- Öregem, ideje lenne leszállnod a lányról. -mondta fejcsóválva Sirius.
- Miért, még rajta se vagyok. –fordult oda vigyorogva James.
- Na ideje lenne megkeresni Liane-t, már elég régóta eltűnt, nem gondoljátok? –kérdezte Liz.
- De, lehet. menj csak.
- Én úgy gondoltam, hogy úgy együtt. –vetette oda a lány szemrehányással a hangjában.
- Jó, menjünk… -mondta James Liznek, és Siriusnak meg halkan odasúgta: –Úgy látszik, ma minden csaj megbolondult.

Lucius megjegyzésén Anne hamiskásan elmosolyodott.

- Látom, drukkolsz nekik. –állapította meg még mindig vigyorogva.

- Mire való egy barát. –vont vállat Malfoy, arcán cinkos kifejezéssel.

- Nem tudom… én azt hittem, segít a bajban, meg ilyenek… -emelte égnek tekintetét a lány.

- Az csak a duma. Valójában csak arra, hogy belepofázzon az ember szerelmi életébe. Ó, az én Severusom felnőtt… -törölgette a szemét látványosan Lucius.

- A végén még meghatódok. Gyere, sétáljunk egyet a tó körül. –kacagott Anne, és ismét belekarolt lovagjába.

Nevetgélve lépegettek, és jórészt a kellemesen végződő kviddicsmeccs eseményeiről beszélgettek.

- Azt hiszem, Severus felkötheti a gatyáját. Ezek után Potti direkt vadászni fog rá. Végül is miatta nem kapta el a cikeszt. –tűnődött a lány.

- De mekkora volt már! –lelkendezett Lucius. –POTTER! POTTER!! A CIKESZ!!! Az hittem, leesek a székről…

- Láttam. Édes voltál. Ott dülöngéltél, és felváltva röhögtél Severuson és Potteren. Legszívesebben leszálltam volna melléd és…

Hirtelen hangok ütötték meg a fülüket egy közeli bokorcsoportból.

- Hm… Gondolod, hogy ti emberek… -sóhajtotta egy halk hang.

- Nem fogok kifáradni és szörnyethalni, esküszöm. –felelte egy másik; érződött, hogy magában jót mosolyog.

- Honnan tudod, mit akartam mondani?

- Olvastam rólatok egyet s mást…

- Óhh… ez igazán… hízelgő. De az, hogy tudod, még nem old meg semmit.

- Bennem is csörgedezik némi vámpírvér. Nem lesz gond.

- Féltelek. És csak hogy tudd: te tehetsz az egészről! Én nem kaptalak volna el, ha nem fogod meg a tarkóm.

- Már rájöttem. Azért remélem, vannak más indokaid is…

- Igen… Olyan izgató, hogy mindenki utál téged. Vonzó a destruktivitásod. –kuncogott Lavinia.

- Ez igazán… kedves. –morogta Severus.

- És szeretem a hajad. Hasonlít az enyémre…

- Á, szóval ezért szereted. Te kis egóorientált félvér.

- Lehet. –sóhajtott a lány. –És a szemed… az nem olyan, mint az enyém…

- Micsoda észrevétel. Na gyere csak ide. Hogy kell ezt leszedni?

- Először énekelj nekem. –jelentette ki higgadtan Lavinia.

- Hogy… mi?!

- Erről nem olvastál? –hangzott a gúnyos intrika. –Énekszóval kell megpuhítanod az első szeretkezésünk előtt… aztán én elvégzem ennek az ellentétét. A ruhámat pedig úgyis csak én tudom levenni.

- Most sajnálom, hogy nincs nálam zongora. Azon jól játszom. De énekelni… –nyögte Severus.

- Miért? Olyan bársonyos, szép mély hangod van. Menni fog. –bíztatta a lány jókedvűen.

- Asszem mennünk kéne. –suttogta Anne vigyorogva.

- Neeem… Ezt hallanom kell! –sziszegte vissza Lucius; a visszatartott röhögőgörcstől egészen meggörnyedt.

Anne megragadta a kezét, és húzni kezdte visszafelé; de a fiú sziklaszilárdan tartotta magát, és szemöldökével integetett a lánynak, hogy igenis maradnak.

- Ah nortcha drif, far falorna, ah maralorana solo... Áno ta jorn, no de corn, no jeraten no. –énekelte mély, rekedtes hangon Severus.

- Hm… ,,Nem csapod a szelet már a nőknek?” Ennél helyzethez illőbbet nem tudtál kitalálni? –érdeklődött szigorúan Lavinia.

Anne kihasználta Lucius újabb hangtalan összegörnyedését, és elkezdte a kastély felé vonszolni a fiút. Közben egyre halkabb énekfoszlányokat hozott feléjük a szél, mígnem már csak szavak nélküli suttogás hatolt el a fülükig.

