6.

Másnap hajnalban két igen morcos ember pakolta a csomagjait a kocsiba, hogy minél gyorsabban eljussanak a hajóállomásra. Az útiterv magába foglalt egy „mesés” hajókázást a Francia partokig, onnan egy kis vonatozással folytatódott, a vonatállomás egyik eldugott kis zugából pedig hopponáltak Bulgária határáig, ahol remélhetően egy újabb rövid vonatozás után egy kocsi vár rájuk, ami elviszi őket az iskolába.

 Piton még véletlenül sem segítette volna fel a nőt a kocsira. Inkább beszállt és türelmesen megvárta, amíg Sharon beesik a bő szoknyájában a járműbe. Hagrid nem értette a hirtelen elutazást, de azért elindult mindennemű kérdezősködés nélkül.

 A pár perces csöndben eltöltött nyugalmas zötykölődést Piton nem túl kedves szavai tették még „élvezhetőbbé”.

-         Remélem, nem kívánsz párbeszédet kezdeményezni velem a továbbiakban sem –közölte és gúnyosan tekintett a nőre.

-         Dehogy, majdcsak kibírom valahogy, ámbár így le kell mondanom azokról a tanulságos megjegyzésekről, amikkel egy perc alatt a földbe döngölsz – válaszolta csípősen a nő.

-         Ha, óhajtod, leírhatom neked, és bemagolhatod őket – mondta sziszegve a férfi.

-         De, nem óhajtom… - ezzel véget is ért a beszélgetés.

A hajóállomáson nagy volt a tülekedés, mivel sokan utaztak el a szeretteikhez az ünnepek miatt. Piton mindenkit félre tolt az útjából, hogy mihamarabb a kabinjában lehessen. Sharon is ezt tette, és egész úton ki sem jöttek onnan. Bár a nő inkább az erős hányingere miatt nem tudott megválni a „nagy fehér mikrofontól”. Egy kósza gondolat ereéig felötlött benne, hogy átbotorkál a férfihoz és kér tőle valamilyen bájitalt, de ezt az ötletet elvetette, és inkább végigszenvedte az utat.

Piton a Francia partokon örömmel konstatálta, hogy törékeny kolléganőjét mennyire megviselte az utazás eme korai korszaka. Sharon csapzottan, kiszáradt szájjal, enyhe zöld színben pompázva nézett rá, mikor felszálltak a vonatra. Közérzetén nem nagyon segített, hogy a vonat ütemesen ugrált a síneken. Gyomortartalmának visszatartása erősen lekötötte a figyelmét, így nem vette észre, hogy a férfi lopva rápillant az újságja mögül. Egy „gyenge” pillanatában már majdnem felajánlotta, az enyhülést hozó bájitalt, de aztán meggondolta magát.

-         Csak nem rosszul érzed magad? – kérdezte gúnyosan mosolyogva Piton.

-         Dehogy, mindjárt megmutatom milyen remekül vagyok, szépen mutatat majd az öledben – közölte a nő.

-         Azonnal… adjál valami bájitalt – követelte és óvatosan felállt, miközben kezét a szájára tapasztotta, hogy véletlenül se törjön ki belőle semmi.

-         A bűvös szó… és máris megkapod – felelte a férfi és meglengette a nő szeme előtt a kis fiolát. Most az egyszer nem tette szóvá a nő stílusát.

-         Kérem…– nyögte a nő.

Piton megkegyelmezett és a kezébe nyomta az üveget. Sharon az egészet egy kortyra kiitta, de az üveg tartalmának íze erősen hasonlított arra, ami ki akart jönni belőle. Morogva ült tovább, mert szinte biztosra vette, hogy Piton direkt kihagyta belőle a mézet, ami elviselhetővé tette volna.

Ha a szörnyűségeket lehet még fokozni, akkor az a hopponálás volt, ami szintén nem kedvezett a mi szerencsétlen hősnőnknek. Na meg persze a jókora meglepődést, mikor Bulgária határán álltak. Sharon megkapta azt a nagyon várt hóesést, a gond csupán az volt, hogy rögtön halálra fagyott benne. A kocsi kb. egy kilométerre állt tőlük, és nem úgy nézett ki, hogy eléjük megy. Egy vigyorgó, de rettentő akcentussal beszélő fiatalember vitte el őket a Durmstrangba.

Sharon kísértést érzett arra, hogy Pitonhoz bújjon a kocsiban, mivel a dermesztő hideg miatt belülről volt jégvirágos az ablak, de a férfi nem igazán érzett erre késztetést, és testtartása nem tette lehetővé a közeledést.

