- Fáradt vagyok.... - nyögte szinte utolsó erejével Emily, amikor a bál után az előcsarnokban várták a többieket.
- Ne is mondd, én tuti leveszem ezt a cipőt... - mondta Liz, s egy mozdulattal lekapta gyönyörű báli cipőjét.
- Haladhatna James és Lily. Ezeknek is ilyenkor kell még táncolni. - türelmetlenkedett Remus. - Nah, ott jönnek Pipogyiék. - fintorgott Ramus, majd dacosan elfordult.

- Mi lenne, ha ma nem mennénk vissza a hálókörletünkbe? - kérdezte mosolyogva Anne.
- Hát akkor hol akarsz aludni, a folyosón? - kérdezte gúnyosan Piton.
- Nálatok. - vágta rá egyszerre a két lány, majd mosolyogva elindultak a KH felé...

- Blöööö... - grimaszolt Emily, s tettetett hányással reagálta le \"barátaik\" előző szavait. - Inkább nem akarom elképzelni Pipogyit az ágyban....
- Miért? Biztos szexi lehet azzal a zsíros hajával...
- Meg a kampó orrával... - röhögtek a lányok. - Na végre, azt hittük egész éjjel itt maradtok! - szólt a James-Lily pároshoz, miután méltóztattak csatlakozni a társasághoz.
- Liane? - kérdezte Lily.
- Hmm... Siriusnál. - vigyorgott fülig érő szájjal James. - Szerintem ne várjátok ébren...

- Kedvesem… elég furcsán nézel ki félig vörös, félig fekete szemmel. –pillantott gyanakodva Severus barátnőjére.

- Jesszus… a lencsém! Pedig olyan jól nézett ki! –kapott a szeméhez a lány. –Keressük meg! –kapta el Snape kezét, és nagy elánnal visszaindult a folyosón, ahonnan jöttek.

- Keresd, keresd! –biztatta kedvesét, miközben maga is guggolva haladt lassan előre.

- Nem ártana, ha tudnám, hogy néz ki. –morogta Severus, és a még mindig a közelben ácsorgó griffendéles csoportocskát nézte.

- Vörös, és halványan világít. Akkora, mint… mint… körülbelül mint egy karóra lapja.

- Egy óralap nagyságú izéért bukdácsolok itt a földön? Hihetetlen vagy! –fakadt ki Snape.

- Tudom. –suttogta derűsen a lány, és lelkesen magához húzta kedvesét egy csókra.

- Nem költözhetnénk ki a Rengetegbe egy napra? Mivel Anne nálunk akar aludni…

- Miért, mi a bajod Anne-vel? Még sosem aludtál idegen lányokkal egy szobában? –érdeklődött derűsen Lavinia.

- Először is, ő nem idegen…

- Másodszor, nem lány. –szakította félbe a lány vigyorogva.

- MÁSODSZOR, nem hiszem, hogy el mernék aludni, ha az éjszakát a Kárhozattal, egy angyallal, és nem utolsósorban a Halál szőke démonával kéne töltenem egy helyiségben.

- Most mi a probléma Luciusszal? Szerintem vadító volt halálnak. –jelentette ki a lány igen beszédes arcmimikával kísérve.

- Igeen? Ennek ellenére majdnem lelökted a színpadról. Néztem, hogy ötször akkorát taszítottál rajta, mint a megbeszélt. –dünnyögte Severus, és tovább keresgélt a földön.

- Téged meg felgyújtottalak, rituálisan megróttalak, és magamal vittelek a Pokolba. –vonta meg a vállát Lavinia egy ördögi mosoly kíséretében.

- Már megtetted egyszer, úgyhogy a mai napi nem oszt, nem szoroz. –sóhajtotta Snape. –Hol van már az a vacak kis… Te meg mit bámulsz, Black?