Baby join me in death… Baby join me in death
We are so young
our lives have just begun
but already we're considering
escape from this world

and we've waited for so long
for this moment to come
was so anxious to be together
together in death

Won't you die tonight for love
Baby join me in death
Won't you die
Baby join me in death
Won't you die tonight for love
Baby join me in death

Severus hangja mély volt, keserves, és mélabús, mint egy halottját búcsúztató vámpíré. Luciusék azt már nem hallották, hogy Lavinia kitörő lelkesedéssel jutalmazta az egyébként cseppet sem hamis produkciót.

- Szóval tényleg félvámpír. -állapította meg bölcsen Lucius a KH felé menet, mielőtt ismét elborította egy nevetéshullám.

Másnap délután a kis griffes csapat - immár Liane-el kiegészülve - sétált a tóparton.
- Még mindig nem akarod elárulni, hova tűntél tegnap este? - kérdezte érdeklődve James.
- Talán majd egyszer elárulom... - mosolygott a lány. -De nem itt, nem most, és nem neked.
- Ez nem ér... Mi is mindig elmondjuk. - vágta rá a a fiú sértődést tettetve.
- Persze, mert nélkülem egy métert se tudtok menni! -nevetett a lány, majd letelepedett a tó mellé, egy fa tövébe. -Ti nem ültök le? - kérdezte érdeklődve, miután mindenki csak úgy megállt mellette.
- Nekem még beszélnem kell George-dzsal az eltiltásomról. - csapott a homlokára Sirius és elrohant. A kviddicspálya melletti öltözőnél találta meg a kapitányt, amint épp a rivális csapat hajtójával beszélgetett.
- Gondold meg. -mosolygott Annre George, majd bement az öltözőbe.
- Mit akart tőled? - kérdezte Sirius érdeklődve Anne-től.
- Mi közöd hozzá, Black, hmmm?
- Elhívott Roxmortsba?
- Te komolyan azt hiszed, hogy beszámolok neked a magánéletemről? -kérdezte röhögve a lány, majd elindult a kastély felé.
- Szóval elhívott. És vele mész?
- Te meg vagy buggyanva?
- Gyere inkább velem. -folytatta tovább Sirius, s megállt a lány előtt, hogy semmiképpen se térhessen ki az útjából.
- Engedj el, Black.
- Válaszolj a kérdésemre, utána elengedlek.
- Hát te tuti meg vagy huzatva... Tényleg azt hiszed, elmegyek veled Roxmortsba? -röhögött a lány, s arckifejezéséből ítélve teljesen hülyének nézte az előtte álló Siriust.
- Miért ne? De persze, menj csak azzal a kígyóképűvel. Az apja biztos megveszi nektek egész Roxmortsot.
- Ne sértegesd Luciust, és engedj el!
- Nem engedlek. -mosolygott Sirius, s kitartóan állta a lány lökdösődését.
- Reducto! -kiabálta a lány, s Sirius egy szempillantás alatt a legközelebbi fának vágódott. -Te tényleg meg vagy huzatva... - szólt Anne, miközben elment az eszméletlen fiú mellett, s egy lesajnáló pillantást küldött ajándékba.

 

Anne töprengve ment fel a KH-ba.
- Szia drágám, merre jártál? -kérdezte Luc.
- Páran elhívtak Roxmortsba. Köztük jópár griffendéles is.
- Igen? -vonta fel a szemölökét Luc. -És kinek mondtál igent?
- Minek nézel te engem?? Senkinek nem mondtam se igent, se nemet. Csak Siriusnak.
- MI??? Vele mész Roxmortsba?
- Te nem vagy normális!!!! Természetesen nemet mondtam neki. Nem akart elengedni, úgyhogy egy jó kis átkot is kapott...
- Mi az, hogy nem akart elengedni?
- Lucius, semmi nem történt, fogd már fel!!! -mondta dühösen An és felment a hálóba, a fiú pedig kivonult a KH-ból, egyenesen a harmadik emeletre, a szükség szobájába. Ott mindig megtalált mindent, amire épp szüksége volt, Anne-vel is gyakran jártak ide.

-Mi a baj? -kérdezte An-t Kim a hálóteremben.
- Lucius nem hisz nekem...
- Hol van?
- Gondolom, a Szükség Szobájában, mindig odamegy.
- Mindjárt jövök, megkeresem.
- Oké. -egyezett bele An, és ledőlt az ágyára.
- Én nem bíznék meg benne... -szólt egy hang a szomszédos ágyról.
- Lavinia! Bocs, nem láttalak... Mért nem bíznál meg bnne?
- Sokszor vagyok itt fenn, és volt szerencsém látni a füzetébe irkált szivecskéket, melyeknek közepén Lucius neve tündökölt.
- Igen? -kérdezte csodálkozva An.
- Igen.
- Azt hiszem, jobb lesz, ha utánuk megyek. -mondta és szép lassan kiment a KH-ból.

