|
8. Roxmortsi kirándulás
2006.02.20. 16:59
- Mi a frászkarika van veletek? –kérdezte fintorogva Severus, elmaradhatatlan könyve mögül kibújva.
- Hisztizik –vonta meg a vállát Lucius, és apró sóhajjal levetette magát a kanapéra. Snape ,,így már mindjárt más”-képet vágott és épp készült visszamenekülni a lapok közé, mikor Lucius rezignáltan felnyögött:
- Ki érti a nőket? Letámadott az idióta barátnője, és most engem büntet érte. Miért kell mindent így túlreagálniuk?
- Nem mind ilyen. –Lavinia lépkedett le a lépcsőkön, és teljes lelki nyugalommal odasétált Severushoz, majd leült mellé a zöld bársony karosszék támlájára. Kedvese a kandalló lángjait nézte merengő figyelemmel. A lány gyengéd mozdulattal elvette az öléből a könyvet, és olvasgatni kezdett.
- A tied kezelhető? –húzódott félmosolyra Lucius szája.
- És jelen is van –hangzott az unott válasz a lány szájából.
- Figyelj, Lucius, én nemigen tudok tanácsot adni neked. Nincs túl nagy kedvem szívorvost játszani… Meg vagyok győződve arról, hogy egyszerűen csak el kéne kapnod és ostobán magyarázkodnod. Ennyi.
- Csatlakozom az előttem szólóhoz –nyilatkozott Lavinia álmatagon.
- Naná, hogy csatlakozol. A tegnapiak után… –gondolta magában gúnyosan Malfoy.
- Á, Evans –sóhajtotta James a legszebb orgánumán. –Áááá, Evaaans. Á-á, Evanss.
- Túl megjátszott –mondta komoly képpel Sirius.
- És így….
- Ne! –szakította félbe kétségbeesetten barátja. –Pár perc és kiengednek. Ugye nem akarod, hogy addig elhalálozzak?
- Ááá, Sirius. Dehogyis –vigyorgott barátja sunyi képpel.
- Na adok én neked á-t! –horkant fel Sirius, és a párnája után nyúlt.
- Nade uraim!... Elmehet, fiatalember. És maga is! –toppant be Madame Pomfrey a maga fenyegető hófehér ruhás valójában.
A két barát nevetve futott a folyosón a KH felé.
- Hol van Liane? –kérdezte kifulladva James, miután egy nagy csúszást követően lefékeztek a portré előtt.
- Elment, mikor Anne bejött hozzám –vont vállat Sirius. –Tudod, hogy még a slytherin LÁNYOKAT sem bírja.
- Hát elég érdekes is lenne, ha bírná őket… Kábé olyan érdekes, mint ha te lennél oda a slytherin fiúkért… -vigyorgott James.
- Ugyan! Hisz tudod, hogy odavagyok Pipogyuszért! Hogy mered ezt letagadni? –nevetett barátja.
- Óóó tényleg, őt én is szeretem! –görnyedt össze James a kacagástól, és lehulltában ujjaival keresztet formált maga elé. –Hé! Azt mondtad, Annie?? -térdelt fel elkerekedett szemekkel.
- Ö… szerintem be kéne mennünk. Meg kéne hívnod Evanst, mielőtt elkel. –kacsintott Sirius.
- Ezt nem mosod le magadról… mi van azzal a csajjal? –erőszakoskodott szemüveges barátja.
- Eljön velem Roxmortsba…. JUHUHÚÚÚÚ!! –üvöltött fel hirtelen Sirius, és vad polkát kezdett járni a meglepett Jamesszel.
A klubhelyiség ajtaja hirtelen kinyílt.
- Á… Evans… -nyögte James meglepetten, és megpróbált kiszabadulni barátja karjai közül.
- Nem hiszem el, hogy elutasított! –kesergett Remus, Sirius és Peter gyűrűjében James.
- Én elhiszem –bólintott Peter, majd megdermedtek az arcvonásai, rájöve, hogy mekkora marhaságot mondott.
- Már ne is haragudj, James, de azok után, ahogy Siriusszal rátok talált… meg lehet érteni –mosolygott halványan Remus.
