
- Nem hiszem el! –kezdte úgy érezni, hogy igaza van a lánynak és barátnője csak átverte.
- Jó, akkor várjunk holnapig –mondta lassan, fájdalmasan James.
Tom és Jen nagynehezen otthagyták a lábadozó Anne-t a gyengélkedőben, majd vidáman (illetve Tom esetében egy kis bűntudattal fűszerezve) elindultak a klubhelység felé. A KHban már bőven állt a bál, és ahogy Tomék beléptek az ajtón mindenki őrjöngeni kezdett.
- NYERTÜNK!!!! NYERTÜNK!!!!! - kiabálták az alsóbb évesek, és örömükben indián táncot jártak... Jess is odaküzdötte magát hozzájuk, majd "érdeklődés szintjén" megkérdezte:
- Na és Anne hogy van?
- Miért érdekel? - mosolygott Tom barátjára.
- Semmi, csak úgy érdeklődök.... Láttam nagyot kapott... - mondta Jess, s megpróbálta hagját a megszokott hangszínbe erőltetni.
- Aham... - bólogatott még mindig mosolyogva Tom. - Hát csak hogy tudjál aludni: Jól van.
- Többiek? - vágott közbe Jen.
- Laze csajozik... - kacsintott Jess.
- Nekem meg van egy olyan érzésem hogy Hil pasizik.... - mosolygott még mindig cinkosan Tom,majd egy lopott pillantást váltott Jennel, aki ezen felbuzdulva kis hiján elröhögte magát. Tom és Jen nagynehezen otthagyták a lábadozó Anne-t a gyengélkedőben, majd vidáman (illetve Tom esetében egy kis bűntudattal fűszerezve) elindultak a klubhelység felé. A KHban már bőven állt a bál, és ahogy Tomék beléptek az ajtón mindenki őrjöngeni kezdett.
- NYERTÜNK!!!! NYERTÜNK!!!!! - kiabálták az alsóbb évesek, és örömükben indián táncot jártak... Jess is odaküzdötte magát hozzájuk, majd "érdeklődés szintjén" megkérdezte:
- Na és Anne hogy van?
- Miért érdekel? - mosolygott Tom barátjára.
- Semmi, csak úgy érdeklődök.... Láttam nagyot kapott... - mondta Jess, s megpróbálta hagját a megszokott hangszínbe erőltetni.
- Aham... - bólogatott még mindig mosolyogva Tom. - Hát csak hogy tudjál aludni: Jól van.
- Többiek? - vágott közbe Jen.
- Laze csajozik... - kacsintott Jess.
- Nekem meg van egy olyan érzésem hogy Hil pasizik.... - mosolygott még mindig cinkosan Tom,majd egy lopott pillantást váltott Jennel, aki ezen felbuzdulva kis hiján elröhögte magát.
|
A gyengélkedőn már mindenki elment ünnepelni, csak Lucius és An maradt bent.
- Fujj, borzalmas ez a gyógyszercucc -fintorgott Anne a kezében lévő pohár kétes eredetű tartalmára.
- Lényeg, hogy jól legyél tőle -nyomott egy puszit Luc barátnője homlokára.
- Én már tisztára jól vagyok. De jobban lennék, ha nyertünk volna -húzta el a száját a lány.
- Nincs okod panaszkodni, 6 gólból 4-et te lőttél -simogatta a beteg szőke tincseit a fiú.
- Igen, ez igaz. De akkor is simán nyerhettünk. Olyan béna fogónk van...
- Így jártatok -vigyorgott Lucius. -Na és mi van a szerelmeddel? -vonta fel mosolyogva a szemöldökét.
- Azt hiszem meghülyült, magáról kérdezi, hogy hogy van -nevettet Anne, de gondolta, hogy Lucius megint Jessre gondolt.
- És a másik szerelmed, az a szívtipró Jess hogy van? Őt sokkal jobban szereted, mint engem, ugye? -kérdezte játékosan.
- Hát persze, mégis mit gondoltál? -csókolta meg barátját An. De Jessnek akkoris jobb segge van... -töprengett. A pasidra koncentrálj!! parancsolt rá egy kis hang a fejében, mire a lány észbe kapott, és máris egymáson feküdtek az ágyon. |
|
|
- Unom már a titkolózást... - nyűgösködött Hil, miközben Lazzel a klubhelység felé tartottak, hogy csatlakozzanak az ünneplő tömeghez.
