|
 |
Az a csodálatos Perselus Piton (reg, WIP) |
|
|
18. fejezet
2006.02.26. 21:34
18.
Sharon gondolatai teljesen elkalandoztak a keresztelő utáni vacsora miatt. Még nem állította össze a menüt, de a meghívókat már szétküldte. Férje legnagyobb bánatára Harry Potter és kis csapata is kapott belőle, pedig Piton igazán örült, hogy megszabadult tőlük végre. Gracie kis kezével végre meglelte az üvegfiolát, de a hasára ejtette. Anyja mosolyogva nézett rá.
- Fogd meg két kézzel kicsim – ekkor még nem is sejtette, hogy élete legszörnyűbb tanácsát adta gyermekének.
Gracie egyszerre érintette meg mindkét kezével, „játékszerét” és abban a pillanatban el is tűnt. Sharon első rémületében fel sem fogta mi történt, majd mikor tudatosult benne, eget rengető sikoltásban tört ki. Már két saroknyira voltak a ruhabolttól, de még onnan is kiszaladtak. Hamarosan kis tömeg verődött össze, míg végül, egy rendőrtiszt is feltűnt.
Kérdezgette a riadt nőt, de Sharon a könnyeitől meg sem tudott szólalni, végül, fogta magát, és elkezdett rohanni.
A rendőr értetlenül nézett utána, de nem érdekelte a dolog.
Sharon eszét vesztve rohant a Grimmauld tér 12 felé. Az sem érdekelte volna, ha egy csapat halálfalóba botlik, mert jelen állapotában bárkit megölt volna. Szó szerint berobbant az előtérbe, de senki nem ment oda hozzá. A többiek az ebédlőben tanácskoztak. Piton fogát csikorgatva ült a széken, mert éppen Potter ült vele szemben képén azzal az idegesítő vigyorral.
Sharon ledobta minden szatyrát, és térdre borulva zokogott, míg végül Sirius Black anyja- egészen pontosan a portréja - rászólt, hogy fejezze be.
- Pofa be te girhes szuka – ordította vissza Sharon.
- Perselus! – sikoltotta kétségbeesetten a nő.
Erre már mindenki felkapta a fejét, és rohantak elé. Piton elborzadva látta, hogy milyen állapotban van a felesége. A babakocsi ott volt mellette felborulva, a gyerek sehol. Hiába vigasztalta a nőt, hosszú percekbe telt, mire végre beszélni tudott.
- Csak vásároltunk… én mondtam, hogy két kézzel fogja meg.. erre… erre eltűnt – ez volt minden, de Piton így is értette.
- Mi tegyünk, a kislányunk, ki vitte el? – kérdezte kétségbeesetten a nő.
- Lucius Malfoy – szűrte ki fogai közt a férfi.
- Kicsoda? – kapta fel a fejét a nő, de nem várta meg a választ, azt az ordítást, még Black anyja is megirigyelte volna.
- HONNAN TUDOD? – kérdezte, de ez nem is annyira kérdés, hanem vád volt.
- Már egy ideje tudom, hogy vadászik ránk, de… - nem tudta befejezni, mert akkora pofont kapott, hogy felrepedt a szája.
- Te szemét, mocsok, meddig akartad titkolni? – kiabálta a nő.
- Elég legyen! – szólt rá vérző szájjal Piton, és lefogta a kezeit.
- Mit tudtál volna tenni, erre nem számítottunk – mondta viszonylag higgadtan a férfi.
- Gyűlöllek, ha Graciet visszakapom engem többet nem látsz – üvöltötte Sharon.
- EZZEL NEM SEGÍTESZ! – kiabálta vissza Piton.
Sharon erőtlenül ellökte magától, és bebotorkált a szalonba. A többiek némán hallgatták végig az egészet, egyedül Albus arcán látszott valamiféle furcsa bűntudatféle. Piton a nő után ment, úgy érezte, muszáj mindent elmondania. Mire végzett vele, azt hitte Sharon megőrült. A haját tépte és visított. Követelte, hogy azonnal menjen a gyerekért, különben átvágja a torkát. Hárman fogták le, hogy ezt ne tudja megtenni. Dumbledore professzor elérkezetnek látta az időt, hogy közbeszóljon, mielőtt még jobban eldurvul a helyzet. Sajnos ő sem tudta megnyugtatni a nőt, hiszen minden anya így viselkedne, egy ilyen helyzetben. Sharon már nem is nagyon fogta fel a dolgokat, csak azt hallotta, hogy valaki beszél hozzá. Aztán egyetlen mondat mégis élesen belenyilallt gondolatai közé.
- Maga mindenről tudott? – kérdezte elhaló hangon, miközben a kék szemek bűnmegbánóan nézték kisírt szemeit.
- Jobbnak láttam, ha nem terhellek le ezzel… - próbálta magyarázni az idős mágus.
- Hány életet akar még tönkretenni? A makacsságával mindig úgy gondolja, jobb, ha az ember nem tud semmit, de ez nem így van. Ez rám is tartozott volna. – ordította a férfi arcába.
- Sharon tudd kivel beszélsz – parancsolt rá férje.
- Micsoda? Ez egy alamuszi szemét, semmivel sem jobb annál, akinél a gyerekem van, és én fékezzem az indulataimat? Rendben – köpte oda Sharon.
- Hát akkor most mindenki jól figyeljen. Én most hazamegyek, lesz ami lesz. Lefekszek aludni, mire reggel lesz, addigra a kisbabám legyen itt. Ha az én induri - pinduri, pöttöm szarkupac férjem nem hozza vissza, esküszöm megölöm. Jóéjszakát – közölte, azzal kiment a szalonból, és bevágta maga mögött a bejárati ajtót.
