|
2. Párbaj és egyéb nyalánkságok
2006.01.06. 23:31
- Láttad azt az új csajt? - röhögött Sirius délután a klubhelységben, miközben kedvenc helyén terpeszkedett, a kandalló előtt. - Te, az olyan, mint egy dementor!
- És láttátok, Pipogyi hogy bámulta? Majd kiesett a fejéből!! De ééédes... - vigyorgott James, miközben egy arany labdácskát forgatott hosszú ujjai között. Peter egyre csak mágikus óráját nézegette, s aggódó pillantásokat vetett a barátaira.
- Ne legyél már ilyen, Féregfark! Nem lesz semmi bajunk! Hányszor megküzdöttünk már Pipogyival, és még egyben vagyunk! - vigyorgott magabiztosan Sirius.
- De most ott lesz Malfoy is meg Anne. - suttogta Peter, s a név hallatára Liane-nek összeszorult a torka. Szemei villámot szórtak Peter irányába, s legszívesebben összetört volna valamit. Nem szabad felhúznom magam. - gondolta magában, s nagy nehezen összeszedte magát. Mire megszólalt, hangja magabiztosan csengett, nyoma sem volt idegességnek.
- A csaj az én dolgom. Azt a kígyóképűt meg James elintézi.
- Ahhogy mondod. - bólintott vidáman James, s beletúrt koromfekete hajába.
- Amúgy meg mit akar három Mardekáros? - röhögött Sirius, majd felállt. - Azt hiszem, lassan indulnunk kellene. - mondta vidáman, s egy fülig érő mosollyal ajándékozta meg barátait. - Nem kellene megváratnunk Pipogyi barátunkat.
- Felmegyek a köpenyért. - ajánkozott Peter, majd elszaladt.
- El sem hiszem, hogy az a három ütődött képes kiállni ellenünk. - röhögött James, s eltette egyik legféltettebb kincsét, a cikeszt.
- Mit vársz? Mardekár... - vonta meg a vállát Liane s ő is feltápászkodott.
Peter hamarosan visszatért a köpennyel, majd előrement, hogy kinyissa a klubhelység ajtaját a távozóknak.
A három párbajozó kisétált a portrélyukon, majd a trófeaterem felé vették az irányt. A folyosók mind kihaltak voltak, egy árva lélek sem akadt már ilyenkor a klubhelységek korlátain kívül. Naná, hisz nem sok olyan hülye volt rajtuk kívül, akik az életüket kockáztatták éjnek évadján.
Hosszú percekig csöndben kóboroltak a kihalt folyosókon, egyikük sem szólalt meg, mindannyian a nagy megmérettetésre készültek. Egyetlen aktív lény rajtuk kívül csak Hóborc volt, aki dudorászva suhant el mellettük, valami zöld nyálkás tárgyat dobálva.
A terem előtt aztán a párbajozók kibújtak láthatatlanná tévő köpenyük alól, s beléptek a terembe. Az ajtó tárva nyitva volt, mint mindig, s belül a szokásos dohos illat várta őket.
- Némá - szólalt meg vidáman Sirius. -, késnek a barátaink.
- Ennyit a tiszteletről. - vigyorgott Liane, majd letelepedett a terem egyik sarkába.
Hosszú percek teltek el "magányban", mire a többiek megérkeztek.
- Na némá, Pipogyi. Örülök, hogy méltóztattatok betenni koszos kis patáitokat ide, emelve esténk színvonalát. - mosolygott James, s előhúzta pálcáját farzsebéből.
- A jóra várni kell. –jegyezte meg Anne csúfondárosan.
- Fene, Sirius! –fordult James színpadiasan barátjához. –Mondtam, hogy késnünk kéne!
- Én speciel azt se bántam volna, Potter, ha idefele jövet rejtélyesen eltűntök, és soha többé nem is kerültök elő. –morogta végre Snape vontatottan, és ő is elhúzta a pálcáját. Ez volt a jel; mindenki, aki még nem tette volna meg, az övéhez kapott, és gyanakodva szemlélte ellenlábasainak minden mozdulatát.
Lassan párokba helyeszkedtek. Sirius Severus elé, Anne Lian elé, James pedig Lucius elé került. És akkor elhangzott az első átok, Sev pálcájából.
-Serpensortijja!
Egy csinos kis kígyó közeledett Sirius felé.
Sirius azonban csak hangosan felnevetett, s odakiáltott Pitonnak:
- Na mivan, Pipogyusz? A kis barátaid nélkül sehova se mész? Finite Incantatem! - kiáltotta, s a kígyó eltűnt, Piton már nyitotta a száját következő átkára, de Sirius gyorsabb volt: - Reducto!
Snape-nek már nem volt ideje kinyögni az ellenátkot –így megpróbált valahogy oldalra ugrani a sugárnyaláb elől, aminek az lett a következménye, hogy az a vártnál jóval nagyobb szögben érte; nagyot bucskázott keresztbe, és ráesett az időközben errefelé tébláboló páros egyik tagjára.