- Én is. De tudod jól, ha Jess megtudja, kitekeri a nyakunkat... - mosolygott a fiú, majd átölelte Hilaryt. A KH folyosójára érve hangos vihogással kinyílt a portrélyuk, majd Jes és egy ötödéves lány mászott ki onnan. Laze és Hil hirtelen megtorpantak, majd Hil kiszabadult Laze öleléséből, és ijedten nézett a bátyjára.
- Hát ti meg??! - kérdezte döbbenten a fiú, amikor észrevette a közeledőket.
- Jöttünk ünnepelni... - mosolygott bátortalanul Hilary, majd magabiztosságot erőltetve járásába elindult a klubhelység bejárata felé.
- Együtt?
- Hát tudod ünnepelni együtt szokás... - vonta meg a vállát Laze.
- Nem úgy együtt!!! Hol voltatok ti ilyenkor kettesben??!
- Liannel beszélgettem a Griffendél klubhelysége előtt, Laze meg akkor kisért fel épp egy Griffendéles lányt. Részletekre kíváncsi vagy? - kérdezte unottan a lány, majd folytatta: - Ha nem, akkor mennék....
Jess tekintetét Hilaryről Lazere fordította, s a lány jól tudta mit jelent ez...
- Már a saját hugodnak sem hiszel? - kérdezte felháborodottan a lány, hogy megzavarja bátyját, majd intett a fejével Laze-nek, hogy menjen be.
- Belőled úgy sem tudom kiszedni az igazságot... - felelte vállatvonva a fiú.
- Mit szeretnél hallani? Hogy Lazzel titokban a hátad mögött járunk és hogy éjszakánként a Szükség Szobájába járunk izélni??? - kérdezte a lány felháborodottságot színlelve, majd nyugodt hangra váltva hozzátette: - Nem hiszel nekem?
- De... - felelte lemondóan a fiú, majd visszafordult mosolyogva újdonsült barátnőjéhez.
- Bazz, ez meleg volt! - röhögött Laze, amikor Hilary belépett a klubhelységbe.
- Nekem mondod?? Meg kéne tanulnod az okklumenciát... - mosolygott a lány, majd karonfogta barátját és elvonultak a terem másik végébe.
Egyszerűen nem bírta felfogni, hogy Lizbeth átejtette. Ahogy az ágyán forgolódva megpróbálta elképzelni, amint a lány lepaktál Pipogyival és a nőcskéjével, teljesen belezavarodott a gondolatkörbe; nem volt képes végigfuttatni agyán a beszélgetést.
- Bajban van… -gondolta újra és újra; ezzel a sejtéssel aludt el, s ugyanígy ébredt.
- Induljunk! –rángatta ki a morgolódó Petert az ágyából.
- Nemáár… egy áruló miatt majrézol? –ásította a borzos hajú fiú, és megpróbálta arrébb hessegetni szemüveges barátját.
- Nem. A barátnőm miatt –felelte nyomatékosan James, és tovább cibálta szerencsétlen Féregfarkot.
- Neeeee…. Hol van Tapmancs? –morogta kétségbeesetten a fiú. –Mért nem őt nyúzod?
- Neki momentán egyéb… khm… dolga van. –vigyorodott el James. –A Szükség szobájában ünnepelték Liane szülinapját tegnap este.
- És az tart ennyi ideig? –nyögte Peter, és átfordult a másik oldalára.
- Háááát…. –kezdte sokat sejtetően ifjabb [hehe…] Potter. –Szerintem most már alszanak. Bár őket ismerve…
- Jó, oké, el tudom képzelni… -jelentette ki irigykedve Féregfark, és nekikezdett felkelési kísérleteinek végrehajtásába.
- Siess már! –kiáltotta hátra James Remus ágya felé menet. Odaérve kecses mozdulattal ráugrott áldozatára, és ezzel sikeresen fel is verte álmából.
- Induláááás! Szedjük össze a többieket! –rikkantotta a fülébe, és ahogy Holdsáp lassacskán erőre kapott a kétrendbeli szívinfarktus után, James erőltetett jókedve is valódira fordult. Tulajdonképpen új kalandnak néz elébe, ismét összecsaphat a slytherinekkel, Liz pedig igenis ki fogja magyarázni magát, nem létezik, hogy ŐT elárulja valaki, főleg nem egy griffendéles.