- Csak TÁNCOLTUNK! –szúrta közbe sértődötten az illetékes.
- Ja. Nem csináltunk semmit. Semmi csúnyát. Semmi ijesztőt. Semmi… szokatlant –bólogatott egyetértően James.
- Akkor a személyiséged miatt utasított el. Most jobb neked ez a magyarázat? –rázta a fejét Remus.
- Francba –sóhajtotta a srác meglepetten.
- Hívj el mást. –ajánlotta Sirius. –Kviddicscsapattagok vagyunk. Döglenek utánunk a csajok –vonta meg a vállát.
- Te mégis egy slytherinnel mész –szúrta közbe barátja megrovóan.
- Egy slytherin LÁNNYAL –javította ki sértődötten Black.
- Hát jó… akkor meghívom Liane-t. Ő elígérkezett már? –töprengett a szemüveges fiú.
- Neee, bárkit, csak őt ne –nyögte Sirius. –Azok a vasvilla szemek… Hidd el, pajtás, egy ideig nem tanácsos a közelébe kerülni.
- Mi lenne, ha Lizt hívnád el? –kérdezte előredőlve Remus. –Láttam, hogy együtt ültetek mágiatörténeten. És mellette nem aludtál el! -tette hozzá győzedelmes hangon.
- Persze, hogy nem, mivel a prof kivételesen a vámpírok középkori nagy csatáiról tartott előadást. –vonta meg a vállát közömbösen James. –Tudnom kell, mit várhatok Pipogyusztól.
- Ja, és már az is felüdülés, ha nem hangzik el hatnál többször az órán a kobold szó… -tette hozzá Sirius vigyorogva.
- De igazad van, jó volt mellette ülni… Nem is tudom… Olyan jó illata van –jegyezte meg álmosan James.
- Nahát Ágas! Te szerelmes vagy! Még soha senkit nem méltattál ennyire… Ez olyan romantikus volt! Mondd nekem is! Kééérlek! –nézett Sirius bociszemekkel a kócos srácra.
- Jó illatod van –nyögte röhögőgörccsel küzdve James.
- Ez nem eléég! –nyafogott Sirius. –Mondd: Áá, Black! Jó illatod van…
- Anyád, Black! –taszította mellbe barátját nevetve James.
- Hahó, emberek! –szúrta közbe Lupin, az egyetlen normális ember a bagázsban. –Most jött be Liz. Nem akarsz mondani neki valamit, James? –nézett szigorúan barátjára.
- De… -nyögte Sirius, aki jelenleg épp James alatt feküdt, és próbálta elkerülni a tréfás ökölcsapásokat. –Azt, hogy… jó illata van… -elhallgatott, mikor barátja győzedelmesen rátérdelt a mellkasára, majd felkászálódott róla. A szemüveges fiú a szokottnál még kócosabb ábrázattal indult el a lány felé. Az reflexből hátrálni kezdett a srác verekedéstől kipirult képét látva.
- Hé Liz! Jössz Roxmortsba? –érdeklődött gyanús bájmosollyal James.
- Aha. Ki nem hagynám a lehetőséget, hogy végre kimozduljak innen. Ti is jöttök? –kérdezte kíváncsian a lány. Remélte, hogy akkor összefutnak majd valahol.
- Naná! Veled. Válassz: a Mézesfalásba vagy a Három Seprűbe akarsz velem jönni először?
**********************
- Lassan indulni kéne. Frics nem ismeri a tréfát –mondta álmosan Lucius a KH-ban lévő órára pillantva.
- Igaz… Rámküldenél egy lebegtető bűbájt? –sandított fel a Feketemágia nagykönyvéből Severus.
- Mostanában mindenki megbolondult? –túrt bele a hajába kétségbeesetten Malfoy.
- Én ugyan nem… De ha rámküldöd, úgy átjuttathatsz a lányok lépcsőjén –magyarázta Snape, mintha egy ötéveshez beszélne.
- Melyik jó pillanatodban fundáltad ki ezt a hihetetlen ravaszságot? –fintorgott Lucius.
- Állítólag működik. Működnie kell, mivel a lépcsőt védő bűbáj aktiválásához érintés szükséges, ami…
- Oké, oké. Kímélj meg a nagy eszedtől. Nesze –intett pálcájával a szőke fiú, s levegőbe repítette Severust.