Az szerencsére a kocsikázás nem volt olyan hosszú, és meglepődve tapasztalták, hogy az iskolában kellemes meleg van mindenütt. Köszöntésükre Igor Karkarov sietett, aki igazén fenséges látványt nyújtott hófehér hímzett talárjában. Sharon figyelme el is kalandozott a nemes kelmét szemlélve, így csak másodszorra tudta fogadni a férfi köszönését. Sűrű szabadkozások közepette nyújtotta felé karját kézcsókra.

Miközben a szobájuk felé haladtak csodás termeket láttak, persze nem voltak olyan csicsásak, mint a Beauxbatonsban, de elegánsak voltak, amit Sharon nem is gondolt volna az országból látott pár kilométeres kopárság után.

-         Itt is volnánk, a lakosztályotok egymásba nyílik és közös a fürdőszobátok, de úgy értesültem, ez nektek nem okoz gondot – mondta a két meglepődött utazónak.

-         Mégis ki volt az a jó humorú, aki így tájékoztatott? – kérdezte morogva Piton.

-         Albus Dumbledore – felelte Igor és bement az egyik ajtón. Piton egy „gondolhattam volna” pillantást küldött utána. Mindketten követték, és egy csodás szoba látványa fogadta őket.

-         De ha mégis gond, akkor nyittatok egy külön szobát – szabadkozott zavartan a férfi.

-         Nem szükséges köszönjük – felelte a nő és elment, hogy megnézze a már említett fürdőt.

Sharon kipakolt a szobájában és lefeküdt az ágyára. Nagyokat lélegzett és csak a szépen faragott mennyezetet bámulta. Elhatározta, hogy bármi áron kibírja ezt a pár napot Pitonnal, és igyekszik elkerülni a férfi acsarkodását. Kicsit elbóbiskolt, de a vacsoraidőben érte küldtek egy a szünetre ott maradt diákot

 A vacsoraasztalnál találkozott újra az urakkal, immáron pompás ruhában lépkedett Igor külön étkezőjébe. Karkarov udvariasan felállt, de Piton csak tovább iszogatta a borát. Az este nem volt olyan vészes. Igor megígérte, hogy holnap megmutatja Sharonnak a vidéket, és elviszi őket az áruló mágus búvóhelyére is.

Nos igen gondolták, hogy jövetelük oka összefügg a szökött halálfalókkal. Igor ugyan nem látott egyet sem – szerencséjére, mivel ő is áruló volt, akárcsak Piton – de azt tudta, hogy a fekete mágus kapcsolatban áll több bujkálóval is.

Vacsora alatt kellemesen elcsevegtek, de mindketten csak a vendéglátóval beszéltek, ami fel is tűnt a férfinak, de nem szólt érte, sosem értette az angolokat.

-         Perselus, olyan kár, hogy tanítási szünet van, mert a diákok bizonyára örültek volna, ha egy olyan nagy tudású ember tart nekik órát, mint te – mondta csevegve a férfi.

Sharon bármennyire akarta nem tudta elfojtani a kuncogását, és mikor kérdő tekintettel fordultak felé kénytelen volt megmagyarázni viselkedését.

-         Én csak az „öröm” szón lepődtem meg. Ön ugye még soha nem vett részt Piton professzor óráján. Jobb, ha tudja, hogy még soha egyetlen mosolygós diák nem hagyta el a termét óra után – mondta és gúnyosan Pitonra mosolygott.

-         Miss. Richards, gondolom csak arra akar rámutatni, hogy az én óráimon fegyelem van, és komoly munka folyik, nem úgy, mint egyesekén – Perselus egy „egálban vagyunk” pillantást küldött felé, és ezzel a mondatával le is zárta a témát.

Az este további részében nyugodt volt a hangulat. Hallgattak egy kis zenét, iszogattak, majd ki – ki elment a saját szobájába. Sharon éppen elfoglalta az óriási fürdőkádat, amikor Piton a fürdőbe akart menni, de az ajtó zárva volt. Bedörömbölt, hogy kicsit megsürgesse a nőt, de Sharon direkt húzta az időt. Lubickolás közben megint dalra fakadt, ami átszűrődött Piton szobájába.

„Látod eljött, veled ring a kék tavon, tudod itt az alkalom, és valamit érzel…

Ha nem is szól talán, mégsem oly nagy talány, ez a lány csókra vár.

Őt kívánod, ha ránéznél, megértenéd, kis szíve csak érted ég, talán nem is kell kérned…

Nem kell a szó se már, egy perc is kár, ha a lány csókra vár.