Hazafelé azon gondolkozott, melyik lefolyóba ölje bele magát, de inkább nem tette. Nem bírta elviselni azt a szagot ami onnan jött kifelé. Meg is szédült egy pillanatra, amit az idegességnek tudott be, de ahogy egyre közelebb ért a házukhoz, érezte, hogy mindjárt elájul. A gyomra borsószemnyire zsugorodott, és egész éjjel a WC fölött görnyedt. Bevett pár nyugtatót, de az sem marad meg benne. Kínjában a férje álomitaláért ment, de ahogy a kezébe vette, hihetetlen méreg fogta el. Soha többet semmit nem akart maga körül, aminek köze van a varázsvilághoz. Dühében a falhoz csapta a fiolát.
- Van valami ötleted hol lehetnek? – kérdezte Lupin a férfi háta mögül. Ezer és egy búvóhelye lehet, de akkor is megtalálom – sziszegte Piton.
- Gracie nyakában van egy medálos nyaklánc, amire nyomkövető bűbájt raktam. Ha az jelez megvannak – mondta.
- De ahhoz is idő kell, míg bemérjük, Sharon viszont… nem kéne átmenni hozzá? – kérdezte Tonks.
- Az első dolga lenne, hogy megátkozna mindenkit, aki átlépi a küszöböt, és nincs nála a lányunk – mondta szomorú hangon a férfi.
A többiek érezték, hogy feleslegesek, így elvonultak aludni, már aki tudott. Harry Potter még soha nem látta ilyen elgyötörtnek „imádott” tanárát, de most az egyszer megsajnálta.
A szobában csak Dumbledore professzor, Lupin és ő maradtak, és várták, hogy a varázspálca végre megálljon egy pont fölött, a térképen. Amióta, Megtudták, hogy Gracie eltűnt, egyfolytában őt keresték, de a pálca bármilyen vadul pörgött, még mindig nem találta. Az igazgató nyugtalanul járkált. Sharon szavai igazán bántották, mert tudta igaza van. De az adott helyzetben mindig a hallgatás tűnik a legjobb lehetőségnek.
- El kellett volna mondanod neki – jegyezte meg halkan Remus.
- Igazán, És hogyan? Elé kellett volna állnom és közölnöm vele, hogy „igaz, hogy egy elmebeteg kegyetlen vadállat ránk vadászik, de ne aggódjon”. Kérlek, ez te sem gondolhatod komolyan – morogta a férfi.
- Senkit nem szeretek jobban a lányomnál, és a feleségemnél, ha bármi lesz én… Sharon úgyis megöl, szóval felesleges is gondolkoznom rajta – suttogta bele a szoba érezhetően feszült csendjébe Piton.
Lucius és Bella, már órák óta, gubbasztottak a szobájukban, pontosabban próbálták rávenni a gyereket, hogy ne ordítson olyan eszeveszetten. Az ajtóra hangszigetelő bűbájt tettek, de ettől ők még hallották. Bella ugyan megpróbálta elhallgatatni, de valamilyen érthetetlen módon nem fogott rajta a bűbáj. Az idegeik teljesen fel voltak borzolva. Lucius, gondolatban megfojtotta a kislányt, de igazából nem bántotta, hiszen neki más kellett.
- Megállt – kiáltott fel Lupin.
- De hiszen ez alig két utcányira van tőlünk – értetlenkedett Piton, de ettől függetlenül elindult, nem törődve senkivel. Tudta jól, hogy Malfoynak ő kell, és nem a gyerek. Az sem érdekelte volna, ha Afrikába kell utána mennie. Miközben a kivilágított utcán rohant, azon gondolkozott, melyik lehet rosszabb, Lucius bosszúja, ami valószínűleg kegyetlen halált ígér neki, vagy Sharon által említett torokmetszés.
| | |
|
|
FRISS:
Aug. 19. szerda: HP fanMANGA menü jobb oldalt, két képregénykötet található meg benne (és lesz még több is, Evgeny jóvoltából). Ma a Sigma 1-2. került fel (snarry, Master-Pupil relationship)
júl. 31. (p)
Kis HP6-os helyzetértékelés (A Film:)
Nyitottam két folyamatos rovatot, amin felküldögethetem az űrbe új látott/olvasott tapasztalataimat a fandomban. Kép- illetve ficajánlóból állnak. Nem elemzések: habkönnyűek, gyorsak (mintha egy ismerősöd mondaná el neked:)
És: neue chat, valamint szavazás (nem nagy szám, csak pihent voltam).
| | |
|
NYARTH |
|
|
| | |
|
HP fanMANGA! |
|
|
| | |
|
Titkos ablak titkos kert |
|
|
| | |
|
FOLYAMATOS ROVATOK |
|
|
| | |
|
C. F. GILL: Véleménye szerint egy hétköznapi ember is használna ilyen kifejezéseket egy nála fiatalabb férfihoz írott levélben?
OSCAR WILDE: Örömmel jelentem, hogy nem vagyok hétköznapi személy.
(Oscar Wilde pere I. 1895. ápr. 26-máj. 1.) | | |
|
Magyarázatok |
|
|
| | |
|
Klikktár I. |
|
|
| | |
|
°° Klikktár II. °° |
|
|
| | |
|
Néhány mosoly :) |
|
|
| | |
A rosszaság mese, amelyet a jó emberek találtak ki azért, hogy a többiek csodálatos vonzerejét megmagyarázzák.
(Oscar Wilde)
| | |
,,Olyanok vagyunk, amilyennek az Úr megteremtett. Némelyikünk még rosszabb"
(Tom Jones - film)
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