- Most már értem, mért nem kviddicsezek… Ez szörnyű –nyögte az ébenhajú fiú, és a szája elé kapta a kezét. –Siess!
- Ahogy óhajtod –billentette meg a pálcáját Malfoy, mire Sev bukfencezett egyet a levegőben.
- Hagyd abba! –sziszegte a tenyere mögül.
- Várj, még egy Vronszkij-műbukást! –vigyorgott Lucius, és fejjel lefelé lógatta a fiút.
- Legalább már az ajtó előtt vagyok –hangzott a rezignált válasz valahonnan a Severus fejére lógó talár alól.
- Jesszus! Te mindig fekete gatyát hordasz? Észre se vettem! –nevetett Malfoy, és laza mozdulattal felvetette a lábát a kanapéra.
- Tegyél le! –hallatszott a dühös sziszegés a ruhacsomó mögül.
- Jééézus –jelentette ki Lavinia, ahogy kinyitotta az ajtót, és megpillantotta az úttorlaszt. –Öö… Severus?
- Nem –suttogta egy rosszkedvű hang előtte.
- Tudom, hogy te vagy, Severus, felismerlek a gatyádról. Mit csinálsz itt?
- Épp hozzád jövök –hangzott a rezignált válasz.
- MALFOY!!! –kiáltottak fel egyszerre.
- Jól van na… -sóhajtotta a megszólított, és egy pálcaintéssel leengedte barátját. –De úgysincs itt senki rajtunk kívül.
- Amúgy tériszonyom van –suttogta Snape émelyegve. –Ha még egyszer ilyen történik velem… én megölöm az illetőt. –pillantott enyhén célzatosan barátjára.
- Ó, de kedves vagy, hogy megengeded, hogy veled menjek! És miből gondolod, hogy én veled akarok menni?
- Hát mert olyan jó fej vagyok, mondjuk?
- Ööö ez talán nem indok. Tényleg, előbb még úgy utáltál -jött a gúnyos válasz. -Most akkor gondolkodom, ma tegyek neked két szívességet is? Odaadtam a leckémet, még hajlandó legyek elmenni is?
- Ööö igen, esetleg – látszott, hogy James egyre bizonytalanabb, és percről-percre beletúrt a hajába, amitől Liznek picit megremegett a térde, amit maga se értett.
- Na jó, talán elmegyek. Mit szólsz?
- Tök jó lesz, majd meglátod –vigyorgott ismét magabiztosan James.
- Oké, akkor hova megyünk?
- Nem tudom, megbeszéljük a srácokkal.
- Jó, na megyek leckét írni, hátha máskor is le akarja valaki másolni…
- Na, tessék, én már van kivel menjek!
- Te, ez a csaj kísértetiesen hasonlít Lilyre. Talán egy picit kevésbé ellenséges –mondta Sirius.
- Remus, te kivel mész?
- Hát még senkit nem hívtam, de lehet, hogy akkor én majd elhívom Lionet.
- Talán téged nem fog megenni –mondta Sirius játékosan.
- Peter, és te?
- Én nem megyek, nem kaptam igazolást.
- Na gyerek, én elteszem magam holnapra, mert Roxmorts!!!
- Igen, azt hiszem, én is megyek.
- Akkor holnap majd indulunk, hova menjünk?
- Egyértelmű: Három Seprű!
- Na, akkor jó éjt!
***
Reggel Elizabeth már hétkor talpon volt; valamiért nagyon feldobta, hogy Jamesszel mehet Roxmortsba. Mire kiválasztotta a ruháit, már mindenki ébredezett a HK-ban. Végül is egy fehér csónaknyakú felsőben, egy piros miniben alatta egy fekete nadrággal, és egy fekete nyakkendőben állapodott meg magával. Megmosta a haját, majd felkapta a ruháit és 8 körül már a KH-ban várakozott, hogy lejöjjön valaki
Az első ember, aki lejött, Lily volt.
- Jó reggelt, jössz reggelizni?
- Szia Liz, persze! –majd kisvártatva hozzátette: Te tényleg Jamesszel mész Roxmortsba?
