8.

Sharon nyugodt volt egész éjjel, nem mozgolódott, úgy feküdt, ahogy Piton lerakta az ágyba. A férfi viszont álmatlanul nyüglődött az ágyában. A csók volt a sokadik dolog, amit nem is akart elhinni. Soha nem gondolta magáról, hogy aggódást, sőt féltést fog érezni valaki iránt valaha is. Nem is tudta magáról, hogy ő is képes vigasztalni mást, egyáltalán nem volt tisztában a saját személyiségének varázsával.

-         Miért kellett megcsókolnod? – tette fel magának a kérdést, a választ persze sejtette.

-         Úgy tűnik, bonyodalmak nélkül már képtelen vagyok létezni – suttogta a csöndbe és megivott egy adag bájitalt az alvás reményében.

Hiába minden segítség a szemei már fél hatkor kipattantak. E korai órán, jobb dolga nem lévén értesítette Dumbledore professzort a fejleményekről, és bár azt ígérte említést tesz Sharon viselkedéséről, mégsem írta bele a levélbe.

A nő sokáig aludt, mire felébredt, Piton már készen volt, mindent becsomagolt. Az egyik manóval összecsomagoltatta Sharon ládáját, és kikészítette a ruhát, amiben utazni fog. A félhomályba burkolózó szobában szótlanul nézte a nőt, miután a kis varázslény elhagyta a szobát.

Vonásai kisimultak, nyoma sem volt arcán a tegnapi eseményeknek. Gondolatai megint a történtekre siklottak, és elborzadt a tudattól, hogy akár baja is eshetett volna valakinek.

~*~

Igor készségesen elkísérte a Rendfenntartó központba, hogy kiváltsa foglyait, a zárkából. Útközben eszébe jutott, egy egyszerű megoldás a szállításukkal kapcsolatban. Nem akart fennakadást. Így a legegyszerűbb módszert választotta.

Mire visszaértek Sharon már menetkészen várta őket. Igor kicsit szomorú volt, hogy nem töltik vele az ünnepeket, de megértette, hogy mielőbb Angliába kell érniük. Segített nekik felrakni a csomagokat a kocsira, kivéve egy középméretű papírdobozt, mert azt Piton az ölében fogta a járműben.  Sharon nem kérdezte, mi van benne, csak elköszönt a vendéglátójuktól, és elvette tőle az igazgatónak szánt levelet.

Piton egészen a hajóútig hallgatott, és úgy tett, mintha a kilátás valami rettentő módon lekötné minden figyelmét.

Sharon megelégelte a folytonos némaságot, és elszántan lépett be a férfi kabinjába. Piton éppen újságot olvasott, és még csak fel sem nézett a lapok közül, mikor a kissé ingerült boszorkány elé állt. Sharon heves igyekezetében, hogy végre ránézzen a férfi, kitépte az újságot a kezei közül, minek következtében a papírlapok közepe az ő kezében lett, a széleket, pedig a férfi markolta elfehéredett ujjakkal.

-         Öhm… sajnálom, nem így akartam – adta vissza a cafatokban lévő lapokat a férfinak.

-         Megtudhatnám, miért bántál el ilyen brutálisan az újságommal? – kérdezte Piton és ráemelte fekete íriszét a nőre.

-         Csak beszélni akartam veled a tegnapról – bökte ki Sharon és teljesen belepirult eme rövid kis mondatába.

-         A pillanat hevében olykor meggondolatlanul cselekszünk – válaszolta vontatottan Piton mivel gondolta, hogy nem az akcióról kívánnak vele tárgyalni, és egy Repartoval helyrehozta a dolgokat.

-         Igen, de én… mi van a dobozban? – váltott témát a nő, mert nem is tudta mit mondjon.

-         Három kis barátunk béka alakban – felelte szárazon a férfi.

-         Béka… transzformáció, egészen zseniális – közölte mosolyogva a nő.

-         Ez ekkora örömet jelent neked? – kérdezte Piton, mivel nem értette, min derül ilyen jót a kedves kollegina.

-         Nem, csak erről eszembe jutott egy mumus, és Longbottom, és hogy te női ruhában… - magyarázkodott, de a szikrát hányó szemek beléfojtották a továbbiakat.

-         Volnál szíves emlékeztetni, ha megérkeztünk a Roxfortba, hogy azon nyomban átkozz le a sárga földig Remus Lupint? – kérdezte morogva a férfi, és visszatért az olvasáshoz.

-         Hogyne… akkor én nem is zavarok – motyogta és visszatért a saját kabinjába.