- Mit bámulnék rajtad? -nézett undorodva Sevre a fiú. -Gyere liane, menjünk innen -fogta meg barátnője kezét, és elindultak a griffendéltorony felé.
- Némá, Black talált magának egy lányt -mosolygott gúnyosan Severus.
- Megvan! -kiáltott mellette barátnője. Úgy látszik fel se fogta, hogy Black az előbb előtte állt.
- Micsoda? -kérdezte értttlenül a fiú.
- Hát a lencse, mi más?
- Ja, hogy az. Akkor mehetünk?
- Igen -mosolygott Lavinia és elindultak a hideg kőfolyosó felé. A falon belépve csak a fotelben csókolózó An-t és Luc-t találták.
- Lavinia! Végre! -mászott ki a lány barátja szájából, aminek az érintett nem kimondottan örült. -Mehetünk?
- Igen -mosolygott Lavinia Annere.
- Mégis hova? -kérdezte értetlenül Luc. -Nem velünk lesztek este?
- De igen. Csak gondoltuk lezuhanyzunk, leszedjük a sminkünket és átöltözünk. -mosolygott barátnője Malfoyra.
- Ti is tenyétek ugyan ezt -nyomott egy puszit Sev arcára barátnője, és akét lány elindult a hálókörzetükbe.
- Vajon mit csinálhatnak ennyi ideig? -kérdezte Luc az ágyán ülve. -Mr vagy 20 perce várunk!
- Tudod mit szoktam mondani -mosolygott Sev. -A jó dolgokra várni kell.
- No de ennyit? És nem lesz zavaró a szobában tartózkodó többi 4fiú?
- Lucius, mi Laviniával tényleg csak alszunk -mondta fagyosan Sev, de az ajtón belébő lány látványától inkább visszavonta volna előbbi kijelentését. Lavinia egy égővörös alig takaró hálóingbe jelent meg. Odament barátjához, és elhúzta az ágyat körülvevő függönyöket.
Lucius nagy örömére An sem jelent meg nagyobb ruhadarabban, ugyanolyan hálóinge volt, csak méregzöldben. A szobában lévő 4 másik fiú tekintetével végigkísérte a lány lépteit, aki végül barátja ölében kötött ki.
- Én azt hiszem, lent alszom -szólalt meg az egyik fiú, a többiek követték példáját. Fogták takarójukat, és levonultak a lépcsőn.

Másnap reggel, álmosnak mászott le a bagázs a klubhelységbe, s örömmel vették észre a kihírdetett téli szünetet.
- Két hét Pipogyi nélkül! Ó, de kár. - mondta sajnálkozva James.
- Hát igen, nagyon fog hiányozni öreg barátunk. - ásítozott mellette Remus, majd pipiskedett egy kicsit, hogy jobban lássa az időpontot.
- Te hol karácsonyozol? - kérdezte szerelmét Liane, s a nyakába csimpaszkodott.
- Még nem tudom. - felelt vállat vonva Sirius.
- Nem jössz megint hozzánk? - kérdezte csalódottan James.
- Fogalmam sincs. Te hol leszel?
- Mivel a szüleim elutaztak, gondolom itt maradok.
- Akkor én is. - jelentette ki határozottan Sirius, s vidáman megcsókolta a lányt.
- Na szép...Lekoptatott... - sóhajtott nagyot James.
- Pedig biztos szép pár lettetek volna... - mondta képzelegve Remus, mire kapott egy vidám ütést a hátára. - Csak vicceltem....
- Lily! - kiabált át a klubhelységen James. - Nem akarod velem tölteni kettesben a karácsonyt?
- Ahogy mondod Potter.
- Pedig jól ellennénk... Kényelmesek az ágyak itt a Roxfortban! - vigyorgott pajkosan James, majd jobbnak látta futni.
- Hogy még mindig nem unják... - röhögött Sirius, majd megfogta barátnője kezét, és lesétáltak reggelizni.

A reggel egy nagyon jókedvűen ébredő Lucius Malfoyt és egy hozzá bújó álmos Anne Tenert ért a Slytherin negyedéves fiúk hálótermében. Előbbi, miután felkapkodták magukra az esti ,,ágybafekvős” öltözéküket, egy határozott mozdulattal elhúzta a függönyt –és kuncogásban tört ki.

- Mi olyan vicces? –ásította Anne, és megpaskolta kedvese combját. (cenzúúra:)

- Oda nézz! –nyögte Lucius, és hosszában elterült az ágyon, hogy jobban átlásson a szomszédosra.

Anne kimeresztette a szemét (ami így reggel nem is olyan kis teljesítmény). A másik ágyon valóban elég kaotikus állapotok uralkodtak: a függöny teljes egészében letépve nyúlt végig a veterán bútordarabon, a túloldalon lelógva; egy párna Luciusék ágya felé hevert a földön, egy másik félig a lepedő, félig a függöny alá szorulva nyomorgott. És mindennek a tetejébe a sötét hajú páros – Nem egészen nyomtalanul, de eltűnt.

- Severus! –bődült el Malfoy féktelen jókedvében. –Gyere és tegyél rendet, mehetnénk már reggelizni!

- Szerintem ők már lementek. –találgatott Annie.

- Ugyan, te nem ismered Sevet. Bottal se lehetne reggelente kiverni az ágyból. Úgy alszik, mint akit megbabonáztak.

- Talán Lavinia verte ki… az ágyból. –mosolygott An. –Ideje mennünk. –tette hozzá gyorsan, látva a Malfoy képén feltűnő gyanús mosolyt.

