|
6. Újabb zűrök
2006.01.07. 14:11
Liz igyekezett minél lassabban vánszorogni, így el is érte azt, hogy akkor lépett ki a pályáról, amikor James, Sirius és Liane is.
- Azért jók voltatok!
- Aha persze, csak épp ők nyertek.
- De ez nem is meccs volt. -mondta Liz, mintha nem tudná, hogy igenis meccs volt
- De…….. na jó, mindegy. –sóhajtotta James.
Így mentek még nyomottabb hangulatban, Liane volt a legelkeseredettebb, vagy legalábbis rajta lehetett látni a legnagyobb gondterheltséget. Bár vonásainak változásai Siriuséival vetekedtek. Mint múltkor, megint csak James volt normális emberszerű állapotban, aki épp egy cikesszel játszott.. Csönd volt négyük között, senki se szólalt meg. James egyre messzebbre engedte a labdát.
Amikor elengedte újból, Lizzy utána kapott, ezzel elhalászva a fú orra elől az aranylabdát.
- Héé te kis…. add vissza!
- Mit akartál mondani?
- Semmit, hogy add vissza. –mondta James kissé feldúltan.
- Jól van, nem kell ennyire mellre szívni, tessék. - és azzal el is engedte a labdát, amit James, bár nem mutatta, nem könnyen szerzett meg.
Ebből Sirius és Liane mintha fel sem fogott volna semmit, ugyanúgy, mint ahogy eddig is, csöndben baktatott a kastély felé.
Onnan rögtön a KH-k felé igyekeztek.
Végre Anne is felért a klubhelyiségbe, ahol Sirius és Sev várta őt a két fotelben. Odament kedveséhez, és beült az ölébe. És ekkor Kim futott le a lépcsőn.
- Szia An! Ugye jössz ebédelni?
- Igen, megyek. -válaszolta Anne és csókot nyomott Luc szájára.
- Megyünk mi is?
- Mehetünk. -vitatta meg a két fiú is ezt a kérdést.
A délutáni órák unalmasan teltek, de sikerült végigszenvedni őket, és vacsorán már vidám hangulatban ették a sültcsirkét.
Végü lis fáradtan tértek vissza a zöld bútorokhoz vezető kőfolyosóra.
- Én megyek aludni. -jelentete ki Sev, újabb esélyt adva barátjának.
- És mi is megyünk, ugye An??? -kérdezte Kim, gyilkos szemmekel nézve Luciusra.
- Nem, Luccal elmegyünk egy kicsit sétálni, ma telihold van, ilyenkor gyönyörű a tó. -mosolygott An az őt átölelő fiúra.
- A séta engedélyezve. -ásította Kim és felment aludni.
- Hogy ez eddig nem juttt eszünkbe… -vigyorogta Luc, és ledőltek a méregzöld bársonnyal burkolt kanapéra...
A meccs előtti pár nap nyugisan telt a Griffendél háza táján. Mindenki a Mardekár elleni találkozóra koncentrált, senki nem törődött a házi feladatokkal, vagy a büntetőmunkával. A nagy napon aztán gyönyörű, szélmentes reggelt kaptak ajándékba a keményen edző játékosok, minden a kviddicsnek kedvezett.
- Öltözzetek át gyorsan, nemsokára kezdődik a meccs. Előtte akarok egy pár szót váltani veletek. - adta ki az utasítást George, a Griffendél csapatkapitánya, mellesleg őrző.
- Nagyon fontos ez a mai meccs - kezdett bele mondókájába, miután a csapat felszerelkezve várta a beszédét. - Ha legyőzzük a Mardekárt, nem lesz különösebb gondunk a többi ellenféllel. A lényeg az, hogy mindenki koncentráljon a dolgára. Mint tudjuk, a Mardekárosok nem épp a tiszta játékukról híresek - itt tartott egy kis hatásszünetet, majd mosolyogva folytatta -, de azt hiszem, ezt a csapatot sem kell félteni. Amit várok tőletek... Csak semmi különleges szabálytalanság. Ha megpróbál lelökni a seprűről, lökd inkább te le őt, de ezt Madam Hooker-nek nem kell észrevennie, érthető? Nem viselnék el még egy eltiltást... - szólt meg végül keserűen George, s egy futó pillantást váltott Siriussal.