- Öhm, igen, elhívott, miért?
- Semmi, csak kérdeztem, valahogy fura.. ááá inkább semmi…
- Jó, te tudod – hagyta rá Liz.
Lent az ebédlőben már ott volt James és Sirius, és Lily tüntetőleg az asztal másik végébe, pár ötödikes lányhoz ült oda.
Késve érkeztek a gyülekezőre, a legtöbb diák már elindult a falu felé vezető úton. Frics ciccegve üdvözölte a futásból egyéni csúcsot felállító három slytherint.
- Szerencse, hogy ezt egy griffendéles se látta –nyögte Lucius, és az oldalára szorította a kezét.
- Igaz… milyen égő, hogy tudsz futni! –jegyezte meg a lány gúnyosan mosolyogva. Láthatóan nem viselte meg a folyosókon való végigszáguldás.
- Neveld meg a nődet, Sev –morogta Lucius rosszkedvűen, miközben elindultak a birtokon át a falu felé.
- Neveld meg te –sandított a sötéten mosolygó Laviniára felvont szemöldökkel Snape.
- Na, hová menjünk először? –karolt bele James az alkalomra szépségesen kiöltözött Lizbethbe.
- Nekem mindegy. –lehelte a lány, és elmerült a srác barna szemében.
- Akkor… Szellemszállás! –kurjantotta James vidáman.
- Meg akarod ölni? –kacagott a mellettük álló Sirius. –El ne menj vele, Liz. James rossz ember. Nem tisztességesek a szándékai –mondta nagy komolyan.
- De nem ám! Mindenáron meg akar inni legalább három üveg vajsört a mai napon! Ott találkozunk dél körül, okés? –fordult barátjához a kócos fiú.
- Jaja –dünnyögte Sirius, és elbámult barátja mellett.
- Mi az? Jaaaa…- sóhajtotta James, észrevéve a közeledő Annie-t. –Hát, mindent bele, haver.
- Mindent azért még nem –suttogta kajánul Sirius. –Hagyok neki holnapra is.
- Nagyon vicces –bökte oldalba Liz, és James karját fogva kisétált az ajtón.
-Szia, An –vigyorgott Black, mikor barátai távoztak mellőle. –Indulhatunk?
-Igen –felelte egy királynő büszkeségével Anne. Igazán csinos volt –ma is a fekete, testhez álló ruhát viselte, amit Laviniától kapott, s hozzá egy finom kidolgozású ezüstláncot kígyó medalionnal.
Sirius láthatóan elmerengett a problémán. Végül úgy határozhatott, hogy nem vesz tudomást a kígyóról; karját nyújtotta Anne felé, s nemsokára már mindketten a birtok harmatos füvét taposták.
- Hová megyünk? –érdeklődött Lavinia a mellette baktató néma Severustól. Már nem fogták egymás karját; mivel látták, hogy szinte mindenki így járkál, elborzadtak a lehetőségtől, hogy tucatemberekké válhatnak.
- Akönyvthrseprűbe. –felelték a fiúk egyszerre. –Mi? –kérdezték meg aztán egymástól, szintén egyidőben.
- Oké, türelmes leszek –szólt Lavinia, de a szeméből nem ez az ígéret sugárzott.
- A könyvtárba –mondta ismét Severus.
- A Három Seprűbe –jelentette ki megint Lucius.
- Pompás. Örülök, hogy megbeszéltétek ezt, mielőtt eljöttünk –morogta a lány. –Mi az a Három Seprű?
- A legjobb italozó a faluban –mondta hűvösen Lucius. –És mivel nincs egyetlen jobb hely sem, ahova az ember ezen a koszlott tanyán elmehet…
- Könyvtár –vágott közbe Lavinia határozottan.
- Jössz velünk, vagy… -Severus közönyösen megvonta a vállát. Malfoynak nem tetszett, hogy, miközben mások szinte esedeznek a társaságáért, ezek ketten megpróbálják lerázni.
- Megyek –sziszegte ingerülten. –Nehogy valaki megtámadjon titeket.
Snape összevonta a szemöldökét, és mikor Lucius szemügyre vett az egyik kirakatban egy szépen szabott inget, vágott egy grimaszt Lavinia felé. A lány egyetértően mosolygott.
