Sharon ezúttal nem hallgatott arra a bizonyos női megérzésre, és elhessegette a homályos gondolatokat, miszerint valami nincs rendben a bájital professzorral.
A vacsora alatt is egyfolytában magán érezte a pillantását, és mikor ránézett, a férfi meg sem próbálta elfordítani a fejét. Állta minden pillantását. Még egy halvány mosolyt is megeresztett, minek következtében Sharon félrenyelte az éppen rágásra kerülő falatot.


Nagyon is ínyére volt ez a változás, hiszen így nem kellett kerülnie a férfit, mégis egy apró hangocska kétségeket ébresztett benne. Ezt elfeledvén éneklésbe kezdett, és miközben az év első dolgozatait javította, teljesen megfeledkezett magáról.

Így eshetett, hogy nem látta meg a sejtelmes képet vágó és igen halkan közlekedő férfit belépni a terembe, és valószínű ezért sikoltott, amikor megpillantotta az ismeretlen kezet, ami lefogta a pennáját. A férfi, mint már oly sok esetben, valószínűleg egy epés megjegyzéssel nyugtázta volna eme felesleges női allűrjét, de most csak egy halvány mosollyal kísért enyhe fejcsóválást kapott.

- Már megint énekeltél – mondta csevegő hangnemben a férfi.

- Igen, rossz szokásom. – mondta a kelleténél több bizonytalansággal a hangjában Sharon. Ezzel elárulta a férfinak, hogy még mindig nem hisz neki… igazán.

- Sétáljunk? – kérdezte a férfi, minden tovább szófecsérlést nélkülözve a karját nyújtotta a nőnek.

Sharon nem igazán értette a dolgot, ez azért kicsit túl sok volt a változásból. Szemeit elkerekítve nézett rá, és hitetlenkedő arcot vágva felállt. A dolgozatok ráértek késő este is, így elindultak a kastélykertbe. A tanulók ezen az órán a klubhelyiségeikben voltak, és a szorgalmasabbak leckét, a többiek minden mást csináltak…


Lassan haladtak a néhány lehullott falevelet taposva, és nagyokat szippantottak a levegőből, míg végül Piton megszólalt. Kérdése érthető volt, és a nő már várta is, csak úgy vélte, más formában fogja majd megkapni. Mondjuk a falhoz szorítva két centiről az arcába ordítva, ám ehelyett, mint beszédtéma lett feldobva.

- Hogy tudtál megigézni? – kérdezte Piton, fejét kicsit oldalra fordítva.

- A hangommal… - mondta ki azt, ami az először az eszébe jutott. Piton megforgatta a szemeit.

- Azt gondoltam… a hangszíneddel van összefüggésben? – kérdezte érthetőbben.

- A családom nőtagjai mind örökölték ezt, az üküküknagyanyámtól, aki szirén volt. – magyarázta a nő.

- De csak azokon hat… akik fogékonyak rá, akiknek a szíve szomjazik. – az utolsó szavakat már nagyon halkan suttogta bele a szélbe.

- Ez valóban lenyűgöző. – Piton úgy tett, mintha valóban érdekelné a történet, miközben csak még jobban felmérgesedett azon, hogy a nő rajta kísérletezett.

Sharon nem akart hozzáfűzni semmit a dologhoz, egyszer már bocsánatot kért, nem óhajtott rendszert csinálni belőle.
Kicsit zavarta ez az édesded stílus, jobban kedvelte az a csipkelődő hangnemet, amit eddig használtak. De nem akarta elrontani a kezdetleges barátságot, így bölcsen hallgatott. Piton is kezdett egyre jobban feszült lenni, és valahogy nem jutottak eszébe azok a dolgok, amiket előre eltervezett. Szívesen elővette volna zsebében rejlő kis pergamenlapját, hogy lelessen pár dolgot, de nem tehette.

Sharon tudatán kívül azonban újabb lehetőséget adott neki a bizalom elnyerésére.

A nő óvatlan mozdulata miatt lecsúszott a stólája, amit Piton villámgyorsan visszaterített a vállára, gondolta, ezzel is szerez magának egy jó pontot. Azonban „hősies” cselekedete nem kapott választ. Körübelül két másodpercig bírta magában tartani, a véleményét, aztán gejzírként tört fel belőle.

- Leszáradna a szád, ha megköszönnéd? – vágta oda mérgesen, de abban a pillanatban össze is szorította a száját, hiszen mindent elrontott…

- Tudtam, hogy nem változtál semmit… - vágta vissza a nő. De egy cseppet sem látszott igazán haragosnak.