- Minden világos.
- Igen. - zengte a csapat, majd gyors elharsogták szokásos kabala indulójukat, hogy aztán nekileselkedhessenek a Mardekárnak.
- Csapatkapitányok, fogjanak kezet. - a két csapatkapitány odarepült a bíróhoz, majd egy erős kézfogást váltottak. - Tiszta játékot kérek. - szólt a két fiúhoz Madam Hooker, s egy szúrós pillantást vetett legfőképpen a mardekáros fiúnak.
- Seprűket a lábak közé! .... Rajt!
Severus és Lucius jó szokásuk szerint a Slytherin szurkolótömegben próbálgatták a gravitációt a padokon (a gyengébbek kedvéért, a hátsójukon üldögéltek –de bizarr).
Malfoy épp Anne parádés repülésében gyönyörködött –ez sem volt túl meglepő húzás a részéről. Severus ellenben folyamatosan lefelé nézett, amiből a felületes szemlélő (körülbelül a fél stadion) érdekes következtetéseket vonhatott le; ő, híven önmagához, olvasott.
Amikor Lucius már vagy ötödszörre szisszent fel mellette, felnézett a lapok közül:
- Visszatartanád a felesleges effekteket, ha megkérlek? Én is megtettem azt a szívességet tegnap este, hogy megszűntem létezni. –morogta nagy komolyan.
- Naná, elvégre Anne-nek gyakorlásra volt szüksége! Hisz ma van a kemény meccs, amire fizikailag fel kellett készülnie! –kacsintott Malfoy. Snape feladta a harcot, és felváltva nézett a pályára és az ölében fekvő kötetre. Végül, mikor Anne fél kézzel parádés gólt dobott a Griffek őrzőjének, becsukta a Wilde összest, és ő is felüvöltött a zöld tömeggel.
- Elnézést. Bocs. Bocs. Bocs-bocs. –hallotta percek múlva a feje felett a hangokat. Mielőtt azt hihette volna, hogy megőrült, Lavinia bontakozott ki a tömegből –háta mögött enyhén felrúgott vagy arrébb taszított karaktereket hagyva. Teljes lelki nyugalommal arrébb lökött egy másodéves kislányt, és helyet foglalt Severus jobbján.
- Gondolom, meg sem kérdezed, hogy szabad-e ez a hely. –állapította meg szemöldökráncolva Sev.
- Már szabaddá tettem. –hangzott a logikus válasz.
Anne újabb gólt dobott.
- Érdekes a meccs, nem? –jegyezte meg a lány egyenesen Severusra nézve, egyetlen pillantást sem szentelve a pálya eseményeinek.
- Aha. Roppant izgalmas. –felelte meglepve a fiú, miközben a Slytherin őrzője kapott egy gólt.
- Szereted ezt az unalmas játékot? –kérdezte minden átmenet nélkül a lány, és unott arccal a tarkóját masszírozta.
- Cseppet sem. –vont vállat Severus. Hirtelen ő is erős késztetést érzett a saját nyaka megnyomorgatására.
- Minek ülünk itt? –jött a következő értelmes kérdés.
- Nem tudom- mondta Findlay. –sóhajtotta Severus. –Ismered a verset, ugye?
- Burns: Falusi randevú; de ne térj el a tárgytól. –hadarta rezignáltan Lavinia.
- Talán azért, hogy szurkoljunk. Vagy, hogy egyszerűen itt legyünk. Anne gólt dob, Lucius örülget itt magának vagy neki, én meg… elüldögélek mellette. Hát nem izgalmas? –dünnyögte a fiú.
