3.

Másnap reggel Piton morogva ébredt. Nem igazán pihente ki magát, mert még mindig azon mérgelődött, ami tegnap történt. Egyszerűen képtelen volt elfogadni, hogy valaki - ráadásul egy nő –, az ő társaságát keresi. A háború végeztével sem lett több barátja, mint azelőtt.
A „kedves” volt tanítványai ugyan úgy elkerülték, mint azelőtt. Talán csak Lupin volt az egyetlen, aki szintén elszántan próbálkozott a barátságának elnyeréséért. Néha elgondolkozott azon, hogy talán hagynia kéne Lupint barátkozni, de ilyenkor mindig gúnyosan elmosolyodott és valami epéset „köpött” a tanácstalan farkas arcába.

Felkelt az ágyából és a szokásos ceremóniának látott neki. Felkereste a mellékhelyiséget, könnyített magán, aztán elment mosakodni. Mikor végzett, megtörölte az arcát és belepillantott a tükörbe.
Eszébe jutottak a nő tegnapi szavai, és egy pillanatra majdnem el is hitte őket, de aztán a tükörhöz vágta a törölközőt és pufogva elkezdett öltözködni. AZ iskola még csöndes volt ezen a korai órán, így nyugodt tempóban látott hozzá újfent az alagsor rendbetételéhez.


Sharon sokkal barátságosabb hangulatban volt, mikor lement reggelizni a többiek közé. Minerva nem nagyon nézett rá, de Albus bátran állta kicsit haragos pillantását, ami megenyhült, ahogy belegondolt a helyzet komikusságába.
Az igazgató maga mellé invitálta, és készségesen bocsánatot kért a tegnap történtekért, noha még mindig az állította, hogy nem emlékszik semmilyen zárkabűbáj alkalmazására.

Sharon derűsen kacagott fel, és csak akkor vette észre, hogy Piton nincs köztük, amikor tudatosult benne, hogy senki nem szólt rá az asztalnál tanúsított „minősíthetetlen” viselkedése miatt.
Különösnek találta, hogy szinte már hiányoznak neki a mogorva megjegyzések, így támadt egy ötlete.

Eme ötlettől vezérelve megindult az alagsorban szorgoskodó bájital tanár tartózkodási pontja felé, és legszélesebb mosolya kíséretében felajánlotta a segítségét.

- Magának nincs más dolga? – kérdezett vissza Piton mogorván és folytatta a kövek talicskába való bűvölését.

- Tegnap ön is kisegített, csak szeretném viszonozni. – felelte könnyedén Sharon.

A férfi mindennemű tiltakozását elengedte a füle mellett és elkezdett dolgozni. A munka egészen gördülékenyen ment, nem szóltak egymáshoz, és a professzor már majdnem megnyugodott, amikor a nő elkezdte szokásos kis éneklését.
A férfi az első két dal után már a haját tudta volna tépni. Nem azért, mert rossz hangja volt a nőnek, csupán az volt a gond, hogy kizárólag szerelemről és hasonlókról énekelgetett.

- Ha abbahagyja… ígérem, nem esik bántódása. – emelte rá fenyegetően a pálcáját Piton. De a nő pillantásából látta, hogy megint nem sikerült ráijesztenie.

- Ne legyen ilyen, Perselus. – tolta el az arca elől a nő a pálcát. Visszatért a munkához, és újra rákezdett.

A férfi megkövülten hallgatta a sorokat, abban a reményben, hogy a dal vége felé járnak. Nem is érdekelte a szöveg, aztán valahogy néhány sor mégis megragadta a figyelmét, és a nő felé fordult. Sharon megérezte, hogy nézik, és ráemelte tekintetét a férfira. Piton fekete szemei fogva tartották pillantását, és ott a nyirkos homályos pincében visszhangoztak a sorok…

„ … olykor elfulló hangom, olyan könnyen árul el…
csendes mosolyod kérés, és én mindent adnék…
borzong bennem egy érzés, tudom, hogy már csak te vagy elég…

titkom néma a szélben, édes sóhaj az éjben, mindig így ringass engem, de vágyaim még csak titkok a szélben…”

Piton nem értette mi történik vele, csak azt vette észre, hogy egyre közelebb megy a nőhöz, aztán már át is karolta. Ajkaik vészesen közeledtek egymáshoz… és… már…

- Jaj elnézést… már itt sem vagyok – szabadkozott szégyenlősen Lupin.

- Miiii … - Piton odakapta a fejét és közben elejtette a nőt, aki pont a lába elé esett.

