Fordítói megjegyzés: az író Azazello (Shock and Awe). FFneten olvastam ezt az édes kis szösszenetet, engedélyt kaptam a lefordítására, és be is linkelném ide az eredetit, de úgy tűnik, a szerző azóta levette az angol változatot az oldalról, mert nem szerepel a neve mellett. Hm. Azért vegyétek, egyétek. És szeressük együtt Rosiert.
Susan Kreber
Szerzői nyilatkozat: a felismerhető karakterek és mágikus tárgyak nem az én tulajdonomat képezik. A műből anyagi hasznom nem származik. Az első két sort a Harry Potter és a Főnix Rendjéből vettem, ahogy az összes karaktert is, kivéve a két hollóhátas lányt, akik közül az egyik akár én is lehetnék... egy kis szerencsével. A többi bizony az én züllött fantáziám szüleménye.
Ajánlás: Melnek és Smuttynak, és mindenki másnak a MOMAD-on.
Sokk és áhítat
Fény villant, és Snape ismét fejjel lefelé lógott a levegőben.
- Ki akarja, hogy levegyem Pipogyusz gatyáját?
Ideges kuncogás futott végig az ötven fős vagy már annál is nagyobb tömegen
Potter biztos nem... neeem, Potter nem gondolhatta komolyan.
Egy pillanatnyi csönd után valaki felkiáltott.
- Gyerünk!
Pettigrew.
Snape dühösebbnek tűnt, mint valaha; gyilkos indulat és kínos zavar váltogatták egymást az arcán - aztán mindkettő eltűnt, ahogy hirtelen határozott hő- és légnyomásváltozást érzékelt. Az... hm, az alsóbb régiói körül. Amik most speciel nem is voltak olyan alsók.
Ahogy Snape szürkülő alsónadrágja eltűnt, egyetlen hang sem hallatszott, kivéve talán egy olyasfajtát, amit ötven egyidőben leeső áll adhat ki.
Klakk, valami ilyesmi hang lehetett volna – persze ha lenne hangja az ilyesminek. Próbáljátok meg elképzelni.
Snape kinyitotta a szemét, előre rettegve, hogy mit fog majd látni. A várt megvető és gúnyos tekintetek helyett azonban valami egészen más fogadta: az egész tömeg nagy szemeket meresztett. Minden száj tátva maradt a meglepetéstől! Aztán pár pillanat múlva az arcokon végre azonosítható emberi érzelmek jelentek meg – jónéhány emberi érzés, kortól és nemtől függően.
Az idősebb fiúk arcán vonakodó, de tisztán kivehető irigység, ami aztán lassan átadta a helyét az áhítatnak.
A fiatalabb fiúk arcán – tökéletes rémület.
Az idősebb lányok némelyikén: kifejezetten ravaszság, ráadásul sunyi, számító pillantásokkal fűszerezve.
A többi idősebb lány arcán meglepettség és kíváncsiság.
A kisebb leánykák kiváltak a tömegből és elfutottak. Általában... hm, általában sikítozva.
Senki nem szólt egy szót sem.
Olyan csend volt, hogy még a légy zümmögését is lehetett volna hallani, és Snape tisztán kivette, ahogy egy jó hírnévnek örvendő hollóhátas lány – Sarah Popkiss – odasúgja a barátnőjének:
- Istenem, most már tudjuk, hol lakozik Mardekár igazi kígyója...”
James Potter erőtlen ujjai közül, mintha tulajdonosuk sóbálvánnyá merevedett volna, kicsúszott és a földre esett a varázspálca. De ő mintha észre sem vette volna.
Snape érezte, hogy a bűbáj hatása megszűnt, így hát elegánsan leereszkedett a talpára, és természetesen büszkén kihúzta magát – továbbá várta az esetleges kommentárokat ellenségeitől, de szemmel láthatóan olyannyira sikerült elképesztenie őket, hogy teljes némaságba merültek. Ezelőtt sohasem volt tudatában sajátos, öhm... adottságainak ezen a téren, mivel nem volt tagja a kviddicscsapatnak, és ritkán öltözött át mások előtt, még a fiúhálóban is. Mindezidáig valahogy azt hitte, minden srác egy ilyen hatlövetűvel van felszerelve.