- Na jó. Hagyjuk ezt. –legyintett türelmetlenül a lány, s ezzel a mozdulattal Snape nyakába vetette a kezét, magához húzta a halálra rémült fiút, és vadul szájon csókolta. Percekig el sem engedte; kegyesen megvárta, míg Severus keze is utat tör az ő tarkójához, s erősen egymáshoz simultak a padon. A következő pillanatban, mikor a zöld ruhás szurkolótábor vadul éljenezve egy emberként pattant fel ülőhelyéről –ők ülve maradtak, és folytatták a csókot.
- ÉS JAMES POTTER TAROL, ez az egyetlen esélyed, Griffendél, gyerünk! –vonyította a mágikus mikrofonba Daniel Akárki. –Amióta Sirius Blacket eltiltották a kviddicstől, kissé szétesett a csapat, de ha Potter…
A hangok elmosódtak a fejükben, és még szorosabban kapaszkodtak egymásba.
- ANNE TENER kimondottan jó formában van ma, mi történhetett ezzel a lánnyal?….
A Slytherin fogója is lebukik, fej fej mellett…
Újabb pontot szerez…
- Várjunk csak! Potter megáll és a Slytherines szurkolótábort fürkészi! Miért vág ilyen ledöbbent képet? A CIKESZ, POTTER, A CIKESZ!! A másik fogó… POTTER!
Liz is ott ült a griffendélesek közt, és vadul drukkolt. Teljesen lekötötte a figyelmét a meccs.
Hallotta, ahogy Daniel üvölt a mikrofonba, neki is megakadt a szeme a dolgon, természetesen Jamesen, mert, bár már csak pár méterre volt a cikesztől, de egyszer csak teljesen lefékezett, és a mardekárosok felé bámult. Elizabeth is követte Potter tekintetét, és elállt a lélegzete. Körülötte szinte mindenki így tett; amit láttak, az egyszerűen borzalmas volt.
Pipogyusz azzal a nagy brünhildával.. SMÁROLT! Jézus!
Mindenki elkezdett sutyorogni körülöttük, szerencsére a Mardekár fogója ugyanúgy ledöbbent. Bár ő nem szándékozott beszólni Snape-nek, ezért egy laza mozdulattal elhalászta James orra elől a labdát.
Még senki nem vette észre, hogy a Mardekár nyert, így még izgatottan sutyorogtak.
- Láttad, hogy mit csinálnak?
- Láttad Pipogyuszt, meg az az új csajt?
- Jézusom, Snape mégis fiú?!
- Fúj ez félelmetes!
- Muszáj horrort vetíteni?
- Jááááj, figyeljetek, mit csinált Macnair! -kiabálta Liz.
- Jézusom, a Mardekár nyert!
- És Macnair megszerezte a labdát, és a Mardekár nyert!!!
- Jajj a fenébe!
- Ez nem igazság!
Az öltözőben elég nyomott hangulat uralkodott, bár mindenki nagyon dühös volt.
- A fenébe, ennyire hülye nem lehetek. -szitkozódott James.
- Jézusom, Potter, ez mi a fene volt?!? -ordította magából kikelve a csapatkapitány.
- De most valld be, hogy igazán „gyönnnyörű” látvány volt. -próbálta a fiú még menteni a menthetőt.
- De akkor is, neked CSAK a cikeszre kell koncentrálnod. Le foglak váltani Elizabethre! Ahogy láttam, ő több ideig figyelte a cikeszt, mint te!
- Mert neked mindig csak a szívatáson jár az eszed! -hangzott egy terelőtől a kedves beszólás.
- Jól van, jól van, elnézést. Sirius nélkül már nem ugyanaz a csapat. Tényleg, meddig van eltiltva?
- Hát nem tudom.. de most már öltözni!
A mardekár csapata még mindig a pálya szélén ujjongott, egymás nyakába borultak, körülöttük a lelkes szukolótábor állt, vadul tapsolt mindenki.