- De utána a Seprűbe is átmegyünk –jelentette ki Lucius a következő kirakatnál, felbátorodva azon, hogy akár az egész boltot megvehette volna zsebből.
- Nem értem, minek kellett annyi vérízű nyalókát összevásárolnod. –kesergett Lizbeth, mikor már a Három Seprűben ültek, Siriusékra várva.
- Pipogyinak vettem. Majd elélebegtetem valamelyik órán…. –James arcán álmodozó kifejezés jelent meg.
- Tudod, ha észreveszik, téged büntetnek meg –közölte vele Liz.
- De ha nem, Pipogyuszt röhögik ki a többiek –jelentette ki James.
- Nem kéne ennyit erőltetned magad vele kapcsolatban. Már így is éppen eléggé utál. Nem lesz ennek jó vége…
- Semminek nem lesz jó vége, ha róla van szó –nyilatkoztatta ki James.
- Remek. Beszéljünk még róla! Neked köszönhetően most jött be az ajtón. Minek annyit emlegetni? –fintorgott a lány.
- Hol? –a fiú izgatottan az ajtó felé fordult. –Aztaaa! Kígyóarcú! Meg a dementor! Micsoda társaság!
A hármas rövid ideig tartó sutyorgás után a helyiség végében, egy kevésbé feltűnő helyen lévő asztalnál foglalt helyet.
- Mit akarsz tenni? –kérdezte fejét ingatva Liz, látva James ficergését a széken.
- Odaadom neki ajándékba most a vérízűt. –nevetett fel a fiú, de látva Lizbeth arckifejezését, inkább elhallgatott.
- Van jó hírem is. –kémlelt James háta mögé ismét a lány. –Megjöttek Siriusék.
An és Sirius mosolyogva érkezett a Három Seprűbe, de mihelyst a lány meglátta Luciust, lehervadt a mosoly arcáról.
- Én imádom ezt a lányt... -siránkozta Lucius Sevnek és Laviniának, bár látszólag a pár elmerült egymásban, nem is hallották barátjuk sopánkodását. -Nem hagyom, hogy ezzel a Blackel legyen...
- Hova üljünk? -kérdezte Sirius Anne-től.
- Csak ne Potterékhez.
- Az ott megfelel? -mutatott a fiú a Luciusék melletti asztalra.
- Meg.
Luc nem tudta levenni a szemét -volt?- barátnőjéről, de a lány kerülte a tekintetét. Jól elvolt Siriussal, nevetgéltek. Malfoy majdnem szétrobbant dühében.
És akkor megtörtént az, ami már tényleg sok volt Luciusnak: Black megpuszilta Annet.
- Hagyd békén a csajomat! -állt fel dühösen hátracsapva a széket. Erre már Sevék is odafigyeltek, de Jameséknek sem kerülte el figyelmét a jelenet.
- Ha a csajod, miért nem veled van? -mosolygott gúnyosan Sirius.
- Egy tévedés miatt -mondta Luc már inkább An-nek, mint Blacknek. -Én nem akartam! Rám mászott, én meg ledobtam magamról. És akkor jöttél te!
A lány kitartóan nézte Malfoyt. Egy szóra várt, egy icipici szóra, amit még nem hallott kedvesétől.
- Anne, én... én szeretlek! -erre Anne felállt, és átölelte Luciust. A fiú talárja tiszta könny lett, de nem érdekelte, csak magához szorította barátnőjét.
- Itt hideg van. - vacogta Liane, miközben Remussal sétálgattak Roxmorts utcáin. Szívesebben töltötte volna ezt az időt Siriussal, de nem bánta meg, hogy elfogadta a fiú meghívását. Nem tudott volna egyedül eljönni Roxmortsba, ahol köztudottan párok szoktak mászkálni, és nagyon jól érezte magát Remus társaságában.
- Mondtam, hogy öltözz fel rendesen. - mosolygott rá a fiú.
- Sosem sikerül. - mosolygott vissza Liane, majd folytatta a vacogást.