- Én nem hiszek a tündérmesékben. Szerintem maximum a mosdóban van, a KH-t tuti nem hagyta el. –töprengett barátja. –SEVERUS!!! –kiáltott fel hirtelen, úgy, hogy Anne majd’ kiesett nemrég felvett hálóingéből.

- Mi van? –hallatszott a gyenge, álmatag reagálás valahonnan lentről. A következő pillanatban Snape nyújtózni kezdett –minden jel arra mutatott, hogy ott fekszik a földön, az ágy Luciuséktól távolabbi oldalán, a bútor takarásában. A fehér ujjak egy pillanatra megmarkolták a függönyt, majd, az ásítóroham elmúltával, elengedték.

Lavinia is felült a fiú mellett, és elhúzta a száját, ahogy a szemébe tűzött a reggeli napfény. Szerencséjére az ágy takarásából Luciusék csak nyakig látták.

- Mi az ott a földön? –kérdezte unott hangon Severus, és az ágy vége felé nézett. Malfoy is odapillantott, és kiújult a röhögőgörcse.

- Szerintem a csajod hálóinge. –nyugtázta a bevitt találatot. Severus felvonta a szemöldökét, és előbb a kérdéses ruhadarabra, majd kérdő tekintettel kedvesére nézett.

- Nem ilyenre emlékszem. –dünnyögte álmosan, és nem átallott egy nagyot ásítani.

- Mert akkor még nem volt gombócba gyűrve. –sóhajtotta barátnője. –Megmondtam, hogy nehéz lesz velem. –suttogta Severus fülébe kajánul mosolyogva.

Lavivia kinyúlt a hálóingjéért és magára kapta.
- Anne, gyere, menjünk átöltözni -ásította és felállt kedvese mellől.
- Jó, menjünk -helyeselt An mosolyogva. -Ti meg tegyetek rendet -mosolygott Luciusra, és kilibegett a teremből. A klubhelyiségben fekvő álmos 4 fiú nyújtózkodott egyet.
- Mehetünk? -ásították.
- Igen -hangzott a válasz.

-Azt hiszem meg kéne fésülködnöm -mosolygott Lavinia álmos tükörképére.
-Én meg azt hiszem felöltözök -ment a szekrényéhez An. A szobában lévő többi lány már lement reggelizni.

Negyed óra múlva sikeresen felöltözve és frissel szaladt le a két lány a hálótermükbe vezető lépcsőn. Velük ellentétben Severus még mindig ásítozott.
- Akkor megyünk reggelizni? -kérdezte Lavinia barátjától, miközben megpróbálta felállítani a fiőt a fotelból.
- Kéne, éhes vagyok -ölelte át barátnőjét Lucius.
Némán baktattak a nagy terem felé. Mind a négyüknek az éjszakán járt az eszük, amíg meg nem látták a griffendéles asztalt.
- Első óra sötét varázslatok kivédése ezekkel a pancserekkel -húzta el a száját Luc.

- Jut eszembe, hol karácsonyoztok? -kérdezte An barátjától.
- Ha te maradsz, én is maradok. A lényeg, hogy együtt legyünk -húzta magához barátnőjét a fiú.
- És ti? -kérdezte Anne a szemben ülő kettősre nézve.
- Még fogalmam sincs, valószínű én is maradok.
- Ha Lavinia marad, akkor én is -mosolygott a lányra Sev.

- Na, megjöttek a bájgúnárok... - szólalt meg félhangosan Remus, miközben átnyúlt James előtt a vajért.
- Mondjátok, hogy nem velük lesz óránk, könyörgöm... - nyűgösködött félig csukott szemmel Liane.
- Sötét varázslatok kivédése méghozzá. - ábrándította ki a lányt Liz.
- Ilyen nincs...
- Ne aggódj, majd én megvédelek. - mosolygott Sirius,majd nyomott egy puszit a lány arcára. Liane ettől teljesen felébredt, kipattant a szeme, s vidáman megcsókolta szerelmét.
- Na nemár... Hát már az asztalnál sincs nyugta az embernek?! - kötözködött James, de nem figyeltek rá. A végén megunta, s zsemlével dobálta barátait. - Azért-is-rám-fogtok-figyelni... - röhögött, s folytatta a zsemle-támadást.
- Jólvan, már! Figyelek, mondjad! - mordult rá Sirius.
- Ö... Semmi... - vigyorgott barátja, s tovább folytatta akcióját.

