TARTALOM: Egy light kávényi történet házasságról és együttlétekről Malfoy és Snape módra. Lényeg: miért fintorog folyton Narcissa? Minek vette el Luc?

SZEREPLŐK: Lucius Malfoy, Severus Snape, Narcissa Malfoy

KATEGÓRIA: humor

MŰFAJ: novella

HITELES TÖRTÉNET KÉT PERCBEN

- Ó, Lucius...

- Ó, akárkicsoda...

- Tudod a nevem, ne is tagadd! Csak nem akarsz feleslegesen sziszegni.

- Ez nem igassz, Severusss...

- Látom, próbálkozol kiengesztelni.

- És érzed is?

- Mi az, hogy! Elvégre ez egy szűk seprűtároló. Mit nem érez itt az ember?

- Remek. Akkor a következő átkomat is érezni fogod, ha az előbbi is nekinyomott egy Jolsep-er-7-esnek. Még egyszer nyomatékosan elismétlem: hanyagold Narcissát!

*

Lucius tévedése belekerült Snape naplójába, ahol évekig – tévesen – úgy tárolta a szőkeség nevét, mint egy megveszekedett heteróét. De egy napon...

- Csak azért vett el, hogy átmenjen a vizsgáin – szipogta a nő, és nekivetette a vállát Snape drága üstkészletének. A férfi imádkozott, hogy ne dőljön fel a rakás, mert akkor Narcissa ide vagy oda, ölni fog.

- Mesélj el mindent – morogta, és igyekezett nem belélegezni az alkoholpárlatot, ami a másik felől jött.

- Attól kezdve egymás mellett ültünk...

*

- Te csaltál! – nyomta neki a mutatóujját Lucius mellkasának bosszúsan Snape. – Arról nem volt szó, hogy csak kihasználod Narcissát!

- Mondtam, hogy tartsd távol magad tőle! Most már azért, hogy elkerüljük a botrányt. Előtte meg azért, mert remek koponya, ismerjük el, és a sok aranyvérű nő-gyakorlat között még tanulni is volt ideje.

- De miért kényszerítetted, hogy az utolsó két évében hülyének tettesse magát?

- Biztos, ami biztos. Nehogy már megsejtse valaki, hogy nem unalomból veszem el. Az nem lenne túl stílusos.

- Hárrr – jelentette ki Snape megvetése jeléül, és nekidőlt az üstkészletének. Az utolsó kép, amit látott, Lucius döbbent fintora volt. Aztán valamiért elájult.

*

- Ne aggódj, a bal mellbimbód nélkül is élhetsz teljes életet – nyugtatgatta egy hang valahonnan felülről, amerről egyébként némi kellemetlen nyomást is érzett.

- Mi a franc...

- Aggódtam, így benéztem hozzád. Szarul nézel ki. Megnyugodtam.

- Nem is kérem, hogy megmagyarázd.

- Nem lehetsz kikapósabb agglegény, mint én voltam egykor. Nem tenne jót az önbizalmamnak, így sajnálom, de ellened kell drukkolnom ebben a meccsben – sóhajtotta Lucius. Látszott rajta, hogy tényleg sajnálja.

- Csak a megnyugtatásom kedvéért... kórházban vagyok?

- Eléggé. De már nem kómában, és ez javulásnak számít. Tudod, baszott nagy volt az az ónizé, ami a fejedre esett. Alig bírtam rólad lecipelni.

- Lucius... mondd csak... roxfortos éveid alatt egyszer sem jutott eszedbe elsajátítani a Vingardium Leviosát?

- Ugyan már. Eszembe se jutott használni a pálcám. Nálunk mindent a manók csinálnak, úgyhogy egy ideig szólongattam a tiedet, mire rájöttem, hogy neked nincs. Addigra már egészen belilult itt a bőr...

-...áh! Ne érj hozzá!

- Látod, ez a folt itt.

- Nem látom, normál esetben fekvő pozícióban nem látok rá a mellemre, bocs. És most kiszállnál a személyes teremből?

- Ha te akarod... de jobb, ha tudod, hogy nekem még sohasem mondták ezt – jelentette ki sértődötten a szőke férfi, miközben arrébb húzta a székét az ágytól. – Hogy érzed magad?

- Komolyan érdeklődsz? – nevetett fel komoran Snape.

- Tudod, a már említett okokból.

- Pozitív eseménynek számítana, ha hirtelen meghalnék?

- Ööö...

- Ne válaszolj.

- Bölcs mágus vagy, Severus.

- Kapd be, Lucius.

Hirtelen motoszkálást érzett a takarója alatt. – Lucius? – kapta fel a fejét a gyógyszerszagú párnáról. – Mi a fenét csinálsz?

- Eldönthetnéd már, mit akarsz! – zsörtölődött egy hang valamivel lejjebb. – Egyszer kapd be, másszor menj innen...

Snape csodálkozva beszívta a levegőt. – Tudod, mit? – mondta végül elégedetten. Döntöttem.

- És? – kérdezte sértődötten Lucius. – Hajlandó vagy közölni velem? Meglátom, nekem van-e kedvem hozzá.

- Csütörtökönként összejárhatnánk sakkozni, nem gondolod? És most folytasd, amit elkezdtél.

*

Így történt, hogy meghonosodtak a szülői értekezletek Roxfortban, hiszen amióta Snape-et kinevezték tanárnak, célszerű volt így elkendőzni Lucius gyakori látogatásait. Idővel arra is rájött, hogy Narcissa folyamatos butító-dopping alatt tartja a férjét, míg Lucius őt depresszió-keltő bájitalokkal traktálja. (Innen a sok fintorgás.) Snape egykönnyen leolvasta mindkettejükről a szerek nyomait. Narcissához nem nyúlt, elvégre ő nő volt, de Luciusnak szép lassan elkezdte adagolni az ellenszert. Pár hét, és a férfi ismét régi fényében tündökölt, ami a szokásos hajbalzsam-fogyasztását figyelembe véve nem csekély teljesítmény; immár mentálisan is szép volt, úgymond.

Narcissa így is mindkettejüknél okosabb maradt, elvégre ő vetette el magát egy meleg Malfoyjal és vette rá az absztinens Snape-et, hogy igyon vele, dehát ő nő volt. Nem foglalkoztak többet vele. Kviddicsmeccsre jártak, sakkoztak, pop, pasik, satöbbi. És a satöbbitől eltekintve mindet élvezték (az Potter folyamatos hajkurászását jelentette a Nagyúrral, akivel egy különösen vad bulin ismerkedtek össze).

Snape továbbra is gyakran foglalkozott a bájitaltannal, mert mióta rádőlt az az üst, sokszor érzett ellenállhatatlan kényszert a használatára. Lucius pedig élvezte visszakapott intelligenciáját, és olykor megverte barátját sakkban, ha épp ehhez megfelelő eszközökkel is éltek együttlétük során.

VÉGE