Most már jobban átlátta a helyzetet, és ebből következően az az érzése támadt, hogy eddig inkább szánalmasnak mondható élete ettől a naptól kezdve határozott javulásnak indul.
- Nem csoda, hogy nem viselt nadrágot a talárja alatt... valami speciális gyártmányra lenne szüksége. - Ez megint Sarah Popkiss volt, és a hatodéves lány egyre közeledett, miközben igencsak elszánt képet vágott: egyenesen Snape-et fixírozta, leplezetlen érdeklődéssel.
- Az orra miatt lehet - jegyezte meg a barátnője, Linda Watson -, az mindig áruló jel.
Snape-nek az az ötlet tolakodott az agyába, hogy nem is lenne rossz egy közös büntetőfeladat Miss Popkisszel és Miss Watsonnal a közeljövőben. Megmutatná nekik, hogy... nos, valamit biztosan, bár még nem teljesen világos, hogy milyen formában fogja kivitelezni az ötletet. Majd csak rájön a testhezálló megoldásra. Vagy majd ők... Könnyen lehet.
Bemutatott egy tökéletes meghajlást, és magabiztos, már-már öntelt léptekkel, állát felszegve visszavonult a kastélyba. Teljes lelki nyugalommal hagyta ott a tömeget, hadd oszoljon, és a kínzóit is, akik igencsak csalódott arcot vágtak.
- Ágas, te hülye barom. Most a suli fél csajállománya utána fog dögleni – morogta Sirius Black.
- Honnan tudhattam volna?! Mindig is tudtam, hogy ő a legnagyobb fasz az iskolában, de nem úgy értettem, hogy.... hogy neki van a legnagyobb!
- Tudom, hogy érted... Ó, a faszba. Vagyis, a pokolba... Remélem, nem szivárog ki a dolog. Akkor már senki nem lesz, aki megállítsa. A szemétláda!
- Szerencsés szemétláda!...
De a dolog persze kiszivárgott, már ahogy ez lenni szokott. A hagyomány szerint ekkoriban nem volt ember az iskolában, aki ne kívánta volna, hogy bárcsak visszafordíthatná az idő kerekét és megjelenhetne a parkban azon a napon - amikor Mardekár igazi baziliszkusza teljes dicsőségében megmutatkozott.
Evan Rosiernak pedig – alias megrögzött pletykafészek és bajkeverő - egy este, mikor Snape fürödni indult a prefektusi fürdőbe, csodálatos ötlete támadt. Remek, úgymond pajkos ötlete, és állítólag rögtön a kitervelése után fizikailag örömmámorban lebegett, és még meg is ölelgette magát... A Terv nem is igényelt sok szervezést, és nagyszerű lehetőségnek tűnt egy jó órányi felhőtlen... pénzkeresésre.
Még akkor is diákok hosszú sora állt a fürdő előtt, amikor Snape már kijött, és meglepetten fürkészte a tömeget, derekán egy törülközővel. De szerencsére Rosiernak sikerült gyorsan eltüntetnie a nyílást, amit mágikusan ütött a fürdő falába, azzal a jelzőtáblával együtt, amit a közelben állított fel ezzel a szöveggel:
SEVERUS SNAPE
Ma este fürdőzés közben!
Megtekintés egy galleon.
Oszlasd el kétségeidet!
Akárhogy is: ha bárki kétségekkel jött, hát azok nélkül távozott.
VÉGE
Szerző megjegyzése:
Ezt a kis mesét a MOMAD levelezőlistának ajánlom, ahol a Severus Snape személyiségéről és tulajdonságairól folytatott beszélgetések szüntelen inspirációt jelentenek számomra.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
