7.

Az idegölően hivatalos kapcsolat feloldani látszott a tegnapi fürdőkádas jelenet után.

Sharon nem nagyon akart a dologról beszél főleg arról nem, amit akkor látott, amikor a férfi kipattant a kádból.

Piton is ezen elhatározásból nem hozta szóba a dolgot, hiszen ő is látta kisasszony testének minden négyzetcentiméterét, hála az azóta, imáiba foglalt átnedvesedett hálóingnek.

Az egyetlen dolog, ami a külső szemlélő számára is megmutatta, hogy változáson mentek keresztül, az az volt, hogy most már nem csak Igorral társalogtak. Persze nem a mézesmázos beszédstílus volt rájuk jellemző, de újra kezdtek örömet találni a másik piszkálásában.

~*~

A táj, amit Karkarov mutatott nekik, valóban lenyűgöző volt. Igaz bokáig gázoltak a hóban, de ez sem zavarta őket. A nyugodtság szigetét jelentette az előttük elterülő rét, amit a még érintetlen szűz hó fedett. Sharon képzelete elkalandozott, ahogy Igor Bulgária történelméről beszélt.

Ami igazán magával ragadta, az egy kis házikó romja volt. Elgondolkozott rajta mennyit érhettek régen ezek a téglák az itt élőknek, és akkor megfogalmazódott benne az oly régen eltemetett vágy.

Otthont akar, családot, melegséget.

A Roxforton kívüli élet lehetősége teljesen felvillanyozta. Pitonnak feltűnt, hogy a nő arca egyre derűsebb lesz, ahogy minden egyes téglán végig járatja ujjait. Gondolatait nem akarta „kitapogatni” ezúttal nem engedett kíváncsiságának.

A következő hely már korántsem volt szemet gyönyörködtető. Egy teljesen lepukkant a külvilágtól jól elzárt tanyaszerűséghez értek. Elővigyázatosan hang nélkül közeledtek a latyakos sárban, ami a nagy forgalomra utalt.

-         Most legyetek nagyon csöndben. Hátha meghallunk valamit – suttogta Igor.

-         Ugye nem gondolja, hogy nyitott ablaknál fognak olyan dolgokról tárgyalni? – kérdezte felháborodottan Sharon.

De ahogy ezt kimondta máris beszédfoszlányokat hallottak meg. Ez esti találkáról beszéltek. Felmerült egy Öröm Barlang nevű hely is, és három férfi nevét említették. Az időpont nem volt tisztázott, de ez már nem is volt érdekes.

-         Jó rendben, csak nem gondoltam volna, hogy egyesek ilyen ostobák – mondta a nő, mivel a két férfi az „én megmondtam” arckifejezéssel nézett rá.

-         Cssss, erre jönnek – mondta fojtott hangon Igor.

-         Remek és hova bújjunk? – nézett körbe ijedten a nő.

-         Ide – rántotta be pár kukoricás zsák mögé Piton.

Felmerülhet a kérdés, hogy ilyen helyzetben, mennyire tudja magát összehúzni három nem igazán szívesen látott személy. Nos a válasz, nagyon kicsire, észrevehetetlenre. Komolyan az etióp gyerekek megirigyelhették volna a technikájukat.

Miután az előbb említett rettentő ostoba, - de pont ezért nagyon hasznos- beszélgetőpartner elment, ők is jobbnak látták, ha mielőbb visszatérnek az iskolába. Piton fejében már meg is fogalmazódott a terv, de mivel a dolog veszélyes volt és nagyon is „férfimunka” ezért mindenképpen ki akarta hagyni belőle a kolleginát.

-         Igor, mondja csak milyen hely ez az Öröm Barlang? – kérdezte a forró teáját kortyolgatva – Sharon.

-         Rendes nőknek semmiképpen nem való. A legzüllöttebb emberek járnak oda, és persze a mindenre kapható nők. Nem is kéne velünk jönnie – mondta neki a férfi mosolyogva.