- Mai órán a hátráltató átkot fogjuk gyakorolni. Álljatok párokba! - utasította az osztályt Francis professzor.
- Én inkább Emilyvel leszek. Nem akarlak bántani... - duruzsolt Liane vidáman Sirius fülébe.
- Az este nem ezt mondtad. - kacsintott vissza Sirius, majd megkereste Jamest.
- Rendben. CSAK hátráltató ártást lőjenek, semmi mást! Megértették? Akkor háromra!
- Nem mintha kötözködni akarnék, de mi az ott a zsebedben, drágám? - kérdezte vidáman Liane a mellette álló (mint levő, semmi rosszra nem gondolni!!!!!!!!!!!) Siriusnak.
- Egy..........
- Bűvös Bizsere. - suttogta mosolyogva a fiú. - Nem kell egyből rosszra gondolni.
- Kettő...........
- Ki mondta, hogy rossz. Személy szerint díjazom az ötleted....
- Három!
Sirius a mondat hatására összegörnyedve nevetett a földön, s a kezében lévő pálcából véletlenül hátráltató ártást küldött az előtte álló Remusra, aki azzal a lendülettel a tanárnő nyakába esett.

- Odass. –suttogta Malfoy a vele szemben álló Anne-nek. De nem volt szükség a figyelemfelhívásra; a teremben mindenki azt nézte, mint vergődik szerencsétlen Remus a tanárnőn.

- Lupin mást is akar tanulni. –vonta fel a szemöldökét Snape, és átkarolta párbajpárját, Laviniát. Ők ugyanis nem az ,,én féltelek, te féltesz”-filozófiát követték, inkább a ,,próbáljunk ki együtt mindent”-ért voltak oda; így hát teljes lelki nyugalommal álltak ki egymás ellen, ahogy Lucius is Anne ellen. A slytherinesek közt meglehetősen más volt a felállás, mint a Griffendélnél.

- Azért megerőszakolni nem kéne. –sziszegte vissza kárörvendő képpel Lavinia. Snape vállat vont, és beszállt a háza diákjai felől érkező füttyhullámba.

- Szerintem a hátráltató ártást kéne gyakorolnunk. –jegyezte meg szigorú arccal a lány. Severus erre rosszalló arccal felé fordult.

- Mondjuk Blacken. –húzta félmosolyra a száját Lavinia, és váratlanul ráküldte az Obstructot az összegörnyedve hahotázó Siriusra.

- Így mindjárt más. –állapította meg derűsen Sev, egy kicsit talán túl hangosan is.

Sirius az éppen felkászálódó Remusnak csapódott, aki erre ismét leborult a földre, jobban mondva professzor Francis-ra.

- Elég volt! –mászott ki a fiúk alól vérvörös arccal a tanárnő. –Húsz… Ha…Harminc pont a Griffendéltől! És akkor még humánus voltam!! Menjen előlem, Black… Keljen már fel! –a slytherinek gúnyosan kacagtak.

- De tanárnő…

- Nem volt jó vicc! És legközelebb, ha valami eszébe jut, ne a barátait keverje bajba!

- Nem őket fogom. –motyogta szikrázó szemekkel Sirius, és a higgadtan mosolygó slyherin négyes felé tévedt a tekintete.

Severus nagy lendülettel hátraesett, de Lavinia még idejében elkapta, és a hónánál fogva felállította.

- Jó, ha van az emberrel egy nálánál erősebb lány… -gúnyolódott James.

Négy-négy kivont pálca szegeződött egymásra.

- Hülyeség lenne itt és most össze-vissza átkozódnunk. Ez patthelyzet. Ráadául rúnaismeretem lesz. –jelentette ki Lucius fintorogva. –Nincs kedvem átkozódni.

- Nekem még házit kell írnom. –csatlakozott Anne is. –Nem lehetne ezt máskor lerendezni?

- Én meg csak nem állhatom Black pofáját. Menjünk. –sziszegte Severus a szembenállók minden mozdulatát szemmel tartva. –Ha akartok valamit, gyertek ki a kastély elé háromkor.

- Egy újabb értelmetlen párbajra. –szúrta közbe Lucius unottan.

- Na mi van Pipogyi? Most hogy egyenlő esélyekkel indulunk, már nem is mersz kiállni ellenünk, igaz? - kiabált rá Sirius, csak hogy fokozz a a feszültséget. - A te fajtádnál a hátbatámadás a menü, az igaz. Biztos nagy dicsőség lehet egy harcképtelen embert legyőzni.
- Miért kell mindig kötözködni?! - kérdezte siránkozó hangona Liane, és még mindig nem engedte el Sirius karját. - Gyere, menjünk...
- Hív a csajod, Black! - gúnyolódott vissza Piton. - Biztos sokat fizethettél a "szeretetéért"... Még a saját anyád sem szeretett...
Ekkor már azonban James indult neki a Slytherineseknek, akik előreszegezett pálcával várták őt, Liane és Remus azonban még időben visszahúzták.
- Menjünk innen. - mondta mostmár Liz és Remus is, s megpróbálták magukkal ráncigálni a másik két fiút.
A másik oldal azonban nem volt ilyen kegyes, ők már készültek a támadásra, és már meg is indultak a Griffendélesek felé, amikor egy hatalmas csattanás hallatszódott, és egy füstfelhő állt a két tábor közé. A Griffendélesek háta mögött állt Slughorn professzor, előreszegezett pálcával a kezében, s arca prios volt az idegességtől.
- Mindenki menjen a dolgára!! Azonnal!! - kiabálta, majd eltüntette a füstöt. - 10-10 pont a Griffendéltől és a Mardekártól, és örüljenek, hogy ennyivel megúszták!

