A Roxfort elveszítette régi fényét, de ezt igyekeztek helyre hozni. A harcok során az iskolát is számtalan támadás érte, de a szorgos kezek munkája meghozta gyümölcsét. A háborúnak immáron vége. Sok áldozatot követelt mindkét oldalról, de a „fiú aki túlélte” megmentette a mágusvilágot a teljes pusztulástól. A Rendtagok, és még számtalan bátor és elszánt fehér mágus állt mellette, és bár néha reménytelennek tűnt a csata, a jók győzedelmeskedtek önkényes elnyomóik felett. Voldemort halálával nem teljesen fejeződtek be a vérontások. Sok gyáva halálfaló menekült el, a győztes – nekik vesztes – pillanatban. Az ő felkutatásuk miatt, még jó ideig nem oszlatták fel a Főnix rendjét.

Harry Potter épségben befejezte az iskolát, és elkezdte tanulmányait az Aurorképzőben. Hűséges barátai, Ron és Hermione szintén követték a példáját.

Perselus Piton, az iskola bájitaltan tanára szó szerint fellélegzett, amikor Potter kilépett a tölgyfa ajtón és vissza sem nézett. A háború végeztével csupán egy évet szándékozott maradni az iskolában, majd céltalanul útra kívánt kelni. Azonban Albus Dumbledore, a Roxfort öreg, de annál bölcsebb igazgatója rávilágított a tényre, hogy nincs hová mennie, így kénytelen-kelletlen továbbra is maradt.
Modora és tanítási módszerei mit sem változtak, pedig az ember azt hinné, a történtek után levetkőzte kibírhatatlan természetét. Az ok, amiért mégis megmarad mogorva, rideg és könyörtelen embernek, nem más volt, mint egy nő.

A rend legújabb tagja, az igazgató egykori szerelmének dédunokája. A hölgy kissé szeleburdi volt, de annál inkább szeretnivaló. Mint az lenni szokott, mindenki kedvelte, kivéve egy embert. És, mint az várható, pontosan ez az egy ember hívta fel magára a kisasszony figyelmét.
„Vérre menő” csatározásaik módfelett szórakoztatták a tanári kart, amíg az iskola rendbetétele folyt, de volt egy pont, ahonnan nem lehetett visszafordulni, és ezt a napot Piton örökre átkozta magában… Vagy mégsem?

Azt hiszem, ideje, hogy néhány szó a történet női főszereplőjéről is essen. Sharon Richards félvér boszorkány, családja utolsó életben maradt tagja. Ha a külsőségeit nem nézzük, már akkor is rá kell jönnünk, hogy szinte tökéletes ellentéte Pitonnak. Következésképpen, általában vidám, nevetős, huncut, szórakoztató, és végtelenül kedves mindenkivel. Eme kibírhatatlan tulajdonságait csak tetézi szépsége, ami mindenki figyelmét rávonja.

Ártatlanságtól csillogó smaragdzöld szemeiben nyoma sincs a borzalmaknak, amin keresztülment. Mindig őszintén és szókimondóan beszél, csókra csábító ajkaival. Játékosan tekeredő tincsekbe omló vörösesbarna hajáról már éppen csak, hogy említést teszek. Mindezen tulajdonság birtokában rettentő gyorsan, és hatásosan tud Piton agyára menni, pedig a legkevésbé sem ez a célja.

A történet nem lesz mellékes a meggondolatlan cselekedetektől és a csípős odaszólogatásoktól. Mindezt a csodálatos Perselus Piton és a mélyen tisztelt Sharon Richards szolgáltatja nekünk.