- Nagyon szép volt, Hunder, a legtöbb gólt neked közönhetjük. - ölelte át a csapatkapitány Anne-t.
- Macnair szerezte meg a cikeszt, ő érdemel tapsot! -és hatalmas éljenezés tört ki a mardekáros táborban.
Lucius és Sev közeledett a csapat felé.
- Szép volt, Sev, mindent neked köszönhetünk!! -borult a megilletődött fiú nyakába An. Lucius nem nagyon örült ennek a megnyilvánulásnak.
- Csapat, ideje öltözni! -szólt a kapitány parancsa.
- Kint megvárunk! -mondta Annek Luc, és a lány már el is tűnt csapattársai közt.
- Lavinia hova lett? -nézett barátjára Malfoy gúnyos mosollyal.
- Felment a KH-ba. -mondta Severus, letudva a további beszélgetést. -Én is megyek.
- Jó, de még sokan vannak ám ott, Sev. -vigyorgott Luc, de a fiú már indult is el.
- Szia -köszönt An az öltözőből kijőve.
- Szia, nagyon szép játék volt, ügyes voltál -ölelte át mosolyogva barátnőjét Luc.
- Kösz, neked köszönhetem. -nevetett An, és elindultak a kőfolyosóra.
- Hogy lehettem ilyen hülye... - sóhajtott James, miközben barátaival elindult a klubhelység felé.
- Ugyan már! Nem minden nap lát az ember két szörnyet smárolni.
- De ő a fogó... - tette hozzá csendesen Liane. - A legjobb játékos a csapatban.
- De h…
- Nem, Sirius. Igaza van, oda kellett volna figyelnem. Nyilvánvaló, hogy mire ment ki az egész... De én hülye, nekem Pipogyira kellett figyelnem.
- Gratulálok, Potter. - szólalt meg egy hűvös hang mögöttük. Snape volt az, szája sarkában egy gúnyos mosollyal elviharzott mellettük.
- Nézd meg. Még örömet is szereztem ennek a bájgúnárnak.
- Legalább szinesíted egy kicsit az életét! Az a csaj sem lehet komplett, ha saját akaratából belemászik Pipogyi szájába. - röhögött Sirius, s eljátszotta, amint kényszeríti valaki Pipogyira... - Ne!!! NE!!! Csak Pipogyit ne, könyörgök!!!!!!!!!
Ez már nem hagyhatta hidegen James-t sem, s már ő is nevetett.
- Hova tűnt Liane? - kérdezte Sirius, miután beértek a kastélyba. - Az előbb még itt jött mögöttünk.
- Biztos elment meglátogatni Anne-t. - vigyorgott tovább James, s leszedte Sirius arcáról a mosolyt. – Jól van, csak vicceltem. De látnod kellett volna, milyen fejet vágtál!
- Naná. –vágta rá Malfoy. Sev csak nézett maga elé.
Lavinia teljes lelki nyugalommal mellélépett és belekarolt.
- Jobban szeretem, ha szenvtelen vagy. –suttogta szinte mozdulatlan ajkakkal a fiúnak. Snape nyelt egyet, majd bólintott. Pár perc múlva arcára visszatért az örökös hűvös kifejezés.
- Mért nem láttam eddig rajtad ezt a ruhát? –érdeklődött cinkosan Lucius, ahogy négyesben baktattak felfelé a hideg kőlépcsőkön.
- Vidám voltam, és nekiadtam. –hangzott az egykedvű válasz a háta mögött. Lavinia sokat sejtetően felvonta a szemöldökét, és állta a hátraforduló Malfoy tekintetét. Nemigen látszott vidámnak.
- Azt mondta, ő úgysem venné fel még jó ideig. –magyarázta Anne.
- Miért nem? –szólalt meg végre Snape is, kissé mohó arckifejezéssel.