-         Már hogy a fenébe ne mennék, ne felejtse el, hogy a Rend tagja vagyok, és ezen kívül, a Sötét Varázslatok Kivédését oktatom – kötekedett a nő.

-         És? Talán magánórát akarsz nekik adni? – kérdezte csípősen Piton, és tipikusan olyan arcot vágott, amiből Sharon rájött, hogy nem fog beleegyezni, hogy velük menjen. De azért mégis megpróbálta.

-         Csupán arra akartam rámutatni, hogy nem vagyok béna, Dumbledore nem véletlenül alkalmazott – morogta a nő, és töltött még egy kis teát magának.

-         Albus azért vett fel, mert valamikor szerelmes volt a nagyanyádba – közölte gúnyosan Piton.

-         Komolyan? Ez a történet érdekelne – lelkesedett fel Karkarov, de Sharon haragos pillantása az arcára fagyasztotta a mosolyt.

-         Szerinted én alkalmatlan vagyok? – kérdezte a dühtől kipirosodott arccal.

-         Tényleg kíváncsi vagy a véleményemre? – kérdezett vissza undokul Piton.

-         Nem jössz és kész, én vagyok a rangidős, ha úgy tetszik, és én így döntöttem – mondta és a nyomaték kedvéért Karkarov mellé lépett, aki helyeslően bólogatott.

-         Majd meglátjuk – felelte durcásan és elvonult a szobájába.

Piton briliáns agyának hála, már készen is állt a terv.

Egyszerűen meg kell inni egy adag százfűléfőzetet, természetesen olyan személyazonosságot kell felvenni, hogy senki ne gyanakodjon.

Perselus barátunk mindig mindenre gondol, ezért elhozott a készletéből néhány olyan hajszálat, ami nem beazonosítható emberektől származik. Azt ugyan soha nem ismerte volna be, hogy ezekért, a hajszálakért, kénytelen volt különböző mugli szórakozóhelyekre menni és az alternatív figuráktól mintát venni.

Az álruhát Karkarov biztosította. Megvárták, amíg leszáll az est, és elindultak.

-         Miss. Richards nem fog utánunk jönni? – kérdezte kissé aggodalmasan Igor. Nagyon féltette az életét, mivel sikeresen megúszott eddig mindent, hát nem most akart meghalni.

-         Nem tud – felelte tömören Piton és tovább ment a hidegben, abban a hiszemben, hogy Sharon tényleg nem tud utánuk jönni.

Piton bizonyára igencsak meglepődött volna, ha látja, hogy mindeközben a kis boszorka mit csinál a szobájában. Karkarov elmondása alapján romlott külsőt próbált alkotni magának. Haját jól feltupírozta majd laza kontyba fogta, száját vérvörösre színezte, szemeit macskásra festette. Már csak egy ruha kellett.

Ekkor kikapta a ládája legmélyéről kedvencét. Combig felhasította a mélykék bársonyruhát, ami vállait szabadon hagyta. Necc harisnyát húzott – mert persze nála minden volt, elvégre Pitonnal utazott, ki tudja mi járt a fejében, mikor berakta - magas sarkú csizmát vett fel és már indult volna kifelé. Szóval kiment volna, de csak nem tudott.

Az ajtót nem tudta kinyitni. Villámgyorsan átnyargalt Pitonhoz, de ott sem ment. A legegyszerűbb ajtónyitó bűbáj természetesen nem segített. De a durvább változata sem.

-         Mi van már, egy hegyi Trollt állított ide, hogy visszanyomja az ajtót? – dühöngött, majd egy újabb átokkal próbálkozott, de sikertelenül.

-         Na nem! Én vagyok a Sötét varázslatok szakértője, lássuk csak… - még másik hármat kipróbált, aztán végleg elveszítette a türelmét.