Érzések ezreivel kellett megbirkózni, hiszen sehogy sem tudta megemészteni azt a fajta elutasítást, amit az imént Pitontól kapott. Romantikus képzelgései egyszeriben szertefoszlottak, ahogy a férfi elutasító szavai újra a fülében csengtek. A legszörnyűbb az volt, hogy ma este volt karácsony, és neki egyedül kellett végiggubassztania.

Piton fáradtan kelt fel a foteljából, és lépett a kabin ablakához. Odakint esett a hó, és még órák múlva érnek csak haza, hiszen alig, hogy kifutott a hajójuk. Szívesebben lett volna már a saját szobájában a lombikjai között, egy bájitalt kevergetve, hogy ily módon átvészelje a karácsonyt. De sajnos ez a nemes feladat még váratott magára.

Kénytelen volt hát három kuruttyoló halálfalóval megosztani az estéjét, miközben valami azt súgta neki, hogy mással kéne lennie. Sóhajtva rázta meg a fejét, és űzte el a gondolatait. Tisztában volt vele, hogy a viselkedése, amit az előbb is tanúsított újfent el fogja vadítani magától Sharont, de ezt akarta.

Csakhogy még nem volt tisztában azzal milyen egy nő, ha igazán elszánt.

Sharon a kabinjába rendelt egy üveg pezsgőt, hogy legalább egy kicsit ünnepibb legyen a hangulat. Azonban valahogy nem akart magában iszogatni, így minden bátorságát összeszedve megint csak a férfi ajtaja előtt álldogált, kezében a palackkal és két pohárral.

Nem kopogott, mivel nem akart lehetőséget adni a férfinak, hogy rögtön elküldje. Egyszerűen benyitott, és sugárzó mosolya mögé bújva nézte a megdöbbent férfit. Piton már szólásra nyitott a száját, abból a célból, hogy elküldje, de Sharon megelőzte.

-         Te sem hagyhatsz egy úrihölgyet egyedül inni – mondta és lerakta a kezében tartott dolgokat a kis faragott asztalkára, majd gyorsan felbontotta a bódító nedűt.

-         Úrihölgyet nem is – sértette meg Piton, abban a reményben, hogy elmegy.

-         Inkább igyál, talán kedvesebb leszel – közölte Sharon és a kezébe nyomta a pohár pezsgőt.

Csendben iszogattak, Sharon mindjárt gyors egymásutánban két pohárral is, felkészítve magát a bántó szavak elviselésére. Piton meg is jegyezte, hogy be fog csípni, és nem hajlandó áthurcolni a szobájába, mire a nő az ő poharát is újratöltötte.

A férfi még mindig az ablaknál állt, és figyelte a székébe visszaülő nő arcát, amit csábosan megvilágított a holdfény. Fancsali képet vágva nagyot kortyolt az italából, és próbált nem szexuális dolgokra gondolni.

-         Nem ízlik? - kérdezte aggodalmasan a nő, mivel félreértette a férfi előbbi arcjátékát.

-         Nincs vele semmi baj – felelte a férfi, és leült a nővel szembe.

-         Még mindig nem akarsz a tegnap estéről beszélni?- kérdezte kedvesen a nő, és kezét a férfi térdére rakta.

-         Mi az a döbbenetes dolog, ami tegnap történt, és meg kell beszélni? - fakadt ki indulatosan a férfi.

-         Megcsókoltál – nyújtotta el a szót Sharon.

-         Ha emlékezetem nem csal valaki nem ellenkezett – morogta és felpattant a székből. Vad járkálásba kezdett, a nő majdnem beleszédült, ahogy fejével követni próbálta.

-         Értékelném, ha továbblépnénk az ügyön végre – közölte a nővel ellentmondást nem tűrő hangon.

-         Remek, söpörjük csak a szőnyeg alá, nem tudom te, miket csinálsz, de én nem szoktam csak úgy férfiakat csókolgatni. Annál azért több önbecsülésem van – mondta a nő, és a kijárat felé haladt.

-         Valóban, nekem nem úgy tűnt, Miss. „folyton szájon csókollak, akkor is, ha nem akarod” – sziszegte fenyegetően Sharon felé.

-         Hát ez nem igaz! Már bocsánatot kértem érte, különben az nem csók volt – kiáltotta a nő.

-         De te is ugyanezt a játékot játszottad, egészen mostanáig, nem? – rivallt rá Pitonra.

-         Nem én kezdtem, én nem akartam. Kényszerítve voltam rá – kiabált vissza a férfi.

-         Kényszerítve? Ezzel nyugtatod a lelkiismereted? – kérdezte gúnyosan a nő. Bár rögtön el is szállt az a fene nagy bátorsága, mert Piton vészjóslóan közeledett felé, de csak az ajtót tárta ki neki jó szélesre.