- Jó ideig fekete, rendesen takaró ruhákban kell járnom ezután. –jelentette ki a lány, és megmasszírozta a tarkóját. –Ez a családunkban hagyomány.
- Nekem már nem fáj. –susogta Sev, megtapintva saját nyakát, és halványan elmosolyodott.
- Mi nem fáj? –kapta fel a fejét Lucius. –Megharaptátok egymást? –vigyorgott.
Lavinia felszisszent, Severus pedig erősen dorgáló arckifejezéssel nézett barátja hátára. Egyben attól is tartott, hogy Lavinia reakciója azt sugallja, az majd később fog megtörténni.
Leértek a nagyterembe. A Slytherin osztag ismételten éljenezni kezdett, mikor meglátták a Luciusba karoló sztár hajtójukat, majd mögötte a figyelemelterelésben bajnok Snape-et.
A Griffendél rosszkedvűen figyelte az ünneplést. James nagy erővel meglódította a kenyerére a ketchupot, oda sem nézve, Sirius pedig meghökkent arckifejezéssel fürkészte a Severus mellett álló sápadt tüneményt. Most, hogy saját ruhájában jelent meg, egyéni vonásai, saját szépsége is érvényesült.
És mosolygott. Lavinia ridegen, sötéten mosolygott; a látvány egyszerre volt vérfagyasztó és veszélyesen gyönyörű. Mintha figyelmeztetni akarta volna a társaságot, hogy ne merjék lebecsülni.
Vacsora közben egyre nőtt a feszültség a kígyós és az oroszlános ház között; szinte vibrált a levegő. Lavinia egyáltalán nem evett, csupán egy kupa töklevet húzott maga elé közönyösen; mikor Snape megelégelte a hangulatot, és lecsapva villáját, kézenfogta barátnőjét, és kivonult a teremből, többen megkönnyebbülten felsóhajtottak.
Nem úgy James és Sirius. Egymásra néztek, és a következő pillanatban az ő székeik is megcsikordultak. Elindultak az udvarra igyekvő páros felé.
- Megint egy esti sirám várható. –sóhajtotta Lucius, és tovább vágta a maga előtt lévő húst.
- Hogy értve? –kérdezte Anne, és a távozó Sirius után nézett.
- Sev megint el fogja mesélni, mit csináltak vele, és mennyire utálja őket. –felelte unottan Lucius.
- Nem lenne egyszerűbb, ha néha segítenél neki? –csodálkozott a lány.
- Persze! Hogy aztán esti mese nélkül maradjak! –kacagott Malfoy. –Ne aggódj, drágám; meg nem ölik, minden más meg az ő dolga.
A fiúk nagy komoran leballagtak a vacsihoz, hogy aztán állják a griffendéles tábor gyűlölködő tekintetét. Lelkiekben már fel voltak készülve, hogy roxfortos éveik legszörnyűbb vacsoráján kell ma este részt venniük. Liane még akkorra sem került elő, s már kezdtek egy kicsit aggódni. Mikor beértek a nagyterembe, a másik két tekergő és Liz már az asztalnál ült. A két jómadár gyorsan odasietett, s leültek melléjük, mintha mi sem történt volna.
- Ajajj. Ott jön George. Ég veled haver. - motyogta oda Jamesnek Sirius, majd nekilátott vacsorájának.
- Potter. Beszélnem kell veled. - szólt oda komoran a végzős csapatkapitány, majd arrébb tessékelt két elsőst, hogy a fiúkkal szemben tudjon helyet foglalni.
- Szörnyű volt, amit ma műveltél. - kezdte komoran.
- Tudom, George. Erre nincs mentség.
- Nincs hát. Mindenesetre, amit akkor az öltözőben mondtam, hogy kiteszlek a csapatból... - nézett rá szomorúan. - Szükségünk van rád, nem tehetem meg. Te vagy a legjobb fogó, akit az utóbbi három évben kipróbáltam. De ha még egy ilyen történik, leszedem a fejedet.