-Mindig közbelép ez a nyomoult Slughorn... -bosszankodott Lucius.
-Ha arra gondolsz, hogy még 3 év a griffendélesekkel... Bőven lesz alkalmad kinyiffantani őket -mosolygott An. -Jut eszembe, nekm egy órától kviddicsedzésem van, úgyhogy én megyek ebédelni. Velem tart valaki?
-Természetesen én megyek -ölelte át barátnőjét Luc.
-Mi is megyünk, úgy sincs más dolgunk -vont vállat Sev és a négyes elindult a nagyterem felé.

*rövid, de van:)*

- Nem hiszem el, hogy megint levontak! - Dühöngött Sirius.
- Hülye szipirtyó, ne törődj vele -próbálta megnyugtatni barátját Liane.
- Legalább most azoktól a barmoktól is levontak - mondta Liz.
- lrgalább -mondta sötéten Sirius.
- 3kor lesz verekedés, addig csak kihúzzuk. valahogy, Pipogyi nélkül- mondta James.
- És akkor ki megy Párbajozni? 4en, tudtommal
mi viszont 5en voltunk. Mondta Liz aggódalmaskodva
- Liz, nekem semmi kedvem párbajozni, menjél te. -mondta Lupin.

A három óra hamar bekövetkezett, annál is inkább, mivel Severus már átkozta a percet, mikor eszébe jutott a párbajra hívás. Fáradt volt, szétszórt és szórakozott. A kis csapat szerencséjére csak egy órájuk volt ebéd után, így maradt idő leckeírásra és készülődésre. Lucius megkereste a legnélkülözhetőbb talárját, Anne előreolvasott az egyik SVK ajánlott olvasmányban, Severus pedig nekiült a másnapi háziknak, és kivételesen vállalta, hogy ő szolgáltatja mindhármuknak a bájitaltan esszét, ha alaposan kitesznek magukért Potterék ellen. Egyébként ilyesmire teljességgel lehetetlen volt rávenni: az olyan tantárgyak esetén, melyeket csak egy kicsit is hasznosnak tartott, nem volt hajlandó engedni, hogy másolják a leckéjét. –Az nem készít fel titeket az életre! –jelentette ki szúrós szemmel mindannyiszor, valahányszor csak Lucius megpróbálta megkaparintani a kincset érő jegyzeteit.

Mai álmossága azonban hamar átütött az álcán: röpke tízpercnyi küzdés után elaludt a jóslástan könyve felett, fejét asztalra fektetett karjain nyugtatva. Lavinia mellette üldögélt, és az Átkok és ellenátkok –cenzúrázatlan kiadás című könyvet nézegette unott arccal, s időnként ellágyult tekintettel végigsimított kedvese asztalra boruló alakján –ha épp senki sem látta.

Nem sokkal háromnegyed három után a Wotton-lány úgy döntött, ideje előkeresni Severust az álmok birodalmából, és gyengéden rázogatni kezdte a mélyen alvó fiút.

- Remek! Épp ideje, hogy felvakard, mennünk kell. –mondta hűvösen a mellette elsikló Lucius. A klubhelyiség ajtajánál megállt, és várakozóan nézett az egymással dacoló párosra –Snape az ébrenlét, míg Lavinia kedvese álmatagsága ellen vívta küzdelmeit.

- Indulhatunk? –lépett Malfoy mellé Annie. –Ugye legalább te kész vagy?

- Igen… De ahogy elnézem, ez eltart egy darabig. –morogta fejét csóválva Lucius.

- Megyünk már. –ásította kedvetlenül Severus, és feltápászkodott az asztaltól. –Ne fogjam össze a hajam? –nézett álmos szemekkel kedvesére.

- Látszik, hogy nincs magánál. –vigyorgott Annie, és Luciusba karolt.