- Te hülye! –nyögte Lucius, és megpróbált minél gyorsabban kikecmeregni alóla.
Mivel Sev volt felül, gyorsan átkot küldött Jamesre, melynek következtében a fiúnak rángani kezdett a keze, és elejtette a varázspálcát.
A két lány eddig csak szócsatát vívott, de mihelyst Liane meglátta Jamest, gyorsan rászórta az ellenátkot. Ettől barátja keze abbahagyta a rángást, viszont prédájául esett Anne-nek, aki rögtön kiabálta az átkot:
- Carbunculus!
Ettől a griffendéles lányon hatalmas kelések jelentek meg.
James nagy nehezen feltápászkodott, és elindult, hogy megkeresse pálcáját, míg a két mardekáros fiú egymásról próbál feltápászkodni. Sirius kihasználta a helyzetet, elmondta az ellenátkot Liane-re, majd Anne-re szegezte a pálcáját. Mivel a lány még Liane keléseivel volt elfoglalva, Siriusnak bőven lett volna ideje kimondani az átkot a lányra, de a fiú csak állt ott előreszegezett pálcával, s egy hang sem jött ki a torkán. Végül a lány észbekapott, s Sirius felé fordította pálcáját, azonnal jöttek is a szavak:
- Cruc....
De ekkor megint James-en volt a sor, s ő magabiztos gyorsasággal le is fegyverezte a mardekáros lányt.
- Hunder! –kiáltotta Severus, és a lány felé dobta pálcáját. Tudta, hogy hajtó lévén Anne reflexei megfelelőek ahhoz, hogy elkapja azt. Nem tévedett.
- Capitullatius! –üvöltötte az, és a következő pillanatban Black fájdalmas vonyításától visszhangzott a terem. Égett a haja.
- Franc. –ugrott Lucius mögé Severus, miután eszébe jutott, hogy nincs pálcája. Olyan jól elgyönyörködött a teremben rohangáló Black gyötrődő arcában, hogy szinte el is felejtette ezt az apróságot.
Liane vadul a fiú után vetette magát, s pár másodperc alatt eloltotta a tüzet.
James ezalatt undok mosollyal Severus elé lépett.
- Expelliarmus! –ugrott elé Malfoy, és James kezéből kirepült a pálca.
- Snape! –kiáltotta Anne, és említett személyt a következő pillanatban képen dobták a saját pálcájával.
És ekkor egy borzalmas hang hallatszott, valaki kivágta a terem ajtaját. Mindenki rémülten nézett az ajtó felé, és csak reményedtek, hogy egy kedvesebb tanár lepje meg őket.
De félelmük nem volt alaptalan. Az ajtóban ugyanis megjelent Mcgalagony dühös képe. Hálóinget viselt, arra kapta rá a talárját.
- Valaki köpött. -súgta Lucius Sevnek.
- Mindenki azonnal kifele!!! -ordította a tanárnő.
- Mégis mit képzelnek magukról???Tudják hány óra van?? BÜNTETŐMUNKA!!!!!
- Büntetőmunka... - nyögött fel keserűen Liane.
- ÉS IRÁNY AZ IGAZGATÓ!!!! - mondta immár üvöltve McGalagony, s arca eltorzult dühében.
A csapzott fiatalok rémülten tekingettek egymásra, persze csak saját házaikon belül. Nem is tudták elképzelni, ki dobhatta fel őket, míg egy halk szipogás hallatszott McGalagony háta mögül. Ahogy a párbajozók elindultak az ajtó felé, hogy útjúkat vegyék az igazgatói irodába, James-nek egyszercsak ismerős lett ez a szipogás, s felkiáltott:
- Lily???
Severus magáról megfeledkezve, kárörvendő gyönyörrel suttogta Luciusnak kifelé menet:
- Figyeld meg, ez jó lesz…
Ezer örömmel dobott volna egy sértést Evans felé; de tudta, hogy akkor működésbe lépne Potter ,,Mentsük meg a sárvérűeket”-ösztöne, és lőttek a pompás szitokműsornak a griffendélesek között…
Még a folyosón lépdelve is arrafelé tekintgettek, amerről Evans és Potter oda-vissza játéka volt hallható.
- Megszívtuk… -súgta Lucius. –De ez akkoris isteni.
Severus megtapogatta az orrát, és egyetértően bólogatott.
- Bocs, Sev, nem volt szántékos. -mosolygott Ann.
- Evans gondoskodott a kárpótlásról. -vigyorgott Severus, amit nagyon-nagyon ritkán művelt.
- Most jön az igazgató...nem lesz kis derbi. -mondta Luc.
- Szerintem mindenki párbajozott már éjfélkor, csak büntetőmunka lesz. -gondolkozott Anne.