* * * ¤ * * *
- Stimula.
Lizbeth kóválygó fejjel, keresztbe álló szemekkel körülnézett. A földön feküdt egy tisztásnak tűnő helyen, s két sötét árny hajolt fölé.
- Jó pár órát hagytunk gondolkodni a semmiben. Nos, van mondanivalód számomra? –hallotta valahonnan felülről Snape hangját. [Khmm khmm:) ]
Liz tétován felült, s lassacskán beazonosította az előtte álló két alakot. A Wotton-lány kisimult arccal, odaadóan bújt kedveséhez, láthatóan elégedett állapotban.
- Nincs –suttogta Liz undorodó arckifejezéssel.
- Mit fogsz vele tenni? –nézett kedvesére gyanakodva Lavinia, és elszoruló szívvel a lányra pillantott. Merev, hideg kifejezést erőltetett arcára, s úgy fürkészte a földön ülőt.
- Mit gondolsz? –morogta Severus, és számonkérően lenézett az előtte ücsörgő griffendélesre. –Mondd el, amit tudsz –jelentette ki hűvösen.
- Mármint mit? –érdeklődött pimaszul Lizbeth, és hiábavaló kísérletet tett a felkelésre.
- Nem fog menni –konstatálta Snape halvány mosollyal. –Le vagy kötözve.
A Wirnision lány bosszúsan végignézett a halványan csillogó mágikus köteléken, mely lábait és csípőjét odatapasztotta a földre.
- Mit mondjak el? –kérdezte ismét, el nem tűnő daccal.
- Először is: mit tettél Laviniával? Tudom, hogy te tetted, a célzást megtetted rá, én pedig lenyomoztam –tette karba kezeit Snape, és arcán a büszkeség árnyéka suhant át.
- Mért nem tőle kérdezed? –mosolygott gúnyosan Lizbeth. –Itt áll melletted.
Severus bosszúsan összeszűkítette a szemét a belső uszítási kísérletet hallván, majd kedveséhez fordult. -Nos?
- Erről nem szívesen beszélnék –ingatta a fejét a slytherin lány.
- De nem ám –szúrta közbe Lizbeth. –Én se szívesen tenném a helyedben! Elárultad a szerelmedet, és aztán a barátnődet is!
- Akárcsak TE –villant meg Lavinia szeme.
Lizbeth ingerülten elhallgatott. Lassan újra hatalmába kerítette a lelkiismeret-furdalás hulláma.
- Gyerünk, Wirnision, mondd csak nyugodtan –folytatta Severus a vallatást. –Áruld el te is a barátságotokat, és szépen lezárhatjuk a történet végét.
A lány konokul hallgatott; elhatározta, hogy ezúttal az első sugallatra hallgat, ami most azt kiáltozta, ne áruljon el soha többé senkit és semmit.
- Ja és… figyelemreméltó a szókincsed –jegyezte meg Severus fintorogva. –Legalábbis egészen érdekes jelzőkkel láttál el gondolatban nemrég.
Lavinia elvigyorodott, és hozzásimult barátjához. –Miknek? –kérdezte kajánul.
- Nem részletezném –jelentette ki Snape, miközben rosszkedvűen elhúzta a száját. –Nos, Miss Griffendél? Hét perced van. Mit műveltél?
- Nem mondok neked semmit, Pipogyusz -suttogta a lány határozottan.
- Akkor neked is jut egy kis Veriaserum –lépett közelebb Snape. Egy gyors mozdulattal előhúzott egy kis üvegcsét a talárjából.
- Ez nem jó ötlet –motyogta Lizbeth, szemét görcsösen lehunyva.
- Ne kritizáld az ötleteimet –hallotta a bársonyos hangot most már egészen közelről. A következő pillanatban valaki szétfeszítette a száját, és undok, kesernyés szirupot öntött belé. Liz elszántan köpködött, de orrát befogták, állkapcsát összenyomták. Végül fuldokolva lenyelte a szérumot, és gyűlölködő tekintettel meredt a messzebb ácsorgó Laviniára. Az kedvesét figyelte, aki immár talárjába süllyesztette az üres üveget, és elégedetten leült Liz közelében.
- Hogyan vetted rá Laviniát, hogy ellenszegüljön nekem és kerüljön engem? –tette fel az első kérdést.