Salálálálá ájájáj gyerünk, hát öleld át, hisz látod csókra vár

Salálálálá milyen kár, hogy te csak bámulod, amíg ő hív és csókra vár.”

(a dalrészlet a kis hableányból van)

 A férfiben nem éppen kellemes emlékeket ébresztett az éneklés, így nem bírta sokáig. Bekiabált, hogy azonnal tegye szabaddá a fürdőt, és fejezze be a kornyikálást.

-         És ha nem? – kérdezte bosszankodva Sharon, már éppen kiszállt a kádból és a törölközőért nyúlt, de abban a pillanatban Piton berobogott az ajtón és megállt előtte.

-         Akkor bejövök – mondta, és pillantását végigjáratta a dermedten álló nőn, aki csak a derekáig tartotta a törölközőt.

-         Ne izgulj, láttam már olyat – mondta és becsmérlő pillantást küldött felé.

-         KIFELÉ! – kiabálta a nő, és dühösen fújtatott egyet.

Sharon megsemmisülten, teljesen elpirulva hagyta el a fürdőt, de amikor bement a szobájába, eldöntötte, hogy nem hagyja magát. Ez nyílt támadás volt, és nem maradhat adós…

Piton nem nagyon szokott hosszadalmas pancsolásba bocsátkozni, de, a mai nap nagyon hosszú volt, így most az egyszer megengedte magának azt a luxust, hogy kényelmesen elnyújtózzon egy kád habfürdőben. Hozott magával egy adag aromaterápiás nyugtató habfürdőt –saját találmány – ami kellemes felüdülést jelentett számára.

Mikor már eléggé ellazult, Sharon elérkezetnek látta az időt, hogy visszavigye a törölközőt. Piton volt olyan figyelmetlen és nem zárta le a nő felöli oldalt.

-         Ne aggódj, láttam már olyat – közölte a döbbenten fekvő férfival és lerakta egy székre a törölközőjét.

-         TÜNÉS INNEN – kiáltott ezúttal a férfi.

-         Mindjárt, kedves, csak még van valami… - mondta negédesen Sharon és közelebb lépett a tushoz.

-         MICSODA?! – ordította a férfi, és próbálta úgy rendezni a habot, hogy mindenhol befedje. Kétségbeesetten kutatott pillantásával a pálcája után, de a nő pont arra tette a törölközőt.

-         Csak ez… - közölte fölényes hangon a nő, és már le is kapta a tust, hogy jéghideg vízzel borítsa be Pitont.

A férfi ingerülten ugrott fel, hogy kikapja a kezéből a zuhanyrózsát, de dulakodásuk eredménye nem várt helyzetet hozott. Piton lába megcsúszott a habos kádban és visszazuhant magával rántva az immár hálóruhában pompázó nőt.

Első megdöbbenésükben csak bámulták egymást, de aztán Sharonból kitört a nevetés. Piton arcán is megjelent egy halvány mosoly, hiszen élvezte a helyzetet, csak éppen nem akarta bevallani. De a mosoly elsuhant, és felöltötte kiismerhetetlen pókerarcát, amikor újra a nőhöz szólt, nem túl kedvesen.

-         Kiszállnál végre Richards, vagy írjak egy kérvényt? – kérdezte és próbálta lenyomni magáról a nőt, de a keze megcsúszott a nő testén és ő visszazuhant rá.

-         É… én nem így a… ak… akartam, de te… - alig tudott beszélni a visszatartott nevetéstől.

És akkor a kezei kicsit még lejjebb csúsztak, az arcuk pedig vészesen közel került egymáshoz. Sharon ajkai önkénytelenül is szétnyíltak és hívogatóan vörösek lettek a benne áramló vértől. Piton csak a száját nézte, és még közelebb hajolt. Ajkaik már majdnem összeértek, és…

-         Kopp, Kopp. Perselus bent vagy? Nem akarlak zavarni, de beengednél? - kérdezte az ajtó előtt álló Karkarov.

A hangra mindketten felpattantak, de Piton beverte a fejét Sharon állába, minek következtében elharapta a száját. Ezúttal sikeresen kimásztak a kádból, de ekkor jött a második meglepetés. Sharon meglehetősen vékony anyagú hálóinge a víztől teljesen átlátszó lett, így kvázi meztelenül állt a vérző ajkú férfival szemben.

-         Kopp, Kopp. Perselus, bemegyek, jó? – mondta és benyitott a szobába. Mivel nem látta sehol a férfit, újra szólongatni kezdte.