-         Esplosione iniziale – kiáltotta, minek következtében az ajtó kirobbant a helyéről. Lazán megvonta a vállát, hiszen ez nem az ő szobaajtója volt. Visszarohant egy kabátért, majd ezt követően a férfiak után indult. (a kifejezés robbanást jelent olaszul)

Piton és Igor próbált elvegyülni a sok sötét alak között. Senkinek nem tűntek fel, főleg, mert Igor tanácsára gyorsan elkezdtek inni, és Piton még egy „olyan” nőt is az ölébe vont.

Miközben a kis nővel cicázott végigmérte a terepet. A keresett személyek egy eldugott sarokban ültek, és elmélyülten társalogtak. Nem akart közelebb menni, hiszen, az gyanús lehetett volna, de az okklumencia nagyon hasznos tudományát azért bevetette.

Eközben Sharon elszántan haladt a hóesésben valamerre, mert utat az nem látott. Egy ideig követni tudta a lábnyomokat, de aztán elfedte őket a hó. Ott állt a semmi közepén átfagyva, kikenve, nem éppen a legkényelmesebb lábbeliben.

Már éppen fohászkodni kezdett, amikor távolról hangokat hallott. Amilyen gyorsan csak tudott elkezdett a hangok irányába menni.

Pár fiatal suhanc volt, akik érdeklődve figyelték az eléggé alulöltözött nőt. Pár perc, méregetés után Sharon megkérdezte, merre van az Öröm Barlangja, és Merlinnek hála, a fiúk is oda tartottak a szexuális alapok elmélyítésének érdekében.

A húsz perces menetelés alatt a fiúk ezer kérdéssel bombázták, és igyekezett léhának tűnni, de voltak dolgok, amikre nem, hogy válaszolni nem tudott, de még a kérdést sem tudta értelmezni. Nos ennek mondjuk az a fajta akcentus volt az oka, amit emberi fül már nem is érzékel.

Azt azonban megértette, hogy ezen a helyen kuriózumnak hat egy angolul jól beszélő nő, így diadalmas léptekkel haladt be a mulatóba.

Azonban az ott elé táruló kép rögtön hátraarcra kényszeríthette volna, ha nem olyan fontos a feladat, amit véghez kell vinnie. Kacéran egy székre dobta a kabátját és a pult felé közeledett gondosan ügyelve arra, hogy elég csábos legyen a mozgása.

Piton éppen akkor fordult felé, amikor a lábát feltette az egyik székre, hogy harisnyájából pénzt húzzon elő. Ez volt az a pillanat, amikor a férfiak fütyülni kezdtek, Perselus pedig olyan gyorsan kiejtette a nőt az öléből, hogy annak nyikkanni sem maradt ideje. Villámgyorsan Sharon mellett termet, és vadul elkapta a karját.

-         Eternifix-szel kellett volna odaragasztanom téged a székhez – sziszegte és elrángatta a pulttól. Sharon tiltakozni akart, de a hanghordozásból rájött, hogy Pitonnal vonul éppen.

-         Egészen helyes vagy, nem akarsz így maradni? – gúnyolódott a nő.

-         Fogd már be, még meghallják – morogta Piton és lerántotta egy székre.

A célszemélyek érdeklődését sajnos felkeltette a kis jelent, és odamentek az asztalhoz. A kötözködő szavak azonban az ajkukra forrtak, amikor felülnézetből megcsodálhatták Sharon bájait.

Az események túlságosan felgyorsultak. Követelték, hogy a nő üljön át hozzájuk, és mivel Igorék vigyáztak az álcájukra, így oda kellett engedniük. A mocskos halálfalók az asztal alatt fogdosták a combját, és még mást is, neki meg mosolyogva tűrnie kellett.

Szemével azonban jelzett a másik asztalnál ülőknek, hogy azonnal találjanak ki valamit. Piton agytekervényei sehogy nem tudtak beindulni, mert ha odamegy és visszaköveteli Sharont, akkor még párbajra is sor kerülhet, azt azonban mindenképpen el akarta kerülni.