Közben Lucius a szükség szobájában már a hatodik pohár Lángnyelv Weaskey-jénél tartott, amikor valaki kinyitotta az ajtót.
- Mit akarsz? -nézett dühösen Kim felé a fiú.
- Téged. -hangzott a válasz, aminek következtében Lucius elejtette a kezében lévő poharat.
 -Micsoda???
- Igen, téged akarlak... -közeledett egyre jobban Kim Luchoz, mígnem rávetette magát a fiúra és megcsókolta. Nem volt sok ideje, a következő pillanatban Lucius lelökte magáról, és szinte ezzel egyidejűleg kinyílt újra a szoba ajtaja.
Kim a földről, Lucius a fotelből nézett a síró Anne-re, aki már szaladt is kifelé.
- Ez most mire volt jó??? -kérdezte Luc, és Kimberly-t otthagyva szaladt barátnője után.

 

Liz sietett le a lépcsőn, ki a szabadba. A HK ablakából látta hogy újdonsült barátai mennek ki.
Egy kis idő után utol is érte őket, amikor már letelepedtek, de Sirius nem volt ott.
- Sziasztok, nektek ma nincs órátok? Tíz perc múlva kezdődik az átváltoztatástan!
- Uhh! Bazz, tényleg. És Sirius hogy fog odaérni? – aggodalmaskodott Liane.
- Nem tudom, de ajánlom, hogy mi szedelőzködjünk. –tanácsolta El.
- Nem érvényes, hogy délután kell menni, péntek van! –Méltatlankodott James.
- Ezt úgy mondod, mintha annyit tanulnál! –csipkelődött Liane.
- Hát, most ha úgyis olyan okos vagyok, hogy magától megy a dolog…
- Na jó, én nem vagyok kíváncsi arra, hogy milyen jók vagytok, inkább szedjük össze Siriust. –sóhajtott Liz.
-Jó, jó, persze. A kviddicspálya felé ment.
**
Amikor odaértek, megtalálták Siriust ájultan.
Ezért gyorsan felemelték és odalebegtették a gyengélkedőhöz.
- Na legalább mégis lekéssük azt az órát! –vigyorgott James.
- Uhh, basszus tényleg! Az óra. –idegeskedett Lianne.
- Na jó, akkor maradjon egyvalaki itt vele, mi, többiek, meg menjünk órára.
- Jó, én maradok vele.
- Rendben, Liane, akkor James, ne lógj el, gyere velem órára.
- De ne már, én nem akarok bemenni, majd Liane bemegy veled. –De Liz már ráncigálta is a terem felé.
- Na már, így is el vagyunk késve, gyere!
- Jól van, na! Nem kell ennyire felfújni, nyugi. Tiszta feszült vagy, nyugi!
- James, inkább fogd be a szád.
- Ki vagy te, hogy parancsolgass? Na hagyjál engem békén!
- Kész, ez tiszta hülye. -és Liz is morcosan James után ballagott. Nem is értette, mi baja lehet.

 

A mardekárosoknak szerencsére nem volt órájuk, bár lehet, hogy An inkább átváltozástanon ült volna, mint az ágyán sírt volna úgy, hogy se barátnőjére, se Luciusra nem számíthat. Nem értette a dolgot, azt hitte Luc, szereti őt, és hogy a barátnője nem kedveli Malfoyt. Nem értette a dolgokat. De elhatározta magát, felült az ágyán, és lement a HK-ből a KH-ba.
- Na végre! -ment oda hozzá Luc, de a lány nem állt meg, ment tovább egyenesen a gyengélkedőre.
- Mit akarsz itt? -kérdezte Liane a Sirius ágya melletti széken ülve. A fi már magánál volt, és érdeklődve pislogott a lány felé.
- Elmegyek veled Roxmortsba. -mondta An és kiment.
Sirius még soha nem érezte jobban magát.

 

Liz és James még pont beért McGalagony előtt, aminek nagyon örültek. Elfoglalták volna a helyüket, de csak két egymás melletti hely maradt, így át egymás mellé kerültek.
Liz kirakta az asztalra a most kivételesen rövid házi feladatát, és elkezdte előkotorni táskájából a tancuccait is.
- Jézusom, volt lecke? Liz, kéérlek hadd másoljam le!!
- Na mi van, már nem vagy olyan ideges?
- Lizzy, ne szivass, mindjárt kezdődik az óra!
- Jó, tessék, de próbáld meg egy picit átfogalmazni.
- Persze, persze. -és James lázas körmölésbe kezdett.
Öt perc múlva McGalagony még mindig nem volt bent, viszont a fiú már befejezte a körmölést. -Kössz!
- Nincs mit, na most jön… mázlid van.
- Persze, tudom, nekem mindig. -mondta az vigyorogva.
Órán James egy levelet úsztatott Lilyhez, de a lány szóra se méltatta, meg se nézte; a padon hagyta. Valamiért ennek Liz nagyon örült, és elgondolkodva tekergette egyik tincsét.