- De ügyes próbálkozás volt Perselus. Ámbár nem áll neked annyira jól ez a viselkedés, mint a gúnytól csöpögő szavaid. – incselkedett vele a nő, és a végén szélesen rámosolygott.

A férfi megdöbbenve vette észre, hogy megjátszás nélkül is igényli a társaságát a nő. Ahelyett, hogy ezen mélyen elgondolkozott volna, és letett volna a kicsinyes bosszúról, mosolyogva kieresztette a méregfogait. A dolgok pompásan alakultak, a nő a markában volt, és ez az érzés valami nem várt örömmel töltötte el, ami ki is ült az arcára.

- Valami nagyon szépre gondolhatsz, ha ilyen képet vágsz. – mondta nevetve a nő, és elindult egy megdőlt fához, hogy ráüljön.

- El sem tudod képzelni… - jegyezte meg magában Piton.


Lustán a nő után ment, és próbált leülni ő is a fára, de mérhetetlenül hosszú talárja folyton útban volt. Három perc viaskodás után egyszerűen nekidőlt, de akkor meg a lába kezdett el csúszkálni a nedves füvön, aminek következtében átesett a farönkön. Az esetet csak a nő látta, de nevetése így is elég volt a villámló szemek előidézéséhez, ami persze csak azután vált láthatóvá, hogy a férfi végre feltápászkodott.

- Egy szót se, megértetted? – sziszegte a felé forduló vidám nőnek.

- Pedig muszáj, nem tudom magamban tartani. – nyüszített a nő. Piton egy sóhaj kíséretében utat engedett a szemtelen megjegyzésnek.

- Sajnálom… - nevetése akadályozta a beszédben- De úgy csinálsz, mint akit… felmentettek tornából. – mondta nevetve és félénken a férfira nézett. Piton szemei szikrát szórtak, kezeit a nő két oldalára helyezte, pontosabban a fára, és olyan közelről beszélt hozzá, hogy az már elképzelhetetlen.

- A szemtelenségedért egyszer megfojtalak – közölte szemöldökét felhúzva. Elrettentőnek szánta, de inkább erotikától túlfűtött lett. Sharon visszatartotta lélegzetét, és próbálta valami viccessel elterelni a dolgot a tényről, hogy ajkaik már majdnem összeérnek.

- Erőszakot alkalmaznál? Látod, pont ezt szeretem benned, hogy meg tudsz lepni. – közölte szemernyi félelem nélkül a nő.

- Most te jössz, mit kedvelsz bennem? Valamit csak kell, ha már annyira a barátom akarsz lenni. – fintorgott, és csöppet sem volt komoly.

- Hát nem az énektudományodat, abban biztos lehetsz. – vágta oda Piton.

- Nem szeretem ismételgetni magam, de mondtam már, hogy bocsánat, de úgy tűnik, nem nagyon érdekelt, talán még bosszút is forralsz… - nevetgélt, és még maga sem tudta mennyire eltalálta az igazat. Piton ezen felderülve, el kellett fordulnia, mivel ha Sharon meglátja a mosolyát, egyből lebukik.

- Soha nem állnék bosszút rajtad, nem szokásom mások érzéseivel játszani… - a nő nem vette észre a szavak mögött megbúvó hamisságot.



Sharon úgy érezte, mára ennyi elég volt, így menni indult. Nem lehet egy nap alatt megváltani a világot, így ő sem óhajtotta Piton összes ércelődését ma este begyűjteni.

Perselus úgy érezte, mára eléggé kibeszélte magát, a többit másnapra tartogatta. Különösen jól érezte magát, hiszen a nő minden apró csapdájába belesétált.
Egy percre megállt, hogy kiélvezze a pillanatot. Sharon kérdő tekintettel fordult utána. A lépcsőfordulóig nem szóltak egymáshoz, aztán a férfi indult volna lefelé, de hirtelen megpördült a tengelye körül. Szemében furcsa fény csillant, ami akár vágyódás is lehetett volna, ha érzései tiszták és nem megjátszottak…

- Sharon… jó éjszakát… - mondta és magához vonta a nőt. Sharon nem tudta, mire készüljön, azt gondolta, ledobják a lépcsőn vagy valami hasonló, de inkább egy nagyon édes puszit nyomtak a szájára.

- Megint nem láttam semmit… - mondta zavartan Lupin, aki éppen arra sétált.