- Na gyere ide. - szólt halkan Remus, majd magához ölelte a lányt. Kínos percek következtek, egyikőjük sem szólt semmit, csak csendben sétálgattak ölelkezve, s állták a sugdolózó elsősök tekintetét.
- A többiek hova mentek? - törte meg a csendet a lány.
- Szerintem a Három Seprűbe. Megnézzük?
- Aha. - bólintott Liane, majd közelebb húzódott Remushoz.
A Három Seprű most is, mint mindig, teli volt Roxfortos diákokkal, de még így is észre lehetett venni James-éket, akik az egyik sarokban álltak az asztal mellett előreszegezett pálcával.
- Hát itt meg mi történt? - kérdezte meglepetten Remus. James oldalra bökött a fejével, s morcosan nézte az ölelkező Malfoyt és barátnőjét.
- Sirius?
- Mosdóban. - szólt halkan Peter, aki időközben csatlakozott barátaihoz.
- Megnézte már valaki? - kérdezte Remus.
- Majd én megyek. - ajánlkozott James, majd zsebre tette pálcáját. - De figyeljétek azokat a shlyterineseket... Idegesítő a pofájuk. -szólt komoran, majd eltűnt.
Liane odasétált az asztalhoz, majd odahúzott maguknak két széket. Leült Peter mellé, a másik oldalára pedig Remus csatlakozott. Félénken egymásra mosolyogtak, majd Liane nekidőlt Remus vállának, s csendben várták a két fiú visszatértét.
- Ez… érdekes jelenet volt –szűrte a fogai közt a szavakat Severus.
- Érdekfeszítő –bólintott halványan mosolyogva Lavinia. –Ugye mi nem fogunk ilyen hülyeségeket csinálni?
- Nem hinném –mosolygott Snape is.
- Ha megcsalsz, se randizok griffendélesekkel, ígérem –kacsintott Lavinia; láthatóan jókedvre derült az események hatására.
- Ha megcsallak… hm. Inkább nem mondok semmit.
- Nem bánom, ha megcsalsz. Remélem, élvezni fogod, de nem annyira, mint velem –a lány felvillantott egy igéző pillantást, és odahajolt kedveséhez. A következő pillanatban már önfeledten csókolóztak; de nem elég önfeledten ahhoz, hogy ne füleljenek, várható-e valami támadás a griffendélesek részéről. Eközben Lucius és Anne is leültek melléjük; láthatóan ők is csak egymással törődtek.
- Fogadni mernék, hogy direkt csinálják –morogta ingerülten Liane.
- Ne is törődj velük… Egyébként nem biztos –nyugtatta Remus. –Nézd, jönnek! –intett a vécéajtó felé.
James ballagott elöl, mögötte az igen rossz hangulatban lévő Sirius. Elvonszolták magukat az asztalukig. Sirius vontatottan leült, és körülnézett. Pillantása végigvándorolt a csendesen beszélgető Malfoyon és Anne-n, és látványosan elidőzött az egymás szájában tartózkodó Snape-Lavinia pároson.
- Én ma megölök valakit –vicsorogta dühösen, és felpattant.
- Csak ne engem, kérlek! - mosolygott Liane, de Sirius nagyon nem vette a poént.
- Ugyan már, Tapmancs. Ez egy slytherines... Mit vártál? Ráadásul a kígyóképű nője.... Kész káosz a csaj... - nyugtatgatta James.
- Hagyjál, kérlek. - szólt csendesen, majd lehorgasztotta a fejét, és a cipője orrát kezdte bámulni.
Liane felült, majd James-sel egy gyors pillantást váltottak, jelezve, hogy itt nagyobb a gáz, mint ahogy gondolták. Liane szíve vadul elkezdett dobogni, majd arca bíborvörösbe ment át.
- Mi van? - suttogta Remus.
- Semmi. - válaszolt elcsukló hangon a lány, majd visszadőlt a fiú vállára. Jobb lesz nekem itt... - gondolta magában, s közelebb ment a fiúhoz. Miért kell nekem mindig olyan fiú, aki nem lehet az enyém?
Sirius hirtelen felkapta a fejét, s a slytherines asztaltársaság felé nézett. Az ott ülők szintén őt bámulták, s valami enyhe nézeteltérés is lehetett köztük. Sirius egyszer csak felpattant, majd előhúzta pálcáját, s nekiiramodott a terem másik végének.