- Aúúú … finomabban, ha kérhetném – méltatlankodott Sharon, aztán gyorsan észbe kapott, és lelépni készült, csakhogy Piton utána kapott, és a legharagosabb pillantásával került szembe.

- Ez csak… egy ártatlan… meg… megigézés volt… nem kell ezt olyan komolyan venni. – motyogta megsemmisülten a nő.

- Tűnjön innen. – sziszegte a férfi, és arrébb lökte a nőt.

Remus nem értett semmit, csak a fejét rázó Pitont nézte, aki válogatott szidalmakkal illette a távozó nőt. Azt azonban már tudta, hogy nem a legjobb a viszonyuk.
Amióta Sharon belépett a Rendbe, Piton módszeresen kikészíti. Vagyis először ő próbálkozott, és mindenki sajnálkozva figyelte, hogy keseríti meg a kisasszony napjait, aztán fordult a kocka. Sharon elkezdte „szerelmével” üldözni a férfit, és innentől ő ment a másik agyára és nem fordítva.

- Azt hittem, abbahagytátok ezt a buta adok-kapok játékot. – mondta vigyorogva Remus.

- Amint látod, nem én szórakozok a másik idegeivel. – morogta Piton.

- Volt ez másképp is, ha jól emlékszem. - viccelődött. De válaszként csak egy gúnyos mosolyt kapott.

- Amúgy szerintem Sharonból igazán jó feleség lenne… - vetette fel az ötletet.

- Tonks titokban valamit belecsempészett a teádba? Nem hagynál békén te is? – kérdezte felháborodva a férfi.

A másik csak a fejét csóválta és elkezdte folytatni a nő félbehagyott munkáját. Piton csodák csodájára kipréselt magából néhány mondatot, és ennek következtében kiderült, hogy Remus sokáig marad. Legalább három hónapig.
Perselus a hír hallatán megforgatta szemeit, de azért korántsem zaklatta fel a dolog annyira, mint mondjuk, ha évekkel ezelőtt mondták volna. Változnak a dolgok még Piton tekintetében is, bár nem olyan rohamosan. Ő konkrétan úgy barátkozott, hogy sértegette Remust, a szelíd férfi meg nem vette fel ezeket a sértéseket.

~*~

Sharon most az egyszer megrettent a férfitől. Ha nem zavarják meg őket, akkor nem lett volna semmi baj, Piton soha nem jött volna rá a turpisságra, de így félő volt, hogy bosszút áll majd.

A nő is ezt tette, néhány héttel ezelőttiig. Piton az első perctől kezdve utálatos volt vele, de elkövetett egy hibát. Támadási felületet hagyott azzal, hogy kimutatta, mennyire nem szereti az emberi kapcsolatokat.

Sharon édes bosszúja pont erre alapozódott. A szerelmet könnyű volt eljátszania, egészen addig, amíg rá nem jött, hogy valóban megkedvelte a férfit. A játékot immáron nem tudta abbahagyni, mert előállt a dilemma.

Ha nem zaklatja tovább a férfit, akkor nem lehet a közelében, ha viszont zaklatja, fenn áll a veszélye, hogy még jobban elvadítja magától. Sharon mégis a másodikat választotta, egészen a ma történtekig nem is volt annyi gond, de ma vége volt. Nem is sejtette, hogy sorsát megpecsételte az a félresikerült jelenet, és a másik szintén bosszút forral ellene…

Félelmében nem mert a tanár szeme elé kerülni, így kifejlesztette az „ahogy meglátom Pitont hátraarc” technikát és ezzel egészen jól ellavírozott a tanítás kezdetéig.

Perselust módfelett szórakoztatta a nő ijedsége, de nem akarta ilyen könnyen lerendezni a dolgot. A bosszúja kegyetlen volt, de még maga sem sejtette, milyen sok bonyodalommal jár majd véghezvitele.

Az évnyitó vacsorán csupa új arc nézett rájuk, no és persze a régi diákok, de már korántsem azok gyerekek, mint amilyen a Potter kontra Malfoy párosítás volt. A házak közti ellenségeskedés kezdett feledésbe múlni a háborút követő nagy összefogás miatt, de azért még voltak kisebb-nagyobb nézeteltérések.
Természetesen a Griffendél, a „nagy hős” egykori háza volt a legnépszerűbb.

Sharon kikönyörögte magának, hogy ne Piton mellett kelljen ülnie, Tonks szívesen helyet cserélt vele. Perselus nem tudta eldönteni, melyik nő a rosszabb, de amikor Tonks ügyetlenkedése végett a lábára öntötte a forró levest… már tudta. Dühösen ugrott fel az asztaltól és hagyta el a termet.