- Dehogy, nem kell. Nekem így tetszik. –mosolygott bátorítóan Lavinia, és ő is belekarolt kedvesébe –bár egészen más okokból, mint Ms Tener Malfoyba; Wotton kisasszony attól tartott, Snape összeesik és elalszik, még mielőtt kiérnének a birtokra.

Lassan kiértek a birtokra. A szél süvített nagyon hideg volt, az égen hófelhők gyülekeztek jelezve, hogy itt a tél. Ezaz idő még Sevet is felébreztette álmosságából. Anne hozzábújt Luchoz, hogy egy kicsit enyhítsen vacogásán. A griffendéles csapat természetesen már ott volt, őkis nagyon fáztak, ezért Liane Siriushoz, Liz pedig Jameshez bújt, hogy melegítsék egymást.
- Na végre, megjöttek a barátaink -nézett undorodva Sirius a közeledő négyesre.

Megálltak egymással szemben. A griffendélesek háta mögött Lavinia hirtelen két alakot vett észre. Nem tudta, tanárok vagy diákok, mindenesetre nemkívánatos tényezőknek értékelte őket. Odafordult kedveséhez, és fojtott hangon beszélni kezdett a fülébe.

- Ahogy nézem… -méregette Severus is a messzeséget… -diákoknak tűnnek. Olyan egyenruhájuk van, mint nekünk.

- Két ember mászkál arra. –intett erre hangosan az idegenek felé Lavinia.

Liane gonoszkodó, gúnyos tekintettel meredt a két sötéthajúra, nem mulasztván el jelezni, hogy ő ugyan nem fordít hátat nekik. James szorosan barátja mellett állva egy röpke pillanatra odafordult, amerre a sápadt lány mutatott: s valóban, két alak közeledett a kis csoport felé.

- Ááá. Cissy és Bella. –mosolygott hűvösen Lucius. –Végre két valamirevaló Blacket is látni errefelé.

Sirius dühös fintorral előhúzta pálcáját; még akkor is görcsösen maga elé tartotta, mikor a két lány odaért hozzájuk.

- Mizújs, Lucius? Hm… -lépett oda hozzájuk Bella, majd tekintete látványosan elidőzött a nyolc kivont pálcán. –Épp készülsz megnyuvasztani az én kicsi unokatesómat?

Narcissa unottan mosolygott, és fejét oldalra billentve Malfoyt tanulmányozta, tervez szerint elegáns arckifejezéssel.

- Ejnye, Severus, és te meg segítesz neki? A végén még ledől a családfám! Micsoda összeesküvés… -Bellatrix mosolya sötét és gúnyos volt.

- Meghajlás, Potter. Egy csepp jómodor sem szorult beléd, igaz? –sziszegte gúnyosan Lucius, azzal bemutatott egy olyan gyakorlatot, melyet leginkább a Hogyan legyünk minden helyzetben arisztokratikusak? című illemkönyvből leshetett el.

Erre már csapata is meghajolni kényszerült; Severus gyorsan és türelmetlenül hajtotta meg felsőtestét, miközben szemét egyetlen pillanatra sem vette le Blackről. Anne ingerülten fejet hajtott, és kiinduló pózt vett fel. Lavinia a főhajtás és a pukedlizés különös vegyületét adta elő, s ő is szorosan megmarkolta pálcáját. Mindez egyszerre zajlott le, miközben a griffendélesek hitetlenkedéssel vegyes undorral fürkészték őket.

- Na jó. –morogta James, és ő is meghajolt; erre már a másik három is bemutatta a gyakorlatot.

- Incarcerandus! –kiáltotta Lavinia, mikor éppen csak abbahagyták a mozdulatot; pálcája James-re mutatott, s a kötözőbűbáj hamarosan megbénította annak tagjait.

-Carbunculus!! -hangzott Anne kedvenc átka, ainek következtében Lizen csinos kis kelések jelentek meg.
-Diffindo! -szakította le Malfoytról a ruhát Sirius, amivel egyértelműen felhergelte a fiút.
-Everti Static! -hangzott a fiú válasza, mire Black hátraesett. Most Lianen volt a sor:
-Riptusempra! -hallatszott a lány hangja, de Lavinia félreugrott előle.
-Tarantallegra! -hangzott az utolsó mardekáros átka, mire ellenfele vad táncba kezdett.

Elszabadult a pokol. Átkok röpködtek szerteszét. A griffendélesek egyértelműen a védekezésben voltak jobbak, mivel a tanórákon szinte csak ilyesmit lehetett tanulni; intenzíven védték egymást is, nem bírták volna elviselni, ha egy társuknak közvetlen mellettük komolyabb baja esik.

A slytherineknek ezzel szemben nem voltak ilyen korlátaik. Mindegyikük csakis önmagáért volt felelős; ők leginkább arra törekedtek, hogy minél több titokban betanult átkot próbálhassanak ki az ellenlábas csapaton.