- Beszélgettem vele –sóhajtotta elkínzottan a lány. –Erősítenem kellett az egyéniségét, és ezt legkönnyebben úgy érhettem el, hogy önmagáról kérdeztem. A családjáról, a múltjáról, az ízléséről. Kérésére erősítő főzettel itattam; ha valamire nem volt képes olyan választ adni, amit te nem fogadnál el.
- Ennyi? –hitetlenkedett Severus.
- Igen… -sóhajtotta Liz, és egyre fáradtabbnak érezte magát.
- Tudsz valami titkot, aminek birtokában sebezhetőbbé tehetjük a griffendéleseket? Tudsz valami titkot Potterről? –váltott át gyorsabb beszédstílusba Snape, ahogy izgatottsága is nőtt.
- Potterről… A barátnője vagyok… azt hiszem, szeret engem… megcsókolt…
- Elég! –Severus türelmét vesztve felkiáltott, és undorodva fürkészte a sötétséget. –Valami mást, amivel előnyhöz juthatnánk! Tudsz valamit?
- An… -kezdte Liz, de bágyadt hangját elnyomták a közeli facsoportok felől jövő, egyre erősödő kiáltozások.
- LIZBETH!! LIZBETH, HOL VAGY?? –kiabálta James, Sirius, Liane, Remus, Adelina és Peter egy emberként.
- Mennünk kell –ragadta meg Severus karját Lavinia, és gyorsan felhúzta a földről. Kedvese csendesen szitkozódott; végül gyorsan elindultak valamerre, amerre semmiképpen sem botolhattak károgó griffendéles tömegbe.
Adelina ért oda először a földön fekvő, legyengült lányhoz.
- Itt van! Gyertek! –kiabálta oda társainak, és ölébe vette az elszürkült arcú Lizbeth fejét.
- Úristen –torpant meg mellettük Sirius is, és elkerekedett szemekkel bámulta a lány viharvert ruházatát és fénytelen szemeit. –MEGERŐSZAKOLTÁK?!
- Fogd be, Tapmancs! –morogta kétségbeesetten Ágas, és ő is letérdelt Liz mellé. –Látjátok, mondtam! Nem mellettük állt! –jelentette ki némi örömmel hangjában, majd arckifejezése visszatért az iménti aggódó állapotra.
- Vigyük a kastélyba –szólalt meg a döbbent Liane is. –Elég szörnyen néz ki.
- Még jó, hogy még csak hat óra –nézett órájára Remus. –Visszaérünk az órák kezdetéig.
- Hogy bírsz erre gondolni? –karolt bele durcásan Adelina, miközben elindultak, hogy felkutassanak egy megfelelő ösvényt, mely visszaviszi őket az iskolához.
- Nem, csak… Arra gondoltam, nagyon kikapnánk, ha megtudnák, hol voltunk –szabadkozott Remus. –És Liznek is jobb, ha ez nem kerül szóba a tanárok előtt. Megvan a maga baja így is.
- Az igaz –jegyezte meg James, ahogy elhaladt mellettük, karjában tartva barátnőjét.
Liz magánál volt, de nem vett tudomást az eseményekről. Szeme üresen, álmatagon meredt a félhomályba.
- Jesszusom, Liz… mit tettek veled? –szuszogta kétségbeesetten James, ahogy egyre nehezülő léptekkel haladt az ösvényen Roxfort felé.
- Megitattak Veritaserummal és vallattak –hangzott a színtelen válasz.
- De már… jól vagy? –kérdezte meghökkenve Peter, miközben James mellett tapodta az útszéli növényeket.
- Nem… Még tart a hatása, ami rosszulléttel járhat –jelentette ki bágyadtan Liz, és feje hátracsuklott.
- Te hülye, minek kérdezgeted, ha megmondta, hogy Veritaserum hatása alatt áll? –dörrent rá Sirius elképedve a bamba Peterre.
Amint beértek az iskolába, megcélozták a gyengélkedőt. Madame Pomfrey filozofikus nyugalommal állta az előzmények bevallását helyettesítő apró hazugságokat, majd lefektette a lányt az egyik ágyra, és vizsgálni kezdte.
- Azt hiszem, most nem tehetünk többet érte. Ha magához tér, majd elmesél mindent –tette a kezét James vállára vigasztalóan Adelina. Remus is szorosan melléjük állt, és szomorúan figyelte a holtsápadt Lizbeth-et.