„Sajnálatára” Sharon a továbbiakban is ezt az ülésrendet választotta, és így eléggé nehéz volt elérnie, hogy figyeljen rá. A hetek gyorsan teltek és ő már égett a vágytól, hogy mindent visszafizessen. Azonban a nő általában kerülte a pillantását, ezért a jól bevált levélíráshoz folyamodott.

Miss. Richards

Kérem, jelenjen meg este hatkor a szobámban… fontos megbeszélnivalóm van önnel.

Perselus Piton

Egy mardekáros diákjával küldte el a levelet, és várta a nő felbukkanását. Sharon a becsengetést követően kapta meg a borítékot, amit óra közben olvasott el. Rémülete egyből kiült az arcára, többen fontolgatták, hogy Madame Pomfrey –ért szaladnak.

Arra a tényre is rájött, hogy az idő mindig gyorsabban telik, ha nem akarod. A szobájában ülve várta meg, amíg az óra elüti a hatot, és azután nagy levegőt véve elindult az alagsorba.
Azt ajtó éppen kinyílt, amikor kopogni akart, és egy eléggé megszeppent harmadéves lépett ki rajta. Az arcát elnézve a férfi nem éppen a legjobb hangulatában lehet, ezért már meg is fordult, de egy bársonyos hang megállította.

- Késett… jöjjön be – morogta az ajtófélfának támaszkodva Piton. Sharon hangosan nyelt egyet és szemeit a földre szegezve megindult befelé.

- Felteszem, kíváncsi, miért kérettem ide. – kezdte el egy kissé nyájasabb hangnemben a férfi. A válasz csak egy alig észrevehető biccentés volt.

- Úgy gondolom, az eredményes munka érdekében félre kéne tennünk a nézeteltéréseinket. Javaslom, hogy kezdjük elölről a mi kis kapcsolatunkat, és ezúttal valóban barátkozzunk össze. Mit gondol erről? – a kiselőadást mindvégig állva tartotta Sharontól fél méterre, kezét a falnak támasztva.

A nő érezte, hogy a szavak hallatán kicsit megszédül, térdei megremegtek, ahogy a férfi szemét… mozdulatait figyelte. Szemeit lesütötte, de egyből ki is nyitotta, amikor érezte, hogy Piton megfogta a kezét, és a kanapéhoz vezeti. Ijedten nézett fel a férfira és nagyon halkan kezdte el, amit mondani akart.

- Sajnálom… végtelenül sajnálom azt az ostobaságot, amit akkor tettem, nem is tudom, mi ütött belém… én csak igazán a barátja akartam lenni… - mindezt egy kislány megszeppent hanghordozásával adta elő, ami meglepő módon még Pitont is elgondolkoztatta egy pillanatra… de csak egyre.

Finoman megérintette a nő arcát és kisimított egy tincset a szeméből. Sharon beleremegett az érintésbe és lehunyta szemeit, így nem látta a professzor önelégült mosolyát. A szobát betöltötte a nő szapora légzése, a mámoros pillanat elérkezni látszott, ajkait résnyire szétnyitotta utat engedve a másik puhatolózó nyelvének… de meglepve tapasztalta, hogy Piton ahelyett, hogy mindezeket megtenné, csak nézi őt.

- Khüm khüm … köszörülte meg a torkát, és kérdőn nézett a férfira.

- Tehát akkor, ahogy észrevettem, önnek sincs kifogása az ellen, hogy elölről kezdjük. – mondta Piton és mosolya mögött egy újabb ördögi gondolat bújt meg.

- Akkor holnap találkozunk, Sharon…és nyugodtan tegezz - közölte gyorsan és az ajtó felé lépett. A nő is felállt és követte, fejében ezer kérdés kavargott.

- Jó éjszakát, Perselus. – mondta és kilépett az ajtón. Már majdnem elindult, mikor Piton utána nyúlt és magához rántotta.

- Nem felejtetted el a szokásos… hogy is szoktad mondani… puszinkat… - suttogta kéjesen a férfi és egy apró puszit nyomott a megdermedt boszorkány szája szélére. Majd hirtelen elengedte és becsukta az ajtaját.

Sharon nem emlékezett rá, hogy hogyan került vissza a szobájába, ruhástul az ágyba zuhant és csak bámulta a plafont megsemmisülten. Piton legszívesebben körbe ugrálta volna a szobát, de hát ő mégsem tesz ilyeneket, így egy vérfagyasztó kacaj után nyugtázta, hogy a nő a markában lesz még pár ilyen akció után…