Liane Snape Expelliarmusától nagy lendülettel hátraesett; Sirius azonnal mellette termett, és megpróbálta feltámogatni a földről a lányt. A slytherinek szeme gonoszul megvillant, s a következő pillanatban egy zárt sorban, intenzíven kezdték támadni a griffendéles bandát. James feldühödött barátnője megsebesülésén, minek következtében, mint aki megtáltosodott, kezdte el hárítani és visszafordítani ellenfelei különböző átkait. Azok nem épp erre számítottak: saját külön bejáratú varázsigéik repdestek rájuk vissza, melyek tanulmányozására oly sok időt fordítottak (s gondoskodtak arról is, hogy nehéz legyen kivédeni). Malfoy büszkesége maradékát összeszedve bal kézzel összefogta magán szakadt talárját, jobb kézzel bűvkört vont maga köré; Anne megtántorodott, és barátja vállába kapaszkodva harcolt tovább; Snape elesett, s gyorsan kúszni kezdett, hogy társai háta mögött menedékre találjon. Lavinia erre kiesett szerepéből, és féltő gondoskodással simult földre került szeretőjéhez. Így viszont nagy lyuk támadt a slytherin sorfalban: egy pillanat alatt szertefoszlott a kígyós ház fölényes helyzete.

Liz nem vett rész pillanatnyilag a csatában. A rá küldött átok nem múlt el, bármit ís próbált.
-Mit küldtél rá? -kérdezte két átok közt Lucius barátnőjét.
-Carbunculust -mosta gyorsan, miközben kiugrott James ráküldött átka elől. -elég jól tökéletesítettem, nem lehet egyszerűen eltűntetni -mosolygott a lány.
-Ne beszélgessetek már! -rivallt rájuk Sev, akinek most sikerült felállnia.
Jamesnek most esett le, hogy Liz nincs mellette, hátranézett, és odaszaladt a kelésekkel díszített lányhoz.
-Nem tűnnek el -mondta majdnem sírva. -Segíts!
De a fiú hiába próbálta eltűntetni az átkot, neki sem sikerült. A gennyes valamik a lány testén egyre nőttek.
-Felviszlek a gyengélkedőre! -mondta a fiú.
-NE! Fölényben lesznek és ellátják a többiek baját!
-Akkoris felviszlek! -mondta James és már húzta is magával a lányt.
-Riptusempra! -hallatszott Lavinia hangja a távozó páros felé, így mind a ketten elestek. A lány cselekedetét gúnyos mosollyal nyugtázta.

Snape gyorsan Capitulatust küldött a földre került páros felé, s a következő pillanatban már kezében tartotta pálcájukat. Nem pazarolta az időt örömködésre; gyors mozdulattal zsebre vágta zsákmányát, s újult erővel folytatta Black támadását. Hallotta, hogy mellette Lavinia ugyanezt teszi. Lucius és Anne pedig az időközben felkelt Liane felé küldözgették áldásos ajándékaikat. Abszolút túlerő alakult ki.

Severus komor arcára halvány mosoly úszott, ahogy Fixample-lel hozzáragasztotta Sirius talárjának ujját a griffes lány hajához. Ám váratlan meglepetés érte, ami bármely slytherint meghökkenthet: a lefegyverzett James varázslat használata nélkül, pusztán fizikai erejével próbálta ártalmatlanná tenni a sápadt fiút; kis ideig tartó lopakodás után hirtelen a hátára ugrott, s jobb kezével Severus szemét befogva, jobbjával annak pálcája után hadonászott, hátha ki tudja csavarni a slytherin markának szorításából. Ezzel egyidejűleg Laviniát is teljes erejéből meglökte a dühös és végtelenségig kétségbeesett Lizbeth. A közönyös arcot vágó lány egy szempillantás alatt átlátta a helyzetet, és egy hatalmas pofont kevert le griffendéles támadójának. Ennyi kavarodottság azonban elég volt arra, hogy a földön védekezésre kényszerült Sirius kihasználja a helyzetet, s Snape-re fogja pálcáját, miközben Liane egy hatásos Capitulatust küldött Malfoyra.