-         Hol vagy? A fürdőben? – kérdezte, és lépteiből ítélve elindult az említett helyiség felé.

Piton gyorsan magára kapta fürdőköntösét, Sharon kezébe nyomott egy törölközőt, és villámgyorsan valami használható után kezdett el kutatatni, amivel elállíthatja a vérzést. Lesodorta a nő összes piperecuccát a földre, olyan nagy lendülettel, keresett valamit. Végül Sharon egy kis fogkrémet nyomott az ajkára.

-         Perselus… - szólongatta a férfi, és már éppen nyitott volna be, de Piton gyorsan az ajtóhoz ugrott, és visszanyomta.

-         Mindjárt kimegyek, egy perc – mondta, és még szorosabbra kötötte fürdőköpenye övét. Kicsit eligazította a haját, és intette a nőnek, hogy menjen gyorsan a szobájába. Ahogy kinyitotta az ajtót, Igor meglátta, a habos vízben úszó fürdőt és a földön heverő piperecuccokat.

-         Egy kicsit kifolyt a víz – mondta színtelen hangon Piton és becsukta az ajtót.

Karkarov érdekes képet vágva méregette a másik férfi száján lévő fogkrémet, de végül nem tette szóvá. Megszokta, hogy Piton mindig olyan rejtélyesen furcsa, de azért ez eléggé bizarr volt neki.

Jövetele célja a holnapi útiterv pontosítása volt, és hogy felhívja a figyelmet arra, öltözzenek melegen, mert eléggé zord az időjárás errefelé.

-         Szólok Miss. Richardsnak is - és újra elindult a fürdő felé, hogy ott átvágva bemenjen hozzá.

-         Neeee – kiáltotta Piton de már nem tudta megállítani a nő szobájába belépő férfit. Sharon szerencsére már átöltözött, és nedves haja semmit nem árult el. Piton megkönnyebbülten állt meg a küszöbön.

-         Mi a bajod? Nem fogom bántani – közölte türelmetlenül Igor.

-         Csak azt hittem, a kisasszony már alszik – felelte hihetően a férfi.

Igor gyorsan elmondta, amit akart, aztán elhagyta a szobát. Most már igazán furcsállotta Piton viselkedését, olyan volt, mint aki valami elrontott bájitalt ivott.

Sharon szerényen mosolyogva nézte a fogkrémes szájú férfit, aki csöndesen nézett vissza rá. Azért kicsit sajnálta, hogy már nem a vizes hálóingben van, de ez nem látszott kiismerhetetlen arcán. Sharon valamit öntött egy kis kendőre és felé ment.

-         Véralvadás segítő – mondta halkan a nő, a férfi kérdő tekintetére válaszolva. Piton megállította kezét a levegőben.

-         Csak olyat használok, amit én készítettem – mondta és elengedte a kis kezet.

-         Helyes, legyél is óvatos, nehogy megmérgezzelek. Amúgy ezt Poppytól kaptam… szóval gondolom te készítetted – mondta és lekezelte a fájó részt.

Piton harciasan tűrte, hogy gondoskodjanak róla, el kellett ismerte, hogy a nő tényleg jóindulatúan közeledett felé… ezúttal.

-         Ezeket, a dalokat, honnan szeded? – kérdezte, hogy elterelje a figyelmet eme intim pillanatról.

-         Nem tudom, valamelyiket hallottam… ismerek disznó dalokat is – mondta mosolyogva a nő, és nagy levegőt vett, hogy belekezdjen.

-         Én most lefekszek – hadarta el gyorsan Piton és becsukta maga mögött az ajtót.

Sharon mosolyogva ment vissza az ágyához, és miközben elrendezte az ágyneműt rákezdett.

,,Ú… ú… úgy fogsz postán kapni, egyes egyedül egy kis kék masni takar ahol akarom, jaj ugye kicsomagolsz…

Nem baj, ha nem szólsz hozzá semmit, kibogozód azt a kis kék masni és behunyod a szemed jaj ha hozzám hajolsz…

 Jó forró ágyikó, az csuda csuda jó, ha melegít a lábikó, ne hagyj hát pamlagon heverni páratlanul…

Nem vagy te gyáva nyúl, ki sehova se nyúl, csak lekonyul és elvonul, amíg a vágynak végleg bealkonyul…”(puszinyuszi J)

Nem is sejtette, hogy Piton a fürdőszobaajtónak lapulva hallgatja, és igazán szélesre húzódik a szája a pikáns sorok hallatán.  Ő is jókedvűen ment lefeküdni, akaratlanul a dal szövegét dúdolva…