Végül Sharonnak saját magán kellett segítenie. Pitonék egyszerre csak azt látták, hogy a nő kiindul a három halálfalóval, akik mohón karolgatják, és markolásszák egyes testrészeit. A két férfi összenézett és feltűnés nélkül kisomfordált utánuk.

Hiába forogtak körbe - körbe a kocsma előtt, sehol nem látták őket, a percek vészesen gyorsan teltek de sehol semmi, a dermesztő kétségbeesés kerülgette őket, ám ebben a pillanatban egy éles női sikolyt hallottak az egyik rejtett sikátor felöl. Pálcáikat készenlétbe helyezve rohanni kezdtek a hang felé. A támadás váratlanul érte a bujálkodó halálfalókat, így könnyen elkábították őket.

Sharon a sírás szélén állt, mikor Piton közelebb lépett hozzá, és a nő egyből a karjaiba vetette magát. Már csak azt nem tudták mit tegyenek a három mágussal.

Végül nem volt más választásuk, láthatatlanná kellett tenniük őket és Mobilcorpussal elvinni a legközelebbi bolgár Rendfenntartó központba.

A központ közel volt szerencsére, hiszen ezen a környéken a legnagyobb a bűnözési ráta, így célszerűnek találták, ha közel építik meg a „kemény maghoz”.

Az ott tartózkodó varázslók és boszorkányok megdöbbenve néztek a három belépőre, majd Karkarov elmagyarázta a helyzetet. A központ csak a megőrzésüket vállalta, azt rögtön kikötötték, hogy Pitonéknak kell majd visszaszállítaniuk őket Angliába.

Sharon még mindig szörnyű lelkiállapotban volt, amikor az Iskolába értek. Igor a mielőbbi nyugovóra térést javasolta, így mind a hárman elindultak aludni. 

A bájitalok mestere egészen addig nem szólt a nőhöz, amíg a szobájukba nem értek. A felrobbantott ajtóra nem is szólt semmit, az csupán apróság volt a nemrég történtekhez képest.

-         Nézd, Perselus, tudom, hogy mérges vagy, mert… - kezdte el alázatos hangon Sharon, de Piton ordítása félbeszakította.

-         MÉRGES? Még hogy mérges, el sem tudom mondani, mit érzek most - kiáltotta tiszta tüdőből a nő arcába és megragadta mindkét vállát.

-         Van fogalmad róla, mi történhetett volna? Azt mondtam, itt maradsz! Ezt jelenteni fogom, abban biztos lehetsz. Hogy lehetsz ilyen felelőtlen? – kiabálta még mindig és közben vadul rázta a nőt, addig, amíg Sharon zokogásban nem tört ki.

-         É… én  sajnálom…, érted sajnálom – mondta és összeroskadt, Piton kezei közt.

A férfi leült vele a földre, és óvóan a karjai közé zárta. Nyugtatóan a hátát simogatta, amíg a nő rá nem emelte a tekintetét. Ahogy azokba a bánatos sírástól csillogó zöld szemekbe nézett elvesztette a fejét. Ajkait rányomta a zaklatott nőére, és csak csókolta, olyan hévvel, mintha többé nem lenne holnap, mintha soha többé nem jönne fel a nap. Sharon csuklásszerű levegővételi próbálkozása szakította el őket egymástól. Fejét újra a férfi vállaiba fúrta és csak hallgatták egymás lélegzését.

-         De ettől még egy kicsit sem kedvellek. Remélem, tudod – mondta kislányosan Sharon, és még szorosabban bújt hozzá.

-         Tudom… én se téged – felelte nagyon halkan a férfi.

Pár perc múlva Sharon a földön ülve a karjaiban aludt el, Piton az ölében vitte át a másik szobába, és fektette rá az ágyra. A nő szempillái még meg megrebbentek de már nem ébredt fel, azzal a jóleső érzéssel merült el az álmok tengerében, hogy valaki kisimította zilált haját az arcából és megcsókolta a halántékát.