- Gyertek, menjünk… -kezdte tétován Liane, mire a kis csapat mélabúsan elkullogott reggelizni.
Ma egyetlen közös órájuk volt a Slytherinnel, méghozzá bájitaltan. Snape ugyanúgy viselkedett, mint eddig, arcáról semmit nem lehetett leolvasni. Ma is úgy jelentkezett az óra elején feltett plusz kérdésnél, mintha pihentető alvással töltötte volna az éjszakát, nem pedig egy bokorban, azt várva, hogy esetleg Wirnision felébred magától, hisz úgy hatásosabb lenne rá a Veritaserum.
Sirius unottan felszisszent, mikor a slyherin fiú megválaszolta a bezoár titkát.
A kviddicsmeccsen sem volt mit feldolgozni; az előzetes várakozásokkal ellentétben, illetve azoknak megfelelően a Hollóhát nyerte a Mardekár ellenében. Anne a gyengélkedőn kötött ki, s nem sokkal utána Lucius is, bár egészen más okból; a lány ágya (vagy inkább ágyuk) nem messze volt az elhagyatottan fekvő Lizétől.
- Nem biztos, hogy bejöhettek velem, egyszerre csak öt ember mehet be –magyarázta csüggedten James, mikor a kilincsért nyúlt. –Különben is, beszélnem kell vele. Négyszemközt.
- Kint megvárunk. De majd mi is meglátogathatjuk, ugye? –kérdezte szomorkásan Remus, és várakozóan James-re nézett. –Persze. Ha mindent tisztáztunk, bejöhettek –jelentette ki az; majd nagy levegőt vett, és belépett a helyiségbe. Ott azonnal megakadt a szeme az egymáson fekvő, vadul csókolózó Malfoy-Tener pároson….
- Mi lenne, ha ezt az undormányt nem a gyengélkedőn csinálnátok? -húzta el a száját James.
- Sokat vesztene vele a világ. De legfőképpen mi… -jelentette ki Lucius, amint kimászott barátnője szájából. Gyanakodva végigmérte a griffendéles fiút, majd tekintete látványosan Wirnisionra irányult. –Mégiscsak van csajod, Potter? –állapította meg gúnyosan mosolyogva.
- Hát, ha te képes vagy összeszedni valakit, amin amúgy mindig elcsodálkozom, akkor azt hiszem, nekem kicsit könnyebb -válaszolt hasonló arccal a griffendéles.
-,,Mindig”? –érdeklődött csodálkozva Anne, és Luciusra nézett. –Miért, hányszor csajoztál már be? –kérdezte rosszallóan.
- Oh, egyszer sem, drágám. Nekem te vagy az első…. –rebegte cinikusan Malfoy, és arisztokratikus hangzású nevetést produkált.
- Milyen megható - borzadt el James –Remélem, nem akarsz ennek örömére visszamászni a szájába -mondta egyre türelmetlenebb piillantásokat vetve a mocorgó Lizbethre.
- Hmm… Milyen értelemben? –mosolygott Lucius; nem várt választ. Összeszűkített szemekkel, sokat sejtetően nézett barátnőjére. –Ideje itt hagynunk ezt a kócerájt, hisz jobban vagy. Minek maradnál itt éjszakára… -tekintete látványosan elidőzött a lány formás keblein. Anne elhúzta a száját, majd kacéran viszonozta a pillantást, és feltápászkodott. Nem telt bele egy perc, és a helyiségből eltűnt mindennemű mardekáros elem…
- Na végre –sóhajtotta James, és nesztelenül odasiklott az ébredező Lizbeth mellé.
Lizbeth arra ébredt, hogy iszonyatosan fáj a feje, és mellette hárman beszélgetnek. Lassan, csigalassúsággal nyitotta ki a szemeit és megpillantotta Jamest. Ezért gyorsan becsukta…
- Jó reggelt, babám… -duruzsolta a fiú meglehetősen furcsa hangon. –Nem akarsz nekem mondani valamit? –orgánuma kellemesen mély volt; Liz azon vette észre magát, hogy úgy szólítgatják, mint nemrég Lilian Evanst volt szokás.
- Hát akarni nem nagyon akarok, de kénytelen vagyok, azt hiszem -mondta még mindig erősen fejfájósan, és megpróbált ülő helyzetbe kerülni, több-kevesebb sikerrel.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