- Ha a Griffendélesekkel lesz büntetőmunka... -kezdte Sev.
- Akkor nagyon jót fogunk szórakozni -vigyorgott Ann.
- Mi lenne, ha befejeznétek?! Egyikőtök sem vette még észre hova tartunk éppen?! Az igazgatóhoz! Kisebb gondunk is nagyobb annál, James, mint hogy a mondókádat hallgassuk, úgyhogy légyszives, fogd be! Te pedig ne vágj ilyen arcot Lily, mert igenis James-nek van igaza... - fakadt ki Liane, aki végig a James-Lily páros között jött, s szem- és fültanúja volt a páros veszekedésének. Kevés dolog hozta így ki a sodrából a lányt, s ez pont azok közé tartozott. A páros sértődötten elfordultak, s tüntetőleg hátramaradtak Siriushoz, aki elővigyázatosságból előre lépett Liane mellé.
- Szép volt! - vigyorgott Sirius, majd megtorpant.
- Bűvös bizsere! - kiáltotta McGalagony professzor, s a kőszörny nyomban forogni kezdett…
- Nem értem, mi bajuk az éjféli párbajokkal. Azzal is csökken a felesleges népesség. –jegyezte meg Severus félhangosan, a mellette lépdelő Malfoynak címezve.
- Szép is lenne… Kihalna az egész Mardekár… -sóhajtott fel Sirius álmodozó arckifejezéssel.
- Te tényleg ilyesmikről fantáziálsz, Black? Szánalmas. –fintorodott el Snape, és azon tűnődött, milyen unalmas is lenne az élet, ha eltűnne a Griffendél, és nem lenne kit utálni.
- Még mindig jobb, mint amiről te! Úgy vettem észre, csíped a dementorokat… -vigyorodott el kajánul Black.
- Mi van? –kérdezte értetlenül Lucius. –Magadnál vagy, Black?
- Azt hiszem, tudom, miről beszél. –morogta Severus.
- TESSÉK? Egy szobában alszom veled négy éve! Nem mondhatod komolyan, hogy csak én nem tudtam róla!!
- Úristen… Laviniára utalt, Lucius! –sziszegte Severus, és kétségbeesetten beletúrt sötét hajába –hogy aztán úgy kapja vissza a kezét, mint aki tűzbe nyúlt; ő aztán nem fogja úgy turkálni a haját, mint Pöffeszkedő Potter!
- Befelé! –fordult hátra Mcgalagony professzor. –És ha kérhetem, mellőzzék a beszélgetést!!
- Mcgalagony Professor, minek köszönhetem látogatását?
- Van itt pár éjféli párbajozó...
- Óh igen? Már megint? Csak nem pár mardekáros ugyanannyi griffendélessel?
- De igen, Albus, pontosan.
- Kisérje be őket, Minerva.
- Befelé! -hangzott a tanárnő parancsa.
A hat diák hármasávalé csoportosulva beséltált az irodába.
- Jó estét mindannyiuknak!-köszönt Dumledor. –Hallottam, nem bírtak magukkal... Igaz ez?
- Nem, csak poénból jöttünk ide...-súgta Lucius barátnőjének, aki erre egy kuncogással válaszolt.
- Sajnos a házirend értelmében ez nem maradhat büntetlenül.
- Foglaljanak helyet. - szólt nyugodt hangon Dumbledore, s alővarázsolt pár széket hivatlan látogatóinak. - Ugye tudják, hogy nem véletlenül vannak betiltva az éjszakai kirándulások? - nézett kérdőn a fiatalokra az igazgató, s hangjában egy pici csalódottsággal vegyes szigor érződött.
A hat diák csak ül ott, egyikük sem szólalt meg, végül Liane bólintott.
- És azt is tudják, hogy tanórákon kívüli párbajozás is szigorúan tilos?
Az igazgató végignézett a fiatalokon. A Mardekárosok szokásukhoz híven halk piszmogással kísérték az igazgató szavait, de a Griffendélesek felől feszült csend támadt. Nagyon kedvelték az igazgatót, aki megbízott bennük, s Dumbledore hangsúlyából mérhetetlen csalódás érződött a három fiatal iránt.
- Azt hiszem, érthető, hogy ezeket a szabályokat nem véletlenül találták ki. Így van? Ugyanakkor nagyon nagy szerencséjük van, hogy Mrs Evans időben értesített minket a dologról. Ó, igen, szerencséjük van, Mr. Malfoy - tette hozzá gyorsan, Lucius felszisszenéséhez -, mert akár kárt is tehettek volna magukban, vagy még rosszabb, egymásban. Nagyon nagy felelőtlenség az éjszaka közepén őrizetlenül a kastélyban kóborolni három ellenséggel a nyakunkon. 50-50 pont mindkét csapattól. És minimum egy hét büntetőmunka...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