-         Kifelé! – mondta barátságtalanul izzó szemekkel.

-         Nem! Ezt tisztáznunk kell – lépett hátrébb a nő, de Piton megrántotta a kezét, és magához préselve próbálta kijjebb toloncolni a rúgkapálóző nőt.

-         Perselus, eressz már el – mondta elfúló hangon a nő, mert a férfi szorosan a mellkasához nyomta az arcát.

-         Amint kint vagy szabad lehetsz – sziszegte a férfi, de sehogy sem sikerült, az ajtó közelébe mennie.

Sharon megelégelte a dolgot, hirtelen kiszabadult és karácsonyi ajándéknak egy olyan méretes pofont adott a férfinak, hogy még maga is megijedt.

-         HOGY MERÉSZELTÉL MEGÜTNI? – üvöltötte teli torokból Piton és bevágta az ajtót.

Az ijedt boszorkány próbált hátrálni, de mögötte már a fal volt. Még élénken élt benne, a múltkori falhoz csapás élménye. Igazán nem akarta megismételni.

Próbált valami bocsánatfélét motyogni, de a férfi arcán látszott, hogy nem érdekli.

Sharon megpróbált kitérni az útjából, de megbotlott a kis asztal lábában és elhasalt. Villámgyorsan a hátára fordult, és rákjárásban kezdett el hátrálni, nem sok sikerrel, mert Piton a földre vetette magát, és elkapta a lábát. A nő szorult helyzete mit sem változott a férfi testi fölényét tekintve. Piton ránehezedett egyik kezével leszorította a nő csuklóit, amíg a másikkal erőteljesen nyomást mért a nyaki ütőereire.

-         Pe..rse..l…lus enged…j…el… - mondta szaggatottan a nő. Piton abban a pillanatban észhez tért, és leugrott a nőről. 

Sharon továbbra is a földön feküdt, és a nyakát masszírozta. Szemeit égették a könnyek, de nem merte kinyitni, mert akkor Pitont látta volna.

-         Mit művelünk mi egymással – tette fel a költői kérdés, és őszintén megdöbbent a saját tettén. A nő félve ránézett a sarokban ülő meggyötört férfira. Szipogva odamászott hozzá, és megvizsgálta az arcát, amin ott piroslott a tenyere.

-         Őrültek vagyunk – suttogta kissé megnyugodva a nő. Piton belenézett a szemeibe, és nem volt hajlandó tovább parancsolni magának.

Ajkait a nőéjre tapasztotta, és annyi megbánással csókolta, amennyivel csak tudta.

-         Folyton feldühítesz… elvesztem a fejem tőled – lehelte a nő nyakára.

-         Akarlak – suttogta kéjesen Sharon ajkai közé, és egy pillanatra megállt, hogy bátorítást kapjon.

Meg is kapta egy vad csókba, ahogy a nő a karjai közé vetette magát. Nem volt szó romantikus élvezetekről, mindkettőjük túlságosan is fel volt pörögve ahhoz, hogy finomkodjon.

Egymás ruháit elszaggatva türelmetlenül, oly mohon falták a másik testét. Sharon apró sikolyai csak még följebb tüzelték a férfit, aki nyelvével az összes létező helyet végigbarangolta.

Minden erogén zónát megízlelt, majd vágytól fűtve a nőbe hatolt. Eszeveszett tempót diktáltak mindketten. Sharon egy vitézi csípődobással Piton fölé került, és lovagló ülésben izgatta az extázisban lévő férfit. A bájitalok mestere mélyről feltörő sóhajokkal nyugtázta a harcias boszorkány tevékenységét…

-         Mindjárt kikötünk – szólt be egy ember az ajtón, de ők nem törődtek vele, csak egymást élvezték.

-         Mindjárt… mindjárt –sikoltotta Sharon, majd ahogy elérte a csúcsot, szinte majdnem elájult. Piton pár másodperc késéssel követte, miután magához vonta az izzadt testet.

-         Fel kell öltöznünk, lihegte kiszáradt szájjal a nő fülébe.

Nagy nehezen felöltöztek, és összegyűjtötték a csomagjaikat, Sietniük kellett, mert a következő utasok már elözönlötték a hajót.

Hagrid, aki a parton várt rájuk semmit jelét nem látta az előbb történteknek, pedig, ha jobban figyel, észrevehette volna, hogy Sharon szoknyája igazán viharvert állapotban van.

 Szívélyesen üdvözölte őket, és gyorsan elindult, hogy mihamarabb Roxfortban legyenek.

Mindeközben a hátsó ülésen valakik éppen elkezdték a mai napon felfedezett új kedvenc játékukat.