- Ilyen nincs. - zokogta markába James, majd előhúzta pálcáját, s elindult barátja után.
- Úgy érzem, itt ránk is szükség lesz. - súgta komor arccal Remus, és Liane-nel csatlakoztak a többiekhez.
Sirius előre ment, An-re tartotta a pálcáját. Már a mardekárosok is álltak, mindenki pálcát tartott, kivéve Anne. Úgy érezte, teljes mértékben megérdemli, amit kapni fog: szemét volt Siriussal.
Black egyre csak közeledett.
- Ne bántsátok -hajtotta le kezével Luc pálcáját a lány. -Megérdemlem.
- Igen, ezt érdemled! -mondta Sirius, és már hangzott is a varázsige:
- Orchidessis!!
Mindenki meglepődött; Sirius pálcájából egy virágcsokor röppent ki, egyenesen Anne kezébe. A fiú rámosolygott, és kiszaladt.
Senki nem értette a helyzetet, még vagy két percig csak tátott szájjal néztek az ellenkező ház tagjaira.
- Na mi menjünk innen -karolta át Liane-t Remus.
- Jó ötlet -mosolygott a lány és eltette a pálcáját. Csalódott volt, de érezte, hogy Lupinra számíthat.
Severus talán életében először elkezdett nevetni, leült, ölébe vette Laviniát és folytatták amit félbehagytak.
James értetlen képpel kifutott megkeresni barátját.
Lucius leült, Anne melléült.
- Én... Én nem ezt érdemeltem -nézett Lucra a lány.
- Sokkal többet -simogatta meg An arcát Malfoy, és ők is elkezdtek csókolózni.
- Szeretlek, amikor nevetsz. –mosolyogta Lavinia kedvese fülébe.
- Örülök, hogy csak akkor –hangzott a cinikus felelet.
Lavinia átkarolta a fiút, és halkan megszólalt:
- Unom ezt a csehót. Menjünk vissza a könyvtárba.
- Nem lenne túl logikus –jegyezte meg Severus.
- Miért nem? –kérdezte szórakozottan a lány, kedvese nyakát csókolgatva.
- Egy feldühödött Black őrjöng az utcákon. Te kimennél oda? –hangzott a logikus válasz.
-,,Ádám, te félsz?” –idézett Lavinia.
-,,Tőled, hitvány alak?” –folytatta gúnyosan Severus. –Meggyőztél, mehetünk –sóhajtott lemondóan.
Egy biccentéssel elköszöntek Malfoyéktól –akik mellesleg ebből nem láttak semmit-, dobtak pár galleont az asztalra, majd kiléptek az utcára.
- Mi lenne, ha csak sétálnánk? –kérdezte álmatagon a lány. –Már nem vehetek ki több könyvet, nyolc van nálam. –mutatta fel lekicsinyített táskáját.
- Rendben, én sem tudok már kölcsönözni. Tudok egy helyet, ami tetszene. Nem hiszem, hogy sokan mászkálnak arra.
A Szellemszállással szembeni dombon göcsörtös, régi fák, megtépázott bokrok és mindent beborító aljnövényzet nőtt. A környék kihalt volt, egy lélek sem járt erre.
- Gyere –fogta meg kedvese kezét Severus, és elkezdte felhúzni a dombon. –Van itt egy kis tisztás a bokrok között. A beavatatlan szem észre sem veszi.
- Sokszor jártál már erre?
- Nem elégszer. Itt mindig egyedül lehetek, és annál jobb nem létezik a világon.
- Öhm… én is itt vagyok, Severus –állapította meg a lány hűvösen.
- Tudom… ha egyedül lennék, nem beszélnék.
Halk szipogást és beszélgetés foszlányait hozta a szél. Severus csodálkozva lépett közelebb a bokorcsoporthoz. Lassan elhúzta az ágakat, hogy beláthassanak a tisztásra.
- A fenébe, Black… Még itt is?! –fakadt ki keserűen.
A füvön térdelő két fiú egy szempillantás alatt felpattant, és kivont pálcával nézett velük farkasszemet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