A mardekárosok közül csak An-nek volt meg a pálcája, a többiek mind elvesztették. Kilátástalannak tűnt a helyzet, de gyorsan átváltott pechesre. A változást Dumledor közeledése okozta. A többiek nem látták, csak Anne vette észre a közeledőt.
-Locomotor mortis! -hangzott Liane szájából a lábbilincselő átok, mire anne elesett a földön.
-Azonnal hagyják abba!!! -dühöngött az igazgató. Mindenki egy emberként nézett fel rá.
-Ki köpött? -nézett Sev barátnőjére.
Dumledor levette An-ről a lábbilincselő átkot, Malfoyra visszavarázsolta a talárját. Liz keléseire is eldörmögte az ellenátkot, de az nem hatott. A lány erre már teljesen kétségbeesett.
-Ki küldte rá ezt az átkot? -kérdezte az igazgató szigorúan.
-Én! -vállalta büszkén An.
-Akkor bizonyára azt is tudja, Ms Hunder /nem Tener, az asszem Liane, de nemtom XDD/ hogy hogy kell hatástalanítani az átkot.
-Igen, tudom.
-Megosztaná velünk?
minden szem a lányra szegeződött. Luc Lavinia és Sev büszkén néztek barátjukra.
-Az eltüntetése igen bonyorult -hangzott a válasz gúnyos mosollyal fűszerezve.

Miután Anne kelletlenül bemutatta az átok hatástalanítását (szándékosan úgy, hogy csak harmadik nekifutásra sikerüljön, s élvezettel figyelve az egyre rosszabb állapotban leledző griffendéles lányt), a négy slytherin szorosan egymás mellé állt, s felkészült az igazgatói szidalmakra. Tudták, hogy a másik házzal mindig egy kicsit elnézőbb, empatikusabb a vezetőség; ők voltak a szép, a jó, az egészséges csíntevés szimbólumai, miközben a Mardekár csak a szükséges rossz lehetett az iskolában. Ahogy ott álltak zord arccal egymás mellett, Dumbledore érezte tartózkodásukat, hideg megvetésüket a világ felé: kirekesztettek, elveszettek voltak a hajdani griffendéles előtt.

Tulajdonképpen megszánta őket. Tekintetük elkeseredett, mimikájuk erőltetetten hűvös volt, hogy leplezzék csüggedtségüket, megalázottságérzésüket; a tudatot, hogy az egész világ összefogott ellenük, mint a jövő bűnözői ellen. S arcukon látszott az ígéret, hogy most már csak azért is eleget fognak tenni ennek a sötét előítéletnek.

- Tíz pont mindkét háztól, és értesítem a szüleiket. –mondta halkan; hangja így is jól hallható volt a beállt csendben. Figyelte a gyerekek reakcióját. Wirnision kisasszony /Liz/ és Potter felnyögött, mint egy ügyeskedésen kapott gyerek, Tener/Liane/  bűntudatosan lesütötte a szemét; valószínűleg ezek voltak a legegészségesebb viselkedésformák a nyolc fős csapatban.

Black lélegzete felgyorsult, és arca keserű fintorba rándult. Malfoy hűvös arckifejezését nem ronthatta meg semmi; ő mindössze kedvetlen képet vágott, de tekintete mélyén a félelem tüze bujkált. Hunder arcán /Anne/ a nemtörődömség vonásai jelentek meg –azon kevés slytherinek egyike volt, akinek jó kapcsolata volt családjával. A Wotton-lány /Lavinia/ fenyegetően összeszűkített szemekkel meredt az igazgatóra, míg a mellette álló Snape arca fájdalmasan megrándult a bejelentéstől, és egy pillanat alatt holtsápadttá vált. A slytherinek és a griffyndorok közti legnagyobb különbség mindig is az volt, hogy utóbbiakat nem büntették otthon a szülők crucióval.

- Küldök nekik egy baglyot, és behívom őket egy közös megbeszélésre az iskolába. Magukkal együtt.

A leglelombozottabb páros mindenképpen a két fekete hajú slytherin volt: Severus és Lavinia összenéztek, és egy titkos, néma szemvillanás után szomorkásan átkarolták egymást. Mindketten komoly megtorlásra számíthattak a szüleik részéről. Mivel Dumbledore-on kívül senki sem figyelte őket, ez a szégyenfolt az ő titkuk maradt.

******

Rögtön a hétvégén számíthattak a szülői összejövetelre. Az értesítések kiröppentek, s néhány válasz is megérkezett már. Mrs Black baglya volt a legelső a sorban: ő azonnal tárgyalni akart rossz magaviseletű gyerekéről. Mr Snape válaszolt a legkésőbb, s az ő levele volt a legbizonytalanabb kimenetelű is: azt írta, még meggondolja. Lassacskán mindegyik szülő megemésztette a meghívás okát, s a találkozás dátuma vasárnap délutánra lett kitűzve.

- Nekünk végünk. –sóhajtotta Anne rosszkedvűen a KH-ban péntek este.

Lavinia és Severus összenézett, s mindketten ugyanazt gondolták: bár úgy lenne… azért még meg kell szenvedni.