- Rendben, George! - mosolygott vidáman James, mintha az életét kapta volna vissza...
- Na csak semmi örömködés. Ez igenis komoly dolog, Potter. Black, te meg szerezd vissza a seprűdet McGalagonytól. A következő meccsen már látni akarlak. - szólt még mindig az előző ridegséggel a fiú, majd elment.
- EZ TÖK JÓ!!!! - örvendezett James, de amikor tekintete találkozott Lizével, egy kicsit lehervadt a mosoly az arcáról. Ha George kirúgta volna, most Liz lenne a Griffendél első számú fogója, s látszott is a lány tekintetén, hogy ennek bizony nem nagyon örül.
- Te James! - bökte oldalba barátját Sirius.
- Mi van? - kérdezett vissza, s követte Sirius tekintetét. - Te, ezek tényleg nőből vannak? - kérdezte leesett állal James.
- Hát nagyon úgy néz ki... Woww....
- De jó kis hátsója van annak az Anne-nek - mosolygott James, s alig bírta levenni tekintetét a lányról.
- Kizárt dolog, hogy az a csaj önszántából van Pipogyival. Ki kell derítenünk, mi folyik itt. - dörzsölte kezét Sirius, majd oldalra nézett, hogy beszéljen Liane-el, de a lány még mindig nem érkezett meg.
- Hol van? - kérdezte James kíváncsian Lizt, de a lány csak komor arccal bámult maga elé, s arcára bosszú ült ki. - Akkor ne válaszolj. - vonta meg a vállát James, majd vissza fordult Siriushoz.
- Te nézd, ezek kimennek! Gyere, ki kell derítenünk, mi folyik itt! -azzal a lendülettel a két fiú kitolta maga alól a székét, s sebes léptekkel a távozó páros után eredt...
- Nem akarok kimaradni a buliból... –mondta An. -Gyere, menjünk mi is.
- Na jó. -mosolygott Lucius, és ők is elindultak.
- Hé, pipogyusz, hova igyekszel? -hallotta Sev James hangját a háta mögül. –Folytatjátok, amit a meccsen elkezdtetek? -kérdezte gúnyosan Sirius.
- Hmm...nem is rossz ötlet... Severus? -mosolygott Lavinia a mellette lépkedő fiúra.
- Nem bánom. -nézett Sev a lányra.
- Fujj, ez undorító. -grimaszolt James.
- Ezek szerint nem néztél még tükörbe... -válaszolta Sev; úgy látszik, övön aluli ütést mért Jamesre.
- Na ebből elég!!! Riptusempra!!!! -üvöltötte az Sevre, mire a fiú hátraesett.
Sev és Lavinia is elővette a pálcáját.
- Tarantallegra! -hangzott az átok James háta mögül, mire a fiú vad táncba kezdett. A mögöttük lévő An és Luc nevettek.
Ekkor megjelent Liz, és hátulró nekiesett Luciusnak. Elkezdte cibálni a fiú haját, de An sem volt rest, próbálta lecibálni barátjáról a lányt.
- Carbunculus! -mondta ki kedvenc varázsigéjét Anne, amikor látta, hogy nem bír el Lizzel. A lányon akkora kelések jelentek meg, hogy rémületében leugrott a fiúról. Sirius közben feloldotta a Jamesre mondott átkot, de akkorra Sev és barátnője már eltűntek.
Sirius Liz keléseit is eltűntette, erre a lány nekiesett Anne-nek, egymást ütötték-verték a földön. Lucius, Sirius és James egy emberként szedték le Lizt a lányról. James nagyon meglepődött, hogy mit tett, de addigra már Sirius felsegítette a lányt.
- Nekem semmi kedvem ehhez...-mondta Sirius, Jamesszel megfogták Lizt, és elvitték.
- Ezek szánalmasak...-nézett a távozó hármas után Anne.
- Azt hiszem, a KH-ba nem kéne mennünk, szerintem foglalt a kanapé. -mosolygott Luc.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
